A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 3. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. 9. [r.] - A nő állása a család körében

A JOG 19 A második eset, amidőn a causa hiányzik, a jogügyletnek n ncs causája, causa-hiányban szenved. A harmadik eset végül, amidőn a causa el van hallgatva ; tehát létezik a causa, ez sem nem hiányzik, sem nem turpis, de el van hallgatva; a jogügylet önállóan, abstraktan, causája nélkül áll fenn. A Tervezet nem az általam most emiitett terminológiát használván, szükséges még röviden jeleznem a két utóbbi közt a határvonalakat A causa hiánya soha sem szül jogügyletet. Itt tehát nem a jogügylet érvénytelenségéről, hanem jogügylet nemlétezéséről van szó ; ez okból a causa hiánya, éppen azért, mert nincs causája a köteleztetésnek. vagy a teljesített szolgáltatásnak, a vagyoni érdek restituálását vonja maga után, vagyis a jog a causa-hiányos ügyletek hatályosságát támadja meg és ezt nyomja el. Ezzel ellenkezőleg a speciálisan causa-nélkülieknek elnevezett jogügyleteket maga a Tervezet teremti, ezekben nincs causa-hiány, megvan a causa. de a formalizmus eltakarja, s igy a jogügylet meg lévén fosztva causájától, abstraktan jelentkezik ; ezeket tehát a Tervezet causa nélkül, abstrakt mivoltukban juttatja érvényre, és éppen azért, mert causájuk csak el van rejtve, bizonyos esetekben, — és főleg ha erkölcstelen, vagy birói uton nem érvényesíthető kötelem forog fenn, — a causára vissza lehet menni, ami a jogügylet érvénytelenségét eredményezheti, ami a causa-hiányos jogügyletekről soha sem fordulhat elő. Mig tehát a causa-lványos ügyletek csak mint hatálytalan jogügyletek jöhetnek figyelembe, addig a causa-nélküli jogügyletek, mint ilyenek teljes hatályúak. A kettő közt tehát a lényeges különbség a hatályosságban nyilvánul.1) Joggyakorlatunk és ezzel nagy részben egyezően Tervezetünk is, — nem von éles határt a kétnemű jogügylet közt, hanem megelégszik a végeredménynyel és mindenütt, hol a kauzalitás előtérbe jut, a turpis causát látja fenforogni ínég ott is. ahol a causa ilyennek nem minősíthető. E tekintetben elég utalnom a Tervezetnek már méltatott (VIII. cikk) rendelkezéseire, amelyek erkölcstelen alapelvek fogalma alatt több oly esetet sorclnak fel — és ezt igen bölcs m teszik, — amelyekben nem a jogügyletnek causája turpis. hanem az adott körülmények minősitik magát a jogviszonyt megengedhetetlennek, erkölcsellenesnek, s ekként felbonthatónak. A Tervezet által erkölcsellenesnek helyesen és bölcsen minősített és dekretált alapelvek közt. miként emlitém, sok olyan is van, amelyben az akarat erkölcsi oka, causája tiszta, nem turpis. — de a jogviszony körülményei tiltakoznak a jogüg»let fentartá^a ellen és ezek a körülmények azután átvitetnek az akarat causájára. Anélkül, hogy a kérdés s különösen a Tervezet technikájába s annak bírálatába bocsátkoznám, ami szerény fejtegetésem ') V. ö. A Jog 1899. évi 38. és 39. számaiban megjelent: Néhány vitás alapelv az anyagi telekkönyvi jogban cimü fejtegetésemet céljával ellenkeznék, fel fogom tárni a Tervezet azon rendelkezéseit, amelyekben a kauzálitási elvek, mint erkölcsi követelmények jutnak érvényre, azon alapelveken kivül, amelyeket a Tervezet nyíltan és kifejezetten mint erkölcsieket, s illetve erkölcselleneseket felsorol, és amelyekről már (a VIII. cikkben) megemlékeztem. 1. Az akarat causája erkölcstelen, turpis, a Tervezetnek — az emiitetteken kivül — még a következő rendelkezéseiben : A 987 — 994. §§. a tévedésről (error), erőszakról (vis), fenyegetésről (metus), megtévesztésről (fraus), polgárjogi csalásról (dolus) és a gondatlanságról (culpa), mint az erkölcsi szabad akaratnak mindmegannyi hiányairól, akadályairól és ezeknek a közfelfogás szerint Vdló jelentőségéről tartalmaznak rövid bár, de a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő szabatos rendelkezéseket. A 987. és 991. §§. szerint az ethikus akarat mindezen hiányai fenforgása esetében a jogügylet érvényessége megtámadható, ha ezeket az ellenfél okozta, felismerhette, vagy ha a másik félre a szerződésből ingyenes előny, avagy aránytalan nyereség hárul. Ezen általános szabály alól a 995. §. a családjogi jognyilatkozatokra nézve magasabb erkölcsi szempontból azt a kivételt teszi, hogy azok a felsorolt előfeltételek nélkül is, tehát feltétlenül megtámadhatók, ami a családjogi nyilatkozatoknak a materiális természetű jogtól való különszerü természete és fokozott mérvű erkölcsi lényege mellett szolgáltat jogi bizonyságot. Hogy mindezen esetekben a causa határozottan tisztátalan és erkölcstelen, annyira kétségen felül áll, hogy ezt bővebben taglalnom teljesen fölösleges; bár készséggel elismerem, hogy ugy fennálló joggyakorlatunk, mint ennek nyomán Tervezetünk is a kérdést nem ebből a szempontból méltatja. 2. Az akarat causája hiányzik a Tervezet következő rendelkezéseiben felsorolt jogügyletekben : A 958. §. semmisnek nyilvánítja az oly szerződést, amely által valaki jövőbeli vagyonának, vagy e vagyon hányadrészének átruházására, vagy haszonélvezetül átengedésére kötelezi magát. Ezzel Tervezetünk sz ily jogügyleteket causa-hiányos szerencseszerződéseknek minősíti. A 960. §. általános szabályként dekretálja, hogy játékból és fogadásból kötelezettség nem származik. Azonban hozzáteszi a Tervezet azt is, hogy amit az egyik fél játék, fogadás, vagy ilyenre vonatkozó megállapodás alapján a másiknak szolgáltatott, — jogalap, (causa) hiánya miatt vissza nem követelheti. A 961. §. azt az uj elvet állítja fel, hogy ha a vesztes fél a nyerővel szemben a játékból, vagy fogadásból eredő követelése biztosítására, vagy kielégítésére abstrakt jellegű kötelezettséget, váltói obligációt vállalt, vagy neki egyéb oly kötelező okiratot adott, amelynek harmadik jóhiszemű birtokosával szemben az alapul fekvő (causa) jogviszonyból merített kiszerü ősrégi szokásban az utolsó nyomait vélik találni annak, hogy az összes népek egykor a promiszkuitásnak akár korlátlanul, akár bizonyos korlátozással, mint p. o a csoportházasságban (Gruppenehen) hódoltak. Az anyajog tudvalevőleg oly jogrendszer, melyben a rokonság kizárólag a nő által lesz közvetítve, az atyaság és az általa közvetített rokonság pedig ismeretlen vagy jogi jelentőséggel nem bir. Ezen furcsa intézmény, melyről Herodot óta minden etnográfus számtalan népek köréből tesz említést, — ezen promiszkuitási elmélet által avval indokoltatik, hog> a promiszkuitás az apaság meghatározását lehetetlenné tette, és azért a «mater semper certan elvénél fogva a gyermeknek a törzshöz való tartozósága csakis az anya nyomán bírálható el. Ellentétben ezen elmélettel áll azon nézet, hogy a férfi és nő közt kezdettől fogva szabályszerű nemi összeköttetés létezett, mely a nemi egyesülésen tul a gyermekek védelme érdekében folytatódott. Az ily összeköttetésben természetszerűleg a férfi volt az ur, amennyiben állása a töizs (gens) állásával nem ellenkezett. Ahol endogámia, a törzs körén belüli házasság a szabály, ott a törzs mindenható és nem következik be az egyes családokra való felosztás. Az cxogamiánál, ahol a saját törzsén kívüli házasság a szabály sőt parancs, az egyes család erŐsbödése a törzs rovására me^y véghez. A törzshöz való tartozóság attól függ, vajon a férfi vagy a nő hagyia-e el a törzsét és követi a házastársát. Ha a nő követi a férjét, ugy az ekképp alapított c-alád a férfi törzséhez tartozik és beállanak az agnati us rokonsági viszonyok. Ha eilenben a férfi követi a nejét és törzsét elhagyva, a nő rokonai közt letelepedik,— a mi nomádoknál nem éppen ritka. — akkor a gyermekekre nézve csak anyajogi rokonsági viszonyok keletkeznek és a férj törzséhez, amelyet senkisem ismer, semmiféle jogi kapocs nem fűződik. Bármily állást foglaljunk e két ellentétes nézettel szemben — annyi bizonyos, hogy a legrégibb időkben minden iog képviselője a törzs volt; ebben volt ugy a köz mint a magánjog elválaszthatlanul egyesítve. Amint abból a népfaj magasabb szervezetű alakja, és beállott letelepedés után az állam fejlődött, — ugy lefelé a törzsből az egyes család és ebből az egyén mint önálló jogalany vált ki. * * * A családi szervezetnek közös egyéni alapjellege: az apa vezetése (patriarkátusa) alatti család. Az asszony- ésgyeimeknek ehhez való viszonyát négyféle" fokozat szerint ítélhetjük meg. A legalantibb fokozatban a családapa mint uralkodó egyén nem ismer még különbséget alávetett személyek és dolgok, családi hatalom és tulajdon közt. A nő mint egyén lesz értékelve és nemcsnpán mint helyettesíthető dolog, miként a nőközösségnél. De jogilag nem különbözik a nő a dologtól. Egy fokon áll a rabszolgával és házi állattal. Birtoklása, éppúgy mint a dolog birtoka vagy okkupáción (nőrablás) alapul, vagy az eddigi birtokos akaratával : ellenértéken (nővásár). A viszony állandó és kizárólagos, de mindkettő a férfi akaratától függ és csakis a nőre nézve kötelező. A férj a nőt eladhatja, elcserélheti, kölcsönadhatja, elhagyhatja (kitaszíthatja), még meg is ölheti. Nem kívánja a hűségét, csak engedelmességét, azért az másnak is kénytelen magát odaadni, ha férje azt kívánja. A gyermekek a nő gyümölcsei, ók a nő urának