A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 39. szám - Az 1894: XVI. t-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása

156 A JOG A kegyúri jog közjogi fogalmából következik, hogy ez a jog az abban foglalt jogosítványok és kötelezettségek összességéből áll, és hogy a kegyúri jogból eredhető jogosítványok és kötelezettségek egymástol el nem választhatók. A bpesti kir. tszek (1902. szept. 10-én 14,494/P. sz. a.) Sztehló K. ügyv. által képv. Grf. Sz. Abdáménak, — Pap Z. ügyv. dr. által képv. b. H. József elleni, szavatosság megállapítása s j. ir. perében következően 11 é 1 t: Alperes szavatossága, a felperes tulajdonát képező guljavicai nemesi birtokot a martius-kaveri plébánia templom és javadalom felett illető kegyurasságból folyó terhekért, felperes irányában megállapíttatik. Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 167 K. 90 f. perköltséget 15 nap a. végreh. terhével fizessen, stb. Megokol ás: felperes, az alperes szavatossági kötelezettségének megállapítására indított keresetét arra alapítja, hogy az alperestől megvett ingatlant kegyúri jog terheli, melynek létezése az ingatlan vételekor felperes előtt ismeretlen volt. Alperes kifogást emelt első sorban az alapon, hogy megállapítási keresetnek az 1893 évi XVIII. t.-c. 16. §-a érteim, helye nincs, mert felperes nem igazolta, hogy keresetbe vett jogainak megállapításától a jövőben elesnék, e jogának biztosítására tehát szüksége nincs. A most idézett § a rendes eljárásra kifejezetten kiterjesztve nincs ugyan, mindazonáltal a megállapítási keresetnek e § ban lefektetett elvi szabályozása, ha nem is e törvénynél, de a jogintézmény természeténél fogva általános érvénnyel bír. Azonban az ezen törv. szak.-ban foglalt biztosítás kifejezésének nem tulajdonitható az alperes által vitatott az az értelmezés, melyet a biztosítás fogalmának a végreh. törv. tulajdonit, mert a megállapítási kereset nem tényleges biztonság szerzését, hanem jogi bizonytalanság megszüntetését célozza s helyet foghat mindenkor, mikor felperesnek jogi helyzete tisztázása jogilag érdekében áll. Minthogy pedig az eladó szavatosságának megállapítása a vevőnek kétségtelenül jogilag érdekében áll, és minthogy a szavatosi kötelezettség tárgya jelen esetben a kegyúri joggal járó szolgáltatások, — ezeknek pedig sem terjedelme, sem visszatérési ideje előre meg nem állapitható, s ennélfogva felperesnek megállapítás helyett teljesítésre joga nem nyílt s erre nem is perelhetett: — meg kellett állapítani, hogy a kereseti tényállás alapján felperes megállapítási kereset indítására jogosítva volt. A kereset érdemében nem vitás felek közt, s ezt a B. a. közokirat is igazolja, hogy a vitás kegyúri jog, mint az alperestől megvett ingatlan dologi terhe, jelenleg jogerősen fenn áll. A B. a. okirat, mint a Horvátországi kir. orsz. kormány vallás és okt. osztályának végzése, közokiratnak tekintendő s bizonyító ereje vita tárgyává nem tétetett. Alperesnek a B. a. tekintetében felhozott az a kifogása, hogy felperes a végzés hozatalát megelőző eljárásban nem kellőkép védekezett, továbbá hogy a horvát országos kormány végzését a horvát kir. ministeriumhoz fel nem folyamodta s alperest perbe nem vonta, s hogy mindezeknél fogva a B. a. végzés jogkövetkezményei vele szemben nem érvényesíthetők, figyelembe nem jöhetett, mert: a horvátországi önkormányzathoz tartozó ügyekben, melyek közé a kegyúri jog rendelkezése is sorolandó, a horvát országos kormány a legfelsőbb hatóság és mert a közigazgatási eljárás nyomozó természeténél fogva nem a felek által közölt — hanem a kinyomozott tényállást veszi alapul s igy alperesnek abba való beavatkozásának, ha őt erre felhívni felperes tartozott volna is, jelentősége