A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 34. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

242 A JOG Nem igy a kolozsvári kir. ítélőtábla, hanem alperesnek a S. E. T. 185. §-a a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmére 1903. G. 49/3. sz. a. következő érdemleges ítéletet hozta: «A felülvizsgálat kérelemnek részben hely adatik, a kir. tszék mint fölebb. biróság ítélete részben megváltoztatik s alperes D. G. csak arra köteleztetik, hogy 70 fillér tőkét, ennek 1897 jun. hó 5-től a befizetésig, valamint 885 K. 10 f. tőkének 1897 jun. hó 3-tó! 1897 nov. hó 18-ig járó 5«/0 kamatait és végül a kereset beadása által felmerült 16 K. 40 f.-ben ezennel megállapított részköltséget a m-i volt úrbéres közönség felperesnek f í z e s s e n m e g.» ('Egyebekben felperes keresetével elutasittatik felperes arra köteleztetik, hogy D. G. Alperesnek 271 K. 55 fillért költség cimén fizessen meg.» «Megokolás: Anyagi jogszabályt sértett a felebbezési biróság azzal, hogy az optk. 378. §-a ellenére alperes csak birlaló és nem a dolog birtokosa lévén, a jogkérdés eldöntésénél az ezen szakaszban foglalt törvényes intézkedést alkalmazta, amidőn a f e 1 e k nyilatkozatai és a beszerzett közigazgatási iratok alapján kétségtelen tényként megállapította azt is, hogy alperes a felperes panasza folytán megindított fegyelmi eljárás rendén, Kolozsvármegye alispánjának mint felettes hatóságnak rendeletére, a kereseti összeget a jelzett alispán kezéhez a per folyamatbatétele, illetve a kereset beadási napja, 1897 jun. 3. után, de az Ítélethozatal, sőt az első tárgyalási határnap előtt, 1897 nov. hó 18-án, visszaszolgáltatta, s igy a pénz a felhajtásra jogosított hatóság mint birtokos kezére visszajutván, alperest ennek dacára a kereseti egész összegben elmarasztalta; mert alperes, mint alsóbbfoku közigazgatási közeg, ugy a pénz átvételekor, mint annak visszaszolgáltatása alkalmával felettes hatóságának rendelkezésére cselekedett, s mert a pénz visszaszolgáltatása afelperes fegyelmi panaszára történvén, felperes erről, mint saját t é n y é r ő 1 tudomással birt, s mert alperes felperesnek nem fizetéssel, hanem átadás végett átvett pénz átszolgáltatásával tartozván, e kötelezettsége a visszaszolgáltatás időpontjával megszüli t.» ((Ennélfogva ... a felebbezési biróság alperest ismételt fizetésre jogtalanul kötelezte . . . ennek megállapítása nem tény, hanem jogkérdés. . . » «... felperes követelése alperessel szemben kártérítés jellegével bir s alperes a kereseti összeget részletekben, külömböző időpontban vette át a felperesnek leendő kiszolgáltatás végett: rosszhiszemű mulasztása csak a kereset, beadása napjától kezdődik, ennélfogva anyagi jogszabálysértést követett el a felebbezési biróság azzal is, hogy a kamatokat a kereset beadása előtti időről megállapította . . . .» «... alperes c s a k a kereset megindítására szolgáltatott okot, de annak további vitele .... felperesnek képezi perbeli tényét . . . . . . miért is . . . felperes a további per, felebbezési és felülvizsgálati eljárási költségekben volt aS. E. T. 208. §., illetve 168. §-a szerint alkalmazandó 111. §. alapján marasztalandó.)) Észrevételek. A kir. táblának 1903. G. 49./3. sz. ítélete, ellenkezik az 1901. G. 87/3. sz. ítéletének indokolásában han goztatott és fentebb idézett előző állásfoglalással. Ezen 1901. G87/3. sz. ítélet szerint alperes marasztalása volt kilátásba helyezve fizetésre, vagy esetleg a letétből fedezhető összeg kiszolgáltatásának tűrésére, s ugyanezen ítélet indokolásában kimondatott, «hogy azon körülmény, miszerint a kereseti összeg most már közigazgatási letétben van, nem akadálya a kereset érvényesítésének.