A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Az igazságügyi tárca költségvetése

24 A JOG tatja 1. a parasztbirtok külfö'di öröklési törvényeit, 2. a magyar parasztság öröklési jogszokásait. Az első' rész, azu. n. Anerbenrecht, a német parasztok törzsöröklési joga, most fekszik előttünk. A német nép a külön agrárjog fejlesztésében nemcsak tudománya, irodalma, de az életbe átvitt törvényei következtében is vezető szerepet visz; az ö érdeme lesz, ha kialakul egy külön agrárjog. A második kötet foglalkozni fog a magyar parasztság jogszokásaival és a mult század első' felében megindult magyar agrárjogi fejlődéssel, melynek atyja gr. Széchényi István volt. A gazdatársadalom rohamos pusztulása indítja rá a mai generációt arra, hogy a romok alól kiássa a régi erős nemzeti alapfalakat és ezek teljes felépítésének mikéntjét Németország példáján tanuljuk meg. Az elvek és részben maguk az intézmények alkalmazhatók a nálunk oly fontos és kulturális missziót teljesítő középbirtokos osztály védelmére is. Mégis ezen legjobban megviselt társadalmi osztály megmentésének biztos módját nem annyira egy általános agrárjog keretei közt, mint inkább a h i tbizományi jog körében kell keresnünk. Ez lesz tárgya a III. kötetnek. — A romantika és a vasas vértek többé nemigen illanek bele a mai józan, Krupp-ágyukkal rendelkező korba. Don Quijote ma csak szánalmas mosolyt gerjesztene, ha a szélmalmok elleni harcát újból felvenné. Ami mint hasznavehetetlen lim-loma padlásra került, azt kár onnét előszedni, mert nem élünk többé farsangban! A munka tanulmánya a Széchényi Imre gróf tollából eredő előszóban ki van tüntetve. «Vagy fel tudjuk (ogni, — úgymond — hogy a magyar jog preponderanciája e földön a lét és nemlét kérdése, vagy nem. Ha igen, ugy az eszközöket is akarnunk kell Küszöböljük ki a kivándorlás sokféle okát, tehát, az elszegényedést és ennek a módját, mely intézményeinkben találja gyökerét; másod orban hárítsuk el mindazon okokat, melyek népünk szaporodását apas2tják». — Mintha minden tisztán mi tőlünk függne és mintha mi a nagy néptenger egy szigetének lakói volnánk, ahol sorsunkat kényünk-kedvünk szerint, saját akaratunktól kizárólag függően intézhetnők. Boldogok akik hisznek. r. !• A bűnvádi perrendtartás és az azt életbe léptető törvény, jogesetek és értekezések gyűjteményével. Összeállította Csiki László marosvásárhelyi kir. főügyész. Szerző a Bp. életbelépte óta keletkezett felsőbb birói Ítéletekben foglalt elvi jelentőségű kijelentéseket, a jogi szaklapok — köztük a Jog —közlései alapján a Bp. és az életbeléptető törvény szövege mellé, ezek szakasz szerint csoportosítva összegyűjtötte és éppúgy közölte az egyes szakaszoknál a jogi szaklapokban megjelent értekezésekel is rövid kivonatban. Mindennek célja pedig az, hogy a törvény egyes intézkedésének értelmezése és alkalmazása tekintetében felmerült.,tftelyeket lehetőleg eloszlassa, amint ez már nem-egy vitás kérdés tisztázása tekintetében eddig tényleg sikerült. Igen jó szolgálatot tesz szerző ezen összeállításával a gyakorlati jogásznak, birónak, és ügyvédnek egyaránt és sok hiábavaló munkától kíméli meg mindkettőt. Az adatok egybegyűjtése nagy szorgalomra vall. Ára ? r. /. Beküldetett: A pénz. Irta Koszt ka Imre dr. Budapest, 1902. Grill Károly udv. könyvkereskedése. Tárgyalja a pénzt mint gazdasági tényezőt, az ál am befolyását a pénz értékére és a pénzverést, végül Magyarország valutáját. Ara ? A nyilvános betegápolás szabályai. Közli Békésy Géza dr. Megjelent a K a m p i János di. által szerkesztett