A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 36. szám - A parlamenti vizsgálóbizottság kérdéséhez - A szünetelő perek és a polgári perrendtartás tervezete

A JOG 249 történik, hogy az átlagos havi 80 ügyből 30-40 az utolsó pár napon érkezett be, miket tehát lehetetlen ugyanazon hóban befejezni, s ami teljesen tönkre teszi a már kézzel fogott eredményt. Ilyen és hasonló akadályok miatt a felügyeleti hatóság előtt havonkint védekezni, a biróra lealázó, a forszírozott eredmény pedig ügyre, ügyfélre és biróra egyaránt hátrányos, Mindezek alapján következtetésem az, hogy a felügyeleti hatóságok — más mód is állván rendelkezésükre — nem támaszkodhatnak egyedül a kimutatásokra; s célt tévesztenek, ha a birót a folyamatban levő ügyek adatainak a helyes mértéken aluli redukálására mintegy kényszerítik. Épp ezért első teendő, mielőtt egy kimutatásra észrevételt tesznek, vagy restanciát kifogásolnak, amaz aránynak helyes megállapítása, melynek a kérdéses bíróságnál normálisan az évi érkezés szerint folyamatban kell lenni (mint a minisztérium tette az örökösödési ügyeknél (30°/0). Helytelen azonban arányt megállapítani, mert az arány hasonló körülmények közt is változik bizonyos ügyforgalmon tul. s még lényegesebb befolyást gyakorolnak arra a fentebb emiitett körülmények s a személyzetnek kisebb vagy nagyobb elfoglaltsága. A parlamenti vizsgálóbizottság kérdéséhez. Irta KELEMEN ÁRMIN dr., homonnai ügyvéd. Moscoviis Iván dr-nak a parlamenti vizsgáló-bizottságról a Jog3í. számában megjelent cikkére kővetkezők az észrevételeim. A parlamenti vizsgáló-bizottság működése, ha azon odiózus ügy véletlenül egy beállott kormányválsággal befejezést nem nyer, óriási fiaskóval végződött volna. Igen érthető, hogy a politikai, de különösen a szakkörök élénken foglalkoznak az esettel és módokat keresnek, hogy ily nevetséges helyzetek többé elő ne álljanak. Mert valóban az isteneknek való látvány volt, amint a gyanúsítottak és a tanuk egyrésze legalább, valóságos komédiát űzött a bizottsággal. Fokozta ezen nevetséges helyzetet az, hogy maguk a bizottsági tagok sem voltak egészen tisztában hatáskörükkel, maguk érezték helyzetük visszásságát. A parlament méltóságával össze nem egyeztethető, hogy a maga kebeléből kiküldött bizottsága oly vizsgálatokat teljesítsen, amelyeknek semmi joghatályuk, hogy ezen bizottság idézésére senki se iegyen köteles megjelenni és idézésének annyi nyomatékot se adhasson, mint a legutolsó rendőri közeg, előtte tett vallomásoknak pedig éppen semmi hatályuk ne legyen, a hamis vallomások semmi következményekkel ne járhassanak. Mióta alkotmányunk visszaállíttatott, először állott be annak szüksége, hogy ily bizottság kiküldessék. Ezen mindenesetre örvendetes körülményből az következik, hogy ilyen esetek nem fordultak még elő, tehát törvény sem kellett. De most előállott annak szüksége, tehát gondoskodnunk is kell oly tíirvényről és ily parlamenti bizottságot oly attribútumokkal kell felruháznunk, hogy saját jogkörében mindazon intézkedéseket megtehesse, melyek az ügy kiderítéséhez szükségesek. És ebben teljesen egyetértek cikkíró úrral,hogy a törvénynek föl kell ruházni a bizottságot azon joggal, hogy mindenkit, akit szükségesnek tart, a Bp.-ban foglalt kényszerítő eszközök alkalmazásával is megidéztethessen és az általa beszerzett vallomásoknak épp oly joghatályuk legyen és következményekkel járjon, mint a bíróság előtt tett vallomásoknak. De már nem értek egyet cikkíró úrral abban, hogy ezen bizottság intézkedése ellen a Kúriához lehessen fölebbezni és igy a Kúriát mintegy fölöttes hatóságává tenni a parlamenti bizottságnak. Ily bizottságra, mely csak rendkívüli alkalmakkor rendkívüli esetekben lesz kiküldve, más mérték szabandó. Itt nem a közönséges törvények lesznek alkalmazandók, hanem mindig figyelemmel kell lenni a parlament közjogi állására. Ezen bizottságot föl kell ruházni azon joggal, hogy minden jogorvoslat kizárásával intézkedhessek. Nem értek egyet Moscovitz dr. úrral, hogy ezen bizottságnak birói hatalmat nem kér és elég büntetésnek tartja, hogy a jelentés a plénum elé terjesztetik és terhelt a nyilvánosság erkölcsi ítéletére lesz bízva, lévén ezen cselekmény deliktum. Én az ilyen deliktumot nemcsak erkölcsi deliktumnak, de igen súlyos bűncselekménynek tartom, melyet nemcsak erkölcsileg, de kriminális uton büntetni kell. A BTK. revíziójánál ez mindenesetre föl lesz veendő és oda lesz beillesztendő, ahol az alkotmány elleni bűntettekről van szó. Ezen bizottság által beszerzett bizonyítékoknak azon joghatályuk legyen, hogy az illető képviselő per analógiám a miniszterek felelősségéről szóló törvény szerint, a mennyiben nem közönséges bűntettről van szó, felelősségre vonassék, parlamenten kivül álló tagokra nézve pedig az iratok a reá nézve illetékes bírósághoz áttétessenek. A szünetelő perek és a polgári perrendtartás tervezete. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei kir. albiró. Az 1868 : LIV. t.-c. 113. §-ában foglalt rendelkezés szerint: «Ha a tárgyalásra, illetőleg a per felvételére egyik fél sem jelent meg : a kereset a sommás eljárásban azonnal, a rendes eljárásban a pertárnoknak 3 nap alatt beadandó jelentése folytán megszűntnek nyilvánítandó és az iratok az illető feleknek visszaadandók.» A törvény e rendelkezése a gyakorlatban akként nyert lődés törekvésének minden irányú alapos és kimerítő ismerete nélkül a törvényhozó által tett közkötelező intézkedések még a régi, elavult jogelveknél is kárhozatosabb hatásúak lehetnek, főleg azért, mert: mig a régi, elavultnak bizonyult jogelveken az uj kultúra fejleményei szerencsésen rést üthetnek, amiben kiváló szerepe van a jogtechnikának, — addig a kulturtörekvéssel ellentétes szabályzásnak, vagy uj és a kultúra törekvésének meg nem felelő iránynak törvényhozói inaugurálása, a létező és fejlődó kultúrát egészen tönkreteheti, amiről a művelődéstörténet elég sajnálatos példákat jegyzett fel. Kivétel lehet e tekintetben a politikai genialitás, a nagy szellem jogszerű fantáziájának pantheisztikus ereje és hatalma, amely annyira felül tud emelkedni a kulrura törekvő hajlamán, hogy annak apodiktikus lehetetlenségét és tarthatatlanságát nagy látnoki ihlettséggel, teljes biztossággal jóelőre átérzi. Ily lángeszű férfiak nevei nagyon ritkák a kultúrtörténet lapjain, de valamennyi aranybetükkel van feljegyezve. A jogpolitikának most vázolt magasztos hivatásából észszerűen fog folyományozni a bölcs törvényhozó intézkedéseinek célszerűsége és áldásos volta. így, hogy csak egy pár példát említsek: az állam életképességét, tehát erejét és hatalmát semmi sem jellemzi jobban, mint a népesedési mozgalom kedvező eredménye, és főleg a nép folytonos szaporodása; ez mint legfőbb kulturális jelenség általános ugyan, azonban bizonyos népfajoknái, bizonyos okok a népesedés folytonos apadását eredményezik ; ily aggasztó jelenségek ellensúlyozására és eltüntetésére az előrelátó, bölcs törvényhozó nem az okozatot fogja kényszerítő eszközökkel orvosolni, hanem az okot elhárítani ; nevezetesen : az aránytalan gyermekhalandóságot célszerű preventív intézkedésekkel, a születések apadását a házasságkötés lehetőségének előmozdításával, és az addigi bénító összes feltételek eltörlésével; vagy például : ha a for- | galom pang, beteges, a hitelképesség szünetel, a mozgó tőke ! aránytalanul akkumulálódik, és kiaknázatlanul hever: a bölcs törvényhozó a beteges állapot okához képest folyamodik a causa-tedett, konszenszuális szerződéshez, kitágítja a váltóképességet, mobilizálja az ingatlan vagyont, mivégből a telekkönyvi intézményt főleg a reállapok rendszerére fekteti, szemben a nehézkes és sok bonyodalommal járó personálfoliumok rendszerével, és mindezeket az intézményeket a kultúra fejlődési törekvésének megfelelően rendezi be.33) így lesz a bölcs jogpolitikus a világeszmének öntudatos előharcosa és erőfaktora, az észszerű, logikus jogpolitika pedig a pantheisztikus viliágszellem fejlődésének affirmativ oszlopos orgánuma! Amig ezek szerint a jogpolitika a jogorganizmusnak becslője és értékelője, addig a jogtechnika ugyanannak ápolója és gondozója. Valamint a jogpolitika különbözik a jogfilozofiától, éppen ugy a jogtechnika is és amiként az, ugy ez is külön ága a jogtudománynak. Ha a jogpolitikát a törvényhozás és kormányzás eszélyesi ségének, — akkor a jogtechnikát legtágabban a jogszolgáltatás és legszorosabban a bíráskodás eszélyességének nevezhetjük. A jogteknika, mint szoros értelembenvettjurisprudentia, a jogi fogalmak széttagolásának, tartalmuk kutatásának és összetételüknek a szaktudománya. A jogtechnika az öntudatos jogosságot épiti ki, mert az ennek a szakközege ; ugyanis : Annak a kulturális korszaknak a kibontakozásáig, amig a jogtest magában a népben él és abból különálló létté még ki nem fejlődött, hanem nvnt általános népszellem öntudatlanul szokásszerüen képződik tovább : a jogszolgáltatás technikája teljesen öntudatlan. Az e korszakbeli jogtechnika éppen oly »») K o hler: Encyklopadie der Rechtswissenschaft. Berlin, 1902.