A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 40. számához. Köztörvényi ügyekben. Állami költségvetés hiján is, a kir. kincstár követelései, amennyiben kielégítési alapul az adós részére sorozott s közpenztárban őrzött készpénz-letét szolgál, letiltás utján bizto sitbatok. A szoboszlöi kir. járásbíróság, mint tkvi. hatóság. (1,819/1903. május 25.) G. J. elleni végrehajtási ügyben. Végzés A. di.-i .;ir.pénziigyigizgatóság f. hó Í2-é<i 8,583/1II. 1903. számú megkeresésében foglalt azon letiltását, hogy 142 K 94 f. állami egyenes adó, 5 K 45 f. országos betegápolási pótadó, 23 K 26 f. útadó és 54 K 94 f. községi adó erejéig a birói letétnapló 55/1902. tétele alatt kezelt, 244 K 58 f. birói letétet, addig mig az állami költségvetésen kívüli közjogi állapot tart, továbbra is birói letétként kezelje e biróság, annak megszűnése után pedig a kincstár követelésének fedezésére szükséges összeget a kincstár javára utalja ki: e királyi telekkönyvi hatóság nem teljesiti. A kir. pénzügyigazgatóság tehát kényszereszköz segélyével szándékozik a kir. kincstár követeléséhez jutni, holott a megkeresésből magából kitűnik, hogy a kincstár képviselőjének is van tudomása arról, hogy a letiltás csak létező és érvényben levő törvény alapján lenne teljesíthető; az 1902. évi költségvetési törvény pedig nincsen érvényben. Ujabb törvényeinkben is benne van, hogy egyenes és fogyasztási adók, di]ak, bélyegek és illetékek behajtása, sőt beszedése is. csak akkor és ugy engedhető meg az alkotmányos kormánynak, ha azokat az országgyűlés megajánlja és megszavazta. Ma Magyarországnak sem költségvetési törvénye, sem az ezt pótló, úgynevezett indemnitási törvénye nincsen, tehát nem jogosult sem direkte, sem indirekté adók behajtása, beszedése. Az alkotmány legfontosabb garanciájának, a budgetjognak lerombolásához a kir. járásbíróság segédkezet nem nyújthat, hiszen a magyar biró az alkotmányra esküt tett. Márpedig az 1867. évi X. t.-cikk igy rendelkezik: Az 1847/48. évi IV. t.-cikk 6. §-a következőképp módosittatik: «Minthogy a költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed ki s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet»; márpedig 1903. évi május 1-étől sem a költségvetési törvényt, sem ennek hatályát a törvényhozás nem hozta, illetve nem hosszabbította meg; az 1883. évi XLIV. t.-c. 58. §-a szerint pedig a követelések letiltásánál a végrehajtási törvény 83. §-ának rendelkezései alkalmazandók; ennélfogva a letiltást mint szabálytalan, érvénytelen megkeresést elutasítani kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (2,733/1903. P. sz. a. június 15-én következő végzést hozott: A királyi Ítélőtábla, a királyi járásbíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak, neheztelt végzését megváltoztatja, a debreceni m. kir. pénzügyigazgatóság megkeresését teljesíthetőnek találja és az elsőbiróságot a megfelelő további eljárásra utasítja; mert ezzel a megkereséssel nem az adóhátraléknak kényszer utján való behajtása, hanem csak az céloztatik, hogy a birói letétben levő összeg egyelőre továbbra is birói letétben tartassék, mégpedig nemcsak az állami, hanem a megyei és a községi adókra vonatkozóan is, mely utóbbiaknak behajtása még végrehajtás utján és a költségvetési törvény hiányában is helyt foglal, következésképp a felvett megkeresésnek teljesítése meg nem tagadható. Az O. p. tkv. i,5oo. §-ában