A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - A birói szervezet betegsége - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

A JOG 265 Azonban ezek az ideális remények is hazug ábrándokká kezdenek válni a mai szervezet mellett. A pálya tekintélyét, annak tiszta harmóniáját is megzavarja az a sok disszonáns hang, amelyek elnémitása sokkal mélyrehatóbb és fontosabb lenne annál az évi 200, mondd kétszáz korona fizetés-többletnél, amely például egy albiróra virradni készül. A hivatali adminisztráció legfontosabb ellenőrző eszköze : az elsőfokú bíróságoknál évenkint az illető törvényszéki elnök, illetve a kir. törvényszéknél a kir. ítélőtábla elnöke által teljesített hivatalvizsgálat. Ezen az uton nyer a központ mintegy tudomást a kinevezett birák létezéséről, azok képességéről és ügy buzgalmától, de a központ szeme legfeszültebb figyelemmel es érdeklődéssel nem erre tekint, hanem sokkal fontosabbnak tartja a hivatalvizsgálat második céliát: a statisztikai adatgyűjtést. Ez a statisztika a mi átkunk. Tömeggé glomerál, robotoló géppé aljasit bennünket, megfoszt az individuálitásunktól ez a statisztika, amely elveszi a hivatalvizsgálatok minden jelentőségét és annak az egyéni előmenetel szempontjából való fontosságát; mert a hivatalos vizsgálat egy a központ által előirt séma szerint, a lélekölően konzervatív birói ügyviteli szabályok és rendeleti utasítások alapján történik, amelyek íőrészei a numerikus kimutatások. Ezekből a számadatokból állapítják meg, illetve értékelik a birói kar munkásságát. Nehogy félreértessem! Nem az ügyforgalmatértem, mert természetes, hogy a bíró nem tehet arról, hogy egy járásbíróságnál kevés a sommás per vagy bűnügy, hanem pld. igen súlyos beszámitás alá esik, ha a folyamatban volt ügyek közül nagyon jelentéktelen számú fejeződött be kontradiktórius ítélettel. Ez amellett, hogy abszurd dolog, még a birói hivatás jogi és erkölcsi alapeszméjének is félreértése; meit általános elv az. hogy a bírónak elsősorban az anyagi és érdekharcok békés kiegyenlítésére kell törekednie; kimondja ezt minden kódex és a legrészletesebben kodifikálta az 1893. évi XVIII. t.-cikk. A per sorsa fölött a polgári eljárásban nem diszponálhat a biró ; hányszor fordul elő, hogy 8—10 verejtékes kontradiktórius tárgyalás utján jön létre a felek között az egyesség. És ez az egyességi elintézés a statisztikában egy mínusz, amely (nem ironizálni akarok) a biró rovására megy. A fölebbviteli hatóság sok kontradiktórius Ítéletet követel. Komikussá válik ez a statisztikára való vadászás, az úgynevezett kimutatási mérleg elkészítésénél, amidőn megállapítják : folyamatban van ennyi végrehajtási ügy, ennyi hagyatéki ügy és az úgynevezett kritikai megjegyzések egész komoly páthosszal konstatálják, hogy a befejezetlen ügyek nagy száma a bírósági ügymenet nehézségéről tesz tanúságot. A praxisomban fordult elő; hogy az igazságügyi minisztérium súlyos dorgatóriumot intézett egy bírósághoz a miatt, hogy a hivatalos vizsgálati jegyzőkönyv statisztikai adatai szerfölött sok befejezetlen végrehajtási ügyet mutatnak ki. Megfeledkezett arról a legfőbb adminisztráló hatóság, hogy a végrehajtási ügyek elintézése, illetve azok befejezése a végrehajtató szorgalmazásától függ, és