* A kir. tábla, nem törődve előző állásfoglalásával, a kereset érvényesítésének útját vágta. Hivatkozással az optk. 309. §-ára,sem a szolgabírót, sem az alispánt birtokosnak nem tarthatom, mert egyiknek sem lehetett az az akaratjavagy tudata, hogy a felperes közbirtokosság pénze a saját magáé. Ezért az optk. 378. § a rendelkezésének mellőzését sem tartom helyesnek, éspedig annyival is inkább, mert per analógiám is alkalmazható, s mert nem való, hogy felperes perbeli nyilatkozata, vagy a beszerzett közigazgatási iratok alapján kétségtelen tényként megállapítható lenne, hogy alperes felperes panasza folytán megindított fegyelmi eljárás rendén szolgáltatta volna vissza a pénzösszeget az alispán kezéhez. Egyesek éltek fegyelmi panasszal több rendbeli cselekményért s a keresetileg követelt pénzösszeg visszatartását is panasz tárgyává tették, de felperes közbirtokosság nem, annál kevésbbé kérte felperes, hogy az alispán vegye el alperestől a kereseti összeget. Felperes tehát e tekintetben legkevésbbé sem lehet a saját tényében. A nem-létezőre nem lehet, nem szabad hivatkozni. De nem lehet hivatkozni az alispáni állítólagos szóbeli rendeletre sem ; mert az alispánnak saját és fentebb idézett kijelentése szerint is a közigazgatási hatóságok a volt úrbéresek magán-ügyeiben való beavatkozásra jogosítva nincsenek; mert az elsőfokú, alperest 14 nap alatti átadásra kötelező, alperessel is szabályszerűen közlött 5,049/896. sz. határozattal szemben, a rendes felebbvitel megkerülésével kiadott, felperessel nemis közlött, alispáni állítólagos szóbeli rendelet nem lehethatályos, mivel az elsőfokú határozatot nemhelyezte hatályon kivül, s mert mindezeket a kir. tábla figyelmen kivül hagyta. Visszaszolgáltatásról sem lehet szó, mert alperes a kereseti összeget nem az alispántól kapta. Másrészről az alispán nem a felhajtásra jogosított hatóság, hanem felébbviteli fórum. A kereseti összeget a főszolgabíró hajtotta fel, s ő adta ki alperesnes felperesnek leendő átszolgáltatás végett. Az ő jogerős rendelete a döntő. • . Az alispáni letét ezen konkrét esetben, különösen a kereset beadása után, nem kötelezettségteljesítés (optk. 1,412. §-a), mert sem az optk. 1,424., sem 1,425. §-a szerint nem történt, s igy az alispáni letét sem felperes rendelkezési jogát, sem alperes kötelezettségét meg nem szüntethette. Nemcsak az optk. 378. §-ában foglalt joghasonlatosságnál fogva, hanem azért is, mert alperes az egyedül érvényes főszolgabírói rendelet szerinti kötelezettségét szabálytalanul, illetve nem teljesítette, ismételt fizetésre kötelezendő lett volna a kir. tábla részéről is, az optk. 1,424. §-a alapján is. Az alispáni keresetindítás utáni letét csak ürügy az alperest terhelő kötelezettség elkerülése végett és dac a bírósággal szemben. Az alispán mitsem tudott sem a szolgabírói előző.rendeletről, sem a perindításról. Az optk. 326. §-ának rendelkezésével szemben, alperes roszhiszemüsége nemcsak a kereset beadásával, hanem a teljesítés elmulasztásával vette kezdetét. Hiszen tudta, hogy az átvett pénz felperesé és nem az övé, s ennek dacára mégis éveken át magánál tartotta. A kamat tehát 1896 dec. 2-tól lett volna megítélendő, mert akkor vette fel az utolsó részösszeget és legalóbb akkor kellett volna, hogy az egész összeget felperesnek adja át. Másrészről ezen per nem kártérítési per. De ha ez lenne, mivel az összeg nagysága nem bírói megállapítás tárgya, a kamat a kötelezettségteljesítés elmulasztása