A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

A J képviselője által is ientartott íelebbezése folytán vévén felülvizsgálat alá, az I. bíróság Ítéletét a bp. 385. § 1. p.-nak a , tétele alapján a 423. § 2. bek. képest megsemmisíti és bűnösnek mondja ki J. M Lőrincz vádlottat az 1883: XXV. t.-c. 1. §-ába ütköző, s annak 2. § szerint minősülő és büntetendő uzsora vétségében, melyet elkövetett az által, hogy K. S. és nejével, azok szorultságát felhasználva, 1897. január 16-án, január 20-án és febr. 1-én áruszállítási kötés alakjában burkolt kölcsönügyleteket kötött, melyeknek értelmében sértetteknek előbb 30 frtot, majd 40 írt 50 krt és ismét 20 frtot adott kölcsön s ezen kölcsönökért ellenszolgáltatásul arra kötelezte nevezett sértetteket, hogy részére 1897 évi aug. hóban első esetben 7, második esetben 9 és 3-ik esetben ismét 7 mm. búzát szállítsanak méterm-ként 4 frt 50 kr. vételárért, nemszállilás folytán pedig az adott kölcsönök, kára és költségei fedezésére kapott, s ugyancsak az uzsora palástolására szolgáló és sértettek elfogadói aláírásával ellátott 3 rendbeli váltót egyenként 75 trtról kitöltvén, azokat összesen 225 frt és j. erejéig beperesitvén, azok alapján sértettek ellen végrehajtást is vezettetett. Ezért a kir. tábla vádlottat az 1883: XXV. t.-c. 2. § alapján'abtk.91. §.-nak felhívásával a jogerős ítélet foganatbavételének napjától számítandó 1-havi fogházra és 15 nap. a. különbeni végreh. terhe mellett az 1892: XXVII. t-c. i;-ában jelzett célokra fordítandó, behajthatlanság esetén a btk. 53. § alapján további 10 napi fogházra átváltoztatandó 100 K. pénzbüntetésre, valamint a btk. 57. § érteim, foganatba veendő 1 évi hív. vesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanazon időtartamban leendő felfüggesztésére ítéli, s elmarasztalja a vádlottat a bp. 480. §. képest 108 K. 60 f. eddigi és az ezentúl felmerülendő bűnügyi költségeknek megfizetésében. Egyidejűleg az. 18S3: XXV. t.-c 8. §. s a Bp. 490. §. alapján a 25. psi. a fekvő, K. Sándor és neje által 1897. január 15 és 20-án, valamint febr. 1-én kiállított 3 r.-beli áruszállítási kötvényt egész terjedelmükben semmiseknek, a 28 sorsz. a. csatolt fent körülirt, egyenkint 75 frtról szóló 3 rendb. váltót pedig 30 frt, illetve 40 frt 50 kr. és 30 frtot meghaladó értékükre nézve a .k ir. it.-tábla érvényteleneknek s ily értelemben eddigi jogkövetkezményeikben is hatálytalanoknak nyilvánítja, stb. Meg okolás: A bp. 383. §. III. 2. b. pontja érteim, sértett csak abban az esetben élhet felebbezéssel a felmentő ítélet ellen, ha a vádló nem felebbez; minthogy adott esetben a kir. tszék felmentő ítélete ellen a kir. ügyész is felebbezett, s ezt a íelebbezést a kir. főügyész képviselője a felebbviteli főtárgyaláson is fentartotta, ez okból a kir. tábla a sértettek felebbezésének figyelmen kívül hagyásával az ügyet egye.lül a kir. ügyész felebbezése folytán vette felülvizsgálat alá s ez alapon a rendelkező rész értelmében ítélt, meri: vádlott azzal védekezik az uzsora vétsége miatt ellene emelt váddal szemben, hogy ő K. S. és nejével a vizsgálati vallomásához csatolt s 1897. január 15-én, 20-án és febr. 1-én kelt áruszállítási kötvényekben foglalt vételi ügyleteket kötötte. Ezen kötvények tartalma szerint előbb nevezett sértettek A) 1897. január 15-én 30 frt. előleg átvétele mellett 7 mm. B) 1897. január 20-án 40 frt 50 kr. előleg átvétele mellett 9 mm. és C) 1897 február 1-én 30 frt. előleg átvétele mellett 7 mm. búzának, mmként 4 frt 50 krban megállapított vételárért ugyanazon évi aug. hóban leendő szállítására, a szerződés nem teljesítéséből folyó minden kötelezettségeik fedezetére pedig, jelesül az előleg és annak kétszerese, az árkülönbözet és a vevő minden kárának és költségének részbeni kielégítése céljából 3 rendb. és pedig egy 60 frt, illetve 80 frt és 60 frtól szóló váltó, s ugyanezen