A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 35. szám - Az ügyvéd anyagi érdeke

Huszonkettedik évfolyam. 35. szám. Budapest, 1903 augusztus 80 Szerkesztőség: V„ Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BÍTIUF AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « — 18 « űfyvídek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen ] Ts- j oostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta Alföldi Dávid dr., egri ügyvéd. — A máptk. tervezetének 66f>. és 667. f aihoz, Irta R o jc s e k Sándor, kalocsai betétszerk. albiró. — A fővárosi állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Irta Révai Lajos dr. — Nyilt kérdések és feleletek. (Kötelező-e az elárverezett ingatlanra beadott utóajánlat azon esetre is, ha a felépítmény leégett ? Irta Herzka Gyula dr., budapesti ügyvéd.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta ALFÖLDI DÁVID dr., egri ügyvéd. A magyar polgári perrendtartás bizottsági tárgyalása alkalmával a képviselőház igazságügyi bizottságának ügyvéd-tagjai, Szivák Imre vezetése alatt, dicséretes buzgósággal harcoltak az ügyvédek anyagi érdekeinek csorbítása ellen. Szükség is van erre. mert a Tisza-rendszer kezdete óta — ugy látszik — kormányzási elv, hogy a független ügyvéJi kar tekintélyét alá kell ásni, erejét meg kell törni. A közjegyői törvény igen sok perenkivüli munkát vont el az ügyvédektől; a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvény a lehető legnagyobb mértékben apasztotta az ügyvédi jövedelmet; a csődtörvény nemcsak a valódisági és osztályozási pereket szüntette meg, hanem egyébként is csökkentette az ügyvéd bevételét; a vízjogi törvény, az ipartörvény, a cselédtörvény s a munkásokról szóló törvény igen sok magánjogi ügyet terelt közigazgatási útra, hol nem szeretik az ügyvédi működést : a mezőgazdasági törvény a határkérdések nagy részét is elvonta a birói útról; a fizetési meghagyásokról és a sommás eljárásról szóló törvény is sok munkát vett el az ügyédektől, olyanokat is, mikre azelőtt a kötelező ügyvédi képviselet volt megállapítva, sőt a bűnvádi perrendtartás is kárt tett az ügyvédeknek, részint a hivatalbóli védelmek megszaporitásával, részint a Bp. 479. §-ával, melyet a bíróságok ugy magyaráznak, hogy a sértett ügyvédi költségeiben az elitélt vádlott sem marasztalható. Ezekkel szemben a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényben adott, alig számbavehető kedvezmény figyelembe sem jöhet, valamint a bíróságok szükkeblüsége folytán, a fölebbezési s felülvizsgálati tárgyalások meghonosítása sem sokat ér. A bíróságok szükkeblüségét nem tévedésből említem, mert — tisztelet a kivételeknek — a bíróság a költségmegállapitási jogot az ügyvédekkel szemben a lehető legméltánytalanabbul kezeli. Még rendes perekben sem ritka, hogy 10 koronát állapítanak meg egy periratért, vagy fölebbezésért, sőt a fölebbezési tárgyalásokért is 8—10 koronát szoktak megállapítani. Azt mondják, hogy a közönség érdeke kívánja e garasoskodást, pedig a legtöbb esetben az ügyvédi kar iránti ellen;zenv és az elbizakodottság sugallja ez eljárást. Bíráink ugyanis nagyrészben a bíróságoknál nőttek fel. Az életben levő joggyakornoki rendszer mellett kellő ismereteket szerezni nem tudván, mikor bírákká lesznek és a közönség kárán valami csekély gyakorlatra tesznek szert, azt hiszik, hogy már többet tudnak az ügyvédnél és az ügyvéd működése íölösleges náluk. Némelyik bíró meg azért is haragszik az ügyvédi pályára, mert nem tudott ott megélni s kénytelen volt más állás után nézni. Az ilyen biró nem tudja, nemis akarja megbecsülni az ügyvédi munkát. El sem képzeli, hogy a lelkiösmeretes ügyvéd, mielőtt periratot