A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 33. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

128 táppénz fejében 14 K. 40 fillért, 1899 január 26-tól 1899 május 8-ig pedig egész táppénzt, vagyis 82 kor. 40 fillért, összesen tehát 96 K 80 fillért kapott, mely összeg a keresetbe vett tartásdíjba beszámítandó. Felperes továbbra is teljes munkaképtelenséget állítván, s tagadván azt, hogy a balesetet saját vigyázatlansága okozta s hogy a föld aláásásának veszélyére a munkaíelügyelö által figyelmeztetve lett volna, a bebizonyítás elrendeltetett. M. S. dr., mint szakértő megállapította, hogy felperes jobb lábán szár- és csipőcsonttörést szenvedett, ami 15 heti munkaképtelenséget vont maga után; ferde összenövés folytán a jobb lábszár alsó harmada kampószerüleg felhajlott, minek folytán a test súlya a talp külső szélére esik, mig a belső széle felhajol s ennek következtében fél vagy egy órai járás, vagy talpon állás fájdalmas és kifárasztó. Minthogy pedig felppres földmives s a földmivelési munkálatok a test összes izom- és csonterejét igénybe veszik, felperes teljes erővel földmives munkát nem végezhet s csak félmunkabiró ember. A szakértőknek ezt a véleményét a tszék is eltogadja. A kihallgatott tanuk közül az alperes szolgálatában álló L. F. és R. F. munkacsoportvezetők azt állítják ugyan, hogy a munkásokai többször figyelmeztették, hogy a partot alá ne ássák, de ezen tanuk sem állítják, hogy felperes is kapott ily figyelmeztetést. V. I. és N. M. tanuk vallomása szerint a csoportvezetők nem figyelmeztették a munká okat, hogy túlságosan aláné ássák a földet, sőt P. A. tanú vallomása szerint éppen azt hangoztatták mindig a munkavezetők, hogy csak mélyen be kell ásni, hogy mentől több föld jöjjön le. Ennek dacára azonban a kihallgatott tanuk egyike sem tud arról, hogy felperes a földet túlságosan aláásta volna s a part emiatt szakadt volna ie. R. F., A. J., K. J., V. J. és N. M. tanuk megegyező vallomása szerint a munkásokat a csoportvezetők állították fel, hogy ki hol dolgozzék. — A baleset helyére nézve A. J. tanú azt vallja, hogy a földomlás a vasúti pályatestben történt. K. J. tanú szerint a pályatest mellett. —• Peres felek között nem vitás, hogy a föld a szombathelyi vasúti állomás feltöltése végett Oszkó község határában, az alperes vasúttársaság tulajdonában levő területet ásatott s onnan Szombathelyre szállíttatott. Ebből következik, hogy az ásás magán a pályatesten nem történhetett s leginkább elfogadható R F. tanú vallomása, akinek előadása szerint ahol az ásás történt, az egy korábbi bemetszés, melyhez a pályatesttől egy szárnyvonal, úgynevezett csonkavágány vezet. Ezen csonkavágányon állottak a nyitott vasúti kocsik, melyeken a földet elszállították. — A földásás tehát ezen csonkavágány mellett történt s R. Ferenc tanú szerint a földomlás a fővonaltól mintegy 5 méter távolságban következett bc. Az 1874: VIII. t.-c. áital a vasutaknak az a kártérítési felelőssége van szabályozva, amely a vasút üzemének veszélyeivel okozati összefüggésben álló balesetek folytán a vasutakat terheli. Ennek körébe tehát nem vonható az az eset, mikor a vasúttársaság által felfogadott munkás, építkezés céljára szükséges föld ásása közben a föld leomlása folytán szenved sérülést, mert a föld ásása nincs okozati összefüggésben a vasúti üzemmel. Ez az okozati összefüggés csak akkor állna fenn, ha a földomlást pld. egy éppen arra haladó vonat által előidézett rázkódás okozta volna, amit felperes maga sem állit. — Az azonban, hogy ilyen esetben a vasútnak az üzem különös veszélyéből