A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

A JOG 245 férfi, 15 (31) nő. Akasztott 14 (6), meglőtt 39 (37;, vizbe fult 40 (39). Eltűnt 1,441, (1.401) ezek közt volt 816 férfi (837), 355 (372) nő, 270 (192) gyermek. Megkerült 1,197 egyén =84 l°/oEz az adat sem teljes azonban, mert sok egyén került meg, akit bejelenteni elmulasztottak. Rovott multu gyanánt nyilvántartatott 70,015 egyén — szép kis ármádia ! Körözés nyilvántartatott 28,239. Az arcképalbum 8,918 képhasonmással ékeskedik. Érdekes, amit a jelentés a Bertillon- és Galton-rendszerü nyilvántartásokról felhoz. A Bertillon-ienászer minden valamirevaló külföldi rendőrségnél már rég alkalmazásban van, — nálunk ellenben arra szorítkozik a jelentés, hogy annak rendszerét, szükséges voltát és előnyeit magyarázza és hozzá tegye, miszerint nálunk ez évek óta beható tanulmányok tárgyát képezi és talán jövőre isképezendi. A mérőeszközök és a tanításhoz szükséges ábrák már a fő- i kapitányság birtokában vannak, sőt állítólag már több tiszt- | viselő «évek óta beható tanulmány tárgyává tette e rendszert és azt ma már elméletileg és gyakorlatilag ismeri» — csak a fényképező készülék hiányzik még «mely különben is a jelenlegi szük fényképező műteremben fel sem volna állitható)). (!) Bertillon műve «Identification anthropometrique. Instruction signaletique. 1893. M.» már dr. Arányi rt. által magyarra is van fordítva és a belügyminiszter elé terjesztve. így tehát alapos okunk van hinni, hogy. — ha ez utóbbi akarja, — ami nem egész bizonyos — e rendszer már pár év múlva nálunk is be lesz hozva, és Budapest főváros megszűnik guny tárgya lenni a külföld előtt. Csak lassan, lassan, lassan ! Beható tanulmány tárgyát képezi a Galton-xmászex is, mely az ujjnyomatok felvétele és osztályozása alapján a visszaesők személyazonosságának megállapítására szolgál. Henry londoni rendőrtisztnek idevonatkozó munkája Arányi által már szintén le van fordítva és így alapos a reményünk, hogy ezen rendszer éppoly gyors és alapos elbánásban részesül, mint a Bertilloné. A feltételes szabadságra bocsátottak közt nyilvántartatott 70 (116), ebből 12 nő (íj-). Ezen nyilvántartás, mely rendszerint a megszokott rendőri eréllyel és tapintattal párosul, legtöbb esetben okozója annak, hogy a javulni akaró elbocsátott rab uj életpályához és becsületes keresethez nem tud jutni és igy kénytelen-kelletlen visszaesővé válik. Mint a Erynniák, ugy üldözik a túlbuzgó rendőrközegek lépten-nyomon, és igy csakhamar a kenyéradó tudomására jut alkalmazottja múltjának, - evvel pedig a becsületes keresetnek befellegzett. Lopott tárgy nyilvántartatott 6,992. Legtöbb ezek közt az ékszer, óra, ruha és fehérnemű, ágynemű és pénztárca, de van zálog és sorsjegy, okmány, éiő állat, fegyver, világítási cikk, pipere cikkek, hangszer és optikai eszköz is stb. A bünjelgyüjtemény végre rendszeres elhelyezést nyert és a könyvtárral együtt tiz főosztályban van elhelyezve. Eddig 340 tárgyat és fényképet foglal magában és lassan gyarapszik is. Orvosilag megvizsgáltatott 17,485 férfi és 6,622 női letartóztatott. Ezek közül bujakóros betegségben szenvedett 217 férfi és 498 nő = 715—171 el több, mint tavaly. De azért profilaktikus intézkedésekről nem szól a jelentés. Közveszélyes és az állami gyógyintézetekbe szállított beteg volt 119. Boncolás eszközöltetett 725 : öngyilkosok, baleset folytán elhunytak, hirtelen halállal kimúltak hulláin és magzathullákon. * * * A társadalmi rendészet terén 21 volt a lelencek száma, kik részben a Fehér Kereszt Lelencházában, részben pedig a bpesti I. gyermekmenhelynél lettek elhelyezve. A süllő gyermekek gondozása mint eddig, ugy a mult évben is sok kívánnivalót hagyott hátra. A humanitárius intézeteK a gyermekek nagy számával szemben elégtelenek ; szervezetük költséges volta és szétforgácsoltságuk a jótékony cél elől igen jelentékeny összegeket von el, — miként ezt már multévi cikksorozatunkban sajnálattal konstatáltuk. A rendőrség nem teszi meg a kötelességét ezekkel szemben, mert a toloncházban való elhelyezésük a bajt még csak gyarapítja, — és mindennek végeredménye : hogy a társadalom és hatóság mulasztása folytán a züllő gyermekek száma évről-évre nő. 1902: 913 = 6'3°/o volt a 16 éven alóli gyermekek száma. (1901 : 844 = 5 H°/0). A letartóztatott büntevők közt volt 31 fiu és 14 lány 16 éves korú, azon alul pedig 94 fiu és 13 leány. A fogház és toloncügyosztályban 416 volt a 16 éven aluli kiskorúak száma (284). Ezek ott erkölcsi nevelésben (?!) és elemi oktatásban részesülnek. Erkölcsi nevelés és toloncház I Lehet-e ennek eredménye ? Egyszer büntetve volt ezek közül 129 (156). 