A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 42. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 42. számához. Budapest, 1903 október 18 Köztörvényi ügyekben. Az 1876: XIII. t.-c. 38. §-a szerint a cseléd mindazon káró kert. melyeket gazdájának rosszakaratú hanyagság- vagy vigyá­zatlaasagbol okozott, kártérítéssel tartozik ; a felperes által szor­galmazott kártérítési kötelezettség megállapításánál tehát az bírá­landó el. hogy a cseléd kötelességmulasztást követett-e el az által, hogy gazdájának engedelme nélkül az istállóból eltávozott és az éjjelt a házon kivül töltötte, továbbá, hogy a nevezettnek tulaj­donított kötelességmulasztás bir-e amaz ismérvek valamelyiké­vel, melyek a fentebb idézett tórv. szak. érteim, a cseléd kár­térítési kötelezettségét megállapítják s végül, hogy a szóbanforgó kötelességmulasztás és a felperest ért károsodás közt van-e olyan okozati összefüggés, mely a felelősséget megállapíthatja. A kaposvári kir. tszék (1901 decemb. 12-én 10,866/901 P. sz. a.) Hochreiter K. di. ügyv. által képv. Sz. A. Józsefnek, R i m a n ó c z y F. dr. ügyv. ált. képv. G János mint kisk. G. Vendel képviselője # elleni 875 frt kártérítési töke ir. r. perében követ­kezőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetéve! elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 47 K. 70 f. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével fizessen meg. Megokolás: Felperes a kiskorú alperes G.Vendelen, a kinek életkorát még hozzávetőleg sem jelöli meg, kártérítést keres, éspedig azon az alapon, hogy a nevezett kk. 1897. ápril 4-én este az istállóból, ahol hálni szokott, a lámpást eloltatlanu! hagyván eltávozott és csak hajnalban 5 óra tájt érkezett haza. Távolléte alatt az istállóban tüz támadt, minek következtében marhái bennégtek, illetőleg a nagy fü-tben megfulladtak. Alperes kk. gondatlansága következtében okozott kára az elöljárók becs­lése szerint 875 frtot tesz ki, kéri ezen összeg és a perinditástól számított törvényes kamatai, valamint a perköltség megfizetésére alperest kötelezni. Alperes védekezik és előadja, miszerint a felpe­res előadása nem felel meg a valóságnak, mert a dolog ugy tör­tént, hogy 1897 ápril 4-én este Sz. A. József felperes és M. J. este felé vacsora előtt az istállóban levő ágyon együtt ülve beszélgettek és szivaroztak. Alperes pedig Sz. F. és B. F.-el beszélgetett az istállóban. Vacsora előtt az istállóban levő lámpát felperes eloltotta, az ajtót bezárva, annak kulcsát az istállóablakba tette és figyelmeztette alperest, hogy ha az istállóba készül aludni, a kulcsot az istállóablakban megtalálhatja. Vacsora után alperes elment Sz. F.-fel ezeknek istállójába s midőn innét haza térve az ablakban talált kulccsal az istállóajtót kinyitotta, azt tapasztalta, hogy az istálló tele van füsttel, jelentést tett nyomban a gazdá­jának felperesnek, de mikorra kimentek, azt tapasztalták, hogy 5 ( rb marha már megfulladt a füsttől, a még akkor életben volt 4 drb marha is elpusztult. Ezen tényállásból kifolyólag tagadja alperes, hogy az istállóágy elégését és ezen égés által támadt fürtben a marhák megfulladását gondatlansága által ő okozta volna, amiértis a kereset elutasítását, felperesnek költségeiben leendő marasztalását kérte, állításának bizonyítása céljából a fenti tanukra j hivatkozott. Felperes viszont a keresetben előadott tényállítások valóságát ' vitatta, kérte azok bizonyítására hozzátartozóit kihallgatni, úgyszintén azon községi