Közigazgatási Könyvtárban. Ára 2 K 40 fill. — Mégegvszer az ügyvédvizsgáló bizottságról. Törtérnek még csodák ! Egyik érdemes laptársunk védelmére kél az ügyvédi kamara választmányának, — az ügyvédvizsgáló bizottság tagjainak választása alkalmából tett megji gyzéseinkkel szemben. Szerinte a kamara azért választott be kilenc választmányi tagot a bizottságba, mert ők képezik a kapcsot az ügyvédség hivatalos képviselete és az ügyvédvizsgáló bizottság közt.» Posito, hogy ily kapocsra tényleg szükség van — amit fölötte bajos volna bizonyítani — nem volna-e elég: a kamata titkárát vagy ügyészét e célból kiküldeni és őt a kamara érdekeinek hivatalos képviseletével megbízni ?—Bárhogy miből állj inak ezen r'rdekek, minden fejtörésünk dacára sem bírunk kifürkészni. Ha történik a bizottságban valami az ügvvéd' kar érdekeit komolyan sértő dolog (!?), akkor a bizottságnak m i n d e n egves ügyvédtagja nyomban az ügyvédi kar érdekeinek szószólójává válik és nem fog késni az esetet a kamara választmányának tüstént bejelenteni. Többet a hivatalos képviselő sem tehet. De midőn koncedáljuk a hivatalos képviselet jogosultságát, azt sehogy sem vagyunk képesekfelfogni, hogy minek kell, — mások jogosult igényének mellőzésével: kilenc ily hivatalos képviselő? Érzi is laptársunk ebbeli érveié-ének kNsé gyönge voltát és rögtön hozzá teszi: <nem tanácsos az ügyvédvizsgáló bizottságot megfosztani ezen kiváló erőktől, akik a választmányban fog-^ lalnak helyet, csak azért, mert az illetők a választmány tagjai.> Már a priori is vissza kell utasítanunk eíen érvejés helyességét. Minden autonóm testületnek az a természetes-rendeltelése, hogy minél több erőnek nyujtassék mód és tág tér az érvényreHUM BÉ«2YÉNYT*ettA«Í0 jutásra és azért meg kell ragadni minden alkalmat, mely ezen nemes célt előbbre vinni képes. Ennek helyébe mit tapasztalunk kamarai intézményeinknél \ Egyfelől azt, hogy azok egy jól szervezett és csakis egyéni, nem pedig testületi érdekeket szem előtt tartó klikk hatalmába kerültek, mely abszolutisztikus módon csakis önmagáról és saját híveiről gondoskodik és a trustön kívül állókról teljesen megfeledkezik. Ezen urak könyökkel törnek utat önmaguknak, arról azonban teljesen megfeledkeznek, hogy vannak az ügyvédségnek ideális céljai is és hogy, ha valahol, ugy éppen az ügyvédi karban kellene azoknak érvényesülniök. Sok szó fér ahhoz, vájjon a választmányban csakugyan oly * kiváló erők> foglalnak-e helyet, — mint azt laptársunk velünk elhitetni akarja? Kétségkívül vannak ilyenek is, de a választmány zömérő! azt, - már megválasztásának különös procedúráját tekintve, — állítani nem lehet. A hol a jó «kortesi» minőség az egyedüli jogcím a választmányi tagságra; ahol a jó pajtásság és nem a tudományos képzettség és szaktekintély dönt a jelöltek listájába való felvétel dolgában — ott a választmány ne arrogáljon magának közbecsülést és köztekintélyt a ringen kívül álló független ügyvédi kar részéről. És ezen testületnek ilyetén túlkapásait, önző cönjelöléseit* mindenkor helyteleníteni, ezeket a tapintat és jóizlés arculcsapásainak nyilvánítani fogjuk ezentúl is. Laptársunk, — bizonyára akarata ellenére — e részben is becses adatokkal szolgál álláspontunk jogos volta mellett. 'Legtöbbje azoknak — úgymond, —akikről szó van, esztendők sora óta tagja az ügyvédvizsgáló bizottságnak.