A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

160 A JOG nek érintkezési határvonalán alperesek a vitás utat használják, a felperesek korlátlan tkkvi tulajdonát képezik és nem v'tás a felek közt az, hogy ezen ut sem a tkkvi vázrajzon, sem a hitelesített úrbéri rendezési térképen kitüntetve nincs. Felperesek alperese­ket ezen ut használatától eltiltani, alperesek pedig ezen ut hasz­nálatának, mint telki szolgalomnak megállapítását, felperesek elu­tasítását és a telki szolgalom tkkvi bekebeleztetését kérik és pedig utóbbiak kizázólag azon az alapon, mert a vitás utat ó'k és bir­tokeló'djeik már 32 évet meghaladó idő óta háborítatlanul hasz­nálván, ezen ut használati szolgalmát már felperesek tkkvi elődjei ellenében elbirlokolták és ezen elbirtoklással megszerezték. Tekintve, hogy az elbirtoklás által szerzett jog annak, ki a nyilvános könyvek­ben való biztában valamely ingatlant az elbirtokolt jog tkkvi bekebelezése vagy kitüntetése előtt megszerzett, kárára nem vál­hatik és tekintve, hogy a csatolt tkvek szerint akkor, amikor fel­peresek a fent jelzett két ingatlan tkkvi tulajdonjogát megszerez­ték, alpereseknek állítólag elbirtoklás utján szerzett ut asználati joga nyilvánkönyvileg bekebelezve vagy egyébként kitüntetve nem volt és tekintve, hogy alperesek arra, hogy felperesek az ingat­lanok nyilvánkönyvi megszerzésekor, az alperesek úthasználati szolgalmáról tudomással birtak volna, elfogadható bizonyítékot nem szolgáltattak, mert az a körülmény, hogy felperesek ugyanezen dűlő­ben már birtokosok voltak volna, bizonyítást nem nyert, mert az a puszia körülmény, hogy felperesek ugyanezen községbeli lakosok, erre bizonyítékul annál kevésbbé szolgáihat, minthogy az alpere­seknek szomszéd birtokához így nyilvánkönyvileg is kitüntetett dülőut vezet, és a kihallgatott tanuk nagyobb részének vallomása szerint alperesek illetve jogelődjük ezt az átjárást csak időszakon­kint használták; és tekintve, hogy ezek szerint felperesek, bizva a nyilvánkönyvben, az alperesek úthasználatától tehermentesen szerezvén meg a két ingatlant, még abban az esetben is, ha be­bizonyitottnak vehető, volna, hogy az alperesek szolgalmi jogukat még a felperesek, jogelődei ellenében elbirtokolták, ez az elbir­toklás a leiperesek mint jóhiszemű szerzők kárára nem szolgálhat: felperesek az alpereseknek ezen úthasználatát tűrni nem tartóz- | nak. Miértis azelsó'biróság Ítéletének megváltoztatásával, felperesek keresetinek helyt adni és alpereseket ezen ut használatától eltil­tani, ugyanazokat az úthasználati telki szolgalom tkkvi beke­beleztetése iránti viszontkeresetükkel elutasítani és mint pervesztes feleket a pprts. 251. §. 1. bek. szerint az okozott perköltség meg­fizetésére is kötelezni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903 május 20-án 4,51 l/P. sz. a.) A másod­biróság Ítélete annak a megjegyzésével, hogy a felebbezésben felhozott uj körülmények az 1881: L1X. t-cikk 29. §-a értelmében tekintetbe nem vétettek, megváltoztatik s az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállásnak akként való helyesbítésével, hogy az I. r. felperes bírói árverésen szerezte meg a tulajdonát képező kér­déses birtokjutalékot, indokai alapján az elsőbiróság Ítélete hagya­tik helyben, stb. Ha az ügyvéd abban a perben, amelyben ügyfelét képviseli, az ellenféllel szemben a perköltséget felszámítja, nincs gátolva abban az esetben, amikor ügyvédi diját és kiadását saját ügy­felétől követeli, díjjegyzékében attól eltérő felszámítást tenni; az hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzösszeg felel meg. ténykérdésre vonatkozik és e részben a tényállás csak azon alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva vagy felhozottak­nak tekintve s e végből bizonyítékul csak az ítélet, a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel (S. E. 197. §.). Külön utasítás nélküli és az ügyvéd hivatáskörén kivül eső műszaki kérdésekben a célból való eljárásért pedig, hogy az ügy­véd a per tárgyára nézve harmadik személytől műszaki felvilágo­sításokat szerezzen, az ügyvéd dijazást jogosan nem igényel­het, a megbízás nélküli ügyvitel szabályaiban az ügyvéd ily irányú ténykedésére alkalmazást nem találhatván. A keresetnek puszta átvétele, mint amely az ügyvéd érdekében is áll, dij követelésére jogosító ügyvédi munkának nem vehető. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. (1902 október 16. G. 179/1902. sz. a.) D. Zsimond ügyvéd ó-kanizsai lakos felperesnek, dr. Huszágh Nándor ügyvéd által képviselt P. György községi biró Okanizsa község képviselője alperes ellen, 4,981 K 58 fillér ügyvédi munkadíj és kiadás iránt a zentai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben, következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének következtében a feleb­bezési bíróság Ítélete a marasztalási tőke összegére nézve, részben és akként változtatik meg, hogy alperes község az első­biróság ítéletével már megítélt tőkeösszegen, ennek kamatján s a felebbezési bíróság ítéletében megítélt per- és felebbezési költ­ségen kivül csak még a 600 korona tőkét és ennek 1901 július 5-től járó 5°,o kamatát köteles felperesnek megfizetni. Egyebekben alperes felülvizsgálati kérelmével, felperes pedig csatlakozó kérelmével elutasittatik. Megokolás: Alperes az elsőbiróság ítéletében megnyu­godván, felülvizsgálati kérelme a felebbezési bíróság ítéletének csak ama része ellen irányzottnak volt tekintendő, amely által az elsőbiróság Ítéletében 3., 5., 6., 7., 8., 14., 15. tételei alatt megálla­pított ügyvédi dij felemeltetett, és 9. tétele alatti ügyvédi dij fejében 500 korona felperes részére megítéltetett. Alperesnek általánosságban felhozott panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi és tljárási jogszabályt sértett azzal, hogy felperesnek az F. alatt csatolt díjjegyzékben felszámított dijait és költségeit magasabb összegekben Ítélte meg, mint amily összegekben azokat felperes a W. Emil es G. Miklós részéről alperes ellen folytatottperben felvett tárgyalási jegyzököny­vekben felszámította, és ezzel a S. E. 108. §-ában foglalt azt a jogsza­bályt sértette meg, hogy a költség a felszámítás alapján állapí­tandó meg. ,, , Ez a panasz alaptalan; mert ha az ügyved abban a perben, amelyben ügyfelét képviseli, az ellenféllel szemben a perköltséget felszámítja, nincs gátolva abban az esetben, amikor ügyvédi diját és kiadását saját ügyfelétől követeli, díjjegyzékében attól eltérő felszámítást tenni; továbbá: mert különben is nem nyert megállapítást az, hogy alperes a per során az F. alatti díjjegyzékben foglalt felszámítás ellen azzal védekezett volna, hogy felperes a W. Emil és G. Mik­lós részéről alperes ellen folytatott perben alacsonyabb felszá­mítással élt. Alperes-további panasza az, hogy a felebbezési bíróság jog­szabályt sértett azzal, hogy az F. alatti díjjegyzék 3., 5., 6., 7., 8. tételei alatt felszámított dijakat a kifejtett munkával arányban nem álló túlzott összegben állapította és Ítélte meg. Ez a panasz alaptalan azért, mert az, hogy valamely ügyvédi munkának mily pénzösszeg felel meg, ténykérdésre vonatkozik és e részben a tényállás csak az alapon támadható meg, hogy valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve, s e részben bizonyítékul csak az ítélet, a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatok fel (S. E. 197. §.); az alperes azonban e részben tüz tcs panaszt elő sem adott, mig a felebbezési bíróság meggyő­ződésének okait arra nézve, hogy miért tartotta a panaszolt tételek alatti dijakat felemelendó'knek, Ítéletében elődta (S. E. 64. §-a). Ellenben alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az F. alatti díjjegyzék 9. tétele alatt D. Ferenccel tartott értekez­letek cimén felszámított díjból 500 koronát felperes részére odaítélt: mert a S. E. 175. §-a alapján megállapított és a 197. §. szerint irányadónak veendő tényállásban, nem nyert megállapítást az, hogy azok a felvilágosítások, amelyeket a felperes, mint ügyvéd D. Ferenctől, mint szakértőtől szerzett, az alperes község közegeitől adott felvilágosítások mellett is szükségesek voltak, és főleg mert az sem nyert megállapítást, hogy alperes község a felperest, mint a per vitelére megbízott ügyvédét arra utasította volna, hogy ez a per tárgyára vonatkozólag az alperes község közegeitől már amúgy is nyert felvilágosítások (információ) mellett még harmadik személy, mint szakértő közreműködését is a község költségére vegye igénybe, az ily külön utasítás nélküli és az ügyvéd hivatáskörén kivül eső műszaki kérdésekben a célból való eljárásért pedig, hogy az ügyvéd a per tárgyára nézve harmadik személytől is műszaki felvilágosításokat szerez­zen, az ügyvéd dijazást jogosan nem igényelhet, a megbízás nél­küli ügyvitel szabályaiban az ügyvéd ily irányú ténykedésére alkal­mazást nem találhatván. Ez indokból a felebbezési bíróság ítéletét a marasztalási tőkeösszeg tekintetében az F. alatti díjjegyzék 9-ik tétele alatt felszámított értekezletek cimén megítélt 500 koronára nézve meg kellett változtatni, s a marasztalási tőkeösszeget enynyivel leszál­lítani. Áttérve telperes csatlakozási kérelmére, ebben felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor az F. alatti díjjegyzék 1-ső tétele alatt a községházánál a kereset és meghatalmazás átvétele végett megjelenés cimén felszámított összegből mit sem itélt meg. Ez a panasz alaptalan azért, mert helyes a felebbezési bíró­ságnak az elsőbiróság ítéletéből átvett az a jogi indoka, hogy a keresetnek puszta átvétele, mint amely az ügyvéd érdekében is áll, dij követelésére jogosító ügyvédi munkának nem vehető. További panasza felperesnek az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett akkor, amikor a díjjegyzék 9-ik télelében felszámított azt a dijat, amely D. Ferencet alperes község irányában azon a címen illette, hogy ennek ügyvédének (a fel­peresnek) a per tárgyára nézve felvilágosításokat adott, és amely dijat a felperesnek engedett át, meg nem ítélte. Ez a panasz alaptalan. A S. E. 175. §-a szerint megállapított és a 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásban ugyanis az sem nyert megállapítást, hogy alperes község D. Ferencet, aki a képviselő testületnek, és annak a hídnak építésére ellen­őrző bizottságnak volt tagja, amely hídépítésből a vállalkozó és a község közt a per folyamatba tétetett, aki tehát ebbeli állásánál fogva is felvilágosításokat adni volt kötelezve, külön díjazás ígé­rete mellett utasította volna arra, hogy a község perbeli ügyvé­dének a per tárgyára nézve felvilágosításokat adjon. Ily dijazás melletti utasítás nélkül pedig D. Ferencet a felvilágosítások adásáért dijazás a községgel szemben meg nem illetvén, a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperesnek átengedett díjkövetelést meg nem itélte. Alperesek felülvizsgálati kérelme csak részben, felperes csatlakozási kérelme pedig semmi részben sikerre nem vezetvén a felülvizsgálati eljárás költsége a S. E. 204 §-a alapján kölcsö­nösen megszüntetendő volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom