A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 33. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 3:i számához. Budapest, 1903 augusztus 16. Köztörvényi ügyekben. A telekkvi tulajdonjog tartalmához képest, az ingatlannak tulajdonosa annak ugy aliagával, mint hasznaival szabadon rendelkezhetik, annak barmi használatából minden mást kizárhat és a jelzett szabad rendelkezési joga, mely a tulajdonnak fö alkatelemét képezi, csak harmadik személynek jogszabályon alapuló joga által és közérdekben jogszabály által meghatározott megszorítások által van korlátozva, ezekkel szemben atkkvi tulajdonra vonatkozó jogszabályokban is csupán visszatérő hasonló ténye..ben megnyilatkozó helyi, pusztán tenyszokas figyelembe nem vehető. A szombathelyi kir. tszék (1901 november '2-án 12,054/P. sz. a.) dr. Esse! Imre ügyv. ált. képv. P. József és nejének, dr. Németh Gyira ügyv. ált. képv. P. Ferenc és neje ellen jogviszony megállapítása s jár. ir. perében következőleg itélt: A kir. tszék a keresetet elutasítja és a felpereseket végreh. terhével egyelemleg kötelezi, hogy az alpereseknek 243 K. 30 fill. perköltséget 15 nap a. fizessenek stb. Meg okol ás: Az elleniratokhoz 2. •/. a. mellékelt helyhatósági bizonyítvánnyal és a XIII. iegy a. fekvő jkv. szerint kihallgatott tanuk közüi M. Józsefné és G. L. nak a vallomásával az alperesek megfelelően bizonyították a Szombathely város területén emberemlékezés óta állandóan fennálló azt a helyi szokást, hogy a közös belsőségen épült olyan házaknál, amelyeknél az utcára néző és az udvarban emelt épület más-más egyénnek a tulajdona, az utcai háznak tulajdonosai ellenszolgáltatás nélkül tartoznak tűrni, hogy az udvari ház tulajdonosai avagy bérlői cimtábláikat és lakáshirdető céduláikat az u;cai ház tálára vagy kapujára kifüggeszthessék; — s ennek a helyi szokásnak huzamosabb idő óta fennállását, állandóságát és általános jellegét, a már megnevezett egyének vallomásán kivül, a XHI. a. jkv. szerint kihallgatott valam nnyi többi tanúnak a vallomása is megerősíti, amennyiben azok Szombathely városnak több utcáján fekvő hasonló helyzetű épületeknél, részint mint utcai háztulajdonosok, részint mint udvari háztulajdonosok vagy bérlők egyes esetekre vonatkozóan bizonyítják, hogy az utcai ház falára vagy kapujára az udvari háznak tulajdonosai vagy lakói iparos-cimtábláikat és lakáshirdető céduláikat, az utcai ház tulajdonosának megkérdezése mellett, vagy anélkül függesztik ki, de ellenszolgáltatást e jogosítványért nem nyújtanak. Bizonyítottnak tekintendő ezeknél fogva, hogy a fentebb ismertetett s régebbi időtől fogva folytonosan fennálló állandóan alkalmazott, a lakosság jogi meggyőződésénél fogva helyesnek felismert s a köztudatba átment helyi szokás, Szombathely város területére kiterjedően szokásjogot létesített, amely a per tárgyát képező vitás kérdés eldöntésénél szabályozóul veendő. Ennek a helyi szokásnak mint szokásjognak a kötelező erejét nem dönti meg az sem, hogy egyes esetekben a belső ház lakói az utcai ház tulajdonosától engedélyt kértek a cimtábla kitételére, sőt fordult elő olyan eset is, amidőn azt a küiső háznak a tulajdonosa nem engedte meg, mert ezek az általános szokás mellett szórványosan előforduló kivételeknek minősülnek, s ebből folyóan a szabály megdöntésére nem alkalmasak,^éspedig annálkevésbbé, mivel M. József tanúnak a vallomása szerint: vitás esetekben