A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 36. szám - A tevékenységi kimutatásokról
Huszonkettedik évfolyam. 36. szám. Budapest, 1903 szeptember 6. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ IGAZSÁGOGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYTÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. üfyvídek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél € _ 6 « Egész « _ IS « t \ Ax elfffizetési pérnek Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. ) legcélszerűbben bérmentesen oostautalványajral küldendők. TARTALOM: A tevékenységi kimutatásokról. Irta egy járásbiró. — A parl.imenti vizsgálóbizottság kérdéséhez. Irta Kelemen Ármin dr., homonnai ügyvéd. — A szünetelő perek tís a polgári perrendtartás tervezete. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — Belföld (A pozsonyi kir. Ítélőtábla és főügyészség. Irta Révai Lajos dr.) — Nyilt kérdések és feleletek (Elegendő-e az óvadéklevél kimutatása a külföldi biztosítótársaság részéről arra, hogy a cég bejegyeztessék ? Kérdés. Irta Török Jenő Endre. — Kötelező-e az elárverezett ingatlanra beadott utóajánlat azon esetre is, ha a felépítmény leégett ? Feleletek. I, Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — II. Irta B ö 1 ö n i László, bánffyhunyadi ügyvéd. — III. Irta Halmi Bódog, pápai joggyakornok) — Irodalom (V e ö r e ö s Jenő: Nemzeti könyv. — Turcsin y i Imre dr. —Engel Zsigmond dr : 1. Az elhagyott gyermekek sorsa Angliában és Olaszországban. 2. Szociológiai jegyzetek). — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A tevékenységi kimutatásokról. Irta EGY JARASBIRO. A bíróságok ügyforgalmi és tevékenységi kimutatásai hivatva levén az országos igazságügyi politikát szolgálni, ennek céljaira adatokat nyújtani, kétségkívül nagy fontosságúak. Ezért alkalmat veszek magamnak azok felől véleményt nyilvánítani, hátha megszívlelnék azt, mint praktikus életből származót, az inkább elméleti téren mozgó felügyeleti hatóságok. Tudjuk, hogy e kimutatások nélkül a bíróságok területét, főleg pedig személyzetét helyesen megállapítani, szükséges állásokat rendszeresíteni, fölöslegeseket megszüntetni, a bírákkal alig érintkező felügyeleti hatóságoknak a bírák tevékenységét ellenőrizni, értékelni nemis lehet. Jelenlegi összeállításukban pompásan megfelelnek a kimutatások ezen céloknak, baj csupán az, hogy helytelenül kezelik azok, akik hivatvák azok adatait fölhasználni. Sajnosán tapasztaljuk ugyanis ugy a személyzet szaporítására irányuló fölterjesztéseinknél — ahol pedig arra égető szükség van, — mint a kimutatások alapján bírói tevékenységünket méltató leiratokból, hogy a kimutatást — biróságonkint — nem a maga egészében, hanem annak csupán egyes szembeszökőbb adatait veszi figyelembe a felügyeleti hatóság. Látja és megrója pl. az örökösödési ügyeknél kimutatott nagy hátralékot s figyelmen kívül hagyja, — ami pedig a kimutatásból szintén kitűnik, — hogy annak referense betegség vagy más ok miatt, hónapokon át távol volt, vagy amaz ügyszakot ellátó biró állása nemis volt betöltve. Nem veszi figyelembe az ügyek természetében, befejezésük módjában vidékenkint is tapasztalható különbséget. Száraz számok ugyan a statisztika adatai, de sokat beszélnek, ha olvasni tudunk belőlük. Nézzük meg a sommás pörökre vonatkozó részt, s annak alapján tegyünk összehasonlítást a fővárosi és a vidéki bíróság ügyeire vonatkozólag. Amott nem látunk birtok-, örökösödési, sommás visszahelyezést pöröket; 99°/0 készpénzkövetelésre irányul, ezek közt is 80—90°/0 számlapör. Emitt számlapörök kivételesen kerülnek, a birtok stb. pörök 5—6%-ot tesznek, mely csekélynek látszó aránynak azonban a fővárosi pereknek tízszer annyi száma sem ad megfelelő érdemleges munkát. Tovább menve a befejezés mikéntjére, a fővárosi biró érdemleges ítéletének 3— 5-szörösét teszik a rnegnemjelenés, beismerés alapján hozott Ítéletek ; vidéken pedig, — nem nagyobb kereskedelmi gócpontokat értve — az utóbbiak száma alul áll az érdemleges Ítéleteken. Lapunk mai száma Nem veszi figyelembe a bíróság kebelén kivül álló szerveket, melyek az ügyek előkészítésénél igénybe vétetnek, a körülményeket, melyek a gyors befejezést hátráltathatják. Pedig a bíróság székhelyén lakó leltározó közegtől, kinek a telekkönyvi adatok kezénél vannak, a hagyatéki leltár beterjesztésénél nem azt a gyorsaságot várhatjuk, mint a székhelytől 40—50 km. távolságra, nemis vasútállomás mellett lakó körjegyzőtől, ki — a község szegény volta miatt a telekkönyveknek házi használatra szánt másolatai nem állván rendelkezésére, — néha hetek múlva sem jön azon helyzetbe, hogy a zavaros birtokviszonyok között megtudja, mely telekkönyvek másolatával kell fölszerelni a leltárt, melyeket kérje a tkvi. hatóságtól. Már az eljárási törvények (prts, som. elj. és Bp.) is rendelkezést tartalmaznak, hogy a távolabb vidéken lakók hosszabb határidőre idézendők, mint a helybeliek, minek indoka oly természetes, hogy mondani is fölösleges ; mégis a felügyeleti hatóság figyelmen kivül hagyja, hogy egyik bíróság illetősége csak a székhelyén lakókra vagy ahhoz igen közeli, a másiké távoli, vasúti összeköttetéssel nem biró és nehezen megközelíthető vidékre terjed ki. Nem veszi figyelembe, hogy egyiknek népessége rendes lakásán lakó, ott állandóan található vagy naponkint hazatérő, mig a másikénak jórésze bányászattal, gyári munkával foglalkozván, otthonától állandóan távol tartózkodik s csak hetenkint vagy ritkábban megy haza egy fél napra, vagy éppen hegyi pásztor, ki otthonában hónapokon át sem fordul meg, onnan hirt is alig kap; pedig mindezek a helyes idézésnek s az ügy gyors befejezésének természetszerű akadályai. Hogy pedig ezek pozitív alapon nyugvó állitások, azt tapasztalhatta mindenki, aki felügyeleti hatóságának birói tevékenységére adott észrevételeit olvasta, s tapasztalhatják különösen azok, akiket balsorsuk egy személyzettel gyengén ellátott bíróság élére állított. Avagy mi egyéb következtetését lehet levonni két felügyeleti hatóságom részéről is ez évben már ismételve nyilvánított ama kifogásnak, melyet amiatt támasztottak, hogy — kerek számokban beszélve — az évi 900 vétségi és kihágási ügyből s ugyanannyi sommás perből a kimutatás szerinti 40—45 — tehát az évi érkezés 4^2—5°/o'ának — folyamatbanlétele sok és a birák szorgalmától, ügybuzgóságától még ennél is nagyobb eredményt várnak, ennek ellenőrzése céljából a kimutatást havonkint fölterjeszteni kívánják. Ez utóbbi rendelkezés nélkül még csak általános szólamnak lehetne venni a kifogást, mely buzdítani akar ott, hol talán arra szükség nincs ; de a kimutatás fölterjesztésének kívánása után el kell fogadni, hogy az meggyőződésből folyik; pedig hogy mennyire téves és mily kevéssé célra vezető a kimutatások foiszirozása, s a bírónak arra szorítása, hogy a kimutatásoknak minél előnyösebb kinézésére dolgozzék : talán megvilágíthatom az alábbiakban. Perekben s vétségeknél — aránytalan 0/o_t°l eltekintve — tárgyalási határnap tűzendő ki, éspedig akként, hogy a vidéken lakónak a kézbesítéstől számítva legalább 8 napja legyen a megjelenésig. Mint tudjuk, a lehető legrendesebb és leggyorsabb ügymenet mellett is a per fázisai következően alakulnak. A ma beérkezett kereset másnap kerül birói ellátás, harmadnapon leirás és negyednapon expediálás alá. Vidékünkön számos község van posta nélkül, hova az illetékes postahivataltól 2—3 naponkint mennek a postaküldeményekért. Jó tehát, ha az expedíció után negyedik napon az elöljárósághoz érkezett az alperest idéző végzés, tehát a leggyorsabban is a kereset benyújtása utáni 6—10. napon. Alperes azonban a bányából csak szombaton, vagy azutáni szombat-estén tér haza, a kézbesítéshez tehát újra szükség van néhány napra s csak ettől számitható a 8 nap. Éppen ezért 12 oldalra terjed.
