A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A birói szervezet betegsége - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

264 A JOG De veszedelmes kezdeményezés volna az ügyvédképviselők ! részéről érdekszövetség alakítása, mert ha a többi érdekcsopor- J tok is ilyen érdekszövetségeket alakitanának, hova sülyedne a népképviseleti parlamentarizmus ? Az ügyvédkényszer korlátozása, a szociális áramlat mellett a szóbeliség és közvetlenség természetes folyománya. De e korlátozás jórészt csak elvi jelentőségű, az ügyvédeknek jó hosszú ideig nem kell félni e reform következményeitől. Tapasztalhatjuk a jelenlegi járásbirósági eljárásban, hogy különösen vidéken a perek legnagyobb részét ügyvédek látják el, úgyszólván csak a bagatellügyekben járhatnak el a felek maguk. Lehet, hogy lassan, az általános műveltség terjedésével az ügyvédképviselet is tényleg szűkülni fog, de erre lesz idejük előkészülni. Az ügyvédek egyre súlyosbodó helyzetén tényleg segíteni kell, mert az ügyvédek szaporodásával a perek száma nem szaporodik arányosan, sőt ellenkezőleg, fentebb emiitett szociális irányzat mellett egyre tért veszítenek. Véleményem szerint más megoldás nincs, mint a numerus clausus elfogadása, amit az ügyvédi kar organikus megnyilatkozásában visszautasított ugyan, de azt hiszem az ügyvédek többsége ma is mellette van és előbb-utóbb mégis kénytelen lesz az ügyvédi kar elfogadni a numerus clausust, mint az egyedüli modus vivendi-t. A túlzsúfolt ügyvédség természetes levezető csatornájaként a közszolgálat jelentkezik. Az ügyvédi diploma valóságos kiváltságban részesül, úgyszólván minden állásra kvalifikál. Sajnos, hogy az ügyvédek államszolgálatba lépésének nagy akadálya a merev rangsorozat, a kinevezés- és előléptetésnél a rangidősbség egyoldalú alkalmazása, ugy hogy a magasabb kvalifikáció, többoldalú képzettség még kombinatív sem jön figyelembe a rangidősbség mellett, legfeljebb kevés szerencsés egyénnél, kik igazán feltűnnek. Ha pl. egy fiatal ügyvéd 3—4 évi gyakorlat után államszolgálatba lép, a rangsorban leghátul soroztatik és tehetsége, szorgalma dacára állandóan hátul cammog s folyton szégyenkezni kénytelen, hogy ifjabb iskola- és kortársai elébe kerültek, kik ahelyett, hogy nagy költséggel és fáradsággal szélesebb alapú képzettséget szereztek volna, elég szerencsések voltak minimális kvalifikációval zsenge ifjúságukban a bureau-ba belépni. Különösen az ügyvédeknek biiósági szolgálatba lépését megnehezíti a terhes és u^ytzólván lealázó birói előszolgálati, ren Iszer, miáltal a birói kar sokat vészit. A birói szolgálat, mint a legmagasabb közfunkció, széles és emelkedett látékört, az életviszonyok sokoldalú ismeretét feltételezi, igy tehát a birói kar és az igazságszolgáltatás sokat nyerne az által, ha az ügyvédi karból és a közszolgáltatás más ágából a hivatottabbak átlépnének és űgyszólván édesgetni kellene ide a tehetsé?esebb, tanultabb, s igy ambiciózusabb elemeket. E helyett mit tapasztalunk? Ma már az okleveles fiatal ügyvédet még jegyzőnek sem nevezik ki. nemhogy albirónak és a fiat?l ügyvéd el lehet készülve, ha bírósági szolgálatba lép, hogy mint aljegyző éveken át másnak keze alá, más felelősségére dolgozik, egyetlen kurrens intézkedést saját nevében nem tehet és el lehet készülve, hogy mint járásbirósági aljegyző egy fiatalabb, s igy kevesebb joggyakorlattal biró albiró gyámkodása alá helyezve 2—3 éven át annak diktandójára körmöli a jegyzőkönyveket és annak utasítása értelmében kéz alá készíti a végzésterveket. Az önállósághoz szokott ügyvédre biz ez nem csábító; lehet-e csodálni, ha szellemi erejét félti az ily önmegtagadásés lealázástól és inkább a bizonytalan jövőnek néz elébe s talán nyomorog ? Pedig milyen könnyű volna változtatni a helyzeten, és a kincstárra nézve is megtakarítást képezne, ha a bírói és ügyvédi kvalifikációval biró aljegyzők és jegyzők, az ítélkezést kivéve, minden egyéb bírósági funkciót önállóan, saját nevükben végeznének, és jegyzői fizetéssel a csődbiztosok mintájára telekkönyvi, hagyatéki, stb biztosokká kineveztetnének. A birói szervezet betegsége. Irta HALMI BÓDOG, pápai joggyakornok. Az alkotmányos küzdelmek és parlamenti harcok forgatagában meglehetősen elaludt és bizonytalanná vált annak a sokat agitált és sürgetett törvényjavaslatnak a sorsa, amely ugyan ott fekszik már a Ház asztalán, amelyet epedve