A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

136 A JOG helyének T.-Lónya tekintendő. E miatt a felperes által vitatott és főesküvel bizonyítani kivánt szóbeli azon állítólagos megállapodás, mely szerint csak a felperesnek megérkezte után lesz a fa megvizsgálandó, figyelembe nem vehető azért, mivel felperes maga sem állította, mintha az emiitett állítólagos megállapodás a kötlevélnek kiállítása után létesült volna, az írásbeli kötlevél keltét megelőzően vagy ezzel egyidejűleg létesült netáni szóbeli ily megállapodás pedig az okirattal szemben figyelembe nem jöhet s igy a főesküvel való bizonyítás meg nem engedhető, a fának a felperes hajóiba berakása s a hajók személyzete által átvétele s továbbítása jogi átvétel jellegével bir, amelynél fogva a fa az eladó I. r. alperes tulajdona lenni megszűnt, és a vevő felperes tulajdonába ment át. Tekintve már most, hogy a per adatai szerint az átvétel ugy mennyiség, mint minőség tekintetében minden fentartás nélkül történt; tekintve, hogy az a puszta tény, mely szerint eladó 1. r. alperes a fa berakása után 3 hét múlva a vevő felperessel tárgyalásokba bocsátkozott, a dolog jelzett jogi állásán nem változtat; tekintve, hogy felperes tanúinak vallomásai nem tanúsítják azt, hogy az érintett tárgyalások oly eredményre vezettek volna, mely szerint eladó I. r. alperes kifejezetten és minden kétséget kizáró határozottsággal a vételár leszállításába beleegyezett volna, sőt felperes mindjárt keresetlevélben egész határozottsággal maga azt adta elő, hogy alperesek, tehát I. r. alperes is, vele barátságos uton egyezkedni nem akartak, és a felperes által indítványba hozott főeskük sem irányulnak a különben is az imént említett kereseti kijelentéssel határozottan ellenkező, annak a későbbi állitásnak bizonyítására, hogy eladó I. r. alperes, felperes a vételár leszállítása iránti igényének jogosult voltát feltétlenül elismerte volna; tekintve, hogy a felperesnek a válasziratban felhozott az az állítása, mintha I. r. alperes a szerződésnek felbontásába beleegyezett volna, figyelembe nem vehető s az annak bizonyítására kínált főeskü alkalmazást nem nyerhet, mert ezen állítás homlokegyenest ellenkezik a keresetlevélben foglalt már érintett saját azon előadásával, mely szerint alperesek, tehát I. r. alp. is, vele (felperessel) barátságos uton egyezkedni nem akartak, de a kérdésben forgó állitás határozottan ellentétben áll magával a keresetlevélben előterjesztett követelési alappal is, mely a vételár aránylagos leszállítására és kártérítésre, nem pedig a szerződés megkötése előtti állapotnak, a szerződésnek közös megegyezéssel felbontása folytán visszaállítására irányul; végre tekintve, hogy ezen felül saját előadása szerint felperes a fát rendelkezésre bocsátotta, s ezzel szemben nem bizonyítván azt, hogy eladó I. r alperes a rendelkezésére bocsátott fának az ő rovására való eladására felperest feljogosította volna, felperesnek ez az eljárása, hogy a rendelkezésre bocsátott fát, amely felperesnek jelzett álláspontja szerint eladó I. r. alperesnek képezte volna még tulajdonát, tovább eladta, a rendelkezésre bocsátástól való elállás jogi hatályával bir, felperesnek kereseti követelése mindkét alperes irányában alaptalan, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Minthogy felperest nem az áru átadásában terhelte késedelem s igy a K. T. 353., 354. §S-ainak esete (póthatáridő) nem forog fenn, a küldött árunak pedig már az átadáskor meg kellett felelnie a kikötött kellékeknek: a vevő nem kötelezhető arra, hogy az utólag kijavított árut elfogadja. A vevő az által, hogy a javításokat megengedte és azoknál közreműködött, az utólagos kijavításhoz hozzájárultnak a jelen esetben azért nem tekinthető, mert a kijavításra alapított egyességi tárgyalások