nem-szorgalmazás esetén 32 éven belül is befejezetlen is maradhat. Ezek a dorgatóriumok! Egyik igen fontos fékentartó és szorgalomra presszionáló hatalom van ugyan a fölügyelő hatóságok intési, illetőleg bírálási jogosultságában, de ennek a jognak nem volna szabad mint éles szijkorbácsnak hullani a bürokrácia hátára, ennek az intő hangnak nem volna szabad hatalmi hanggá válni, amelynek kegyetlensége és rideg tenorja elzsibbasztja a munkakedvet, dehonesztálja a biró egyéni tekintélyét és konvencionális hazugsággá degradálja a birói függetlenség pathetikusan hangoztatott elvét. A lörvényszéki elnök hivatalvizsgálati jegyzökönyve, melyben a területéhez tartozó járásbíróság működését bírálja, rendesen nyugodt, objektív, sőt néha jóakaratú hangban van tartva, ez a jegyzőkönyv azután felmegy a kir. tábla elnökéhez, aki azután a vizsgálati jegyzőkönyvben előforduló biráló vagy megrovó megjegyzéseket plasztikus formába öntve, szigorú megintés formájában küldi le másolatban a megvizsgált járásbíróságnak, eredetiben pedig fölterjeszti az összes vizsgálati iratokkal együtt az igazságügyi minisztériumnak. Innét jön vissza a hatalmi hang: az immár harmadszoros megrovása a hibáknak, erővel, hévvel és mérges indulattal való pellengérre-állitása az adminisztráció hiányosságainak, éspedig olyan hangon, amely csaknem kétségbe ejt. Hivatalnoki pályám egész idejét szilárd erkölcsi alapon álló és becsületes ügybuzgalmu bnóságok kebelében töltöttem és töltöm ma is és igy jogosultnak látom azt a szomorú konsternációt, amelyet az évi miniszteri leiratok a büróban keltenek, mert az akták mellett sem hal ki az emberekből az önérzet és a megbecsültetés vágya ad erőt, türelmet és kitartást ehhez a végtelen vékony prezencmárkáju hivatáshoz. Ami az előremenetel sokat panaszolt kínját illeti, természetesen a pragmatikátlanságra vezethető viszsza, de másj részt elfogadom azt az elvet, hogy az igazságszolgáltatás kebelében individuális érdemek és képességek portálásának kell érvényesülnie és a pragmatika teljes körösztülvitele lehetetlen; I de másrészt konstatálom, hogy az individuum létezéséről nem 1 nyer tudomást a miniszter, nem ismeri a biráit, mert az ő j asztalára csak a statisztika kerül, és ezen csak a bíróságok j életének technikai képe. a gépmunka masszája tükröződik vissza ; I de a király nevében ítélkező biró jogi nivója, judiciuma és | rátermettsége teljesen homályban marad. Nem helyes dolog, : hogy ezt a vizsgálati jegyzőkönyvet, egy bíróság működésének Ahrens*1) filozófiájában a fejlődés univerzalitása, a világmozgás helyébe, — amelyben az egyes csak mint az összesség tagja küzd — a régi felfogás, a természetjogi, az észjogi individualizmus, amely szerint a jog lényege abban kulminál, hogy az egyes ember teljes érvényesüléshez, felszabaduláshoz jusson, individualizáltassék és a társadalomtól függetlenittessék, sőt Ahrens kifejezetten is állást foglal a nagy világpantheizmussal szemben, attól félvén, hogy az a fejlődési pantheizmus az individuumnak a személyiségét ugy nemességével, mint szabadságával együtt tönkreteszi. Ahrt ;z.r-nek ezen félelmén annál inkább csodálkoznunk kell, mert a világfejlődés élettörvényét észjogi pozitivizmussal megváltoztatni és irányától eltérittetni teljes