Szombathely város halósága a fentebbi szokáshoz képest több izben határozott, tehát annak a mulasztása, aki ezt a jogsegélyt igénybe nem vette, — a többinek hátrányára a fennálló szokás kötelező erejét nem szünteti meg. Ezekből folyóan és arra való tekintettel, hogy maguk a felperesek is huzamosabb időn keresztül, mindaddig rnig Kőszegutcai házukat ujonan nem építették, elnézték az első rendű alperesnek azt, hogy cimtábláját és a lakáshirdető cédulákat a régi házra kilüggeszthesse, s ezzel közvetve elismerték 3z alperesi részről vitatott és beigazoltnak vett helyi szokásnak fennállását, a jogviszony megállapítására, helyesen a jogviszonyból folyó igények érvényesítésére irányuló keresetet el kellett utasítani s a felperesek mint pervesztesek az 1868: LIV.t.-c. 251. §-ánál fogva kötelezendők voltak az alpereseknek okozott perköltségek megfizetésére is. — stb. A győri kir. Ítélőtábla (1902 márc. 11-én 487/P. sz- a.) az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja — stb. A m. kir. Kúria (1903 május 10-én 3,116/P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódik, felperesek keresetének hely adatik és ehhez képest kimonditik, hegy alpereseknek nincs joguk a felperesnek tulajdonát képező, a szombathelyi 2,194. sz. tjkvben 504 hr. sz. a. felvett 271/a. sz. háznak falára, sem annak utca felőj, sem más részére, sem saját, sem bérlőik cégtáblájának vagy bármiféle cimtáblának és lakáshirdető céduláknak kifüggesztésére, továbbá, hogy kötelesek alperesek a jelenleg kifüggesztett cipészi iparos-cégtáblát és lakáshirdető cédulákat a felperesek házának faláról 15 nap a. különbeni végreh. terhével eltávolítani és felpereseknek 166 K. 70 f. perbeli 51 K. 30 f. első felebbezési és 39 K. 30 f. ez uttali felebbezési költséget megfizetni stb. Megokolás: Az, hogy Szombathelyen azon közös udvarral biró házaknál, hol az utcai ház s az udvari ház is más-más személy tulajdonát képezi, emberemlékezet óta azon helyi szokás van gyakorlatban, hogy az udvari házak tulajdonosait és lakóit érdeklő cimtáblák és lakáshirdetési cédulák is az utcai ház falára kitüggesztetnek, illetőleg megerősíttetnek, a 2'/. a. okirattal bizonvitottnak tekintendő ugyan, de a jelen perben elsősorban és főleg az a kérdés igényel birói eldöntést, vájjon az emiitett szokás felperesekkel szemben kötelező hatállyal bir-e ? Ez a kérdés pedig nemleges értelemben volt eldöntendő azért: mert a telekkvi tulajdonjog tartalmához képest, ingatlannak tulajdonosa annak ugy állagával, mint hasznaival szabadon rendelkezhetik, annak bármi használatából minden mást kizárhat, és a jelzett szabad rendelkezési joga, mely a tulajdonnak fő alkatelemét képezi, csak harmadik személynek jogszabályon alapuló jogai által és közérdekben jogszabály által meghatározott megszorítások által van korlátozva, és mert ezekkel szemben az alperesek által elleniratukban védelmül egyedül felhozott a 2. •/. okiratban körülirt, a tkkvi tulajdonra vonakozó jogszabályokban is csupán visszatérő hasonló tényekben megnyilatkozó helyi, pusztán tényszokás figyelembe nem vehető, stb. Az i868:LIV. t.-c. 5i. §. értelmében, a 8. és 53. §§. eseteit kivéve, a nem illetékes bíróság is illetékessé válik az illetékességéhez különben nem tartozó kereset elbírálására, ha alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást tenni elmulasztott. Alperes részéről a birói illetőség ellen kifogás elő nem terjesztetett. Az 1874: XVIII. t.