folyama alatt történt és igy a vevő viselkedése csak az egyesség előmozdítására irányultnak tekinthető. Azon kötelezettség alól, hogy az árunak már az átadáskor megfelelő minőségűnek kell lennie, nem menti fei az eladót az a szerződési kikötés, hogy ő az áru hibájáért és hiányáért egy évig jót áll, mert ez a kikötés csak az átadás után keletkezhető hibákra vonatkozik. A kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint elsőrendű alperes az 1^99. fehruár 28-án az A) alatti okirattal felperesnél egy benzinmotort megtekintés nélkül megrendelt, felperes a megrendelést ugyanazon a napon elfogadta, felperes az árut 1899 október 9-én az elsőrendű alperesnél felállitatta, az elsőrendű alperes az árut minőségi hiány rrratt az 1899 november 2. és ismét 8-án felperesnek rendelkezésére bocsátotta; ezután felperes és az elsőrendű alperes között egyességi kísérletek történtek, az egyességi tervezetet felperes és az elsőrendű alperes ügyvédei a 12. alatti okiratba foglalták, de ennek hatályát a felperes részvénytársaság igazgatóságának jóváhagyásától tették függővé, ami meg nem történt; az egyességi kísérletek tolyama alatt felperes az illető árun javításokat eszközöltetett, annak hibás benzintartóját kicseréltette és az illető árut olyan állapotba helyezte, hogy az a kikötött és törvényi kellékeknek megfelelt, azonban az elsőrendű alperes ezután az illető árut felperesnek rendelkezésére bocsátotta; e tényállás szerint tehát nyilvánvaló, hogy a felebbezési bíróság valónak fogadta el azt, hogy az illető áru akkor, amikor azt felperes az elsőrendű alpereshez szállította és ennél felállíttatta, az elsőrendű alperes pedig azt az 1899 november 2. és 8-án felperes rendelkezésére bocsátotta, a törvényi kellékeknek meg nem felelt. A fent ismertetett tényállás mellett az illető vételi ügylet felperesre nézve a kereskedelmi törvény 259. §-ának 1. pontja szerint is kereskedelmi ügylet és igy a kereskedelmi törvény ! 264. §-a szerint az abból a vételi ügyletből kifolyó ogok es kötelezettségekre nézve a kereskedelmi törvény második részében foglalt határozatok felperesre és az alperesekre nézve egyaránt alkalmazandók. Már pedig a fenn ismertetett tényállás mellett felperest nem az áru átadásában terheli késedelem és igy jelenleg a kereskedelmi törvény 353. és 354. §§-ain>k esete fenn nem forog; továbbá a kereskedelmi törvény 345. §-a szerint vevő az arut, a mennyiben az a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel, átvenni nem tartozik; a 346. §. szerint a vevő a más helyről küldött árut, a mennyiben ez a rendes üzleti kezeles mellett lehetséges, haladéktalanul megvizsgálni és a netáni 1 kellékhiányról az eladót azonnal értesíteni tartozik; s 347. §. I szerint a vevő a más helyről küldött és kellékhiány miatt kifogás alá eső árut az eladó rendelkezése alá bocsátani tartozik, a 348. §. szerint pedig, ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőnek jogában áll az ügylettől elállani. A törvény most idézett rendelkezéséből következik, hogy eladó a megrendelt árut olyan minőségben tartozik küldeni, hogy az a törvényi és kikötött kellékeknek megfelelő legyen, ez alól a kötelezettség alól tehát nem menti fel felperest az A) alatti okiratban foglalt az a kikötés, hogy felperes azillető áru hibájáért és hiányáért egy évig jótáll; mert ez a kikötés nem az átadáskor már felismerhetően létező, hanem az átadás után a használatbavétel folyamán keletkező vagy felismerhető hibákra vonatkozhat (hasonló ért. határozott a kir. Kúria 418/v. 1899., 462/v. 1900., 371/901. és 1902. G. 68. számok alatt), következésképen az elsőrendű alperes, akarata ellenére, ő reá is kiható hatálylyal nem volt köteles tűrni azt, hogy felperes az illető árut, a mi az átadáskor a törvényi vagy kikötött kellékeknek meg