nem lett volna. A B. a. végzéssel a kegyúri jognak nem csak jelenlegi fennállása, hanem az is megállapittatott, hogy annak kötelezettségei az alperes által eladott ingantlant már az eladás idejében is terhelték. Minhogy pedig az ingatlannak e dologi terhe a telekkvben feljegyezve nem volt, — és minthogy nem vitás, hogy felperes e dologi teher létezéséről tudomással nem birt: meg kell állapítani, hogy felperes a vétel tárgyainak oly állapotát tartotta szem előtt, mely állapot a telekkvben a vételkor feltüntetve volt. Alperes e szerint az ingatlannak tkkvi szolgáltatására lévén kötelezve: eladói szavatosságánál fogva, melynek fennállását kétségbe nem vont jóhiszeműsége nem érinti, — felelni tartozik azért, hogy a vevő az ingantlant a tkkvi állapotnak megfelelően bírhassa, s hogy az ingantlant oly teher, melynek létezéséről sem a tkkv., sem a vevő nem tudott, ne terhelje. Minthogy pedig a kegyúri jog terhét a tkkv. fel nem tüntette, e teher azonban közjogi természeténél fogva az ingatlan tulajdonosát feltétlenül éri, akár fel van jegyezve, akár nincs: meg kellett állapítani, hogy a kegyúri joggal járó terhek kártalanítására alperes szavatosként kötelezve van. Nem változtat ezen, az alperes által érintett az a körülmény, hogy a kegyúri jog nem csak terheket, de jogokat is foglal magában. Alperes ugyanis azt, hogy ezen erkölcsi természetű jogosítványok pénzben kifejezhető értékkel bírnának, s hogy gyakorlásuk az anyagi terhek ellenértékéül tekinthetők volnának, nem is állította. Ennélfogva az a kérdés, vájjon a kegyúri jogosítványok a kegyúri terheket anyagilag kiegyenlitik-e, s mily mértékben s hogy e jogosítványok lehetnek-e alkalmasak arra, hogy alperesnek a teherként fennálló szavatosságát elenyésztessék, vagy akár csak csökkentsék ? jelen perben elbírálás tárgyát nem képezhette. Akifejtettek alapján alperesnek mint eladónak szavatossági kötelezettségét megállapítani s mint pervesztesta perköltség fizetésére az 1868- LIV. t.-c. 151. §-ához képest kötelezni kellett. A bpesti kir. ítélő tábla. (1903. febr. 8.-án 8,971 P. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és végreh. terhével arra kötelezi, hogy alpereseknek 161 K. , perbeli és 39 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap a. fizessen, stb. Megokol ás: Annak előre bocsátása mellett, hogy a m. kir. Kúriának 36. sz. teljes ülési döntvénye értelmében megállapítási keresetnek a rendes eljárásban is van helye, felperes az alperes szavatosságát részint a peres telek között létrejött és a keresethez A. a. csatolt adásvételi szerződés rendelkezéseiből, részint a törv. intézkedéseiből kívánja megállapítani. Az érintett szerződés 2. §-ának a) pontjában foglalt ama rendelkezésből azonban, mely szerint eladó alperes szavatol az iránt, hogy a felperesnek eladott guljavicai nemesi uradalmat az arra bekebelezett 85,000 frtnyi terhén kívül egyéb adósság nem terheli, alperesnek szavatossága meg nem állapitható, mert a kegyúri jogból kifolyó és magán az ingatlanon dologi teherként nyugvó kötelezettség a közönséges adósság jogi fogalma alá nem vonható, miből önként következik, hogy szerződő feleknek ez a megállapodása az uradalmat terhelő kegyúri jogra nézve annál kevésbé vonatkozhatott, mert nem vitás a peres felek között, hogy a közigazgatási hatóság részéről utólag megállapított kegyúri jog létezéséről a szerződő felek egyáltalában tudomással nem birtak. De nem állapitható meg alperesnek szavatossága a törvény illetőleg az általános magánjog elveiből sem. A kegyúri jog közjogi fogalmából következik, hogy ez a jog az abban foglalt jogosítványok és kötelettségek összeségéből áll, és hogy a kegyúri jogból eredhető jogosítványok és kötelerettségek egymástól