A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 38. szám - Az ügyvéd anyagi érdeke

Huszonkettedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1903 szeptember 20. Szerkesztőség; TT* ^ Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. az. ^^M. — I I 1 M Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Fél « 6 V., Rudolf-rakpart 3. sz. ™f ÁZ m^ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, i MAGYAR flGYYÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. EgéM \ _ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése meliett szerkesztik és kiadják ",/?J\ Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. | *l ) .M Az előfizetési péniek acyyídek. VZ^—S&J legcélszerűbben bérmenteten Megrendelések, felszólalások a DOStautal ványmyaü kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM : Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta Diószegi Győző dr. ügyvéd, tenkei kir. aljegyző. — A birói szervezet betegsége. Irta Halmi Bódog, pápai joggyakornok. — A trnyleges birtoklás alapján való telekkönyvi bejegyzésről. Irta S t é p á n László, szobránci járásbiró. — A feslettég kérdéséhez. Irta Gombos Gáspár dr. Budapesten. — Belföld (A pozsonyi kir. ítélőtábla és főügyészség. Irta Révai Lajos dr.). — Vegyesek. TÁRCA: A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján Irta Plopu György dr., nagyváradi ítélőtáblai bíró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. \ Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta DIÓSZEGI GYŐZŐ ügyvéd, kir. jb. aljegyző Tenkén. Ily cimen közlemény jelent meg a Jog f. é. 35. számában Alföldi Dávid dr. egri ügyvéd tollából. Nem akarok igen tiszteit cikkíró úrral polémiába bocsátkozni, de — mert ujabban • az ügyvédek mind sűrűbben intéznek támadást a bíróságok költségmegállapitási rendszere ellen, — nem állhatom meg, hogy e kérdéshez röviden hozzá ne szóljak, és engedtessék meg nekem, hogy felsoroljam azokat a motívumokat, melyek a bírákat a költségmegállapitásoknál, mint az ügyvédek i mondják, szükkeblüekké teszik. A bírák e tekintetben nem szorulnak védelemre, mind- ! amellett indíttatva érezem magam a felszólalásra, mert évek óta a bíróságnál működvén, a bíráknak a költségek tekintetében elfoglalt álláspont|át, felfogását elég jól ismerem, másrészről éveken át az ügyvédi kar szabad levegőjét, szellemét beszívtam, s így ismerem, méltányolom az ügyvéd működését is. Teljesen átértem az ügyvédek mozgalmát, együtt érzek velük, világos előttem, hogy azon irányzat mellett, mely a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban jelenleg uralkodik, az egyre szaporodó ügyvédség meg nem élhet, s ha magukon segíteni nem tudnak, az államhatalomnak kell beavatkozni. Meg vagyok győződve, hogy azok a támadások, melyek ujabban a birói kar ellen intéztetnek, a bírák tekintélyének éppen nem ártanak, és legkevésbbé alkalmasak arra, hogy az ügyvédek ügyét jobb útra tereljék. A birák méltányolják az ügyvéd magas kvalifikációját, megbecsülik és felhasználják jogi tudását, az irigység se bántja őket, hisz az ügyvédség — pláne ma — éppen nem irigylésre méltó, hanem a költségmegállapitásnál a teljesített szellemi munka mellett figyelembe jön a pertárgy értéke, a kötelezett fizetésképessége, az adós vagyoni helyzete. Lehetetlen a bíróságoknak figyelembe nem venni a nép nyomorát, az itt-ott tömeges pauperizmust. Miből fizessen az a szegény ember, ha nincs miből' A bíráknak éppen nem érdekük, hogy a felek ügyvéd nélkül lépjenek fel; sokkal több baj van velük, rendszertelen előadásukat a bírónak kell rendszerbe foglalnia és jogi formákba önteni, mig ügyvédi képviselet mellett a per anyagát maguk az ügyvédek hordják össze, ugy hogy segítségükkel a bíró a legnehezebb perekben könnyen kiigazodik, tehát az ügyvédi képviselet körének szűkülése a bíróságok rovására megy. Azt mondják az ügyvédek, minek fáj' a bírónak, ami másnak fáj, minek garasoskodik, mintha a saját zsebéből menne; ne törődjék vele, hogyan hajtsa be az ügyvéd a maga diját, csak állapítsa