összegek erejéig jelzálogi biztosíték adására is kötelezték magukat. Kitűnik az 1 és 7 sorsz. a. feljelentés mellékleteiből illetve végreh. ügyiratokból, hogy a kötvények alapján vád'ott az azokban kikötött 60, 80 és 60 frt biztosítéki összegek erejéig a zálogjognak K. Sándor ingatlanára leendő bekebelezését már 1897 július 13-án kérelmezte a karcagi kir. jbság mint tkkvi hatóságnál, s ez az azon évi aug. 6-án 2,126—27 és 28 sz. végzésekkel el is rendeltetett; továbbá, hogy vádlott állítása szerint a szerződési kötelezettség nem teljesítése folytán a kitöltetlenül kezeihez jutott három rbeli fedezeti váltót 1897. máj. 18-iki kelettel és okt. 15-iki lejárattal egyenként 75 írtról kitöltvén, azokat 1897. dec 17-én beperesitette s ebből folyóan utóbb vádlott kérelmére sértettek ingatlanainak elárverezése is elrendeltetett, ez azonban a btő bíróságnak ezen ügyben kelt megkeresése folytán felfügesztetett. Ily körülmények közt az 1883: évi XXV. t.-c. 1. és 2. §-ra fekteteti vád mibenlétének elbírálásánál első sorban az a kérdés várt eldöntésre, vájjon adott esetben a sértettek és vádlottak között valójában vételi avagy kölcsön ügylet létesült e ? A kir. tábla a bizonyítás eredményeként a sértettek és vádlott közt létrejött jogviszonyt az uzsora tényelemeit magábanfoglaló kölcsönügyletnek ismerte fel. K. S. és neje ugynis hit alatt vallották, hogy mint egy ház és szőllőböl álló ingatlanok tulajdonosai 1897. elején pénzre levén szükségük, vádlotthoz fordultak, s elpanaszolván neki szorult anyagi helyzetüket, tőle, mint akivel már a megelőző 5 —6 éven át is kötöttek hasonló ügyleteket, búzára előleget kértek, a búzát az ugyanazon évi aratási és cséplési munkából remélték megszerezhetni, a miben azonban őket K. Sándor közbe jött betegsége megakadályozta. Sértettek előadása szerint, habár nem is emiitették fel vádlott előtt, hogy vetésük nincs, vádlott mint velük egy községben sőt közelükben lakó, s velük évek óta összeköttetésben álló kereskedő ismerhette, sőt K. S. szerint ismerik is a sértettek szorult vagyoni helyzetét. Ezekből, valamint a kötvények szerint szállítandó búzának a vádlottak vagyoni helyzetével arányban nem álló mennyiségéből, továbbá abból a fentebb már emiitett ténykörülményből, hogy vádlott a szállítási határidőt megelőzőleg a kikötött 60 frt, 80 frt és 60 írt. biztosítéki összeg erejéig a zálogjogot a kötvények alapján sertettek ingatlanára már 1897. július 13-án, tehát a teljesítési határidőt jóval megelőzőleg bekebaleztette, s végül, hogy vádlott meg sem kisértette per utján kényszeríteni sértetteket a kikötött búzamennyiség szállítására: azt kellett megállapítani, hogy a kérdésben forgó ügyleteket maga vádlott is nem mint szállítási szerződéseknek, hanem mint kölcsönügyleteknek lebonyolítását célozta, hogy tehát a kötvényekben előlegnek nevezett 30 frtot, 40 frt, 50 frt és 30 frtot mint kölcsönöket adta sértette :nek. Minthogy pedig egyrészről a 20 sorsz. a. tőzsdei értesítésben kitett búzaárakat, tekintve a búzának kötvényekben mimként 4 frt 50 krban kikötött vételára és a kötvények kelte idején valamint a szállítás határidejében volt búzaárak között, másrészről a kölcsönadott 100 frt 50 kr. és az értékesített 3 váltó összege 225 frt közti külömbözet a szolgáltatás és ellenszolgáltatásnak oly szembeötlő aránytalanságát mutatja, melynélfogva a vádlott által sértetteknek szorult helyzetük felhasználásánál nyújtott hitel a hitelező részére kikötött túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósoknak anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmas volt, ez a tény vádlott ellen az 1893. 25 t.-c. 1. §-ában meghatározott uzsora vétségének tényálladékát kimeríti. Minthogy végül a fentiekből kitetsző azon ténykörülményeknél fogva, hogy vádlott az uzsora előnyeit áruszállítási kötvény és váltók alakjába rejtve kötötte ki, s igy cselekménye az idézett törvény 2. §-ában meghatározott minősítés és büntetés alá esik, a kir. tszék azonban mindezek dacára abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapithatja-e az uzsora vétségének tényálladékát, a törv. idézett rendelkezéseit nem alkalmazta: ez okból felmentő Ítélete a bp. 385. § 1. pontjának a) tétele alapján a 423. § 2. bek-hez képest megsemmisítendő, vádlott az 1883. XXV. t.-c. 1. §-ában meghatározott s a 2. §. szerint minősülő és büntetendő uzsora vétségében bűnösnek volt kimondandó s büntetlen előéletére mint enyhítő körülményre való figyelemmel a rendelkező részben kitett, a bűnösség fokával arányos fő- és mellékbüntetésekre volt ítélendő stb. A m. kir. Kúria (1903 ápril 22-án 3,611/B. sz. a.) A kir. Ítélőtáblának ítélete a bp. 385. §. 1. a) p.-ban foglalt semmiségi okból, a bp. 437. § 3 b;k. érteim, megsemmisíttetik: vádlott a vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentetik és a 108 K. 60 fill bűnügyi költség a kir. kincstár terhére rovatik. Megokolás: Vádlottnak mint kereskedőnek a gabona bevásárlása és továbbeladása iparhatóságilag engedélyezett foglalkozása. A vád alapjául szolgáló ügyletei tehát éppúgy, mint a sértettekkel előzőleg több éven át létesült azonos természető s minden fennakadás nélkül lebonyolított kötései üzlete körébe tartozván, nem kölcsönöknek, hanem a kereskedelmi törvény rendelkezései alá eső adásvételeknek tekinthetők, melyekben a szolgáltatások és ellenszolgáltatások közt felmerült aránytalanság nem kizáróan a kikötésekre, hanem a szállítandó buza árának a vádlotton kivül álló okokból előállott felszökkenésére vezethető vissza; magukból a kötésekből pedig a szállítandó gabonának a sértettek vagyonállásához viszonyítva jelentéktelen menynyiségére, — az ügyletek kötésekor volt gabonaárakra és a tovább-eladáshoz szükséges kezelés költségeire tekintettel, a sértettek anyagi romlásának eshetősége sem állapitható meg. Ebből íolyólag az 1875: XXXVII. t.-c. 353. és 356. §§-ai szerint a kötelezettségük teljesítésében késedelmes eladókkal szemben jogosítva érezhette magát vádlott a biztosítékul kapott váltók szerződésszerű kitöltésére, követeléseinek biztosítására és per utján érvényesítésére; nem volt tehát jogilag megállapítható, hogy vádlott a gabona elővételi ügyleteket ebben az esetben uzsora elpalástolása céljából kötötte volna. Miért is a vád alapjául szolgáló ügyletekben az uzsora tényálladéka megállapítható nem lévén, a vádlott felmentendő volt s ezzel a semmiségi panasz a Bp. 385. §. 1. b. és 3. p.-ra vonatkozásában tárgytalanná vált. A főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés a btk. 53. §. 2-ik bek. érteim, fogházra változtatandó át. Megsértette tehát a törvényt, éspedig a btk. 53. §. 2. bek.-ben foglalt rendelkezést a kir. tszék ítéletével annyiban, amennyiben a btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétsége miatt főbüntetésképpen kiszabott i5o korona pénzbüntetést behajthatlanság esetére i5 napi államfogházra átváltoztatandónak nyilvánította. Az a körülmény, hogy a II. fokú bíróság G. János vádlottat a becsületsértésen felül párviadalra való kihívás vétsége miatt is elitélte és államfogházzal büntette, nem szolgálhatott indokul arra, hogy a főbüntetésképp kiszabott pénzbüntetés behajthatlanság esetén államfogházra változtattassék át; -—az államfogház csak a törvényben meghatárosott esetekben, éspedig részint bűntettre, részint vétségre alkalmazható, a fogháztól mint a vétségekre meghatározott általános büntetési nemtől lényegesen különböző és attól törvényileg is megkülönböztetett különleges büntetési nemet képez, mely a btk. 92. §. alkalmazásával nem helyettesíthető pénzbüntetéssel. Nyilvánvaló tehát, hogy viszont a pénzbüntetéssel nem helyettesíthető államfogház nem alkalmazható oly cselekmény esetében, melyre a törvény főbüntetésképp pénzbüntetést rendelt, hanem e helyett