A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 42. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 301 tár egy engedményi okiratot állit ki, mellyel igazolná azt, hogy követelése egy a váltón nem-létező személy által ki van egyenlítve és engedményezné a fizetőre minden jogát? 4. Felléphet A) kibocsátó és B) első forgató az utolsó forgató ellen ha X) takarékpénztár a váltót valamelyikükre engedményezi, mert hiszen ebben az esetben X) takarékpénztár az utolsó forgató irányában őt megillető jogokat is átruházza ? 5. Vagy lehetséges-e az, hogy a kifizetett X) takarékpénztár a kibocsátóra és az első forgatóra forgatná a váltót «behajtás végett»-i forgatmánnyal f Vájjon felléphetne ez esetben A) kibocsátó és B) torgató váltói uton az utolsó forgató ellen ? Sch. % dr. Irodalom. Törvénytelen! Várady Zsigmond dr. előadása a törvénytelen gyermekek helyzetéről. (A Nagyváradi Jogász-egylet kiadványainak 7-ik száma). /\ra 1 korona. — Élénk vita folyik a Nagyváradi Jogászegyletben a törvénytelen gyermekek jogi helyzete felöl, — a polgári magánjog Tervezetének behatása alatt. Már előzetesen Képes L. Miklós tszéki és P 1 o p u György dr. táblai biró értekeztek e fontos kérdésben (az egyleti kiadványok 1. és 3. füzetében), most pedig Várady Zsigmond kél sikra a törvénytelen gyermekek egyenlősítése mellett. Ez nemcsak szociálpolitikai, hanem egyúttal jogi és erkölcsi kérdés is, megoldása is csak a jogi és erkölcsi igazság törvényei szerint valósítandó meg. A család sem mint önálló intézmény, sem mint az állam alapja nem szenved, hanem erősödik a törvénytelenek egyenlősítése által. Az államot csakis saját erkölcstelen szokásai és erkölcsi visszaélései hozzák veszélybe. A mai jogrend nemhogy a törvénytelen gyermekek számának apasztását tudta volna kivinni, hanem ezek száma folyton emelkedő; amivel az az egy mindenesetre be lenne bizonyítva, hogy az egyenlőtlenség rendszere nem alkalmas a gyermekek nemzését a családi élet körébe átutalni. A családon kivül is van erkölcs és az egyenlősítés által sem a család, sem az állam, sem az erkölcs ellen merényletet nem követnek el. Senkisem azért nősül, hogy gyermekei törvényesek legyenek. Mai világrendünkben az óhajtott nőhöz hozzájutás egyetlen erkölcsi formája a házasság; a házasságok tehát ebből folyóan törvényesen létrejönnek; amely társadalmi osztályban ez az előfeltétel hiányzik, ott előáll a vadházasság, jóllehet tudják, hogy gyermekeik törvénytelenek lesznek. Az uj irány követői ellen emelt azon vádra, hogy ők a családi életet, az államot és az erkölcsiséget akarják tönkre tenni, — azon viszonváddal felelnek, hogy éppen a mai jogrend védelmezői azok, akik az erkölcstelenséget mesterségesen föntartják és kiterjesztik; ők a népet a feslett életre bátorítják, módot és alkalmat adnak sok ezer törvénytelen gyermeknek évente való nemzésére és azokat büntetlenül elsorvadni és elhalni hagyják. Az egyenlőség felé törekvők ellenben minden lehető terhet le akarnak venni a törvényes atya válláról és könnyíteni neki a gyermekeivel szemben elvállalt kötelessége teljesítését. Ellenben minden képzelhető terhet, sőt megtorlást is reá akarnak rakni a törvénytelen atyára és ekképp a törvénytelen gyermekek nemzését megnehezíteni. Minden ilyen intézkedés a család intézményének megerősítésére szolgál és a törvénytelen gyermekek nemzését hatályosan fogja korlátozni. Mihelyt egyszer nem lesz előny gyermeket a házasságon kivül és nem belül nemzeni, rögtön a törvénytelen gyermekek számának lényeges megcsappanása következik