foglalt azon rendelkezésekből, hogy az elbirtoklás által szerzett jog annak — ki a nyilvánkönyvekben biztában valamely dolgot vagy jogot még annak bekebelezése előtt megszerzett, — kárára nem válhatik, az következik, hogy a szolgalmi jog éppen ugy, mint a tulajdonjog, a bejegyzés által nem válik létezővé, hanem a bejegyzés által csak a már létező jog tétetik nyilvánvalóvá. Ha tehát az uj szerző e jog létezéséről tudomással birt, arra. hogy ama birtokot, mely e jog gyakorlatára szolgál, a nyilvánkönyvben bizva, mint tehermentest szerezte meg, nem hivatkozhatik, s ellene az elbirtokolt szolgalmi jog, ha be nem jegyeztetett is, hatályossá válik. A pécsi kir. törvszék (1901 dec. 10-én 13,061/P. sz. a.) Dréesz Lajos ügyv. által képv. M. János és nejének, Nemes Vilmos ügyv. által k. B. Erzsébet és tsai elleni úthasználattól való eltiltás s jár. iránti r. perében következően it é 1 t: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja, és alperesek viszonkeresetének adván helyt, a nádasdi 781. sz. tjkvben foglalt 3,064—3,068 hrsz. fekvőségek között a 3,083. hrsz. ut folytatásaként, a pécsváradi kir. jbiróság által 1901 június 10-én teljesített birói szemle alkalmával felvett '/. sz. a. szemlerajzán «X. Y.»-nal jelölt ut területre nézve, alpereseknek szolgalmi jogát, elbirtoklás jogcímén megítéli és feljogosítja alpereseket, felpereseket pedig kötelezi annak tűrésére, hogy ezen uton szolgalmi jogát a nádasdi 264/2 IV. 12 rdsz. 3,064/1 3,063/2 hrsz ingatlanok, mint szolgáló telkekre Budapest, 1903 október 4. ez itélet alapján, közvetlenül az illetékes telekkvi hatóságnál feljegyeztethessék. Kötelezi azonfelül felpereseket 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett arra is, hogy alperesek részére 142 K. 30 f. perköltséget egyetemleg megfizessenek stb. M eg o k o 1 ás: Az A) a. szerint a nádasdi 781. sz. tjkvi betétben felvett 3,064—3,068 hrsz. ingatlanok felpereseknek képezik tulajdonát, kiknek keresete arra irányult, hogy alperesek, kik ismét a nádasdi 564. sz. letétben foglalt, és a felperes ingatlanok szomszédságában fekvő III. 3,061/1 3,060/2 IV. 3063/1 3,063/3 hrsz. ingatlanoknak a tulajdonosai, tiltassanak el a 3,083 hrsz. ut folytatásaként az ő birtokán keresztül az y. a. vázlati rajzon «X. Y.» irányban jelölt útnak a használatától, állítván, hogy ingatlanaikat birói árverésen és a csatolt tkvi iratok szerint is minden korlátozástól menten szerezték meg; mivel szemben alperesek védelme az volt, hogy ők ezen peres ut birtokát elbirtokolván, arra szolgalmi jogot szereztek, a minek megítélését viszor.tkeresetbe is vették. Az A" . a-ból magából meglett cáfolva, hogy felperesek a kereseti ingatlanoknak árverési vevői lennének, I. r. felp. azt tkvi előzőitől 1896 febr. 10-én vette meg felében; addig II. r. felperes ugyancsak vételi jogcimén lett ezen ingatlanok másik felének a tulajdonosa 1898 január 28-án kelt szerződéssel."Igaz azonban az, hogy a peresített ut felperesek birtokán halad keresztül, illetve az erre felhasznált terület ennek kiegészítő részét képezi, és hogy ez az ut sem a tkvi sem az úrbéri térképen megjelölve nincs, és hogy ez a felperesi ingatlanokat sem jelenben, sem az árverés előtt tkvileg mint szolgalom nem terhelte. Igaz továbbá az is, hogy alperesek ingatlanaikhoz a 3,109 hrsz. uton is juthatnának, azonban azt a 3,059 és 3,060/1. hrsz. ingatlanok közötti részében felszántották és jelenben ezen uttestet szőllőbirtokuk kiegészítő részeként művelik. Mindkét peres fél kérelmére elrendelt bizonyítási eljárás során kétségtelen bizonyítást nyert az, hogy alperesek és azok jogelődei a peres utat, felperesek és azok jogelődeivel szemben évek hosszú sora óta használják, hogy R. I. tanú szerint, ki 57 éves jelenben, és a peres ingatlanok előző tkvi tulajdonosa is volt, az ő és jogelődjének beleegyezésével ezt az utat alperesek, mintegy 50 éve rendesen használják, hogy H. I. tanú ki 49 éves, vallotta, miszerint 13 éves kora óta, mint alperesek jogelődjének szolgája és napszámosa ezen útnak használatára emlékszik, hogy K. I. ezen emlékezete szerinti időt 40—45 évre teszi, H. H. I. pedig mintegy 50 esztendőben állapította ezt meg; végül hogy K. I. 1864-től bir erről közvetlenül tudomással, s hogy felperesek keresete 1899. július 28-án indult csak meg, vagyis oly időben, mikor alperesek ezen útnak használatát már elbirtokolták, mert magánjogi szabályaink értelmében ekkor már a 32 esztendei határidő letelt, de letelt már akkor is, midőn felperesek ezen ingatlanokat mégszerezték, és előzőikre, voltak azok akár közvetlenül vételi, vagy árverési vevőkénti tulajdonosok, nem hivatkozhatnak, mert ezek alpereseknek ebbeli jogát nemcsak elismerték, hanem annak gyakorlatát egyenesen mégis engedték, és mert az o. p. tkv. 1,500. §-ában foglalt azon rendelkezésekből, hogy az elbirtoklás által szerzett jog annak — ki a nyilvánkönyvekben biztában valamely dolgot vagy jogot még annak bekebelezése előtt megszerzett, kárára nem válhatik — az következik, hogy a szolgalmi jog éppen ugy, mint a tulajdonjog, bejegyzés által nem válik létezővé, hanem a bejegyzés által csak a már létező jog tétetik nyilvánvalóvá. Ha tehát az uj szerző e jog létezéséről tudomással birt, arra, hogy ama birtokot, mely e jog gyakorlatára szolgál, a nyilvánkönyvben bizva, mint tehermentest szerezte meg, nem hivatkozhatik, s ellene az elbirtokolt szolgalmi jog, ha be nem jegyeztetett is, hatályossá válik, s tekintettel arra, hogy felperesek, mint már részbeni tulajdonosok, részben egy községbeli lakosok, kik vételök idejében ezen ut használatáról tudtak, azt látták, azt tiltó fával is elzárták, nem tekinthetők egészben olyanoknak, kik e szolgalmi jog létezéséről ne tudtak volna, miért is keresetüknél elutasitandók, és alperek viszonkeresetének a rendelkező rész szerinti értelmében helyt adni kellett, stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1902. március 24-én 156/P. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperesek keresetének helyt ad és alpereseket a nádasdi 781 sz. letétben foglalt 3,064. és 3,068. hrsz. fekvőségek között a 3,083. hrsz. ut folytatásaként a pécsváradi kir. jbiróság által 1901 június 10-én teljesített birói szemle alkalmával felvett a térrajzon «X. X.* betűvel jelzett átjárás használataitól eltiltja és ezen használat abbahagyására őket a végrehajtási elj. 222. §-ban meghatározott végrehajtás terhe mellett kötelezi; ebből folyólag alpereseket az útszolgalom tkkvi bekebeleztetése iránti viszonkeresetükkel elutasítja és ugyancsak alpereseket felperesek javára 168 K. 20 f. perköltségnek megfizetésére 15 nap a. végreh. terhével kötelezi stb. Megokolás: A csatolt hiteles tkkvi kivonat szerint, a nádasdi 781. sz. letétben foglalt 3,068. hrsz. ingatlanok, melyek-