elöljárókat, akik a kárt megbecsülték és akik előtt alpe­res beismerte, hogy a veszedelem az ő gondatlanságából származott. M.mhogy azonban a kihallgatott községi elöljárók egyáltalán nem bizo­nyították, hogy G. Vendel előttük oly értelmű beismerést tett volna, hogy az istállóágy elégésealp. gondatlanságából származott; minthogy a keresetben az adatott elő, hogy a tüzeset az égve hagyott lámpá­tól oredt, holott Sz. A. Józseíné azt állítja, hogy alperes akkor, midőn őt az istállóba kikísérte, lámpát nem gyújtott; Sz. A. Józsefné Sz. Éva pedig azt vallotta, hogy előtte alperes oly értelmű beismerést tett volna, hogy a gyufa feje pattant reá az ágyra, tehát annak elégése abból származhatott: a kir. tszék tanuk vallo­mása alapján alperes tagadásával szemben nem tartja bizonyított­nak, hogy 1897 ápril 4-éről 5-ére virradó éjjelen az istálló ágyá­nak elégését s az ettől támadt füstben felperes barmának meg­fulladását alperes gondatlansága okozta volna s ennek folytán fel­peresnek kártérítéssel tartoznék. A kir. tszék felperest ez alapon keresetével elutasította s az okozott perköltségben marasztalta stb. A péc3i kir. ítélőtábla (1902 jul. 5-én 1,332. sz. a.) az első bíróság ítéletét, a per főtárgya iránt rendelkező részében helyben­hagyja, ellenben a perköltségre nézve megváltoztatta és a per­költséget peres felek között kölcsönösen megszünteti, stb. Megokolás: Habár az 1876:XIII. t-c. 38. §-ban megál­lapított jogi szabály szerint a cseléd mindazon kárért, melyet gaz­dájának rosszakarat-, hanyagság- vagy vigyázatlanságból okozott, kártérítéssel tartozik, és habár jelen esetben peres felek között nem vitás, hogy alperes mint felperesnek barmai mellé fogadott cseléd, az 1897 ápril i-éről 5-ére menő éjjelt gazdájának enge­delme nélkül a házon kivül töltötte és hogy azon éjjel gazdájá­nak istállójában támadt tüz okozta füstben 9 drb. marha elpusz­tult; alperes kártérítési kötelezettségét a kir. Ítélőtábla sem találta megállapíthatónak; mert az első bíróság által vonatkozóan felhozott indokoknál lógva e helyült sem állapitható meg, hogy a tüzet, rrelynek folytán felperes marhái elpusztultak, alperes okozta volna; és mert alperesnek az a ténye, hogy gazdájának enge­delme nélkül amaz éjjel nem az istállóban a marhák mellett, hanem a házon kivül időzött, felperes károsodásával nem hozható oly okozati összefüggésbe, hogy annak alapján alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani lehetne. A per főtárgyára vanatko­zólag tehát az első bíróság Ítéletét helyben kellett hagyni. A per­költség iránti első bírósági rendelkezést azonban meg kellett vál­toztatni és a perköltséget peres felek között az 1868: LIV. t.-c. 251. §. 2-ik bek. érteim, kölcsönösen meg kellett szüntetni, mert alp. azzal, hogy gazdájának engedelme és tudta nélkül a kérdé­ses időben a házon kivül időzött, kötelességszegést követett el és a jelen perre okot szolgáltatott stb. A m. kir. Kúria (1903 szept. 10-én 6,250/P. sz. a.) Mindkét alsó biróság ítélete megváltoztattatik, alperesnek mint a kk. G. Vendel törv. képviselőjének kártérítési kötelezettsége felperes irányában megállapíttatik és az elsőfokú biróság utasittatik, hogy hozzon a kártérítés mérve tekintetében, a perköltségre is kiterjedő ítéletet stb. Megokolás: Felperes kártérítési keresetét az alperes kis­korú fiának, a szolgálatában állott G. Vendelnek ama kötelesség­mulasztására alapítja, hogy 1897 ápril 4-én este az istállóból engedelem nélkül eltávozván, távolléte alatt az