meg az ügyvéd magas kvalifikációjához, társadalmi állásához mérten. De a lelkiismeretes biró az öszszes tényezőket figyelembe veszi, fáj neki a szegény adós helyzete, másrészt fáj neki, hogy az ügyvédek helyzete roszabbodik, és nem képes rajtuk segíteni, nem gavalléroskodhatik a más zsebére. Ezen u. n. garasoskodás és szűkkeblűség oka tehát nem más, mint az alsóbb néposztályok tömeges elszegényedése, a gazdasági viszonyok rosszabbodása. A biró remélLapunk mai száma heti, hogy a mérsékelten megállapított dijakat a fél még valahogy kifizeti, de a magas költség tönkreteszi; az ügyvédeknek sem lehet érdekük az apró exisztenciák rendszeres tönkretétele. Ugyané fukarság jellemzi a bírákat a tanudijak, bűnügyi költség és pénzbüntetés megállapításánál. Az figyelembe nem jöhet, hogy az ügyvéd megállapított dijai jórészt behajthatatlanok; a fizetésképtelenek tartozásait nem utalhatja át a biró bővebb megállapítások utján a még fizetésképesekre. Az sem volna igazságos, hogy amiért egy ügyvédnek kevés ügye van, e cimen magasabb dijak állapíttassanak meg részére. De ha figyelembe vesszük a mai megállapítási rendszert, az korántsem oly igazságtalan az ügyvédekre nézve, mint gondolják, kivált ha nem egyes munkálatok diját, hanem a költségek végösszegét tekintjük és összehasonlítjuk a pertárgy értékével. A hiba jórészt az eljárásban van ; a mai avult Írásbeliség mellett a rendes eljárásban egy per sokszor a pertári megjelenésekkel és kölcsönösen engedélyezett halasztásokkal éveken át elhuzódhatik és a költségek végösszege a pertárgy értékéhez viszonyítva néha óriási nagy. De a végösszeg magasra felszökik ott is, hol az ügyvéd tulajdonképpen szellemi munkát nemis végez, és ha az adós érdemileg nemis védekezik, csak nem tud kellő időben fizetni. Egy szűkkeblű bíróságnak szűkkeblű megállapításait véve figyelembe, a szegény földmives, kinek 200 koronás váltóját megóvatolták, mert megfeledkezett róla, vagy mert időleges pénzzavarba jutott, a következő összegeket fizeti: K 1. Tőke ... ... ... ... ._. ... ... ... 200 — 2. A lejárattól 6% kamat... ... ... — — __. 12"— 3. Óvásdij ... ... ... ... ... ... 12 40 4. V/o váltódij ... ... ... ... 0-67 5. A sommás végzésért... ... ... ... ___ .._ ... 31'80 6. Végrehajtás-kérésért ... ... ___ ___ .._ ... 17.— 7. A végrehajtás foganatosításáért: a) Közbenjárási díj ... ... ... ___ ... ... ... 40'— b) Fuvardíj ... ... ... ... ... ___ ... ... 24'— c) Végrehajtó, becsüs dija, bélyeg stb. ___ __. 15'— Összesen ... 352 87 Tehát a költség így is megközelíti a tőke összegét, hát még ha az adós kifogást ad be és bevárja az árverést, akkor meg a fenti költség megkétszereződik ; hogy fizesse meg az adókkal és egyéb közterhekkel amugyis túlterhelt földmives, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a pervesztes rendszerint nemcsak a saját, de az ellenfél költségeit is viselt ? Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a bíráknál a felek kímélése és a közérdekre hivatkozás csak ürügy. Ugyan mi okuk volna a bíráknak az ügyvédeket üldözőbe venni? Ellenkezőleg a reciprocitás elvénél fogva viszonozniok kellene az ügyvédeknek a tisztviselők mozgalmában tanúsított hathatós támogatását; a birói kar tehát itt is önzetlennek bizonyult. Rosszul teszik tehát az ügyvédek, hogy a bíróságok és a birák eilen fordulnak, ahelyett, hogy tárgyilagosan bírálnák helyzetüket és a helyes kivezető utat keresnék. Az ügyvédek ügyvédellenes áramlatról, animozitásról beszélnek ; tény az, hogy az ügyvédi kényszer egyre szűkebb korlátok közé szorul, de ez általános áramlat; ezen szociális áramlatot bármi összetartással, rendszeres akcióval nem képesek feltartóztatni, sőt helyzetüket rosszabbá tennék azzal, ha érdekszövetséget létesítenének és azt kívánnák az ügyvédképviselőktől, hogy az ügyvédi kar érdekeit képviseljék, sőt ha az Igazságügyi Bizottság ügyvédtagjaitól is ugyanazt kívánnák. Ezzel könnyen azt érhetnék el, hogy az ügyvédi kar szavának az ügyvédi érdekek tekintetében súlya nem lenne. 12 oldalra terjed.