vár a bürók népe, de amely — szerintem — még sikerdús körösztülvitele esetén sem lesz képes szanálni azokat a súlyos bajokat, amelyek a birói szervezet testében dúlnak ; annak a nívóját lesülyesztik és embereit szürke gépekké degradálják. A magyar bírói kar akciója kicsinyes és sajnálatra méltó volt, mert minden föliratában a pénztelenség sirámát hangoztatta, mintha a fukar kincsestárból kiszorítható pár millió elegendő lenne ahhoz, hogy a magyar bürokrácia helyzetét boldoggá tegye és erkölcsi tekintélyét fölemelje. Én is panaszokat fogok produkálni; de azokban nem a financiális mizériákat mondom el; mert annak, aki józan megfontolással és gondos körültekintéssel erre a pályára lépett, egészen életmódját, szórakozásait és jövendőjét arra az igazságra kellett fektetnie, hogy ez a pálya nem a vagyont szerző foglalkozások közé tartozik ; aki az ügyvédkedés helyett a birói székbe ül, azt ennek a pályának ideális, egyén', merkantil törekvésektől elzárt fehér szuverénsége vonzotta oda és lemondott ötökre arról, hogy virilista legyen. TÁRCA. A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. A. Jog eredeti tárcája. Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. (Folytatás.)* De ez még nem minden ; egyebet is produkált a fejlődési pantheizmus nagyszerűsége : a modern szocializmust, az anarchizmust és a nihilizmust is! És ez éppoly természetes, mint észszerű, ez a fejlődési elv lényegében benrejlő attribútum, mert: az emiitett torzszülöttek is fejlődési jelenségek, kulturlétalakok. íme Hegel ama sokat káromolt bölcs mondatának: Was wirklichist,ist auch veruiinftig, — igazi lényege, nagy jelentősége. A modern szocializmus, nihilizmus és anarchizmus egyenesen Hegel iskolájából veszi eredetét; hisz Lassalle™) Marx,60) Engels61) valamint az anarchista Baktinin*3) is Hegel tanítványai voltak; sőt megjegyzem, hogy a modern szociális*) Előző közlemény a 37. számban. 69) L a s s a 11 e Ferdinánd : Das System der ervvorbenen Rechte, eine Versöhnung des positiven Rechts und derRechtsphilosophie. Leipzig. II. kiad. 1880. — L. Becker: Geschichte der Arbeiter-Agitation F. Lassalles. Braunschweig, 1874. «',' Marx Kari: Die Illusionen der spekulativen Philosophie, die Idee des Communismus als die Idee des neuen Weltzustandes. Paris, 1845.— Das Kapital. Kritik der politischen Oekonomie I. Band, Hl. kiad. Hamburg, 1883. — (Engels ésRuge, Marx-al együtt hevesen harcoltak B aue r Bruno ellen). 6,j Engels Friedricii : Die heilige Familie íB a u e r Bruno ellen materialisztikus, és ennek egyik még radikálisabb árnyalata : az ekonomiai történeti iskola még jelenleg is tisztán Hegelnek dialektikai módszerét alkalmazza. A most jelzett torzhajtás a hegeli baloldal extrém pártjának legextrémebb kinövése. Az ezen végletben szerepeltek közül, az emiitetteken kivül még megemlítem az álnevű Max Stirnert, valódi nevén Sckmidt **) Daumer-t,6i) Marx Károlyt és Ruge-t,05) akik a revolució viharaiban és azután elvesztek, de tanaik processzusa él. Hegel-nék nagy szelleme nemcsak utolérhetetlen, de megközelíthető sem veit az utána következett jogfilozofusok által. fejtegetésem szűk korlátain belül csak néhány megjegyzésre szoritkozhatom : Hegel csodás fejlődési pantheizmusa egészen ellaposodik és eltörpül Krause-né\**) aki az egyetemes jogtörténetet, az összehasonlító jogtudományt azért veti el, mert, mint ő mondja, minden jogot ismerni ugy sem lehet ; és mert a jogban az a lényeg, hogy az alak legyen helyes, nem pedig az, hogy a népek mi módon fogták és fogják fel a formákat és a törvényeket. Különös, sőt csodálatos, hogy miként lép előtérbe intézve) Brüssel, 1845. — Das Kapital, Kritik der politischen Oekonomie. II. Band. Hamburg, 1885. 6í) B a k u n i n Michaül : Kaiserthum und Anarchie. Zürich, 1873. 6a) S c h m i d t Kaspar (álnéven : Max Stirner): Der Einzige und sein Eigenthum. Leipzig, II. kiad. 1882. C4) Daumer Georg, Friedrich : Das Wunder. seine Bedeutung, Wahrheit und Nothwend'gkeit. R.gensburg, 1874. (Főleg Frohschammer és Strauss ellen). 66) Ruge Arnold: Politische Bilder aus der Zeit Leipzig, 1848. — PoiUische Bilder aus der Zeit. Leipzig, 1848. — Gesamrnelte Schriften. Mannheim, 1846 - 48. 6B) K r a u s e Kari, Christián, Friedrich : System der Rechtsphilosophie. Kiadta ; Röder. Leipzig, 1874. — L. Br.'M a r t i n : K. Ch F. Krause-s Lében, Lehre und Bedeutung. 1881. "