nem felelt, az e miatt megtörtént rendelkezésre bocsátás után helyezze olyan állapotba, hogy a törvényi vagy kikötött kellékeknek megfelelő legyen. Ilyen körülmények között a fent ismertetett tényállás mellett az elsőrendű alperes a kereskedelmi törvény 346. és 347. §§-aiban előirt kötelezettségének eleget tett, a vételi ügylettől jogszerűen elállhatott és az 1899. november 2. és 8-án, az üzleti kezelés természeténél fogva kellő időben történt rendelkezésre bocsátás által el is állott; az iránt pedig, hogy az elsőrendű alperes ettől a megtörtént rendelkezésre bocsátástól elállott volna vagy a kellékhiány utólagos pótlásába beleegyezett volna, a felebbezési bíróság Ítéletében alkalmas tények megállapítva nincsenek, de a felebbezési biróság ítéletéből és a tárgyalási jegyzőkönyvekből avagy ezekhez csatoltatott külön iratból kitetszőleg felperes részéről fel sem hozattak; nevezetesen a fenn ismertetett tényállás szerint akkor, amikor felperes a kellékhiányt utólagosan pótolta, a felek között egyességi kísérletek voltak folyamatban, továbbá a 12 a. ok rat tartalmához képest az egyességi tervezet az volt, hogy felperes 30 nap alatt az illető árut teljesen jó karban, a szerződési feltételeknek megfefelően adja át, a megállapított vételárból 2,400 koronát elenged, a többi vételárt elsőrendű alperes csak az 1901. január hó 1 - tői kezdődő részletekben tartozik fizetni és az egyesség csak a felperes részvénytársaság igazgatósáságának jóváhagyása után bir hatálylyal, azonban a fent ismertetett tényállás szerint ez a jóváhagyás be nem következett és az egyességi kísérletek eredményre egyáltalában nem vezettek; következésképen az elsőrendű alperesnek az egyességi kísérletek folyama alatt netán jelentkező az a ténye, hogy az illető áru utólagos kijavítását tűrte, vagy ez iránt közreműködött, jogilag csak az egyesség előmozdítására irányuknak és az egyesség reményében történtnek, tehát szintén csak kísérletnek tekintendő és igy az egyességi kísérletek meghiúsultával jogi hatályát vesztette. Ezeknél fogva felperes, a kinek hiábájából az elsőrendű alperes a vételi ügylettől jogszerűen állott el, vételár fizetését nem követelheti; a felebbezési biróság tehát anyagi jogszabályt, nevezetesen a kereskedelmi törvény 348. §-ának rendelkezéséi sértette meg azzal, hogy alpereseket a vételár fizetésére kötelezte . . . (1903. január 18-án, 1902. évi G. 426. sz.) Telepitett váltó esetében, ha az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely a váltón törölve van, alperes tagadásával szemben felperes tartozik bizonyítani, hogy a fizetés (telep) helyét megjelölő szavak az elfogadói nyilatkozatnak a váltóra vezetésekor már törölve voltak, vagy, hogy amennyiben a törlés az a^áirás után történt, abba alperes beleegyezett. A bpesti kir. keresk. és váltótszék, mint valtobiróság (1901. novemb. 4-én 89,784. sz. a.) Darvai F. dr. ügyvéd, mint L. Ignácz csődt. gondnokának, Székely Gy. dr. ügyvéd ált. képv. P. Károly ellen 93 K. 86 f. ir. váltó perében következően itélt. Az 1901 aug. 3-án 74,359. sz. som. végzés hatályában fenn tartatik és alperes P. Károly az Újpesten 1899 július 15-én 1,200 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy'felperesnek 93 K. 86 f. hátralékos váltóösszeget, a som. végzésben megállapított költség beleszámításával összesen 36 K. 60 f.-ben megállapított perköltséget 3 nap a. és végreh. terhével megfizessen stb. Megokolás: Alperesnek az a kifogása, hogy ő a kereseti váltót a pesti magyar keresk. banknál lejáratkor kifizette olyképpen, hogy a kereseti váltó helyett uj váltót adott, a váltón látható hátiratok tartalmával meg van cáfolva, mert azokból kitűnik hogy a kereseti váltó a pesti magyar keresk. bank birtokában nem volt. Alperesnek kifogása tehát nem volt figyelembe vehető