ír, vagy fölebbezést csinál : a per anyagának áttanulmányozásával együtt félnapot, olykor félnapokat tölt a Döntvénytár, a Márkus féle, a Fabiny-Gottl-ié\& és a Térfy-íéle gyűjtemények átkutatásával s egyéb jogforrások megvizsgálásával, hogy a gyakran változó törvénykezési gyakorlatból a legújabb gyakorlatra hivatkozhassék az ügy érdekében s hogy útmutatással szolgáljon a bírónak. Az ügyvédi dijak megállapításának igazságtalan volta leginkább kitűnik, ha azokat a törvényben meghatározott közjegyzői dijakkal hasonlítjuk össze. Pedig az ügyvédi dijat nagyobb összegben kellene megállapítani, mert a közjegyző a kerületében — úgyszólván — monopóliumot élvez s hivatalból is sok munkát kap; mert továbbá az ügyvédi karnak aránylag ingyenmunkát is többet kell végezni, mint a közjegyzőknek. A közönség érdekére való hivatkozás csak ürügy. A közönségnek igazi érdeke s egyáltalán a közérdek azt kivánja, hegy az ügyvéd jólétnek örven Jjen ; mert az éhes ügyvédtől nem lehet kívánni, hogy a perekben válogasson s őszinte tanácsot adjon a félnek, lebeszélje ezt az úgynevezett alaptalan perek folytatásáról is; mert továbbá a szűkölködő ügyvéd h:át:avaló beadványokkal s fölebbezésekkel is sok bajt csinálhat a feleknek meg az igazságszolgáltatásnak ; mert végül a csekély jövedelmű ügyvéd a gesrhüftelésre is rászorul, ami pedig nemcsak az ügyvédi tekintélyt teszi tönkre, hanem a közönségre is veszélyesebb a legveszedelmesebb uzsorásnál is. Ezeket vegye figyelembe a törvényhozás, mikor most a magyar polgári perrendtartással ismét csökkenteni akarja az ügyvédek keresetét. Nem mondom én, hogy csak a bíróságban van a hiba ; azt sem kívánom, hogy a törvények alkotásánál ott is csak az ügyvédek érdekét tartsák szem előtt, ahol az ellenkezni látszik az igazságszolgáltatás érdekével; de azt meg lehet kívánni, hogy az ügyvéd anyagi érdekét ne csorbítsák még az igazságszolgáltatás rovására is és hogy kárpótlásul legalább más módon javítsanak az ügyvédek bajain. A bajnak egyik főforrása, hogy nagyon sokan tódulnak a jogi pályára és tulsok az ügyvéd is. Olyan levezető csatornáról kell tehát gondoskodni, amely amellett, hogy az ügyvédi érdekeket szolgálja, a közügynek is hasznára fog válni. Ez pedig leginkább a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény módosítása utján érhető el. Ki kell mondani, hogy biró; továbbá a minisztériumoknál miniszteri tanácsos, osztálytanácsos, titkár és fogalmazó; a pénziigyigazgatóságoknál fogalmazási szakban működő tisztviselő ; a fővárosi rendörségnél főkapitány, rendőrtanácsos, kerületi kapitány és ezek helyettesei; vármegyéknél alispán, jegyzők, főszolgabirák és szolgabirák ; a fórvényhatósági joggal felruházott városokban polgármester, helyettes polgármester, jegyző, tanácsnok és rendezett tanács i városoknál polgármester, főjegyző és rendőrkapitányok csak azok lehetnek, akiknek ügyvédi oklevelük van, mert ezen tisztviselők olyan ügyekben bírnak ítélkezési joggal s illetve működnek mint előadók, melyek a jognak és a törvényeknek tudását feltétlenül megkövetelik. Ezenfelül a rendezett tanácsú városokban a tanácsnoki és a jegyzői, valamint a legkevesebb 5,000 lakossal biró községekben a községi jegyzői állásokat is jogvégzettséghez kellene kötni, mert ezen tisztviselőknek is olyan munkát kell végezniük, mely a jogi alapismeretek tudását megkívánja. A községi közigazgatási tanfolyamnak is csak akkor lehetne hasznát venni. Ha ez irányban törvényt hoznak, akkor nemcsak a polgárok ügyeit és szabadságát bizzák majd ahhoz értő emberekre, hanem az ügyvédi pályán is csak az erre hivatottak fognak áldásos működést kifejteni. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.