A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Magyar alkotmány- és jogtörténet. Tekintettel a nyugati államok jogi fejlődésre. Irta Timon Ákos. Budapest, 1903 [könyvismertetés]

172 A JOG megjelölt ingatlanok tulajdonosa a máv., a zálogjogi bekebelezést az elsöbirósag helyesen rendelte el A bpesti kir. tszék. mint tkvi hatóság (1902 május 27-én 13,881/902. sz. a. Budapest székes fó'v. IV. adószámv. oszt. hiv. által 1902 máj. 1-én IV. kötet 2,179, 2,301 és2,141. 1. sz. a. kiállított 4 r.-beli számlakivonat alapján az egyetemleges zálogjog 108,155 K 68 f. községi adó és 11,698. sz. tkvi betétében 2,983/a és 2,163 K 26 f. végr. dij erejéig Bp. föv. pesti részének 3,022/a és 2,983/a hrsz. a. felvett a kir. államvasutak nevén álló ingatlanokra Bpest fó'v. közönsége javára bekebeleztetni rendeltetik stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 dec. 11-én 35,468. sz. a.). Az elsöbiróság végzését megváltoztatja és a zálogiog bekebelezése iránti kérelmet elutasítja; mert a kérvényhez csatolt, a tisztv. fizetései után járó IV. oszt. ker. adóhátralékul kiállított kimutatások a máv. igazgatóságának és egyes üzletvezetőségeinek terhére vannak kiállítva; a Bpest sz. fÖV. pesti részének 3,022 és 11,698 sz. betéteiben foglalt ingatlanok pedig a máv. tulajdonát képezik; ily körülmények közt, tekintve, hogy a máv. ügyvitelének és üzletének lebonyolítására hivatott üzletvezetöségek és igazgatóságok magával az államvasutak jogi fogalma alá eső jogi személylyel nem azonosíthatók, a kérelemnek a tkvi. rts. 71. 3. rendelk. fogva helyt adni nem lehetett. A m. kir. Kúria (1903 szept. 10-én 1,842 sz. a.). A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsöbiróság végzése hagyatik helyben; mert a bejegyzés alapjául szolgáló Á) a. fökimutatás a máv. igazgatóságának terhére van ugyan kiállítva, de minthogy ez az államvasutakat, mint jogos személyt képviseli, kötelezett félnek a máv. tekintendő és minthogy a szabályszerűen kiállított kirrutatás a tkv. rdts. 84. §. c) p. alá eső közokiratot képez, és minthogy a megjelölt ingatlanok tulajdonosa a máv., a zálogjogi bekebelezést az elsöbiróság helyesen rendelte el, ami pedig a kimutatás helyessége ellen felfolyamodásilag emelt kifogásokat illeti, azok ez uton figyelembe nem vétethettek. A felebbezési biróság alperesnek a S. E. 27. §-a 4-ik pontjára fektetett pergátló kifogása elvetésével nem sértett jogszabályt, amennyiben való ugyan, hogy az 1877. évi XX. t.-c. 39. §-a értelmében a kiskorú anya törvénytelen gyermeke részére a gyámhatóság rendel gyámot, azonban a törvénytelen gyermek anyja jogosítva lévén törvénytelen gyermeke részére ennek természetes atyjától tartásdijat követelni; ha maga az anya is kiskorú, ugyanez a perben saját természetes és törvényes gyámja által törvényesen van képviselve. A m. kir. Kúria, mint felülvizsgálati biróság. (1908 évi június hó 12. I. G. 8Ü/1903 sz. a.) Jogszabály az, hogy a törvénytelen gyermek természetes apjának az vélelmezendő, aki a válságos időoen a törvénytelen gyermek anyjával nemileg közösül, ha csak nem igazoltatik, hogy a gyermek anyja a kritikus időben oly életet folytatott, melyből annak feslettségére lehet következtetni. A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság. (1903. évi június hó 26. I. G. llö/sz. a.) A panasz alaposnak találtatott: mert a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége annak bírói eldöntése után, hogy a gyermek természetes atyjának ki tekintendő, elsősorban a természetes atyát terhelj, s a szükséges tartásdíj az anya és természetes atya között meg nem osztható. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1903. évi június hó 13. I. G. 84/1903 sz. a.) A törvénykezési gyakorlat szerint, miként azt a kir. Kúria I. G. 408/1896. sz. határozatában kijelentette, a vélelmezett 6—10 hónapi gyermekfogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje pedig 300 nappal, mindenkor beleszámítva a nemzés és születés napját is, számítandó. Erre tekintettel téves a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy alperes a felperessel a kritikus időben közösült, ha a közösülés egyedül az alperes beismsrése alapján 1901. március i-én történtnek vetetik, mert ebben az esetben a nemi közösülés a születés tői visszafelé számított 305-ik napon, vagyis a válságos időn tul történt volna. A m. kir. Kúria, mint felülvizsgálati biróság. (1903. június 19. 1. G. 94/903 sz. a.) A gyermektartás iránt folyó perekben, a törvénytelen gyermek nemzőjének kiskorúsága alapján tett kifogás, magára a per érdemi eldöntésére befolyással nincs. Általánosan köpetett jogszabályt képez, hogy aki ellen bebizonyittatik, hogy a gyermek anyjával a válságos időben közösült, arról az vélelmeztetik, hogy a gyermeknek ő a természetes atyja. Minthogy ez alól a jogszabály alól, tekintettel arra, hogy a gyermektartási kötelezettség a nemzés tényén alapul, a kiskorúságukban közösülő egyének sincsenek kivéve, az alperes felelőssége jogszabály megsértése nélkül volt megállapítható. Az hogy valamely gyermek melyik életévében válik keresetképpessé, ténykérdés keretébe tartozván, ezt a biróság esetről esetre belátása szerint itéli meg s ebbeli meggyőződésének eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1903. évi szeptember hó 12. I. G. 310. sz. a.j A felebbezési biróság a tanuk kihallgatását abból az indokból mellőzte, mert alperes a tanúvallomásokkal a felperes leánya eskü alatti vallomásának valótlanságát kívánta kimutatni, holott a S. E. 95 és 9b. §-a értelmében a felnek esküre való bocsátása csak akkor foghat helyet, ha semmi más bizonyíték neu forog fenn, és azért a felebbezési biróság érvelése szerint a fél eskü alatti vallomásának hamissága ugyanazon perben nem bizonyítható. A fél részéről ajánlott tanubizonyitás megtagadására vonatkozó ez az indokolás azonban téves ; mert a fenforgó esetben az elsőbirósági eljárásban az alperes, ellenben a felebbezési eljátásban a felperes bocsáttatott esküre, és ha alperes oly ténykörülményekre, amelyekkel a saját eskü alatt tett vallomásának tényeit kívánja valószínűvé tenni, tanubizonyitást ajánlott, ennek megtagadására nem szolgálhat indokul az, hogy a felperes eskü alatti vallomásának hamissága ebben a perben nem bizonyítható, annál kevésbbé, mivel a biróság nemcsak valószínűsítésre szolgáló adatokat, hanem az esküre bocsátott fél eskü alatti vallomásának bizonyító erejét is szabadon mérlegelheti. Amennyiben alperes e tanú bizonyítással is saját eskü alatt tett vallomásának valószínűségére vonatkozó adatot kívánt bizonyítani, e tanubizonyitás mellőzése a fent emiitett téves indokból megtagadható nem volt. Alperes a perben azzal is védekezett, hogy felperes leánya a fogamzási időszakban is feslett életet, folytatott, és részben az elsőbirósági eljárásban már kihallgatott tanuk vallomásán kivül a feloldás utáni felebbezési tárgyaláson annak a ténykörülménynek bizonyítására, hogy felperesnek leánya a tanuként kihallgatott K. Istvánnal az 1898 őszén (tehát a fogamzási időszakban) a korcsma udvarán az árnyékszéken is nemileg közösült és hogy 1898. őszén október hóban egy csendőr hált nála. E tanuk kihallgatása sem volt a fent említett téves indokból mellőzhető. Minthogy alperes e bizonyítással is a felperes leánya eskü alatt tett vallomásának bizonyítékul elfogadásával szemben alperes vallomásának bizonyítékul elfogadására vonatkozó valószinüsitési adatot kíván szolgáltatni, ez a tanúvallomás is a már emiitett téves indokolással volt mellőzve. Azonfelül még a felebbezési biróság a fenyítő iratokat megszerezte s azok megszerzését felemiitette ugyan, de ámbár azok tartalmára, mint bizonyitékra az alperes hivatkozott, a felebbezési biróság ezt a tartalmat mérlegelése tárgyává nem tette, s annak mellőzését éppen nem indokolta. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903 június 12. I. G. 92/1903 sz. a.) Az itélt dolog kifogása sikerrel érvényesíthető abban az esetben, ha ugyanazok közt a felek közt ugyanaz a jog tétetik per tárgyává, mely egy korábbi perben ítélettel már jogerejüleg eldöntetett. A m. kir. Kúria, mint felülvizsgálati biróság. (1903 június 19 I. G. 95/1903.) ___ A feslettség megállapításáról csak akkor lehet szó, ha bizonyítást nyert, hogy alperes felperessel nemileg közösült; helytelen tehát, hogy a felebbezési biróság a feslettség megállapításába bocsátkozott akkor, midőn tényként azt állapította meg, hogy alperes a felperessel a fogamzási időszakban nemileg nem közösült. Ez a körülmény ugyan a felebbezési biróság ítéletének feloldására nem vezetne, tekintettel azonban arra, hogy a S. E. 64. §-a értelmében valamely tényállás valósága vagy valótlanságai a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának méltatásával állapítandó meg, a felebbezési biróság pedig a felperesnek az első birói eljárásban eskü alatt tett s esküvel megerősített azt a vallomását, mely szerint ő alperessel a válságos időben szerelmi viszonyt folytatott, vele több ízben nemileg közösült és mely szerint felperes abban az időben mással nemileg nem közösült, mérlegelése körébe egyátalában nem vonta, a felebbezési bíróság az ügydöntő tény megállapítása körül lényeges eljárási szabályt sértett meg. A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság. (1903 év június hó 20. I. G. 112/1903 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Habár a megvett varrógép vételárát képezi is a kereseti váltó, te intve, hogy az a rendelési iv egyik alkotórészét képezte és a vevő az eset körülményei szerint nemis szándékozott váltót aláírni és tekintve, hogy a varrógépszállitó ezen ügylet természetérői tudomással birt és igy harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak nem tekinthető, a fenti kifogás ellene is joghatálylyal megtehető volt. A kassai kir. tszék mint vbiróság (1902 okt.22 én 7,642/1902 sz. a.) Veiser A. ügyv. által képv. R. Károlynak, Nemén y i V- dr. ügyvéd által képv. K. János elleni 80 K váltóperében következőleg itélt: Az 1902 április 27 én 3,214. sz. a. som. végzés hatályának fentartása mellett, tartozik alp. a K.-án 1902 jan. 30-án lOOK-ról kiállított váltó alapján, mint elfogadóa kereseti 80 K v. összeget, ennek 1902 április 15 napjától járó 6% kamatát, 1 1 K 10 f. som. végzési és 38 K-ben megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végreh. terhe mellett megfizetni, stb. Megokolás: A per során kihallgatott tanuknak a vallomásaival bizonyítva van ugyan alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti vá'tót az alperes egy G. M. nevü ügynöknek az ennek utján vásárolt varrógép vételára kiegyenlítéséül, oly megállapodás mellett adta, hogy a varrógép 100 K vételárát két egyenlő és 1902. évi, valamint 1903. év folyamán fizetendő részletben tartozik kiegyenlíteni. Eme megállapodás mellett azonban az alperes, ugy a kifogásokban mint a per sotán is azt vitatta, hogy ő csak megrendelési ivet s nem váltót vélt aláírni s a kereseti váltót is megrendelési iv gyanánt irta alá, s e részben ily értelemben is lett G. M. ügynök által felvilágosító magyarázattal megnyugtatva. Amennyiben tehát alperes