A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 42. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

302 A JOG a Magyarországon levő' 274 közjegyző és 4,598 ügyvéd közül magyar neve van az 1903-iki névsor szerint 2,721-nek (55"/0)» német 1,066-nak (20°/0), szerb 203-nak (4°/0), tót 159-nek (3°/0), oláh 152-nek (3°/0), örmény 19-nek (0-3°/0), egyéb idegen neve pedig 552-nek (ll»/„). Vajon nem lehetne-e ezen, Porzsolt-féle alapítvány nélkül is, egy kis hazafisággal segíteni?! Az elgázolt gyermekért való kártérítés. A bécsi villamos vasút egyik kocsija egy ötéves gyermeket elütött. A gyermek a kocsinak úgynevezett mentökészüléke (!) alá jutott, mely ebbeli hivatásának oly módon felelt meg, hogy a gyermeket a pályatesten maga eló'tt tolva, össze-visszamarcangolta. A gyermek másnap meghalt. Az apa beperelte a vasutat, s 200 kor. temetési költségen kivül 20,000 kor. fájdalomdijat kért a gyermek elvesztéseért, 10,000 kor-t pedig kártérítésképpen a gyermek felnevelésére fordított eddigi költségekért s a szülőknek a gyermek által esetleg a jövőben eszközlendett eltartása ellenértékeképpen. A per tárgyalása alkalmával kiderült, hogy a vasutat nem terheli mulasztás. A kocsivezető idejében csengetett, a kocsi menetét meglassította, meg is állt, csak mikor újra elindult, akkor szaladt a gyermek a kocsi elébe és igy Került a mentőkészülék alá. A bíróság ennek alapján felperest elutasította, csupán a temetési költségeket ítélte meg, de mivel a vasút ezt peren kivül is hajlandó volt már megelőzőleg megfizetni, a' perköltségek erejéig felperest marasztalta el. A fájdalomdíjra végre kijelentette a bíróság, hogy az teljesen személyhez kötött jog s csak fizikai fájdalmakért igényelhető. A gyermek által elszenvedett fájdalmakért a kártérítés kizárólag a gyermeket illetné meg, ha élne. Azért a lelki fájdalomért, melyet az apa gyermeke elvesztése folytán átélt, kártérítés nem jár. Végül a gyermek által a jövőben esetleg nyujtandoit szülői eltartás oly bizonytalan alapon áll, hogy ezért a bíróság kártérítést nem lát megállapíthatónak. Útépítésnél alkalmazott munkás és munkaadója közt felmerült vitás ügy elbírálására sem az alispán, sem a közigazgatási bizottság nem illetékes. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 36,197. sz. a. határozata. Cs. vármegye közigazgatási bizottságának, Másodfokban hozott azon határozatát, mely szerint a vármegye alispánja által hozott elsőfokú határozat helybenhagyásával N. István és társai kubikos munkások kérelme folytán Cs. András sz—i lakos, kubikos vállalkozónak az alföldi tranzverzális műút vezetőségétől általa felvállalt uttöltési munkálatért járó munkabére 769 kor. 9 fill. erejéig letiltatott, Cs. Andrásnak Írásban előterjesztett kérelme folytán felülvizsgálat alá vévén, azt az 1901 évi XX. t.-c. 3. §-a alapján &z alispán határozatával együtt megsemmisítem. Mert az útépítésnél alkalmazott munkások és a munkaadó között felmerülő vitás ügyek az 1899. évi LXI. t.-c. határozmányai szerint birálandók el. Az ezen t.-c. határozmányai szerint elbírálandó ügyekben azonban az idézett törvényczikk 36. §-a, illetőleg az abban idézett 1898. évi II. t.