A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

246 A JOG őrségen a kéjnői ügyosztályban ugyanezen, — annyira pártfogásba vett — nőszemélyekkel oly durván és brutálisan bánhogy némely tisztességes nö, aki vélet'enül ez osztályba eVedt, már az első megszólításra is ájulásba esett ? Amit a főkapitányság másoktól követel, azt maga is követni és jó példával elüljárni tartozik. Szükségesnek tartja továbbá a jelentés oly rendszeres ellenőrzés alá vont kávéházak vagy mulatóhelyek engedélyezését, hol, «az orvosrendőri felügyelet alá vont kéjnők vendégszerzés céljából huzamosabban tartózkodhatnak, — miáltal az utcai szemérmetlenkedés csökkennék.)) Sehol sincs a oterületjog» annyira kifejlődve, mint ezen virágzó iparágban és azért a rendőrség ezen intézkedése sem vezetne célhoz. Célravezetőnek találja továbbá nyilvános alkalmat adó helyek létesítését, hogy a kéjnők és vendégük könnyebben juthassanak alkalmas helyhez (mily gyöngéd gondoskodás !) és hogy a *(garni» szállodák, — mint a titkos kéjelgés főtelepei bcrdélyjellege beszüntettessék (értsd : ezen garnik nincsenek rendőrileg engedélyezve, mert különben nagyító üveg mellett sem ismerünk különbséget ezek és a nyilvános alkalmat adó helyek közt. Ha ez nem jezsuitáskodás, akkor az efféle nem is létezik.) Az alkalmat adó helyekkel a kéjnők által ugy a velük egy házban lakók, mint az utcán közlekedők erkölcsi érzületét mélyen sértő szemérmetlen és közbotrányos magaviseletét megszorittatni véli. De hát akkor hová tervezi e helyeket ? Ha messze a városon kívül, vagy teljesen félreeső helyeken, akkor nem lesz kundsaftjuk, ha pedig lakott városrészekben, akkor a botrány csak ugyanaz marad, akár garni, akár alkalmat adó hely legyen a neve a Vulgivaga piszkos templomának. A hatóság körébe utalja a jelentés azon törekvést, — hogy «egyes félreeső utcákban oly kisebb házak féreltessenek ki vállalkozók által a kéjnők albérletben való befogadására, hol a főbérlőn és a kéjnőkön kivül más lakók egyáltalában nem lakhatnának. Ily házakban a most 3-ban megállapított magánkéjnőknél több is lakhatna, de egy külön bejáratú szobával mindeniknek kellene bírnia.» Ezen eszme egy év alatt lenne megvalósítható, — és akkor «az ily helyek tulajdonosai elől lehetne elzárni annak az útját és szükségét is, hogy az üzlet kuplérkodás és kerítés nélkül is fenntartható legyen.» Ezzel véli a magánkéjnők által az utcán és a magárházakban elkövetett szemérmetlenkedéseknek elejét venni, rneit a magánházakban lakó futóbárcás kéjnők ezentúl lakásaikon vendéget kéjelgés végett többé nem fogadhatnának és kizárólag ezen helyek használatára szoríttatnának. Kimerítőbben foglalkoztunk ezen bár fontos, de mégsem jogi természetű kényes tárgygyal, hogy kitüntessük, milyen gyöngéd figyelemmel és gondosságai foglalkozik a rendőrség a közrendészet ezen alárendeltebb ágával, — mely határozottan felülmúlja a közbiztonság fokozására irányuló törekvéseit. A fővárosi bárcás kéjnők közül nemi betegségben szenvedett 846 ! Sapienti pauca ! A kihágást ügyforgalomban volt 173,528 (i 68,003) ügydarab; ebből esik az oroszlánrész: 30,785 db. a VII. kerületre. Ebből feljelentés: 89,445 (88,425) viszont ítélet hozatott 64,528 (61,481) vagyis az összes feljelentések 69°/0-a. A feljelentett személyek száma volt 84,917 (95,993). Előállíttatott 36,325 személy, ebből 29,379 férfi, 6,946 nő. Letartbztattatott 26,970, ebből 22,857 férfi, 4,113 nő. Pénzbüntetés befolyt összesen 133,043 K. és 78 f. (131,855 K. 61 f.) ebből az országos alapra 133,043 K. 78 f., Budapest szegényalapjára 37,507 K. 28 f. stb. Nem fejezhetjük be ezen kritikai szemlénket anélkül, hogy a jelentés szerkesztőjének : Rhédey kapitány urnák teljes'elismerésünket ne fejeznők ki, fáradságos és annyira tanulságos munkájáért. Nem rajta múlik, hogy a viszonyok nemjavulnak. Révai Lajos dr. Nyilt kérdések és feleletek. Kötelező-e az elárverezett ingatlanra beadott utóajánlat azon esetre is, ha a felépítmény leégett ? Kérdés. Valaki felépítményekkel ellátott ingatlanra vonatkozólag, szabályszerűen felszerelt utóajánlati kérvényt nyújt be, mire a telekkönyvi hatóság az ujabb árverés foganatosítására határidőt tüz ki. A hirdetmény kibocsátása és jogerőre-emelkedése után, de az árverési határnap elérkezte előtt az árverés tárgyát képező ingatlanon levő felépítmények teljesen leégnek, miáltal az ingatlan értéke tetemesen, csaknem -'/3-ával csökken. Az árverés napján az utóVH1M RÉSZVÉNY TÁMAflAo NYOMÓIM BU0WMTEN ajánlatot tevő tiltakozik az árverés megtartása ellen, de a kiküldött, hivatkozással a végr. törv. 187. §-ának 2-ik bekezdésere, az ingatlant az utóajánlatot tevő javára leüti s általa megvettnek nyilvánítja. A kiküldött ezen intézkedése ellen használt előterjesztést a telekkönyvi hatóság elutasítja, mert az eljárás a törvény rendelkezésének megfelelt s ezen határozatot a kir. ítélőtábla helyben is hagyja. Minthogy egyfelől nyilvánvaló, hogy az utóajánlat az ingatlanon levő felépítményekre való tekintettel tétetett s az árverési hirdetmény is az ingatlant ezek kiemelésével rendelte eladatni, minthogy másfelől kétségtelen, hogy az utóajánlatot tevő csak az árverés alkalmával történő leütéssel válik az ingatlan tulajdonosává, — kérdés tárgyát képezi: 1. Kinek terhére esik a felépítmények elpusztulása által beállott kár? 2. Köti-e ezen esetben az utóajánlat a beadót ? 