-c. 7. ij-anak az a rendelkezése, melyszerint a vaspálya-üzemnél előfordulható balesetekből származó kártérítés iránti perek azon kir. tszékn^l inditandók, amelynek területén a kereset alapjául szolgáló baleset történt, nem vonja maga utan azt, hogy a vaspályaüzem körén kivül eső balesetből származtatott baleseti kártérítési követelés, habár ez a kártérítésre nézve fennálló általános magánjogi elvek alapján bírálandó el, ne legyen azon tszék előtt érvényesíthető, amelynek területén a baleset történt. A szombathelyi kir. tszék (J902 novemb. 23-án 12,941 /P. sz. a.) G o 1 d J. dr. ügyvéd által képv. T. Józsefnek, Schwartz M. dr. ügyvéd ált. képv. Déli v. p. t. elleni 1,140 K. lejárt és havi 60 K. tartási dij mint kártérítés és j. ir. perében következően itélt: A kir. tszék alperes kártérítési kötelezettségét, 1898 dec. 21-től felperes életfogytáig előlegesen fizetendő havi 20 K.-ban illetőleg 90 napra napi 1 K. 60 f.-ben megállapítja s végreh. terhe mellett kötelezi alperest, hogy 1898 dec. 21-től a kereset beadásáig lejárt 18 havi részlet fejében, a már fizetett 9(i K. 80 f. beszámításával 335 K. 20 f. tőkét ennek 1900 június 17-étől járó 5%-os kamatát és 172 K. 45 f. perköltséget 15 nap a., 1900 június 21-től kezdődőleg pedig 20 K. havi tartásdijat a lejártakat egy összegben, a lejárandókat pedig minden hó 21-én előre, felperesnek megfizesse, — kötelezi ezenfelül alperest, hogy 31 K. 44 f. a törvszéki irodaátalánynak, 37 K. 10 f. eszményi bélyeget pedig a m. kir. államkincstárnak 15 nap végreh terhe a. megfizessen. Keresetének ezt meghaladó részével felperest elutasítja. — stb. Megokolás: Felperes keresetében előadja, hogy 1898. év őszén, földmunkálatok teljesítésére fogadtatott fel több 100 munkással együtt alperes által s ezen munka közben 1898 dec. 21-én a föidpart rászakadt s ezáltal oly mérvű sérülést szenvedett, hogy örökre munkaképtelenné vált. — Ennélfogva keresetét az 1874: XVIII. t.-c.-re alapítva kéri, hogy alperes 1898 dec. 21-étől, mint a sérülés napjától, felperes élete fogytáig havi 60 K tartásdíj, a már lejárt részleteknek a kereset beadásától járó 5°/o-os kamatai és a perköltség fizetésére köteleztessék. — Alperes elismervén azt, hogy felperes, mint bármikor elbocsátható napszámos szolgálatában állott, s hogy földmunka teljesítése közben, nem ugyan 1898 dec. 21-én, hanem dec. 20-án sérülést szenvedett, tagadja, hogy az 1874: VIII. t.-c. alapján kártérítésre volna kötelezve, mert felperes sérülése nem a vaspálya üzeméből folyólag keletkezett s n;m olyan ok által, mely összefüggésben állana a vaspálya üzemével, hanem attól teljesen független földásás közben, a part leszakadása folytán. — De ha felperes sérülése összefüggésbe volna is hozható a vaspálya üzemével, kártérítéssel akkor sem tartozik, mert a balesetet felperes saját vigyázatlansága okozta, aki L. F. munkacsoportvezető és R. F. felvigyázó figyelmeztetése dacára, oly mélyen ásta alá a földpartot, hogy az hirtelen rászakadt. Tagadja egyébként alperes, hogy felperes a baleset folytán teljesen munkaképtelené vált volna, hogy mint napi 1 K. 60 fill. napszámmal fizetett havi 60 K tartásdijat követelhetne, hanem legfeljebb 48 koronát. — Tagadja továbbá, hogy a tartásdijat 1898 dec. 21-től számithatná, mert felperes mint a betegsegélyző pénztár tagja, 1899 január 25-ig a teljes kórházi ellátáson kivül fél.