időpontjától Ítélendő meg, mert ettől kezdve terheli alperest a késedelem (optk. 1,334. §-a). Ezen per körülményei között a S. E. T. 111. §-ának alkalmazását nem találom helyesnek a felperes ellen megítélt perköltségek tekintetében, mert a perre alperes szolgáltatott okot, s mert a késedelem őt terheli. Részben a kir. tábla is elmarasztalta. Nem a felebbezési biróság, hanem a kir. tábla követett el jogsértést akkor, midőn felperest jogos és helyes keresete legnagyobb részével elutasította. Felperes sem a közigazgatásnál, sem a bíróságnál nem talál jogi oltalmat. Az alperes által letétbe helyezett összeg időközben legnagyobb részben a felperest nem terhelő költségek fedezésére kiutaltatott. A jogtalan kiutalások elleni felebbezések, hogy minő eredményre vezettek, nem tudni. A belügyminister sem nyújt oltalmat. Ezért felperes méltán mostoha gyermeknek nevezhető. Ha vannak még hasonló pénzek alperesnél, mikor rajta fogják, ismételve szaladhat az alispánhoz, hogy letétbe helyezze. Dr. Ilea György, kolozsvári ügyvéd. Vegyesek. Helyreigazítás. Moldoványi Edének mult számunkban közölt: Kié a 10,000 korona? cimü cikkében, a baloldalt alulról számított 11. sorban, «a dolog tényleges átruházása* helyett olvasandó: <átadása*. A jegyzetben pedig: «L. az ily vonatkozásban agyonkommentált* helyett «L. ily vonatkozásban az agyonkommentált* olvasandó. Közadók miatt foganatosított végrehajtásnál elkövetett szabálytalanságok megtorlása nem fegyelmi útra, hanem a pénzügyigazgatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 32,555. sz. határozata. J. vármegye közigazgatási bizottságának. Fegyelmi választmányának határozatát, mely szerint T. Imre vármegyei árvaszéki jegyző, volt járási szolgabíró, a közadók miatt foganatosított végrehajtásnál elkövetett szabálytalanság miatt az 1886. évi XXIII. t.-c. 1. §-ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondatott ki és ezért a 9. §. a) pontjának alapján dorgálással büntettetett és köteleztetett 150 kor. 60 fillér eljárási költség megfizetésére, ellenben a vagyoni felelősség megállapítása ellenében mellőztetett, a panaszlott, nemkülönben K. Gyula panaszos részéről közbetett felebbezés folytán felülvizsgálat alá vévén, azt illetéktelenség okából az egész eljárással együtt megsemmisítem és uj szabályszerű, az illetékes hatóságok által megtartott eljárást és határozat hozatalát rendelem el. Mert a közadók miatt foganatosított végrehajtásnál elkövetett szabálytalanságok megtorlása az 1883. évi XLIV. t.-c. 54. §-a által a pénzügyigazgatóság hatáskörébe van utalva. Ezen rendelkezést fentartotta az 1889. évi XXVII. t.-c. is, melynek 8. §. 3. b) pontja és a 15. §. III. 3. pontja értelmében az ilyen panaszok felett a határozat hozatala első fokon a kir. pénzügyigazgatóság, másodfokon a közigazgatási bizottság, harmadfokon pedig az 1896. évi XXVI. t.-c. 82. §. 4. pontja alapján a közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik. Ennélfogva a panaszolt törvényellenes fegyelmi eljárás tárgyává tehető nem volt és ugy az 1886. évi XXIII. t.-c. határozmányaira alapított eljárás és határozat megsemmisítendő és uj törvényszerű eljárás volt elrendelendő. Telekkönyvi ügyekben jártas, szorgalmas, józanéletü kir. közjegyzősegéd 1,000—2,000 korona óvadékkal állandó alkalmazást keres. Cime a kiadóhivatalban. Nagy gyakorlattal biró ügyvédjelölt vidéki irodát keres. Leveleket Nagy gyakorlatcim alatt a kiadóhivatal továbbit. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. PMXAI RÉSZVÉNY TÁMAÍAG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-