* És tényleg vannak olyanok, akik 15 év és talán még régibb idő óla is tagjai az ügyvédvizsgáló bizottságnak. Pedig a dolog természetes rendje szerint, nem volna szabad ezen állásnak privilégium jellegével birnia egyesek részére, amely teljesen kizárja azt, hogy az ügyvédi kar többi jeles tagjainak is jusson turnus szerint helye ezen igazán nobile officium körül. Nem szándékosté vesztés-e az, a világgal elhitetni akarni, hogy ezek az ügyvédi kar legjelesebbjei, hogy kivülök nincs több kiváló erő a testületben és hogy kizárólag ebben rejlik ujbó) való választásuknak az oka? Ha ezigy állana is — aminek ellenkezőjéről nemcsak a választmány, hanem laptársunk is meg van győződve — még akkor is el kellene szégyenünket a világ előtt takarnunk, hát még oly esetben, midőn a választottak lisztája oly siralmas, mint azt előző közleményünkben kiemeltük. «A bírói és ügyészi kar legtekintélyesebbjei* mellé szükségképp az ügyvédi kar legtekintélyesebbjeit, és ilyen akad elég bőven, kellett volna beküldeni. Hogy ezek csak igen szerény számmal szerepelnek a választmányban és bizottságban, ez az általunk felhozottak után többé vitán kivül áll. És evvel elesik az egyetlen érv is, mely az illetők újból választásának jogosultságát és szükséges voltát igazolná. Rossz ügyet jó érvekkel sem lehet védeni — ily átlátszó gyenge érvek pedig csak annál kirívóbbá teszik a választmány helytelen eljárását. Testimonium paupertatis marad ez minden jóakaró védekezés és az •összeférhetőség* dúcára. r. I, — A debreceni kir. ítélőtábla fegyelmi bírósága az 1903. évre a következően alakult meg, Elnök: Bernáth Elemér a kir. ité őtábla elnöke, rendes tagok: N a s z á d y Iván, Viski Károly. Újhelyi András, Potorán István. Póttagok: Kölcsey Sándor, Horváth Bálint, Szacsvay Elemér dr., Bak ó József dr. kir. ítélőtáblai birák. — A vonat zajától megbokrosodott lovak által előidézett balesetekért a vasút nem felelős. Egy Ausztriában, az országút mentén elrobogó vonat, zaja folytán, az országúton haladó kocsiba fogott lovak megbokrosodtak, és iramidásuk köz~p>tte a kocsit felfordították u>y, hogy a kocsiban ülő egyén kib >rult belőle, és súlyos sérü éseket szenvedett. Enn-k alapján 30,0)0 kor. fájdalomdijat, 300 K. gyógykezelési költséget és 2,000 K. kártérítést követelt a vasúttól. Az első bíróság 4,000 K fájdalomdíjat, 360 kor. kártérítést és 300 korona gyógykezelési költséget meg is ítélt neki, mert beigazoltnak látta, hogy a balesetet a vasút gondatlansága okozta. Megállapította ugyanis, hogy a mozdonyvezető többször s igen élesen füttyögetett, nagy zajjal gőzt bocsájtott ki, s dacára annak, hogy a vonat meg lett volna állitható, az a veszély láttára is tovább robogott. Mindez okozta azt, hogy a lovak eliramodtak, a vasút pedig annak az ellenkezőjét nem tudta beigazolni, hogy kellőben való megállás, a jelzési sípolások s a gőzkibocsátás megszüntetése által a baleset nem lett volna elhárítható. A másodbiróság jóváhagyta ezt az ítéletet, ámde az osztrák legfelsőbb bíróság mindkét Ítéletet megsemmisítette, s a felperest keresetével végleg elutasította. A lovak ugyanis a vasuttest területén kivül bokrosodtak meg, s igy az nem tekinthető a vasútüzemben tör éntnek. Különben is ez az üzem-berend°zéseklől teljesen független beállott esemény előre nem volt látható, el sem volt hárítható. Ami a jelzési füttyöket és gőzkibocsátást illeti, azok a vasútüzem szükséges kellékei közé tartoznak, s nem lehet megállapítani azt, hogy éppen ezek okozták-e a lovak megfcokrosodisát. Arra meg éppen nem lehet a vasutintézetet kötelezni, hogy állítsa meg vonatait, ha a vasuttest területén kivül megbokrosodott állatok láthatók, mivel ez a forgalom okadato'atlan megbénítását vonná maga után. MVOMOÁJA BUOMWBC '