A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. 9. [r.] - A nő állása a család körében

18 A JOG kiadványokat másolni is, mert a felek joggal megkívánhatják, hogy a határo atok necsak meghozassanak, hanem nvelőbb kézbesittessenek ; a létszám csekélysége miatt számos bíróságnál, különösen törvényszéknél, az egyik ügyszakban munkálkodó bírónak minduntalan félbe kell szakítania rendes munkáját, mert a másik ügyszakban rászorulnak. Csoda-e, ha ilyen overworking mellett a szellemi erők idő előtt elveszitik rugékonyságukat, az agyvelő kimerül, a tehetség meggyöngül, a lappangó kór ott settenkedik a tönkrement idegrendszerben, mig egyszerre kitör és az élete delén álló biró megy nyugalomba, elébb hivatalosan, csakhamar azután valójában : a végenyészetbe ? Nem akarom tovább festeni ezt a sötét képet ; akik a birói kar sorsát figyelemre méltatják, ugy is ösmerik. Hanem azt nem tudom eléggé ismételten hangsúlyozni.' nemcsak fizetésemelés kell, hanem személyszaporitás is, éspedig mindkettő aránylagosan és fokozatosan életbeléptetve. Anyagi javadalmazás fokozása által sem lehet a szellemi erőt a kellő határon túlfeszíteni ; ez a határ pedig már el van érve !*) Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.**) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. IX. A Tervezet kötelmi jogában és dologjogában felvett erkölcsi alapelveket négy csoportba osztván, az a) alatti csoporttal, vagyis a Tervezet által kifejezetten erköhselleneseknek nyilvánított alapelvekkel röviden foglalkoztam. Ad b) Causális alapelvek. A Tervezetben nyíltan és világosan kiemelt és erkölcselleneseknek nyilvánított alapelveken kivül lényeges és erkölcsi szempontból igen fontos jelentőséggel birnak a kauzalitás motívumai. A causa, miként előzőleg megérinteni szerencsém volt, a jogviszonyok erkölcsi oka. A Tervezet, figye'emmel a gyakorlati élet követelményeire, elméleti fejtegetésekbe nem bocsátkozik; a jogviszony causáját, mint ilyent, külön nem tárgyalja; mindazáltal a Tervezet rendelkezéseiben a causára nézve lényeges enunciációkat találunk; nevezetesen : *) Az 1901. évre vonatkozó adatok szerint a birói és albirói állások száma 2,894-ről 2,923-ra, a jegyzőké és aljegyzőké 916-ról 934-re emelkedett ugyan, de egyéb fogalmazói segédszemélyzethez tartozóké 383-ról 332-re csökkent; a telekkönyvezetők száma 72-f-ról 750-re, a segédtelekkönyvvezetőké 83-ról 84-re, az irodatiszteké 194-ről 338-ra emelkedett, mig az írnokoké 2,180-ről 2,029-re szállott alá. Tehát egyfelől szaporítás, másfelől apasztás. Az 1902. évről számszerű adatok nem állanak ugyan rendelkezésemre, azonban amennyire tájékozva vagyok, állithatom, hogy a kellő személyzetszaporitás még most is az óhajtások közé tartozik **)Megelőző közleményt 1. a f. évi 1. számban. TÁRCA. A nö állása a család körében. Bartsch Róbert dr. — a bécsi Teréziánum jogászprefektusának nemrég a bécsi jogászegyletben a fenti cim alatt tartott felolvasásából, az O. O. Gerichts-Zeitung nyomán közöljük az alábbi bővebb kivonatot. Azon nagy szellemi mozgalom, melyet női kérdésnek nevezünk, — lélektani, társadalmi, gazdasági és politikai oldalai mellett, jogi oldallal is bir, melylyel azonban e mozgalom vajmi keveset foglalkozik, — jóllehet a nő családjogi állása egész jogi és politikai állásának alapját képezi. A magánjog ezen részének történelmi alakulása fölötte érdekes, viszont a benső családi viszonyok történelmi tárgyalása nagy nehézségekbe ütközik. Mert a családtagok életéből fejlődő viszonyok nem ítélhetők meg csupán jogelvek alapján, sőt az ezek körében felmerülő érdekellentétek többnyire vallási, ethikai, sőt politikai elvek alapján nyerik megoldásukat. Már Savigny is azt mondja: «A házasságnak csak az egyik fele a jogé, másik fele a szokáséi (Sitté). Sehol sem veszik a jog hajszálnyi élességü gyakorlatának oly kevés hasznát, sehol sem érzik annyira a másrak károsításával gyakorolt jog méltánytalanságát, sehol sem ismertetett el oly kevéssé az Jheringféle jogért való küzdelemnek erkölcsi kötelessége — mint a családjogok gyakorlásánál. Még ott is, ahol valamely összeütközés jogi szempontból lesz elbírálva érthető aggály forog fenn, nehogy az a nyilvánosság, a bíróság elé vitessék. Rendszerint A Tervezet 980 §-a általános szabály erejével kimondja, hogy a szerződés értelmezésénél nem a használt kifejezések betű szerinti értelme, hanem a szerződő felek akarata irányadó : kétség esetében pedig, ha az akarati kijelentés obskúrus, a szerződésnek az az értelem tulajdonítandó, amely a jogviszony természetének és az élet felfogásának inkább megfelel. A Tervezet által hangsúlyozott jogviszony természete és az élet felfogása az akarati elhatározás causáját juttatja érvényre. A Tervezetnek ez a kijelentése általános szabályt kéoez ; ezzel tehát a kötelmi jogügyletek az egész vonalon a kötelmi jog egész terrénumán, mint kauzális ügyletek vannak elismerve és deklarálva, és ezzel szemben a causa-nélküh jogügylet a kivételt képezi. Ez a felfogás végig vonul a Tervezetnek a jogügyletek, a jognyilatkozatok értelmezéséről és a szerződések hiányairól rendelkező 980-tól a 995-ig terjedő összes szakaszain ; és a Tervezet ezen szakaszokban a gyakorlati életnek megfelelőleg különböző alakban és módon ad kifejezést a kauzalitás ismérveinek és alapjának ; igy a többek közt : A 981. §. a fenforgó körülmények józan méltatása mellett, az élet felfogása szerint veendő értelmet hangoztatja ; A 982. §. a szerződési nyilatkozatok disszenzusáról és a kétértelmű nyilatkozatokról intézkedik, ha azt mindegyik fél más más értelemben vette és illetve félreértés forog fenn ; a 984-. §. a titkos fentartásról, a 985. §. a színlelt szerződésről, a 986. §. pedig a nem komoly szerződési nyilatkozatról tartalmaz megfelő intézkedéseket. Ezekből kétségtelen, hogy a kötelmi jogviszonyokban a kiindulási pont a causa, mely mint a jogügyletnek erkölcsi oka, másképp a jogügylet alapja, mindig döntő, valahányszor annak léte, hiánya, vagy viciozitása vitássá válik. Ahol a cauza viciózus, ott a jogviszonynak nincs meg az a reális, materialisztikus karakterisztikuma. amely megérdemelné az állam jogsegélyét ; ez okból a Tervezet az ily viciózus causáju jogügyletektől megvonja a jogsegélyt, vagy akként, hogy negatíve jár el és azokat hatályosulni nem engedi, vagy pedig akként, hogy pozitive az ügyletet magát is érvényteleníti. Ahol a jogügylet causája hiányzik, ott a Tervezet pozitive segélyt nyújt a restitucióra, azáltal, hogy a causa hiánya miatt az ellenfél megtéríteni tartozik azt az értéket, amelylyel ellenérték szolgáltatása nélkül gazdagodott ; végül a Tervezet liberalizmusa bizonyos jogügyleteknél — azonban mindig azon feltevés mellett, hogy a causa erkölcsi — a felek megegyezésére, konszenzusára bízza, hogy speciálisan u. n. causa-nélküli jogügyletet alapítsanak, vagyis, hogy a jogügyletet causájától önként megfosszák, attól eltekintsenek. Ezek szerint a causának három szempontból van lényeges szerepe a jogügyletben : Az első eset az, amidőn a causa erkölcstelen, turpis. egyességgel vagy egy családi tekintély döntésével lesz az ügy befejezve. Innét származik a források elégtelensége azok tekintetében, amik a ház falain belül történnek. Sehol sem látjuk a tötvényhozást oly tehetetlennek, az államhatalmat oly kevéssé képesnek arra, hogy akaratát kényszerrel is keresztülvihe-;se és a szokás hatalma ellen megküzdjön, — mint a családjogban. A család kezdete a prehisztóriai kultúrtörténet homályába van burkolva. Régebben, a bibliai kozmogonia nyomán azt hitték, hogy kezdettől fogva a keresztény fogalomnak megfelelő családi élet és családjog létezett, mely később a bűnbeesés, az emberek elszéledése és az özönviz után a pogányok közt veszendőbe ment, mivel eszök az érzéki szenvedélyek által elsötétittetett. Ezen lefokozási hipotézis a tudomány kutatása alapján tarthatatlannak bizonyult. Az antropológia, etnológia, arkeologia, továbbá az összehasonlító nyelv és jogtudomány megegyezően azt igazolják, hogy az erkölcsi és jogi nézetek is alulról felfelé fejlődtek és hogy mai nézeteink nem — amint ezt a természetjog tanárai vélték, — változatlan, elmélkedve fejlesztendő alapelvek — hanem kulturtényezők, melyeknek hosszú és folytonos fejlődéstörténetük volt. A prehisztorikus családjog fürkészői két csoportra oszthatók. Az első csoport az u. n. promiszkuitási elméletnek a híve. Nem létezett tartós, kizárólagos összeköttetés a férfi és a nő közt. A nő a törzsnek (clan) köztulajdona, az érintkezés szabálytalan és megszorítás nélküli volt. Eltekintve a vad népeknél ma is dívó ily kulturállapotok számos példáitól, — az u. n. anyajogban (Mutterrecht) és sok kulturnépnél divó saját-