A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 3. szám - Az igazságügyi tárca költségvetése
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 3. számához. Budapest, 1903 január 18. Köztörvényi ügyekben. Felperes a ht. 77. s-a értelmében nem kérte azt, hogy az öt oknélkül elhagyó neje a házaséletközösség visszaállítására köteleztessék, hanem a házasságikötelék felbontása végett adott be a ht. 77. §. alapján keresetet. Ugyanazért az eljáró kir. törvényszék törvényes alap nélkül hagyta meg alperesnek azt. hogy férjéhez — ki őt visszafogadni nem kívánta — visszatérjen. És felperesnek ezen végzés alapján a ht. 77. § a,) pontja alapján való bontáshoz joga nem származott. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1902. évi április 10-én 1,426/polg. sz. a.) F. Lászlónak, D. Eszter elleni házasság felbontása iránti perében következőleg itélt: F. László felperes és D. Eszter alperes közötti házasságot az 1894. évi XXXI. t-c. 77. §. a) pontjának alapján felbontja és alperest vétkesnek nyilvánítja s végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek 63 K 60 fillérben megállapított perköltséget 15 nap alatt fizessen meg stb. Megokolás: Felpetes a Ht. 77. §. a) pontja alapján azon okból kérte az alperessel kötött házasságnak felbontását, mert alperes öt 1901 ápril 13-án szándékosan és jogos ok nélkül elhagyván, szülőihez tért vissza és a házassági életközösséget felperessel birói meghagyás dacára sem állította vissza. A telperes által 1901 nov. lo-án beadott kérés folytán, mely kéréshez B) alatt csatolt Selye község elöljárósága, mint peres felek utolsó együttlakásuknak helyhatósága által kiállított bizonyítvány igazolása szerint, alperes felperest 1901 április 13-án, tehát a kérés beadását tí hóval megelőzőleg, elhagyta, — végzésileg meghagyatott alperesnek, hogy felperessel a házassági életközösséget 33 nap alatt állítsa vissza, alperes azonban ezen birói meghagyásnak eleget nem tett, sem pedig ezen mulasztását nem igazolta, avagy a házassági életközösség megszakításának okát nem terjesztette elő, de sőt a kitűzött tárgyalásra szabályszerű idézése dacára sem jelent meg. Minthogy alperes ezen magatartása folytán valónak fogadandó el felperes azon állítása, hogy alperes őt szándékosan és jogos indok nélkül hagyta el, s minthogy alperes a házassági életközösség visszaállítására kötelező birói meghagyásnak a meghatározott idő alatt igazolatlanul nem tett eleget, a felek között kötött házasságot a rendelkező részben idézett törvényszakasz alapján felbontani s alperest, minthogy az ő hibája adott a felbontásra okot a Ht. 85. §-a alapján vétkesnek nyilvánítani kellett, stb. A m.-vásárhelyi kir. ítélőtábla (1902. június hó 11-én 1,786. sz. a.) ítélete: Az elsőbiróság ítéletének a házasság felbontását tárgyazó hivatalból felülvizsgált részét megokolása alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria. (1902. szept. 3-án 4,704. sz.) Ítélete: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódik s felperes keresetével elutasittatik, a perköltség kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: Felperes a ht. 77. §-a értelmében nem kérte azt, hogy az őt ok nélkül elhagyó neje a házas életközösség visszaállít ására köteleztessék, hanem a házassági kötelék felbontása végett adott be a ht. 77. §. alapján keresetet. Ugyanazért az 1901. évi 9,974. sz. a keresetre az eljáró kir. törvényszék törvényes alap nélkül hagyta meg alperesnek azt, hogy férjéhez — ki őt visszafoeadni nem kívánta — visszatérjen. És felperesnek ezen végzés alapján a ht. 77. §. a) pontja alapján való bontáshoz joga nem származott; ugyanazért a 77. §. a) pontjára alapított keresettel felperes elutasítandó volt. stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A dohánygyártmányok eladására vonatkozó pénzügyminiszteri szabályrendelet szerint a dohányárus a reá ruházott eladási üzletet személyesen tartozik vezetni és nincs feljogosítva azt másnak átengedni, bérbeadni vagy más egyén által kezeltetni. A szerződés főcélját a dohányáru-készlet megszerzése és a dohánytőzsde bérleti jogának elnyerése, tehát alperes részéről lehetetlen szolgáltatás képezte: a szóban levő adásvételi szerződés már eredetileg érvénytelen ; ennek pedig szükségképpeni jogi következménye az előbbi állapotba való visszahelyezés. A zilahi kir. törvszék mint keresk. bíróság (1901 január 25-én 510/P. sz. a.) Somogyi Kálmán ügyv. által képv. P. Sámuelnek, P a p p György dr. ügyv. által képv. B. testvérek bejegyzett kereskedő cég ellen, szóbeli szerződés érvénytelenítése s jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja s ugyanőt arra kötelezi, hogy 177 K. 20 f. perköltséget alperesnek 15 nap a. végreh. terhe mellett fizessen meg. stb. stb. Megokolás: A per adatai- s peres felek előadásából minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy felperes, a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe bejegyzett alp. cég egyik beltagja B. Ernővel, a Zilahon levő B. Ferenc-féle üzlet átruházására vonatkozólag, mely üzletnek a keresk. egyéni cégek jegyzékének tanúsága szerint cégvezetője B. Ernő, a szerződés főpontjaira nézve kötelezőleg állapodott meg akként, hogy az üzlet leltári értékének meghatározásakor, a köztük 1899 június havában létrejött szóbeli szerződés értelmében a megállapodások irásba foglaltassanak s az üzlet felperes, illetve fia P. Lajosnak át fog adatni. Felperesnek N. B. 3. a. közjegyzői hit. kiadmányban foglalt nyilatkozatával, nemkülönben B. István és R. A. hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával az is megállapítást nyer, hogy a szóbeli szerződés létrejöttekor a felp. által alperesnek átadott 1,000 frt, ezen kötelező előzetes szerződés megkötése jeléül és biztosítására szolgált, s így a szerződő felek közül az, aki a köztük kötelezőleg létrejött szóbeli szerződés alapján a végleges írásbeli szerződést megkötni vonakodik, a kereskedelmi törv. 276. §-ban foglalt joghatálylyal bíró ezen 1,000 frt foglalóját elveszti, illetőleg annak kétszeresét megtéríteni köteles. Ily tényállás mellett a felperesi keresetnek megfelelőleg jelen per elbírálásánál döntendő körülményt az képez, hogy a peres felek között létrejött ügylet megkötésénél alperest terheli-e vétkesség, igenlő esetben kötelezhető-e az adott foglaló visszafizetésére ? Minthogy pedig a hit alatt kihallgatott s a szóbeli szerződés megkötésénél jelenvolt R. A. és B. I. tanuk, akik közül az előbbi az ügyletnél közvetítőként is szerepelt, egybehangzólag azt vallották, hogy a szóbeli szerződés megkötésekor felperes és B Ernő között adásvétel tárgyát a B. Ferenc-féle üzletben levő árukészlet s egyszersmind a tőzsdejog is képezte, az üzletben elhelyezett tőzsdeárukra nézve pedig oly megállapodásra jutottak, miszerint alperes megígérte, hogy az üzlet átvételétől számított 3 hónapig felperes az eddigi cég alatt vezetheti az üzletet s a tőzsdejogról csak azután tog lemondani s akkor a jogot ő nem kérelmezi, s oda fog hatni, hogy azt felperes nyerhesse meg; minthogy azon körülményt, hogy a peres felek közt létrejött szóbeli szerződés megkötésekor a tőzsdejog adásvétel tárgyát nem képezte, a tanuként kihallgatott K. Kálmán vallomása, mely szerint, midőn nevezett tanú alperessel a per tárgyát képező üzlet megvételére alkuban volt, a tőzsdejog adásvétel tárgyát köztük sem képezte volna, s ő csak az esetben vette volna meg az üzletet, ha a tőzsdejogot is megnyeri, — megerősíti, — minthogy tehát a kihallgatott tanuk vallomásának egybevetéséből kétséget kizárólag beigazolást nyert, hogy peres felek között a tőzsdejog adásvétel tárgyát nem képezte, s arról, hogy a tőzsdejog át nem ruházható, s annak engedélyezése a kir. kincstár joga, maga felperes mint a somlyói só-nagyáruda^ bérlője, s mint kereskedő is tudhatott, minthogy végül ezek szerint alperest a szerződés megkötésekor vétkesség nem terheli s a szerződés csakis felperes vétkessége miatt nem ment foganatba s így ő a kereskedelmi törvény 277. §. értelmében, az adott foglalót elveszti s alperes jóhiszeműségével szemben a szerződés érvénytelenítését sem követelheti, mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani s ugyanőt pervesztessége következményeképpen az ítélet rendelkező része érteim, a perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1901 márc. 12-én 731. sz a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Megokolása alapján és azért, mert az a körülmény, hogy valamely összeg foglalónak vagy vételár-előlegnek tekintendő-e, nem a szerint állapítandó meg, hogy a szerződő felek a vitás jogi természetű összeget minek nevezték ; hanem a szerint hogy az a szerződő felek akaratának megfelelvén, minő megállapodással és rendeltetéssel adatott; az pedig, hogy a felp. által visszakövetelt 1,000 frt a szerződés megkötésének jeléül adatott és a felperes által elvállalt kötelezettség biztosítására szolgált, az elsőbiróság által felhozott körülményeken kívül abból is nyilvánvaló, hogy akkor, midőn a felperes a szóbanforgá összeget az alperesnek átadta, a peres felek a per adatai szerint csak ideiglenes szóbeli szerződésre léptek, a szerződés feltételeinek közelebbi és tüzetesebb megállapítását azonban a megtekintendő írásbeli szerződésre hagyták fenn; valamint abból a körülményből is, hogy a fizetett 1,000 frt a kikötött vételárhoz és az egyes vételári részletekhez képest jelentéktelen összeget képezett, továbbá mert, mint ezt az első bíróság helyesen kifejtette, a peres felek között az alperes cég által a kir. kincstártól bírt dohány-egyedárusági jog adásvétel tárgyát nem képezte, hanem csak abban történt megállapodás, hogy az alp. cég az üzlet átvételéve! egyidejűleg, a dohány vagy tőzsde kezelését és árukészletét felperesnek átengedi és közreműködik arra nézve, hogy a felperesnek a doh. áru-üzlet iránti jogot a kincstártól néhány hó múlva meg-