A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. §-aihoz - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Vége

244 A JOG A magyar ált. polg. törvénykönyv tervezetének 665. és 667. faihoz. Irta ROJCSEK SÁNDOR, kalocsai betétszerk. albiró. A Tervezet III. része, negyedik cimének negyedik fejezetében foglalkozik a tulajdonból származó követelésekkel. Együtt tárgyalja itt a jelzett követeléseknek az elméletben is összefoglalt két nemét t. i. a tulajdonjogra alapított dologi igényt (659—662.) és a birtok elvonva-tartása által okozott érdeksérelem megszüntetésére irányuló kártérítés* igényt. (663—668. §§.) A dologi igény alapján a dolog kiadása (661. §.), a kártérítési igény alapján pedig a hasznoknak, továbbá azon kárnak megtérítése követelhető, mely abból származik, hogy rosszhiszemű birtokos hibájából a dolog rosszabbodott,, megsemmisült, vagy a birtokos a dolgot kiadni nem képes. (663— 664. §§.) Mig azonban az elmélet e két igényt élesen megkülönbözteti, a Tervezet ugyanezt nem teszi meg. Pedig a megkülönböztetés lényeges. A dologi igény ugyanis, melynek erejénél fogva a birtokos a dolgot kiadni tattozik, csakis a dolog tulajdonosa által támasztható. Az, aki a dolognak csak volt tulajdonosa, ily igénnyel fel nem léphet. Ellenben a rosszhiszemű birtoklásból folyó kártérítési igény nem mindig támasztható a tulajdonos által, hanem csak akkor, ha ő egyúttal sértettnek, kárt szenvedettnek vagy ily személy engedményesének tekinthető. Ha tehát pl. a rosszhiszemű birtokszerzés óta 6 év mult el s a tulajdonos csak két évvel ezelőtt szerezte meg az ingatlant, ugy ő a rosszhiszemű birtokos ellen indított rei vindicationalis perben 4 évi u. n. elvont hasznot — erre vonatkozó külön engedmény nélkül — nem követelhet, mert annak élvezetétől nem ő, hanem akkori jogelőde fosztatott meg. Hasonlóképp nem felelős a birtokos a tulajdonosnak a kárért, mely abból származott, hogy a dolog az ő hibájából rosszabbodott, megsemmisült, vagy hogy ő bármi okból a dolgot kiadni nem köteles (664. §.): ha az akként előállott kár még abban az időben történt, mikor a tulajdonos a tulajdonjogot meg nem szerezte. A szóban forgó kártéritési kötelemben ugyanis már teljesen hiányzik az a különös sajátosság, mely a dologi igényt a többi kötelemtől megkülönbözteti. Ez a sajátosság pedig abban áll, hogy a dologi igényre nem az van jogosítva, aki jogsérelmet szenvedett, hanem az, akit a sértett dologi jog megillet. Ily igénnyel tehát nem az léphet fel, akitől a dolgot elvették, hanem az, akit a dologra vonatkozó tulajdonjog jelenleg megillet, akitől azonban a dolog jogellenesen elvonva tartatik. Ellenben az emiitett s a dologi igényt rendszerint kisérő kártéritési kötelemnél, éppúgy mint egyéb kötelmeknél jogosult az, akinek vagyoni érdeke sértetett, vagy akire ez követelési jogát kifejezetten engedményezte, amit azonban magában véve a dologi igényt megalapitó tulajdonjogi átruházás még nem tartalmaz. A Tervezetből ezt a megkülönböztetést — mint fentebb emiitettem — nem lehet kiolvasni. Annak 665. és 667. §-ai szerint ugyanis a rosszhiszemű tulajdonosnak tartozik felelősséggel. Es éppen a jogosultnak ily félreérthetetlen határozottsággal történt megjelöléséből nemcsak az következtethető, hogy a Tervezet az emiitett különbséget kifejezetten nem teszi meg, hanem egyenesen az, hogy azt nem akarja megtenni, nem akarja elismerni. Mert az emiitett rendelkezések jelenlegi szövegezésükben kivételképpen tűnnek fel a Tervezet 1,077. §-ban foglalt azon általános szabály alól, hogy a kárt a sértettnek kell megtéríteni. És ez a látszólagos — legalább feltehetően látszólagos, mert alig hihetően szándékolt — kivétel még hozzá plauzibilis is a dologjogi környezetre és arra való tekintettel, hogy a Tervezet indokolása a szóban forgó kártéritési követelésekről azt mondja, miszerint azok «ehelyütt csak annyiban tárgyaltatnak, amennyiben az általános szabályok a tulajdoni követelés tekintetében módosulnak)) (391. 1.) Világos dolog, hogy ezt az ellentmondást meg kell szüntetni. Ez pedig könnyen keresztülvihető. Egyszerűen ki kell hagyni ugy a 665, mint a 667. §. szövegéből ezt a szót: atula/donosnakn. Akkor megszűnik az ellentmondás az ezen §-okban és az 1,076. §-ban foglalt rendelkezések közt. A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. (Vége.)* Sikkasztás és hűtlen kezelés volt 1,694 (2,151) ; ebből eredményes volt a ny. 1,391 (1,883) esetben, A bejelentett kár vólt 698,865 K. (1.198,898); ebből megtérült 248,116 k. (145,015) *) Előző közlemény a 34. számban. K. Ide tartoznak a nagyszámú óvadéksikkasztások is. Feljelentetett 1717 (1,911), kinyomoztatott 1,399 (1.749), ebből l,f213 (1 453) férfi, 186 (296) nő, 1.388 (1.740) 16 é. f., 11 (9) aluli. 118 (23) rovott mullu, 450 (516) bpesti, 903 (1,286; vidéki, 46 (47) külföldi. Csalás előfordult 1,307 (1,313), eredményes volt a nyomozás 1.115 (1,010) esetben. A bejelentett kár volt 707,796 (691,753) K.; ebből megtérült 80,963 (73,637) K. Inditványos lévén e büncselekedet. bő alkalom nyílik a csalásra azon reményben, hogy majd sikerül kiegyezni és büntetlen maradni, de arra is számítanak, hogy a rászedettek nagyrésze azért nem tesz panaszt, mert fél a sok szaladgálástól és idézéstől. Itt fején találta a jelentés a szöget. Tényleg ezen sok lótás-futás egy rákfenéje a mi bűnvádi eljárásunknak és semmi sem dolgozik a gonosztevők kezére annyira, mint az avult slendriánság az idézés és tanuhallgatás körül. Megváltoznék, a jelentés szavai szerint a helyzet, ha a csalást hivatalból üldöznék. Ebben azonban kételkedünk, mert az ecsetelt bajok továbbra is fennmaradnának. A legtöbb csalást az óvadékszédelgők követték el. feljelentetett 1,451 (1,483) egyén, kinyomoztatott 1,212 (1,206), férfi 1,304 (987), nő 178 (219), 16 é. f. 1,178 (1,197), alul 34 (9), rovott multu 72 (85), bpesti 380 (388), vidéki 808 (792), külföldi 24 (26). Vagyonbukás volt 23, (29), 100,394 K. kárral (282,697). Orgazdasági eset volt 33 (62). A csökkenésnek újból a gonosz Bp. az oka, mert fontosabb esetekben, mihelyt letartóztatni kell a terheltet ((fizikailag képtelen az előadó arra, hogy az orgazdák kinyomozására is kiterjeszkedjék)). (?! Dunkel zwar, doch wunderbar!) Eredményes volt a nyomozás 26 esetben, 41 (58) tettessel szemben, kik közt 21 nő szerepel 20 férfi ellenében! Rovott multu csak 1 (17), bpesti 6 (14) volt. Gyújtogatás volt 84 (51), a bejelentett kár 71.966 (67,666) K. A feljelentett 83 egyén közül kinyomoztatott 70. Ezek közül 21 nő, és 8:16 éven alóli volt. Rovott multu 1, bpesti 11. Uzsora 61 eset (1901 :38, 1900: 2ő) volt, tehát emelkedik. A kár 37,665 (9,813) K. rúgott. Feljelentetett 86, kinyomozlatott 78, köztük 15 nő, 3 rovott multu, 11 bpesti. Jogtalan elsajátítás és vagyonrongálás 564 (1.259). A kár 12,700 K. (32,352), ebből megtérült 1,706 (4,900) K. Ezen bűncselekmények nagy része is az elintézetlen hátralék közt szerepel és igy a papírkosárra érett. Egyéb büntetendő cselekmény, mint p. o.: magánosok elleni erőszak, személyes szabadság, magánlak-levél- és sürgönytitok megsértése, okirathamisitás, megvesztegetés és közveszélyt okozó cselekmény, fogolyszöktetés és hivatali bűncselekmény volt 216 (376); ebből esik a hivatalos hatalomra 36 (11), megvesztegetésre 5 (7), okirathamisitásra 131 (134), magánlak elleni erőszakra 49 (24) esett. A bejelentett kár kitett összesen 3.381,375 (5.839.003) K-t. Ebből megtérült 659,814(2.021,164) K. Szomorú itt nemcsupán a megtérült összeg csekély része, hanem főleg az, hogy a jelentés őszinte beismerése szerint, sem a bejelentett kárösszeg, sem a megtérités összege nem tekinthető hitelesnek. A károsult a bejelentett összeget rendszerint helytelenül, hol többre, hol kevesebbre mondja be, viszont a megtérülésről kiállított statisztikai ügylapok is hamisak, «mert az előadóknak nincs érkezésük arra, hogy a tárgyakat egyenkint megértékeljék és az ügylapokon feljegyezzék. A fönti számokból tehát semmiféle következtetés sem vonható)). Ne neked szegény statisztika ; ily labilis alapon épül fel nálunk minden. Hogy ebben nagy része a kötelességérzet hiányának is rejlik, azt csak mellékesen jegyezzük meg. Ha a statisztika eredményei ily silányak, akkor a költséges tréfával fel kellene hagyni, különben egyszerűen nevetségesekké fogunk válni. A balesetek száma újból lényegesen emelkedett és 3,687 (2,879) volt, másfél ezerrel több mint 1900-ban. Legnagyobb százalékuk a gyári és a villamos vasutak okozta balesetekre esik. Földmunkálat és építkezéseknél 83 (72, 1900: 48), közlekedési eszközök által 326 (311, 1900: 293) baleset történt, ebből esik a gőzerejü vasutakra 29 (20, — 34). a villamos vasutakra 129 (86 — 114), automobilra 1, kerékpárra 1, teherkocsikra 106 (112 — 95), társaskocsikra 3 (2 — 1), 1—2 fogatura 57 (91 — 52), állatok által 42 (78 — 69), gyári baleset 2,417 (1,552 — 946), egyéb 771 (815 — 767). Halálos volt ezek közül 111, ezekből esik 16 villamos elgázolásra, súlyos sérülés 1,461. A könnyebb sérüléssel végződő balesetek közül sok nem jut a rendőrség tudomására, mivel a sérültek nem tesznek panaszt. Hulla találtatott 125 (144); ezek közt volt 110 (113)