A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

A JOG 137 s öt mint a kereseti váltó elfogadóját a vt. 23. §-a érteim a som. végzés hatályban tartásával a kereseti hátralékos töke s mint pervesztes felet a prt. 251. §-a alapján perköltség megfizetésére is kötelezni kellett stb. A bpesti kir Ítélőtábla (1902 szept. 24-én 3,814/v. sz. a ) az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, a kibocsátott 74,359. sz. som. végzést hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja, s kötelezi, hogy alperesnek 3 nap és végreh. terhe a. 44. K. 60 f. per és 8 K. 30 f. felebbezési költséget fizessen stb. Megokolás: Felperes alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a kereseti váltón olvasható, de jelenleg kitörült ezek a szavak „fizetendő Bpesten a pesti magyar keresk. banknál* az eltogadói nyilatkozatnak a váltóra vezetésekor már törölve voltak, vagy hogy amennyiben a törlés az aláírás után történt, abba alperes beleegyezett, mihez képest a váltó akként bírálandó el, mintha e szavak törölve nem volnának. Minthogy pedig a váltó tartalma szerint a fizetési hely (Bpest) az intézvényezett lakhelyétől (Újpest) különbözik, s igy a kereseti váltó a vt. 24. §-a alapján telepitett váltó; minthogy e telepitett váltóban egyszersmind telepes van kijelölve, éspedig a pesti magyar keresk. bank, kétségtelen, hogy a váltóbirtokosnak az elfogadó elleni váltó kereseti-jog fentartása céljából a vt. 43. §-a 2. bek. alapján a vt. 44. §. esete fenn nem forogván, a váltót óvatolni kellett volna. Minthogy pedig felperes a váltót nem óvatoltatta és igy alperesnek az óvás hiányára fektetett kifogása alapos: az elsöbiróság ítéletét ezért megváltoztatni, annak kiemelésével, hogy ennek folytán alperes többi kifogásai méltatást nem igényelnek, a kibocsátott som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani s mint pervesztes felet a prt. 251. §-a alapján a felmerült per és felebbezési költség fizetésére kellett kötelezni. A m. kir. Kúria (1903 június 9-én 1,446. sz. a.) A másodbiroság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb. A vasúti jegyek ingyenes átengedése az igazgató vagyoni javadalmazásának levén t. kintendö és az igazgatóság maga nem leven jogosítva arra. hogy magát, vagy valamely tagját olyan vagyoni javadalmazásban részesítse, ami az alapszabályokban nem foglaltatik, vagy közgyűlés utján külön kifejezetten el nem határoztatok : nem bír jogi jelentőséggel az a körülmény, hogy alperes a jegyek beszerzési árával meg nem terheltetett és annak megfizetésére idő öl-időre fel nem hivatott, sem az, hogy a közgyűlés az illető evek számadását általánosságban elfogadta és a felmentvényt megadta, hanem megállapítandó, hogy ily javadalmazás az alapszabályokban bennfoglaltatik-e vagy azt a közgyűlés külön kifejezetten elhatarozta-e. A kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: Felperes panasza lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy a kereseti követelést azon az alapon nem Ítélte meg, hogy a felperes részvénytársaságba olvadt Nagykikinda-nagybecskereki helyi érdekű vasút részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsátotta H. Jakab használatába. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felperes keresetét arra alapította, hogy a felperes részvénytársaságba beolvadt illető részvénytársaság az osztrák-magyar vasutak menetjegyszövetkezetének egyleti jegyét a keresetbe vett összegnek megfelelő rendszerinti árban H. Jakab, mint az ő ügyvezető igazgatója nevére szerezte meg és ennek használatába bocsátotta, ugyancsak a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint alpsresek védekezése lényegileg az volt, hogy az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsátotta H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába; a felebbezési bíróság pedig felperest keresetével lényegileg azért utasította el, mert ugy találta, hogy az illető beolvadt részvénytársaság a szóbanforgó egyleti jegyeket igyenesen bocsátotta H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába. Ezek szerint a nagykikinda-nagybecskereki helyi érdekű vasút részvénytársaság a felperes részvénytársaságba beleolvadván, vagyonjogiiag meg nem szűnt, hanem az őt t etán megillető vagyonjogi igényeket felperes jogosan érvényesítheti. A dolog természeténél fogva az illető egyleti jegy az illető kötelékbe tartozó valamely vasúti vállalat részére, de mindenkor valamely egyén nevére, rendszerinti árban állíttatik ki és arra nézve, kinek nevére, szól és használatba bocsátttatik. a rendszerinti árnak számításba vételével is számottevő vagyoni előnynyel bír; következésképen az esetre, ha az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsátotta H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába, ez a körülmény az illető rendszerinti ár erejéig H. Jakabra nézve jogilag egyébnek, mint az ő igazgatói működéséért adott vagyoni javadalmazásnak nem tekinthető. A K. T. 182. §-a szerint a részvénytársaság igazgatóságának hatásköréhez az tartozik, hogy a részvénytársaság ügyeit intézze; az igazgatóságnak tehát nem áll jogában az, hogy az illető részvénytársaság vagyoni megterhelésével magát, vagy valamely tagját, olyan vagyoni javadalmazásban részesítse, a mi az alapszabályokban nem foglaltatik, vagy közgyűlés utján külön kifejezetten el nem határoztatik; következésképen^ mi jogi jelentőséggel sem bir egymagában véve az a körülmény, hogy H. Jakab az illető beszerzési árral a könyvekben meg nem terheltetett avagy az illető beszerzési ár megfizetésére időről időre fel nem hivatott. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint, az illető beolvadt részyénytársaság közgyűlése az illető évekre vonatkozóan a társaság évi számadását megvizsgáita, jóváhagyta és az igazgatóságnak a felmentést megadta ; ez a körülmény azonban jogilag nem tekinthető annak, hogy az által a közgyűlés azt is elhatározta, hogy az illető egyleti jegyeket ingyenesen bocsátja H. Jakab használatába, vagyis H. Jakabot mint igazgatósági tagot vagyoni javadalmazásban ekként részesiti; mert a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint, az illető számadásokban, könyvekben és mérlegben még az sem volt kifejezetten kitüntetve, hogy az illető egyleti jegyek beszerzési ára az illető beolvadt részvénytársaság terhére számoltatott el; és mert amennyiben az illető beszerzési árt a dolog természeténél fogva előbb az illető beolvadt részvénytársaság fizette ki, a megfelelő össszeget szükségképen számadásilag kiadásba helyezni is kellett, ez a körülmény azonban egymagában véve a megtérítési igény érvényesithetésére jogi kihatással sem bírhatna. Ezek szerint jogszerűen csak az esetben állapitható meg az, hogy az illető beolvadt részvénytársaság az illető egyleti egyeket ingyenesen bocsátotta H. Jakabnak, mint az ő igazgatósági tagjának használatába, ha ez vagyoni javadalmazás gyanánt, az alapszabályokban benfoglaltatik, avagy közgyülésileg külön kifejezetten elhatároztatott. Minthogy pedig ez iránt a felebbezési bíróság a tényállás megállapításába nem bocsátkozott és igy a tényállás e hiányossága okából az ügy a felülvizsgálati eljárásnál érdemi eldöntésre nem alkalmas; ezeknél fogva felperes egyéb tárgytalanná vált panasza mellőzésével a S. E. 204. §-a alapján a felebbezési bíróság ítéletét föl kellett oldani és a felebbezési bíróságot megfelelő eljárásra utasítani, június 16-án, I. G. 66. sz.) Bűnügyekben. A békebiráknak, a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben való eljárásában, az 189.H. évi XXVIII. t-c. hatálybalépte után is, az 1877. évi XXII. t-c. III. fejezetében foglalt rendelkezésekhez képest, ezen törvény 5r. §. d) p.-ban szabályozott eskü által való bizonyításnak van helye és a peres felek valamelyikének megítélt főeskü a békebiró előtt törvényszerűen és érvényesen letehető. A községi bíráskodás körét meghaladókisebb polg. peres ügyekben az 55. §. szerint a törvény 56 — 63. tj-aiban szabályozott jogorvoslatoknak, s különösen az ítélet ellen a tszék elbírálása alá eső semmiségi panasznak van helye. Az eljárásnak ez a különbözősége azonban csak annyiban mutatkozik hatályosnak, amennyiben a bíráskodást a törvény 1. §. a) és b) pontjaiban valamint 5. §-ban megnevezett közegek gyakorolják ; de nem bir gyakorlati jelentőséggel akkor, ha a törvény 1. §-ának c) pontjában említett békebiro bíráskodásáról van szó. A békebirák ugyanis, kik a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári ügyekben való eljárásra hivatottak, de a törvény 3. §-a szerint a községi bíráskodással is megbízhatók, az ennek körébe tartozó ügyekben is a törvény III. fejezetének határozatai, vagyis a községi bíráskodás alá nem tartozó kisebb jelentőségű polg. peres ügyekben követendő szabályok szerint járnak el. Ezt az 1877 : XXII. t.-cikk 27. §-a világosan megállapítja ; s igy nem foroghat fenn kétség arra nézve, hogy a most említett törvény hatálya alatt a békebirák előtti eljárásban a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben is a törvény 5i. §-ában meghatározott esetekben eskü által való bizonyításnak volna helye. A változtatások, melyeket a sommás eljárásról szóló 1893 : XXVII. t.-c, az 1877 : XXII. t.-c. rendelkezéseintett, az előbbeni törvénynek a vegyes és átmeneti intézkedéseket tartalmazó 3. cime alatt vannak felsorolva. Ezekhez képest az 1877: XXII. t.-c.-nek ama rendelkezései, melyek a községi bíráskodást meghaladó kisebb polg. peres ügyekben való eljárásra vonatkoznak, az 1893 : XVIII. t.-c. hatálybalépte után nem volnának többé alkalmazhatók. Ámde itt is kivételt állapit meg a törvény a békebirákkal szemben, amennyiben a 225. §. utolsó bekezdésében kimondja, hogy : a községi bíráskodással felruházott békebiráknak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben való eljárásara, ide értve az ítélet ellen használható semmiségi panaszt is, az 1877 : XXII. t.-c. rendelkezései egész terjedelemben érvényben maradnak. A m. kir Kúria (1903 május 27-én 4,605/R. sz. a.) hamis tanuzás, helyesen hamis eskü büntette miatt vádolt S. Márton elleni bűnvádi perében, a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a békebiráknak a községi bíráskodás alá tartozó ügyekben való eljárásában az 1893. évi XVIII. t.-c. hatálybalépte után is az 1877: XXII. t.-c. III. fejezetében foglalt rendelkezésekhez képest ezen törvény 51. §. d) p.-ban szabályozott eskü által való bizonyításnak van helye és hogy a peres felek valamelyikének illetőleg megítélt főeskü a békebiró előtt törvényszerűen és érvényesen letehető. Megsértette tehát a törvényt a pozsonyi kir. tszék fenn idézett keletű és számú jogerős ítéletével annyiban, a mennyiben S. Márton vádlottat az ellene hamistanuzás, helyesen hamis eskü büntette miatt emelt vád alól egyedül abból az indokból mentette fel, mert az általa a békebiró előtt letett esküt törvényellenesen letettnek és érvénytelennek tartotta. Jelen határozat a felekre nézve hatályai nem bir. Megokolás: S. Márton pozsonyi lakos, özvegy W. Vilmosné ugyancsak pozsonyi lakos ellen, az ennek eladott áruk 25 K. 50 fillért tevő vételárának meg nem fizetése miatt, Pozsony város békebiróságánál panaszt emelvén, ennek 1900 dec. 18-án tartott tárgyalása alkalmával özv. W. Vilmosné az említett vételár