2-szer 176 (49), 3-szor 91 (17), 4-szer 7 (10), 5-ször 6 (6), hatszor 9 (3), ennél többször 18 (3). Kell-e ennél nagyobb intelem a társadalom és a közbiztonság őreként szereplő hatóságra nézve? Ezekből javítóintézetbe került 15 (12), szüleihez 200 (87), tanoncnak adatott 18 (20), toloncra ment 56 (40), kényszerútlevelet kapott 44 (20), bíróság elé utasíttatott 18 (18), munkára utasíttatott 47 (25). Csavargás miatt 131,141, koldulás miatt 3,370 egyén lett előllitva; az előbbieknél 280, az utóbbiaknál 387 volt a munkaképtelenek száma. Ezeket hiába bünteti a rendőrség (de hát akkor miért bünteti egyáltalában ?) mert éhen nem veszhetnek. A szegényházak pedig nem képesek befogadni, főleg mert legtöbbje nem budapesti illetőségű. Ezekre nézve a letartóztatás valódi áldás, — van fekhelyük és betevő falatjuk is. Dologkerülökre nézve újból sürgeti a jelentés a kényszer! dologházak felállítását. Itt is minden a régiben maradt. Csavargás miatt el volt zárva 3.316 férfi, 773 nő = 4,049 ; koldulás miatt 1,762 f. 704 nő = 2.466. Jellemző dolog gyanánt emliti a jelentés, hogy emberbarátok legújabban foglalkoztató műhelyeket állítottak fel, hol mindenki, aki dolgozni akart, meleg szobát és jó ételt talált. És e műhelyek üresek maiadtak, mert ott dolgozni kei lett. Csavargó 139-cel kevesebb volt mint 1901-ben, amit a jelentés a szigorúbb tolonceljárásnak tulajdonit. Mert a rendőrök most a toloncot a végső toloncleadási állomásig kisérik és addig az illetőket rendes foglalkozásra szorítani törekszenek. Utóbbi körülménynek jóval több súlyt tulajdonítunk, mert csavargás és munka két heterogén, egymást kizáró fogalom. Hogy nrly keveset használ az eltoloncolás, mutatja azon adat, hogy tiltott visszatérés miatt büntettetett 2,087 f. 807 nő = 2,894 (2,342). De akkor méltán kérdjük: Milyen szemfényvesztés, milyen elavult copf az eltoloncolás, és nem kár-e az arra fordított idő, munka, pénz- és rendőrszemélyzetért ? Már mult évben felvetettük e kérdést, — de a hivatalos bölcseség az ily józan ész által diktált kérdésekre előkelő hallgatással felel, — dologházakra azonban még mindig nincsen pénz, holott a toloncozási költségekből ez bőven kifutná és a fővárost a csavargóktól alaposan kitisztítaná. Parva cum sapientia regitur mundus ! Közigazgatási elbánás alá került kihágó és tolonc volt 26,443 (25,225). Ezek közül toloncra került 5,684, kényszerútlevelet kapott 3,282, átkelő tolonc volt 1,973 = 10,333. A kitiltottak száma volt 1,139 (1,404). E nagy számot a Bp. teszi szükségessé. (!) Nagyon sok büntetett és a közbiztonságra veszedelmes ember (értsd : szocialista!) van most állandóan szabadlábon, kik ellen nincs más mód a közbiztonság megvédelmezésére. Ezek is csak azon esetben toloncolhatók ki, ha rendes lakást, foglalkozást vagy önfentartási eszköz r felmutatni nem képesek. Cselédügyi panasz volt 15.008 (16,736); a panaszt tette 5,780 gazda, 9,228 cseléd. * * * Az erkölcsrendészet terén felpanaszolja a jelentés annak a káros hatását, hogy az 1884-ban alkotott és többé meg nem felelő, sőt veszélyes következményekkel járó szabályok a mai napig sem voltak megváltoztathatók. Ennek tulajdonitható, hogy a prostitúció növekedése dacára, az orvosrendőri felügyelet alá vont kéjnők száma évről-évre apad és 1902. végén már csak 1,361 volt, ami 3 év alatt 101 apadást jelez. Ennek okát a jelentés az orvosi vizsgálatok magas árában és túlságos, indokolatlan nagy számában keresi. Ennek tulajdonítja a kéjnők által elkövetett utcai szemérmetlenkedéseket is. Ez annál merészebb állítás, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a kéjnő és a poszton álló rendőr íraternizálnak és az utóbbi neki mindent elnéz. Lesz ennek is oka. Hogy akarja akkor a rendőrség e bajt elhárítani, noha azt legszükségesebb feladatának jelzi? Követeli az orvosi vizsgálati dijak és indokolatlan zaklatások alapos csökkentését oly módon, hogy azon kéjnők, kik a hatóság által rendelt időben és helyen vizsgáltatnak, díjtalanul vizsgáltassanak. Eltörlendők volnának továbbá a felvétel, kilépés, a kórházból való elbocsátás, a bárcának ideiglenes beadása és újbóli kivétele alkalmávali főorvosi dijak. (Elképzelhető, hogy mennyire rug egy tendőrorvos jövedelme és mily keresettek ez állások !) Éppúgy eltörlendő a lakváltozás és a szemlelapok kéthavonkinti megújításával járó orvosi vizsgálati dij. Mindez oly anyagi megterheltetéssel és indokolatlan zaklatással jár, mely a kéjnők helyzetét elviselhetetlenné teszi. Ad vocem zaklatás : tudja-e a főkapitány ur, hogy a rend-