be. Senki sem lesz oly vakmerő, hogy könnyelmű nemi érintkezés által jogviszonyba lépjen oly nővel, ki vele, vagy esetleg mással fog gyermeket nemzeni, de annak tartása és nevelése költségeit az ő nyakába zuditja. A helyzet ma az, hogy a házasságon kivül szeretkező férfi magát teljes biztonságban érzi és közömbös reá nézve az is, hogy a vele közösülő nő nemz-e vele vagy mással gyermeket? Az egyenlőség keresztülvitele után más a helyzet. A házasságon kivül való érintkezés által előáll reá nézve az a veszély, hogy a törvény szigoránál fogva, csak azért, mert házasságon kivül közösült, egy egész idegen férfinek tőle egészen idegen gyermekét kell majd, mint sajátját, ruházni és tartania. Már maga ez a félelem fogja tehát korlátozni a házasságon kivül folytatott erkölcstelen életet. Hozzájárul a törvény társadalmi hatása. Ne aggódlunk attól, hogy az egyenlősítés az erkölcsiségnek ártani fog. Senki sem akadna, aki a középkorbeli állapotot visszakívánná és pl. azt kívánná, hogy a törvénytelen gyermekek újra «anrüchig»-ok, hivatalokra, örökösödési és jogügyletekre képtelenek, kü'ön adókkal sújtottak és minden családiasságot nélkülözők tegyenek. Fejlettebb erkölcsi világnézetünk mellett eme középkori gondolkodást és rendelkezést erkölcstelennek tudjuk. Ennek az irányzatnak a továbbfejlesztése alaposan javára fog szolgálni erkölcsiségünknek. Oly érvekkel szemben pedig, hogy «a legtöbb természetes apa helyzeténél fogva képtelen kötelességei teljesítésére* és <a legtöbb esetben lehetetlen a természetes apát megállapítani*-,— elég arra utalni, hogy ha nem tudja majd a törvény a természetes apát megtalálni, akkor természetesen nem fogja semmire sem kötelezni; de ha megtalálta a biró és azt marasztalván, ő a teljesítésre képtelennek mutatkozik, — azért a jogrendet nem kell félteni, az majd megtalálja eszközét arra, hogy akaratát érvényesítse. Norvégiában már megtalálta, ott az ily fizetni nem képes atyát dologházba küldi és addig dolgoztatja, mig a tartás költségét ki nem kereste. Igen halvány védekezés azok állítása, hogy nálunk még mindig nem nagy tömegek követelik az egyenlősítést. Nem az a kérdés, hogy hányan vannak, hanem, hogy minő igazságuk van ? Az állam és társadalom terjesszék ki védő kezüket eme szerencsétlen, már halálra elitélten született törvénytelen gyermekekre — és akkor majd óriási tábor fogja követelni a minden született emberszámára kijáró teljes egyenlőséget.'; Szerző ezek után behatóan foglalkozik a Tervezet életbevágó szakaszainak alapos bírálatával. A Tervezet szerinte több irányban sajnos visszaesést is mutat fel a törvénytelen gyermekek tekintetében. A tervezet 360. §-ának az a célzata, hogy a gyermek természetes atyjául ne lehessen megállapítani azt, aki bizonyítani tudja, hogy az anya a kérdéses időn belül, ha mindjárt csak egy esetben is közösült. Ezen mai joggyakorlatunkkal ellenkező viszszaesés nemcsak az anyát sujtja.de a gyermeket is tönkre teszi és az anyagi igazsággal ellenkezik. A gyermek mitsem tehet arról, hogy anyja ledér életet vitt. A Tervezet azon állásponton áll, hogy mivel a jogalap kétes — marasztalás nem keletkezhetik. A marasztalás alapja azonban nem az a fizikai tény, hogy a nemi érintkezés a megtermékenyítést valóban létre hozta-e ? Még törvényes gyermekeknél sem az képezi az atya tartás-kötelezettségének alapját. Ezer és ezer esetben a házasságban élő nőt a házasságon kivül álló férfi termékenyíti meg. A törvény azonban egyszerűen napirendre tér efelett. A tartás kötelezettségének alapját képezi a vélelem, hogy