3. Milyen jogorvoslattal élhet az utóajánlatot tevő most, az árverés megtartása folytán szenvedett kár elhárítása céljából s ki ellen fordulhat, tekintve, hogy az árverés ellen a régi törvény 179. §-ának d) pontjára alapított előterjesztés figyelembe nem vétetvén, az árverés jogerőre emelkedett ? Az ingatlan biztosítva nem volt. Herzka Gyula dr., budapesti ügyvéd. Vegyesek. Hivatalszolgai teendők végzésére alkalmazott egyén cselédnek nem tekinthető s az ebből a szolgálati viszonyból felmerült viták elintézése a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanácsnak 1903 évi május hó 6-án hozott határozata. A m. kir. minisztérium B. Albertnek Cs. község elleni 124 kor. 80 fillér, illetőleg 121 kor, 98 fillér és járulékai iránt indított ügyéből B. vármegye alispánja és a b—i kir. törvényszék között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a biróság hatáskörébe tartozik. Megokolás: B. Albert B. vármegye h — i járásának főszolgabirájához beadott panaszában előadta, hogy ő több éven át mint községi szolga Cs. községet szolgálta és a községi biró őt 1901. év elején a szolgálatból,felmondás és minden ok nélkül elbocsátotta. Kérte, hogy a község három havi bér fejében 124 koronában és 80 fillérben elmarasztaltassák. A főszolgabíró határozatával a községet,az 1876. évi XIII. t.-c. 53. §-a alapján, egy hónapi felmondási időre eső bér fejében 20 koronában elmarasztalta, azonban B. vármegye alispánja a határozatot megsemmisítvén, panaszost követelésével polgári per útjára utasította, mert a községi szolgának, mint hivatali esküt tett alkalmazottnak, a községgel szemben támasztott követelése az 1876. évi XIII. t.-c. 53. §-a alapján megállapítható nem lévén, polgári perutra tartozik. B. Albert ezek után a h—i kir. járásbíróságnál kívánta most 121 korona 98 fillérben meghatározott követelését érvényesíteni. A kir. járásbíróság végzésével az alperes pergátló kifogásának helyt adva, a felperest keresetével elutasította (helyesen megszüntette), mert eltekintve attól, hogy nem volt megállapítható az, hogy a felperes mint községi szolga esküt tett, tekintve, hogy az 1886. évi XXI. t.-c. 47. §-a szerint a tisztviselők, a segéd- és kezelő-személyzet és a szolgák fizetésének felemelése vagy leszállítása, nemkülönben azoknak végkielégítése és nyugdíjazása a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozik, továbbá az 1896. évi XXVf. t.-c. 27. §-a értelmében a községi alkalmazott illttményi ügyében intézkedő törvényhatósági bizottsági határozat ellen közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye: ezek szerint a felperes mint községi szolga által cselédbérek címén érvényesített követelés elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A b—i kir. törvényszék felebbezési tanácsa végzésével a felperes által beadott felfolyamodásnak helyt nem adott s az elsőbiróság végzését indokainál fogva helyben hagyta. Ehhez képest B. vármegye alispánja és a b—i kir. törvényszék között hatásköri összeütközés esete merült fel. Az eljárást a biróság hatáskörébe kellett utasítani, mert B. Albert cselédnek uem tekinthető, mivel szolgálata, a mely a bírósági és a főszolgabírói tárgyalási jegyzőkönyv szerint a szolgai teendők végzésében (kézbesítésben, irodatakaritásban), nappali őrködésben, éjjeli őrködésben, majd e helyett a község bikájának gondozásában állott, háztartási vagy gazdaság körüli szolgálatnak nem minősíthető, az 1876. évi XXIII. törvénycikk 1. §-a szerint pedig a háztartási vagy személyes és folytonos szolgálatoknak teljesítése állapítja meg a szolgálatnak cselédi szolgálati jellegét, következéskép az 1876. évi XIII. t.-c. 115. §-ában felsorolt közigazgatási hatóságoknak e követelés megbirálására nincsen hatáskörük; mert továbbá B. Albert, aki ideiglenes alkalmazásra fogadtatott fel és hivatali esküt nem tett, nem állott a községgel közszolgálati viszonyban, és szolgálatának közjogi jellege hiányozván, nem tekinthető olyan községi alkalmazottnak, a kinek illetmény iránti követelése a közigazgatási útra tartoznék, mihez képest alkalmazásából felmerült szolgálati bérkövetelését, mint magánjogi követelést a biróság előtt kell érvényesíteni (52,839/903. B. M. szám.) A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.