istállóban támadt tüz okozta füstben 9 drb marhája megfulladt. Alperes beismerte, hogy kisk. fia felperesnek a marhái mellé felfogadott cselédje volt s mint ilyennek kötelességében állott, éjjel is a marhák mellett az istállóban tartózkodni; a másodbiróságnak e helyütt is elfoga­dott ténymegállapítása szerint pedig alperes fia 1897. ápril 4-ről 5-ére menő éjjelt gazdájának engedelme nélkül a házon kivül töl­tötte s azon éjjel a feiperes istállójában támadt tüz okozta füst­ben felperesnek marhája elpusztult. Az 1876: XIII. t.-c. 38. §-a szerint a cseléd mindazon károkért, melyeket gazdájának rossz­akaratú hanyagság- vagy vigyázatlanságból okozott, kártérítéssel tartozik; a felperes által szorgalmazott kártérítési kötelezettség megállapításánál tehát az bírálandó el, hogy a kk. G. Vendel köteles­ségmulasztást követett-e el azáltal, hogy gazdájának engedelme nélkül az istállóból eltávozott és az éjjelt a házon kivül töltötte, továbbá, hogy a nevezettnek tulajdonított kötelességmulasztás bir-e amaz ismérvek valamelyikével, melyek a fentebb idézett törv. szak. érteim, a cseléd kártérítési kötelezettségét megállapítják s végül, hogy a szóban forgó kötelességmulasztás és a felperest ért károsodás közt van-e olyan okozati összefüggés, mely a kk. G. Vendel felelősségét megállapíthatja ? Az a ténye kk. G. Vendel­nek, hogy gazdájának engedelme nélkül az istállóból eltávozott és az éjjelt a házon kivül töltötte, kétségtelenül megállapítja a köte­lességmulasztást, mert mig egyrészt a cselédnek gazdája enge­delme nélkül a háztól eltávozni nem szabad, másrészt nevezett kk. G. Vendel szolgálatának minősége éppen megköv u- te, hogy az éjjelt is az istállóban töltse s a gondjaira bizott marhákra felügyeljen. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a kk. G. Vt-ndel kötelességmulasztása s a felperest ért károsodás közt van-e olyan okozati összefüggés, mely kk. G. Vendel irányában a felelősséget megállapíthatja? ezt a kérdést igenlőleg kellett eldönteni, tekin­tettel a fentebb már kifejtettekre s azért, mert ha a többször nevezett kk. G. Vendel éjjel az istállóban a marhák mellett tar­tózkodik, az ott támadt tűzről gazdáját még kellő időben értesí­tette volna s így felperesnek módjában állott a tüz tovább terje­désének megakadályozása és az istállóban levő marhák kiszaba­dítására nézve a szükséges intézkedéseket meglenni; mindezeknek elmaradása tehát kk. G. Vendel mulasztására lévén visszavezet­hető, megállapítható az okozott összefüggés nevezettnek mulasz­tása s a felperes károsodása közt. Ezeknél fogva s tekintenél arra, tiogy alperes nem bizonyított semmi oiyan körülményt, mely a tüz keletkezésénél felperes ténykedésére vagy mulasztására mutatna, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával kk. G. Vendel kártérítési kötelezettségét megállapítani s az első bíró­ságot uj Ítélet hozatalára utasítani kellett. A S. E. 181. §-a szerint a felülvizsgálat megengedhetö­sége kérdésével a kereset tárgyának értéke a felperesnek az elsőbirósági ítélet meghozatala előtt fentartott keresete értel­mében határozandó meg, minthogy felperes keresetét még olyan haszonbérleti szerződés megszüntetésére is irányozta a mely haszonbérleti szerződés alapján i,boo korona évi haszon­bér volt fizetendő és a kereset az elsőbirósági eljárás folyamán mindvégig a maga egészében fentartotta, s ennek következté­ben az elsőbiróság ítéleti döntése a haszonbéri szerződés meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom