A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

A JOG 241 ben egy perfektté vált ajándékozási szerződés, amelyet Szápáry László ugyan jogosítva van megtámadni azon az alapon, hogy a lényeges feltevés, amely az ajándékozásnak az ő részéről conditio sine qua non/a volt, tudniillik Papp Zoltán passziv rezisztenciája, be nem következett, de addig, amig a per meg nem indíttatott, az ajándékozási szerződés perfektnek tekintendő. Ha most Papp Zoltán magatartását tekintjük, az nem vonható magánjogi forma alá, egyáltalán nem tekinthető jogilag körülírható viciózus cselekménynek, arra csak az esetben lenne visszavezethető, ha a képviselők megvesztegetése büntetendő cselekményt képezne. Ebben az esetben ugyanis Papp Zoltán magatartása az agcnt provocateurség esetet mutatná, amely büntetőjogunk kazuisztikájában gyakorta előforduló és akceptált fogalom. Téves cikkíró ur azon nézete, hogy Szápáry László turpis causa okából nem igényelheti a 10,000 koronát, mert a turpis causát nem a társadalmi közfelfogás állapítja meg, hanem a joggyakorlat taxatíve felsorolta azokat az eseteket, amelyekben a turpis causa cimén az igény elutasítható. Részint tételes, törvényekben, például az 1874: XXXIV. t.-cikk, az 1883 : XXV., az 1889 : VI. és az 1878 : V. t.-cikkben foglaltatnak a turpis causa esetei, részint pedig a forgalmi immoralitás az, mely a turpis causát létrehozta. A turpis causát a bíróság csak perben deklarálhatja, azt praejudiciumként nem nyilváníthatják ki. Mindezek alapján Papp Zoltán a tulajdonos a befejezett és perfekt tradíció jogcímén. A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. (Folytatás.)*) A büntettek száma 6,212 (7.470) = 36-9% (36-8°/0); a vétségeké 10.865 (12,780) =63-l»/o (63 2%). A hátralékos nyomozatok 9;10 része szintén vétség, ami a büntettek %-át 26 —28%-ra csökkenti. Feljelentetett 19,003 személy (17,966); ezek közül kinyomoztatott 14,446 (15.685) = 76% (87-4%). Előzetes letartóztatásba helyeztetett 1,866 (1,723) vagyis 129% (10-9°/0) Ezek közül vizsgálóbíró elé állíttatott 1,763 (1,575) = 94É48% (91'41°/0) A letartóztatás oka megszűntül (110) egyénnél. Ez némileg ellentétben áll a jelentés azon büszke állításával, hogy a rendőrség a legnagyobb szigorúsággal ragaszkodott a tv. rendelkezéseihez. A bűncselekményekből állam és közintézkedés ellen elkövettetett 456 (253); a többletet itt a feltűnő nagyszámú pénzhamisítás és hamis pénz forgalombahozatala okozta 227 (57) számban. Az oroszlánrészt követeli magának a pénzham. után a hatóság elleni erőszak 139(130) — melynek legnagyobb része a rendőrközegek tapintatlan, sőt brutális eljárására és szükségtelen beavatkozására vezethető vissza. Utána következik a hamis vád és eskü 27 (29) esetben és a királyi ház tagjainak megsértése 21 (20) esetben. Erkölcs elleni cselekmény volt 115 (106); ebből esik szemérem elleni bűntettre és vétségre 109, kettős házasságra 6. Becsület elleni bűncselekmény volt 505 (907). A hátralékos nyomozások nagy része e rovatra esik. Elet ellen 187 (150) bűncselekmény követtetett el; ebből eredménytelen volt a nyomozás 22 esetben. Gyilkosság volt 20 (18;, rablógyilkosság egy sem. Okuk szerelmi féltékenység, csalédás és családi viszálykodás volt. Emberölés volt 95 (49) — többnyire ittas állapotban elkövetett verekedés folyománya'. Gyermekülés 12 (14); a nyomozás 9 esetben volt eredményes. A tettesek közt csak egy férfi volt, a többi : rendes foglalkozású, büntetlen előéletű nő. Magzatelhajtás 60 (69) eset jutott a rendőrség tudomására. De ez csak elenyésző csekély száma a történt eseteknek, mert csak a súlyosabb kimenetelű, elnemtussolható elhajtások szerepelnek itt. A többi szerencsés kimenetelű, sohse jut a rendőrség tudomására. Éber szemmel kellene itt kisérni bizonyos orvosokat, ak'k ezen csúnya, de fölötte jövedelmező mesterséget iparszerüleg űzik. A közegészség elleni büntettek közül volt testi sértés 1,573 (1,765), ebből eredménnyel járt a nyomozás 1,386 esetben (1,526). A feljelentett 1,761 egyén közül kinyomoztatott 1,587. Párbaj feljelentetett 30 (18). Vagyon elleni bűntett volt 13,998 (16,681). Ezekből esik lopásra 9,975 (11,561)* Ebből 6,381 esetben = 63'8% járt eredménnyel a nyomozás. Azonban a lopott értékek *) Előző közlemény a 33. számban. visszaszerzésében már jóval kedvezőtlenebb a %. A bejelentett lopott érték kitett 827,726 K, a megtérült összeg pedig csak 287,373 K = 34%. És itt nem szabad szem elől tévesztenünk azon körülményt, hogy a hátralékban maradt. — a jelentés szerint csekélyebb fontosságú (? !) nyomozatoknak jelentékeny része ebbe a csoportba tartozik. A tettesek közt volt férfi 6,468 (5,142), nő 1,051 (2,636) 16 éven felül 6,739 (7,029) alól 780 (749), rovott multu 932 (759), bpesti szül. 2,695 (3,966), vidéki 4,682 (3,3901, külföldi 142 (422). Emelkedett tehát a kiskorúak és a rovott multuak száma. Volt eset, hogy a kiszabadult még a szabadulás napján követett el ujabb büntettet, — ad majorem gioriam börtönrendszerünknek. Rablás volt 75 (79), ebből kinyomoztatott 46 (47). Tulajdonképpeni rablás 17 volt, a többi eset részben a törvény szigorú minősítése folytán annak minősíttetett, holott ittas ember által elkövetett lopás esete forgott fenn, vagy erőszak volt a terhelt részéről a lopott holmi megtartása végett. Gyakran ilynemű feljelentés lesz beadva, mely mögött lopás vagy «álrablás» lappang, mely utóbb valamely csiny takarására koholt mesének bizonyul. A btk. ily esetre nem tartalmaz szankciót és ezért büntetlenül űzhető, de egyúttal rontja a közbiztonság jó hírét és lopja a rendőrközegek drága idejét. Az esetek legnagyobbrésze a külső városrészekben, szürkületkor vagy éjjel történt; a rendőrség itt kellő felügyeletet nem gyakorolhat. A bemondott kár volt 1,628 K. (5,675). Ebből megtérült 1,199 K. (4,100). Tettes feljelentetett 133 (58), kinyomoztatott 98 (76). Ezek közül 92 férfi (68) és 6 (8) nő, 92 (76) 16 éven felül és 6 aluli, 26 (49) rovott multu, 21 (26) bpesti születésű és 77 (48) vidéki volt. Zsarolási eset 182 (138). Ebből eredményes volt a nyomozás 152 (128) esetben 206 (168) tettes ellen. Ezek közül 31 nő, 19 rovott multu, 56 bpesti volt. Révai Lajos dr. (Folytatása következik.) Sérelem. Mostoha gyermek, közigazgatás és bíráskodás. — A kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. —• 1. Tényállás. D. G. m—i falubiró, a m—i volt úrbéres közbirtokosság részére, 1894 jul. havától 1896 dec. 2-ig terjedő idő alatt, különböző időpontokban és különböző részletekben, összesen (az 1897 március 31-iki 5,049/896. sz. szolgabírói határozattal igazolt) 442 frt 93 kr. erdőkártéritési összeget vett fel a gyalui főszolgabírói hivataltól. Ezen összeget magánál tartotta és a közbirtokosság pénztárába beszolgáltatni vonakodott. Ezért a közbirtokosság a kolozsvár-vidéki kir. jbiróság előtt 1897 jun. 3-án 7,913. sz. a. beperelte D. G.-t. Ezen beperlés után alperes a kérdésben forgó összegből 1897 nov. 18-án, a kereset kézbesítése után, de a bírósági első tárgyalás előtt, 442 frt 55 krt alispáni letétbe helyezett, miről a közbirtokosság értesítve nem lett. A perben alperes előbb kereshetőségi és időelőttiségi kifogásokkal védekezett. Ezen kifogásoknak a jbiróság helyt adott, de a fölebbezési és felülvizsgálati bíróság ezen kifogásokat elvetette és az ügynek érdembeli tárgyalását rendelte el. De egyidejűleg a kolozsvári kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 1901. G. 87/3. sz. ítéletének indokolásában többek között kimondotta: . . . «Nem vitás felek között az a körülmény, hogy a kereseti összeg felperes tulajdonát képezi, s hogy azt alperes felszedvén, a szolgabíró által a kifizetés iránt adott rendelet dacára magánál tartotta, s azt követelni felperesnek joga van. Hogy kit illet a kereseti összeg, az magánjogi kérdés, s ennek eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik, s igy az iránt felperes helyesen indított keresetet annyival inkább, mert a kereset beadásakor a kereseti összeg még nemis volt közigazgatási letétbe helyezve. Az a körülmény, hogy ezen összeg most már közigazgatási letétben van, nem akadályaa kereset érvényesítésének, mert az, hogy alperes miképp és mily összeg megfizetésére, vagy esetleg a letétből fedezhető összeg kiszolgáltatásának türéséreköteleztessék, a per további folyamában fog eldöntést nyerni.» 2. Érdembeli Ítélkezés. Alperes többek között azzal védekezett, hogy magát a volt úrbéres közbirtokosság pénztárnokának tekinti, hogy a kereseti összeget alispáni rendeletre, felperes panasza folytán, az alispán kezéhez letévén, másodszori fizetésre nem kötelezhető. Felperes kétségbevonta alperes pénzfárnoki minőségét, valamint az alispáni rendelet és letét jogosságát és helyességét. Tagadta felperes, hogy a kereseti összeg miatt az alispánnál panaszt tett volna. Hogy pedig alperes és az alispán intézkedése helytelen, hivatkozik felperes a 17,102/97. sz. alispáni átiratra és az abban említett 1871. évi 53. t.-c. 32. §-ára, m;ly szerint «a közigazgatási hatóságokat a volt úrbéresek közös tulajdonát képező erdők bevetése feletti erdó'felügyelet illeti meg csupán, de azok magánügyeibe való beavatkozásra nem jogosítja fel...> Ezek után ugy a jbiróság, mint a fölebbezési bíróság alperest a kereseti kérelem értelmében fizetésre kötelezte.