A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés]

sem a váltó tartalmát nem ismerte, sem pedig váltói kötelelezettséget vállalni nem akart és a váltót megtévesztése folytán irta alá ugy, hogy azt G. elébe téve. megrendelési jegynek állította, felperes az ily módon keletkezett váltó alapján váltójogiig ellene fel nem léphet. Emellett azt is vitatja az alperes, hogy a kereseti váltót felperes jogellenesen töltötte ki, mert a gép vételárának az 1902. évben csak a fele esedékes, s miután erre is 20 K összeget felperes utánvétellel már felvett, csakis 30 koronát tartozik fizetni. Minthogy azonban alperes irni és olvasni tudásával szemben ama alperesi kifogás, hogy ő nem váltót, hanem megrendelő levelet vélt aláírni s ilyennek az aláírását eszközölte akkor, midőn megtévesztésével a kere.eti váltót aláirta, felperessel mint jóhiszemű 3-ik váltóbirtokossal ssemben figyelembe nem vehető, mert a kereseti váltó W. Ignác tanú vallomása szerint felperesnek fizetésként ezen tanú részéről küldetett és ezen tanú vallomása szerint a varrógép eladását G. ügynök nem a felperes, hanem W. Ignác megbízása alapjén s ennek érdekében eszközölte és az alperes által kézhez vett varrógép W. Ignác rendelkezése folytán küldetett felperes részéről az alperesnek ; minthogy továbbá a kereseti váltó lejárati idejének kitöltésére, s illetve a jogellenes kitöltésre vonatkozó alperesi kifogás 3-ik személlyel szemben csak roszhiszemüség esetén érvényesíthető, felperes pedig nem bizonyult roszhiszemünek : mindezeknél fogva az alperesi kifjgások felperessel szemben figyelembe vehetők nem lévén, azok mellőzésével a som végzést hatályában fentartani és ennek értelmében alperest a fizetésre kötelezni stb. kellett. A bpesti kir. Ítélőtábla. (1902 dec. 10-én 9.550. sz. a.) Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1902 április 27 én 3,214. sz. a. som. végzés hatályon kivül helyezésével a felpeperest keresetével elutasítja, s arra kötelezi, hogy 70 K 41 f. per és 15 K 60 f. felébb, kötséget az alperesnek 3 nap a. különbeni végreh. terhével megfizessen stb. Megokolás: A kereseti váltó külalakjánál fogva már első tekintetre elárulja, hogy eredetileg nem volt a külön álló váltó űrlap, hanem egy a vételi ügyletek közvetítése s megkötése alkalmával használni szokott és a kereskedelmi forgalomban már nemis ismeretlen megrendelési jegynek, vagyis egy nagyobb okiratnak el nem választott kiegészítő része, miről utóbb szakittatott le. Hogy pedig azzal a váltó-aláírás időpontjában még egy összefüggő egészet képezett, azért sem kétséges, mert amig az alperes e tárgyú perbeli előadása megcáfolva nemis lett, másrészt K. Sámuelné tanú eskü alatt azt igazolta, hogy az alperes a váltót a vételt közvetített G. ügynöknek csakis ama megnyugtató kijelentésére irta alá, hogy az nem váltó, csak fehéren fekete, arra szolgál, hogy a vételnek nyoma legyen. E tanúvallomás pedig a tanúnak a bizonyító alpereshez való házastársi viszonyánál fogva is annyival inkább hitelt érdemlőnek tekintendő, mert A. István és neje nem kifogásolt tanuk vallomásával bizonyittatott, hogy az ügynök e tanuk előtt is kijelentette, hogy ne féljenek, K. az alperes is ilyet irt alá. fehéren feketét, ezzel nem csapódnak be, sőt az alperes jelenlétében azt is kinyilatkoztatta a nevezett ügynök, miként az A. által aláirt irat nem váltó, ilyet irt alá az alperes is, mely kijelentésére az alperes megjegyezte, hogy ha az az irat. amit aláirt, váltó lett volna, ő sem irta volna alá. Nyilvánvaló ekként, hogy a közvetítő ügynök nemcsak nem tájékoztatta az alperest elvállalt kötelezettsége természetére nézve, hanem őt tudatosan meg is tévesztette. így tehát alapos is az alperesnek az a kifogása, hogy bár ő írástudó is. az okirat aláírásával váltókötelezettséget nem vállalt, váltónyilatkozatot tenni nem akart. Minthogy pedig a váitói okirat hiányára alapított kifogás, mint amely a váltói jogból ered : a váltótörv. 92. §. alapján minden váltóbirtokossal szemben sikerrel érvényesíthető, a felperessel szemben pedig annyival is inkább, mert ő, aki a váltó ellenértékét képezett varrógépet az alperesnek közvetlenül maga szolgáltatta, igy a per egyéb adatai egybevetéséből is, okszerűen következtethető, hogy a váltó kiállításának alapul szolgált ügylet felől tájékozatlan oly harmadik váltóbirtokosnak nemis tekinthető, kivel szemben e kifogások felhozhatók ne volnának, minthogy továbbá a felperes a per során az alperesi kifogás meggyengítésére vonatkozóan bizonyítékot fel nem hozott, a helytálló e kifogások mellett pedig nem kétséges, hogy az alperesek váltói névaláírása kötelező s érvényes váltói nyilatkozatnak nem tekinthető, ennélfogva s nem mérlegelve az alperes ügyleti kifogásainak helyt- avagy helytnemálló voltát — az elsőbiróság ítélete megváltoztatásával a som. végzés hatályon kívül helyezendő, a felperes keresetével elutasítandó s mint pervesztes az 1868. LIV. t.-c. 251. §. alapján a per és felébb, költs, megfizetésére kötelezendő volt. A m. kir. Kúria (1903 szept. 23-án 410/v. sz. a.) amásodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Megokolás: Nem vitás a felek között, hogy az A) alatti kereseti váltó annak a családi varrógépnek az áráról szól, melyet alperes G. Mór közvetítésével rendelt meg. Ezt a gépet az eredetben becsatolt vasúti fuvarlevél szerint felperes küldte meg alperesnek, és mikor alperes a követelt fizetés teljesítését megtagadta, felperes őt most is képviselő ügyvédje által a varrógép megfizetése iránt intette meg. Ehhez járul még, hogy bár W. Ignácz az 1902 április 15-én lejárt kereseti váltót mint kibocsátó és forgató aláirta és felperes mint forgatmányos lép fel, mégis maga sem állítja, hogy lejáratkor írást vétetett fel és akkép W. Ign. fizetési kötelezettségének fentartásával gondoskodott. Ennek dacára az 1902 okt. 13-án, tehát a váltótörv. 84. §. 1. pontjában megállapított elévülési határidő lejárata után kihallgatott W. Ignác tanú azt vallotta, hogy ő felperesnek felelős azért, hogy a váltó értéke be fog folyni. Mindezeknek a körülményeknek a S. E. 215. §-a alapján, ennek 64. tj-aszerinti mérlegelése által, a kir. Kűria bizonyítva látja, hogy alperes, habár G. Mór és W. Ign. közvetítésével felperestől vette a gépet és hogy felperes az A) alatti váltó birtokában nem 3-ik, hanem közvetlenül szerződő fél, aki ellen alperes a váltótörv. 92. §-a érteim, mindazokat a kifogásokat megteheti, melyek a váltó létrejöttére vonatkoznak. A. István és neje B. Judith, továbbá K. I. né tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy G. Mór azzal a valótlan állítással bírta rá alperest, hogy az elébe tett nyomtatványt írja alá, hogy ez nem váltó, mert alperes határozottan kijelentette, hogy váltót aláírni nem akar. Bizonyítva lévén, hogy alperesnél a váltói akarat hiányzott és ez a közvetlen szerződő félnek tekintendő felperes irányában érvényesíthető levén, a másodbiróság elutasító ítéletét, a per tárgyára nézve pedig az abban felhozott indokolásánál fogva, helyben kellett hagyni. Ha valamely társasági szerződésben nincs kikötve, hogy valamely társtag elhalálozása után az örökösök vagy az életben maradt társtagok a társaságotfolytathatják, ugy a társtag elhalálozása folytán a k. t. 98. §-ának 2 p. alapján a társaság feloszlásánakvan helye ugyan, azonban a felek a feloszlás keresztülvitelére a társaság felszámolása utján hivatalból nem kényszeríthetők, miután a keresk. elj. 30. §-a alapján perenkivüli eljaiás hivatalból csak a törvényben meghatározott esetekben inditoató meg. Az elhalt társtag ezen minőségének törlése azonban ez esetben is megtagadható volt. A bpesti kir. keresk. és váltó törvszék. (1903. márc. 10-én 20,322. sz. a.) Mandel P. dr. ügyv. ált. képv. L. N. és P. cégnek, L. N. társtagi minőségének törlése ir. kereskedelmi perenkivüli ügyében következően végzett: A kért törlést a kir. tszék nem rendeli el, hanem a K. T. 104, 110 s illetve 21. §-a alapján felhívja P. Samut és L. Károlyt, mint az N. L. P. A. P cégű közkereseti tsaság tagjait, hogy a K. T. 98. §. 2. p. és 108. §-a rendelkezéséhez képest a cégnek felszámolása végett a szükséges eljárást haladéktalanul indítsák meg és erről ide 30 napon belül, bejegyzés végett, jelentést tegyenek; mert a kereseti társaság a K. T. 2. p. szerint feloszlik, ha valamelyik tagja elhal, hacsak szerződésileg nincs kikötve a társaságnak az elhalt társtag örököseivel való folytatása; a 108. §. érteim, a feloszlás után pedig a felszámolásnak van helye. Eh!,ez képest, minthogy folyamodók ily szerződésbeli kikötést nem állítanak, sem azt, hogy az elhalt társtag örököseivel már felszámoltak és ezek az elhalt társtág e minőségének kitörlésébe, valamint az eddigi cégnek folyamodó által leendő használatába beleegyeztek, nem igazolták, az elhalt társtag e minősége kitörlésének elrendelése helyett az id. törv. rendelkezésénél fogva folyamodó a cég felszámolására volt felhívandó. A bpesti kir. Ítélőtábla (1903. június 10-én 1,126/v sz. a.) az elsőbiróság végzését, a mennyiben a kir. tszék. L. Náthán cég tagi minőségének törlését el nem rendelte helyben hagyja, egyebekben a végzést megváltoztatja és a céget illetve a cégtagokat a felszámolási eljárás megindítására hivatalból kötelezhetőknek nem találta. Megokolás:A jelen végzésnek helybenhagyó rendelkezése az elsőbiróság által vonatkozóan felhozott indokon alapszik. Meg kellett azonban változtatni az elsőbiróság végzésének azt a rendelkezését, mely szerint a cég illetve a cégtagok hivatalból köteleztettek a felszámolási eljárás megindítására. Mert a keresk. elj. 3ü. §-a szerint keresk. ügyekben a perenkivüli birói eljárás csupán azon esetekben indítható meg hivatalból, melyekben azt a keresk. törv. rendeli, egyéb esetekben a perenkivüli birói elj. is csak az erre jogosított fél kérelmére indítható meg. Már pedig a közkereseti társaságnál a törvényben felsorolt felosztási okok nem oly kényszerítő természetűek, hogy azoknak bekövetkezése esetében a társaságnak okvetlenül fel kellene oszolnia. Ellenkezőleg: minthogy a közkereseti társaság tisztán magánérdekű egyesülés, egyáltalában nincs kizárva, hogy a társaság valamely feloszlási ok bekövetkezte dacára a társak és jogutódjaik beleegyezésével tovább foiytattassék. A felszámolás sem képez hivatalos eljárást, mely a tagok akarata ellenére is alkalmazható volna. Mert a törv. a fel-