lehetetlenség, oly annyira, hogy ilyesmiről filozofálni valóságos agyrém ; és mert az ily félelem csak azt bizonyítja, hogy a filozófus az egyes lénynek az önállóságát, tehát egyedi létét annak a nagy világegészhez való metafizikai önállóságával egyesíteni és összhangba hozni nem tudja, aki pedig erre nem képes, az messze áll a valódi jogfilozofiától. De egészen oktalan Röder-nek'*) az eljárása, amelylyel sorra lenyesegeti Hegel csodás panth izmusának Iegoszloposabb ütereit, mint fölösleges haszontalanságokat, — midőn abbeli véleményének ad kifejezést, hogy az erkölcsi szabadság : Die Freiheit a/s Idee, — annak dacára, hogy az egyik java az életnek, az mégsem az egész jav, és különösen nem : a jog ; mert az csak e.yik formája, de nem a tartalma az észszerű életnek; Hegel pantheizmusának fejlődéstörténetét jellemző: 67j Ahrens Henrik: Cours de droit naturel. Paris, 1838. (Befejezetlen mű). Magyarra fordította Magyar Feienc: Természetjog, vagy jogfilozófia cim alatt. Eger, 1850. — Átdolgozta Bihari Imre: A természetjog kézikönvve cim alatt. Budapest, 1874. •») Röder' Kari, Dávid August: Grundzüge des Naturrechts oder der Rechtsphilosopie. Heidelberg. 1846—11. kiad. Leipzig, 1860—63. Was wirklich isti ist auch vernünftig, — nagy és bölcs mondását pedig egyszerűen merész állitásnak nyilvánítja. S hopen/iauer^) az indfilozofiát a maga végtelen mélységében legelőször méltatta ugyan pantheisztikus alapon, de ebbeli méltatásaiban a jogfilozofiának a megalapítására még a törekvést sem találjuk fel; mert, hogy az ő szavaival éljek : a világegésznek örökös napsugarai által megvilágított gondolkodás, újkori pantheizmus ugyan, de miként Weissenborn1®) helyesen megjegyezte, lényegében vak akarat, mely tehát mint ilyen sem nem a jog, sem nem ennek a filozófiája. Szük keretemnél fogva mellőzöm ffartmann,71) Lásson,12) Stahl™) Herbartr,í) jogfilozofiái eszmemenetének méltatását, és még csak a nagynevű Jhering:76) Der Zweck im Recht «9) Schopenhauer Artúr : Die Welt als Wille und Vorstellung, Leipzig, 1819. — L. még : W e i g 1: Die polilischen undsocialen Anschauungen Schopenhauers, 1899. — D a m m : Schopenhauers, Rechts- und Staatsphilosophie, 1901. — Koch: Schopenhauer's Abhandlung über die Freiheit des menschlichenWillens, 1891. — Neumark: Freiheitslehre bei Kant und Schopenhauer. 1896. — L. még :Frauenstádt: Sammtliche Werke, 6 Bánde. Leipzig. 1888. ?") Weissenborn: Vorlesungen über Pantheismus und Theismus. Marburg, 1859. ") Hartmann: Kari, Róbert Eduárd von: Philosophie des Unbewussten. Berlin, IX. kiad. 1882. — Phanomenologie des sittlichen Bewusstseins. Betlin, II kiad. 1886. — L. még: Koeber: Das philosophische System E. v. Hartmanns. Breslau : 1884. '*) Lásson Adolf: System der Rechtsphilosophie. Berlin, 1871. — L. K a h 1 e: A. Lassons System der Rechtsphilosophie. Halle, 1883. ,3) Stahl Friedrich Július: Die Philosophie des Rechts nach geschichtlicher Ansicht. Heidelberg, V. kiad. 1878. '*) H e r b a r t Johann Friedrich : Encyklopadie der Philosophie aus praktischem Gesichtspunkt. Halle, II. kiad. 1841. S. Hartenstein: Samratliche Werke. Hamburg, 1883. u) Jhering Rudolph von: Der Zweck im Recht. Leipzig, II. kiad. 1884-1886. Der Kampf ums Recht. Wien, VIII. kiad. 1886.