a gyermek születése az atya közösülésére vezethető vissza. Ugyanezen vélelem a törvénytelen gyermek nemzésénél áll fenn. Ma is megesik, hogy a törvénytelen gyermek anyja többekkel a fogamzás időszaka alatt közösült, de a tartásperrel megtámadott férfi ezt bizonyítani nem tudja. A biró itt ugyanazon vélelem alapján áll: a közösülés megtörténtét annak megállapítására használja fel, hogy a közösülés a nemzést eredményezte. Ki van-e zárva ezekben az esetekben, hogy a törvénytelen gyermek atyja mégis más? Korántsem. Csak annyi áll, hogy az alperes nem tudott másokkal való közösülést igazolni. Ennélfogva a többekkel közösülés kifogásának eltörlését kell óhajtanunk; mindenkinek módjában álland, ha e törvényt szigorúnak tartja, annak szigora elől kitérni. Aki mégis megteszi, ám viselje a következést. Visszaesést képez a Tervezet 360. §. 2-ik bekezdése is. Ez által a tartás- és státus-perek anyagát egyszerűen botrányossá tesszük. Nem létezik oly óvszer, mely feltétlenül kizárná a megtermékenyítést, tehát az óvszerrel való közösülés nem zárja ki ama vélelmet, hogy a közösülő férfi a gyermek atyja. Éppoly éles kritikában részesülnek a Tervezet 183., 198., 200., 204. és köv. §§., 211—225., 344. és 345. §§. Sok értékes anyagot látunk itt összehordva és mindenesetre érdemeset arra, hogy tárgyilagos vita tárgyát képezze. Győzzön a jobbik. r. I. A Magyar Tndományos Akadémia főtitkári hivatala az 1843-iki büntetőjogi javaslatok Anyaggyüjteményének árát tetemesen leszállította. A négy kötet kapható együttesen 12 koronáért az Akadémia könyvkiadó hivatala utján. A főtitkári hivatalt az vezette, hogy azok, akik Deák Ferenc alkotása iránt érdeklődnek, az Anyaggyüjteményt könnyen megszerezhessék. Vegyesek. Felhivás a Budapesti Ügyvédi Körhöz. Azon mozgalom, mely ügyvédi körökben a német «A n w a 11 s-V e r b a n d>, a «Bureau de droit international» és a bécsi «I n t e rnationaler Anwalt s-V e r b a n d» létesítésére vezetett, és az ügyvédi kar oly súlyosan veszélyeztetett érdekeinek az önsegély utján való hathatós támogatását célba veszi, — lehetetlen, hogy nálunk nyom néikül maradjon. Ilynemű és hasonló irányú magyar szövetségre és annak kartell utján a külföldi egyesületekkel való szövetkezésére nekünk is égető szükségünk volna. Inter arma silent musae. A jelenlegi kétségbeejtő politikai zavarok elterelik a figyelmet az ily mégis másodrendű kérdésektől. Egyesek felszólalása és kezdeményezése ma nyomtalanul elvész. Azért azon körhöz fordulunk, melynek hivatalos feladata az ügyvédi kar érdekeinek előmozdítása. És ez a Budapesti Ügyvédi K ö r, mely csekély alapszabályváltoztatás mellett az egész mozgalom élére állhatna és igy központi magyar fórummá válhatnék. Nem tartaná-e ezek után a t. kör választmánya időszerűnek, e kérdéssel behatóan foglalkozni és az ügy alapos áttanulmányozása céljából,saját kebeléből egy albizottságot, sürgős jelentéstétel kötelezettsége mellett, kiküldeni ? Dr. Révai Lajos. Névmagyarosítás és igazságszolgáltatás. A birói karra és bírósági tisztviselőkre szintén ráférne egy névmagyarositó Porzsolt Kálmán. Ugyanis az 1902. évi «Össz!étszám» szerint alkalmazva volt 4,593 igazságügyi tisztviselő között csak 2,082, (45%) volt magyar nevü, ellenben német neve volt 1,119-nek (24°/o),tót neve 330-nak (7°/0), szerb neve 239-nek (5%), oláh neve 206-nak (4-5°/<>), örmény neve 28-nak (0'7o/0), egyéb idegen neve pedig 599-nek (13'5<>/0), holott az «iczky», «sovszky» neveket is magyaroknak vettük. De az ügyvédek- és közjegyzőknél sem állunk jobban, mert