el nem választhatók. Ebből önként folyik, hogy felperesnek csupán azon az alapon, mivel az általa megvett uradalmakhoz tartozó martius-kaveri plébániatemplom és javadalma feletti kegyúri jogból folyólag arra köteleztetett, hogy az illető templomot és plébánia lakot kijavítassa, kártérítési igényt alperes irányában azért nem támaszthat, mert az ezen kötelezettség ellenértékét képező jogosítványokat a felperes gyakorolja és felperesnek joga legfeljebb arra terjedhet, hogy az adásvételi szerződés megkötésénél számba nem vett kegyúri jogban foglalt jogosítványok és kötelezettségek számszerű egyenértékének figyelembe vételével a vételár megfelelő leszállítását követelhesse. Ezekhez képest az I. bíróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest, az 1868. LIV. 251. § rendelkezéséhez képest, az alperesnek okozott p rbeli és az ezzel egy tekintet alá eső felébb, költség megfizetésében marasztalni kellett. A m. kir. Kúria (május 12 én 2,736/P. sz.) A másodbiróság ítélete indokolása alapján helybenhagyatik, stb. Kereskedelmi, csod- és váltóügyekben. Az épitési vállalkozó, minthogy szükségképpen iparszerüleg foglalkozik az elvállalt építési munkánál felhasználandó és beépítendő anyagoknak, feldolgozva továbbadás végett való megszerzésével (K. T. 258. §. i. és 2. pt.), kereskedőnek tekintendő. Alapozási és alapépitési munkálatok elvállalása — minthogy a szerződés tárgyát nem valamely ingatlan, mint ilyen, hanem csak az egyes munkálatok képezik — a vállalkozóra nézve kereskedelmi ügyletet képez. A budaoesti kir. ítélőtábla : Az elsöbiróság végzését megváltoztatja, alperes illetékességi kifogásának helyt nem ad s az elsőbiróságot a per érdemleges tárgyalására és további szabályszerű eljárásra utasítja. Megokokol ás: Az aiperestől származó B) alatti kötéslevél tartalma bizonyítja, hogy felperes épitési vállalkozó s ily minőségben kötelezte magát az alperes által megrendelt s a B) alatti kötéslevélben közelebbről irt munkálatoknak a megállapított egységárak mellett leendő elkészítésére. Azonban az épitési vállalkozó, mint ilyen, nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt harmadik személyekkel szerződést, hanem vállalatból szükségképpen folyóan iparszerüleg foglalkozik a mások részére vállalt építési munkánál való felhasználáshoz s beépítéshez szükséges anyagok s igy ingó dolgoknak ebből a célból, vagyis feldolgozva, továbbadás végett való megszerzésével és szállításával, vagyis a K. T. 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá eső kereskedelmi ügyletekkel s ez a foglalkozás őt a K. T. 3. rendelkezése értelmében kétségkívül kereskedővé minősiti. Minthogy a kereskedői minőség megállapításánál az a körülmény, hogy az illető cégét bejegyeztette-e vagy sem, különbséget nem tesz, továbbá minthogy a B) alatti kötéslevélben foglalt az a szerződés, mely szerint felperes az alperes gőzmalmába a Duna-partról vezetendő elevátor alapozási és alapépitményi munkálatainak elvégzésére a kikötött feltételek értelmében vállalkozott, akifejtettek szerint kereskedőnek tekintendő, felperesre nézve a K. T. 260. §. és 2bl. §. 1. bekezdése rendelkezése értelmében, arra való figyelemmel, hogy ennek a szerződésnek tárgyát, nem mint alperes tévesen vitatja, valamely ingatlan, mint ilyen, hanem csakis a szerződésben előirt egyes munkálatok képezték, kétségkívül kereskedelmi ügyletet képez; és minthogy nem vitás, hogy alperes szintén kereskedő, az 1881: LIX. t.-c. 94. §-ának b) pontja rendelkezése szerint pedig kereskedők között kereskedelmi ügyletekből felmerült peres kérdések tekintetében a felek az áru- és értéktőzsde választott bíróságának magukat írásban joghatályosan alávethetik s ezt az alávetést a fenforgó esetben a