-c. 72. §-a szerint sem az alispán, sem a közigazgatási bizottság eljárni hivatott hatóságot nem képez és igy a fennforgó esetben ugy az alispán, mint a közigazgatási hatóság illetéktelenül határozott. Perletétel a gyám vagy gondnok részéről, gyámoltja vagy gondnokoltja nevében gyámhatósági jóváhagyás nélkül önállóan is történhetik. (A belügyminiszternek 90,071/1903. sz. a. F. vá megye árvaszékéh^z intézett rendelete.) Az igazságügyminiszter ur átirata alapján a Címet a következőkről értesítem: A gyám vagy a gondnok gyámoltjának vagy gondnokoltjának törvényes képviselője lévén, önállóan intézkedhetik és rendelkezhetik képviseleti jogkörén belül mindazokban az ügyekben és gyámoltja illetőleg gondnokoltja nevében önállóan végezheti mindazokat :i perbeli cselekményeket, amelyek érvényességét a törvény a gyámhatósági jóváhagyástól függővé nem teszi. A gyámhatósági jóváhagyás eseteit — egyes törvényekben megállapított és itt elő nem forduló esetet nem tekintve — az 1877: XX. t.-c. 113. §-a állapítja meg és minthogy a gyámhatósági jóváhagyás esetei itt kimerítően (taxatíve) vannak megállapítva, a gyám, illetőleg a gondnok képviseltje nevében végzett olyan cselekmény tekintetében, amelyre ez a §. a gyámhatóság jóváhagyását nem szabja meg, gyámhatósági jóváhagyásra nem szorul; következésképpen a gyám vagy gondnok gyámoltja vagy gondnokoltja nevében gyámhatósági jóváhagyás nélkül indíthat pert és a pertől gyámhatósági jóváhagyás nélkül el is állhat és a bíróság az elállást — helyesebben a per letételét — a gyámhatóság meghallgatása nélkül is elfogadhatja, mert az 1877: XX. t.-c. 113. §-a a perletételt nem emliti fel azok között az esetek között, amelyekben a gyámhatósági jóváhagyásra van szükség. E tekintetben nem tesz különbséget az, hogy a pert a gondnok a gyámhatóság utasítására indította meg, mert ez a képviseleti jog szempontjából a bíróság és az ellenfél irányában közömbös, valamint nem tesz különbséget az sem, hogy az elállás elfogadását a tiszti ügyész ellenezte, mert a tiszti ügyész a szóbanforgó ügyre nézve a gondnok meghatalmazottjaként járt el és ebben a minőségben tett nyilatkozatai csak annyiban hatályosak, amennyiben megbízójának nyilatkozitaival nem ellenkeznek. Hatáskör megállapítása házvezető gazdaassszony által hátralékos bérének megfizetése iránt indított ügyben. A kir. minisztérium N. Eszternek J. O. Sándor elleni ügyéből a sz.-i kir. járásbíróság és B. vármegye sz.-i járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1903. április hó 22. napján tartott tanácsában, az 1896 IV t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következőképpen határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Megokolás: N. Eszter cseléd ö.-i lakos B. megye sz.-i járásának Tőszolgabirája előtt 1901. évi június hó 1-én 3,248. szám alatt előterjesztett panaszában azt adta elő, hogy O. J. Sándor ö.-i lakoshoz 1900. évi augusztus hó 14-én házvezető gazdaasszonynak állott be s szolgálatáért, amely háztartásának vezetésében, gyermekeinek és magának gondozásában és ápolásában állott, a teljes ellátáson felül 400 korona évi bérfizetés volt megállapítva. Mivel O. J. Sándor őt 1901. évi május hó 14-én szolgálatából minden ok nélkül elbocsátotta, kérte, hogy a 400 korona bér megfizetésére köteleztessék. A főszolgabíró 1901. évi augusztus 29-én 3,248/1901. szám alatt hozott határozatával a panaszost panaszával hatáskörének hiányából a polgári perutra utasította, mert N. Eszter nem igazolta sem azt. hogy akár Írásbeli, akár szóbeli szerződéssel cselédnek lett volna felfogadva, sem azt, hogy bizonyos meghatározott időre lett volna felfogadva, ami nélkül az 1876: XIII. t.-c. értelmében a cselédszerződés érvénytelennek tekintendő, sőt inkább az veendő beigazoltnak, hogy oly feltétellel fogadható fel gazdaasszonynak, miképp ha O. Sándor meg lesz vele elégedve, feleségül veszi, az ilyen jogviszony pedig nem felel meg a gazda és a cseléd közötti s az 1876: XIII. t.-c. által megszabályozott viszonynak. N. Eszter ezután 1901. évi december hó 24-én 1901. S. p. 1. 429/1. sz. alatt beadott keresettel a szarvasi kir. járásbíróság előtt kívánta ugyanazt a követelését érvényesíteni, azonban az 1901. évi december hó 24-én 1901. Sp. I. 429/1. szám alatt kelt végzés szerint a biróság az eljárást nem indította meg és a keresetet a felperesnek visszaadta, mert a felperes alperest alkalmaztatásának hátra levő idejére való fizetésének a megfizetésére kéri kötelezni, ezt a pert azonban közigazgatási hatósági eljárásnak kell megelőznie, ami hogy megelőzte a pert, a felperes ugyan állította, de nem igazolta. Ezek után N. Eszter az 1902 szeptember 18-án 4,207. szám alatt a főszolgabíróhoz beadottkérvényében, ügyének az eljárásra hivatott hatóság kijelölése céljából, a minisztertanács elé terjesztését kérte. Előrebocsátva azt, hogy a kir járásbíróságnak az az indoka, mely szerint ezt a pert közigazgatási hatósági eljárásnak kell megelőznie, téves, mert az 1876:XIII. törvénycikk 115. §-a agazda és a cseléd között támadható viták elintézését nem a birói eljárást megelőzőleg, hanem az egész eljárást és az ügynek elintézését kizárólag a közigazgatási hatóság hatáskörébe utasítja: erre az ügyre nézve a biróság hatáskörét kellett megállapítani azért, mert az alperes szolgálata a kereset tartalma szerint az alperes háztartásának vezetésében, gyermekeinek és magának gondozásában és ápolásában állott, az ilyen szolgálatot teljesítő gazdaaszony pedig az 1876: XIII. t.-c. 1. §-a értelmében cselédnek tekinthető nem lévén, az ebből a szolgálati viszonyból felmerült viták elintézése az 1876: XIII. t.-c. 11. §-a értelmében nem a közigazgatási hatóság, hanem az általános magánjog szabályai szerint a biróság hatáskörébe tartozik. (13,829/1903. I. M. sz.) Özvegyi ellátást az államkincstártól az özvegy nem önállóan a házaságból folyólag, hanem csupán az elhunyt férj jogán, ennek szolgálata és házassági köteléke kapcsán követelhet ; valamint az özvegy és az államkincstár között vitássá vált özvegyi ellátás eldöntésének jogelvei nem azonosak a nőtartási dijnak, mint a házastársak, tehát magánfelek között felmerülő kérdésnek elbírálásánál irányadó jogi elvekkei, miértis az özvegy férje után csak akkor igényelhet az egyéb feltételek fennforgása esetén özvegyi ellátást, ha a közöttük fennállt házassági kötelék a férj halálakor köztörvényeink szerint is jogilag érvényesnek volt tekintendő (A m. kir. közigazgatási biróság 1902. évi 1,774. sz. határozata.) Szerkesztőségi üzenetek. Rasó Lajos dr. ügyvéd urnák, Budapest. A párisi szövetkezet pontos cime: Bureau de droit international. Célja a nemzetközi jogsegély létesítése, mely minden ügyvédnek és iparosnak lehetővé teszi, hogy gyors jogsegélyt nyerjen a legtávolabb forgalmi helyeken is, minden tekintet nélkül az államok jogsegély iránti szerződéseire. A listába való felvétel minden ügyvédnek joga. aki az ügyrendhez alkalmazkodik. A szövetkezet évi tagsági dija 15 fc. A szövetkezetnek pontos párisi cimét nem ismerjük. Tessék ez iránt W i n t e r Géza dr. bécsi ügyvédhez (I., Gonzagagasse l(í.) vagy M i k o c z k i Félix dr. bécsi ügyvédhez (I., Getreidemarkt 14-.; fordulni. Ellenben a bécsi szövetkezet dolgában bővebb felvilágosítással is szolgálhatunk. Szíveskedjék e tekintetben lapunk egyik szerkesztőjéhez, Révai Lajos dr. úrhoz fordulni, ki bármikor szívesen látja. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V„ Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. PALLM HÍKVÍNT TÁnMIÁO NYOtoAj* •UOAPTCTEN-