eredő, szigorúbb felelősségét szabályozó törvényes intézkedések nem alkalmazhatók, azért nem zárja ki azt, hogy a vasútnak felelőssége a kártérítésre nézve fennálló általános magánjogi elvek alapján megállapittassék. Minthogy pedig állandó bírói gyakorlatunkban gyökerező jogszabály, hogy a munkaadó a munka teljesítése közben a munkásért, a kellő elővigyázat mellett elhárítható balesetért felelős, megállapítható, hogy alperes kártérítéssel tartozik felperesnek az őt a kiszabott munka közben ért balesetért. — Mert alperes azt, hogy felperest saját vigyázatlansága folytán érte baleset, nem bizonyította, azt pedig, hogy a föld miás veszélyének elhárítására kellő óvóintézkedéseket tett volna, nemis állította. Nem tekinthető ily óvóintézkedésnek az alperes által vitatott az a figyelmeztetés, melyet a munkavezetők állítólag a munkásokhoz intéztek, mert ily figyelmeztetést a tanukként kihallgatott munkások egyike sem hallott, sőt P. A. tanú szerint a munkavezetők éppen azt hangoztatták, hogy mélyen le kell ásni a földet. A munkavezetők mulasztásáért és intézkedéseért pedig alperes, mint jogi személy, kinek a munkavezetők állandó alkalmazottai, épp ugy felelős, mintha a mulasztás vagy intézkedés saját ténye volna. A kártérítés kiszámításánál alapul vétetett, hogy felperes teljes munkabíró állapotban naponkint 1 K. 60 fillért kereshetett és kereshetne rendszerint, a tanuk nagyobb részének vallomása szerint ennyi napszámra 25 munkanapot számítva, alperes mint félmunkabiró, havonkint tehát 20 K. tartásdijat igényelhet. A baleset napjától 1898 dec. 20-tól a kereset beadásáig, 1900 június 17-ig letelt 18 hónapra esik 360 K., ehhez azonban a 13 heti teljes munkaképtelenségre 90 napi munkanapot számítva, hozzáadandó még 90 K. 80 f., mint félmunkadij vagyis 72 K. Az igy előállt 432 K.-ból viszont levonandó az a 96 K. 80 f., melyet felperes táppénz fejében már kapott s melynek a beszámításába bele is egyezett. — Eszerint a kereset beadásáig 335 K. 20 f. tőke, ennek a kereset beadásától számított 5°/o kamatai, a kereset beadásától pedig előlegesen minden hó 21-én fizetendő 20 K. tartásdíj fizetésében volt alperes kötelezendő. De mint pervesztes s mint aki a perre okot szolgáltatott, az 1868. L1V. t.-c. 251. §. alapján a perköltségben is marasztalandó volt. — stb. A győri kir ítélőtábla (1902 márc. 4 én 252/P. sz. a.) az elsőbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint a kir. tszék felperest havi 20 koronát meghaladó kártérítési igényével elutasította, helyenhagyja, az Ítéletnek többi részét ellenben megváltoztatja s felperest keresetével teljesen elutasítja és végreh. terhe alatt arra kötélezi, hogy alperesnek 113 K. 90 f. per és 57 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap a. fizessen meg, stb. Meg okol ás: A kereset az 1874: XVIII. t.-c.-re van alapítva, mely törvénynek 1. §-a szerint a vaspálya-vállalat a pálya üzeménél előforduló haláleset vagy testi sértés által okozott károkért felelős. A kereseti előadásból és a kihallgatott tanuk vallomásaiból azonban kitűnik, hogy felperesnek 1898. évi dec. 21-én szenvedett és az orvosszakértői vélemény szerint a munkaképességet állandóan korlátozó testi sérülését az alperes részére teljesített, de a vaspálya üzemével össze nem függő földmunkálat alkalmával történt földomlás okozta. Minthogy az 1874: XVIII. t.-c. 11. §-a értelmében az 1. §-ban nem érintett károk megtérítésére nézve továbbra is a fennálló törvények, szabályok és gyakorlatok követendők, — a vaspálya üzemén kivül eső balesetből származtatott kártérítési igények a törv. 7. §-ában megjelölt bíróság előtt s az ott megjelölt eljárás utján nem, hanem csakis az alperesnek az általános szabályok szerint illetékes bírósága előtt a törv. rendes utján érvényesíthetők: ennélfogva felperest az 1874 : XVIII. t.-c. alapján indított keresetével el kellett utasítani és mint pervesztest a perköltség viselésére kellett kötelezni. A m. kir. Kúria (1903 ápril. 16 án 4,81 l/P sz. a) A másodbíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes azon alapon, hogy a kereset nem illetékes bíróság előtt indíttatott meg, elutasithatónak nem találtatik s ebből folyóan a másodbiróság a peres kérdés érdemleges megbirálására utasittatik; egyszersmind a felperesi ügyvédnek a felebbezés beadásával felmerült munkadija 12 K-ban megállapíttatik. Megokolás: Az 1868:LIV. t.-c. 51. §. értelmében, a 8. és 53. §§. eseteit kivéve, a nem illetékes bíróság is illetékessé válik az illetékességéhez küiönben nem tartozó kereset elbírálására, ha alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást tenni elmulasztott. Alperes a birói illetőség ellen kifogást elő nem terjesztett. Tekintettel pedig arra, hogy az 1874: XVIII. t.-c. 7. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a vaspálya-üzemnél előfordulható balesetekből származó kártérítés iránti perek azon kir. tszékné! inditandók, amelynek területén a kereset alapjául szolgáló I aleset történt, nem vonja maga után azt, hogy a vaspályaüzem körén kivül eső balesetből származtatott baleseti kártérítési követelés, habár ez a kártérítésre nézve fennálló általános magánjogi elvek alapján bírálandó el, ne legyen azon tszék előtt érvényesíthető, amelynek területén a baleset történt, a másodbiróság Ítéletét, mellyel felperes a keresettel kizáróan abból az okból lett elutasítva, mivel a kereseti követelés alapjául szolgáló baleset avaspálya üzemével összefüggésben nem áll, megvált. ztatni és a 11-odbiróságot a per érdemleges megbirálására utasítani kellett, stb. Az örökhagyó hitelezője nem köteles bevárni az örökösödési eljárás befejezését vagy azt, hogy az örökösödési igények egyébként rendeztessenek, hanem az adós elhaltával a követelés iránt az örökösök és esetleg az ismeretlen örökösök részére I kirendelendő ügygondnok ellen nyomban perrel felléphet ; azonban az ekként megindítandó perben ö tartozik az örökség minőségét és mennyiségét is kimutatni, és ezeknek tisztába-hozatala a végrehajtási eljárásra sem hagyható fel. (Kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság 1903. évi június 13. H. 17/903. sz. a.) Közszerzeménynek csak a házasság tartama alatt szerzett vagyon tekinthető, a házastársak egyikére szülője jogán ellenérték nélkül hárult vagyon azonban akkor sem képez ilyen szerzett vagyont, ha a hárulás a házasság tartama alatt következett is be. (A m. kir. Kúria 1903 május 12. 4,991. sz. a.) Azoknak a megtámadási pereknek elbírálására, melyeknek tárgya az 1,000 K. értékhatáron alul esik, az 1893 : XVIII t.-c. életbelépte óta csupán az ennek 1. §-ában megjelölt kir. járásbíróság mint sommás bíróság van hivatva ; erre nézve a törvényszéknek hatásköre nincs, ha a megtámadott végrehajtást a törvényszék is rendelte el. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1903 március 17. 961/903. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a kifogás, hogy a kereseti váltó a felperes tulajdonosi minőségét nem igazolja, a váltóügyekben követendő eljárást szabályozó rendelet 21. S-ának rendelkezéseihez képest a tárgyalás első napján az eredeti váltó megtekintése után megtehető. Az alperesnek ebben az irányban a tárgyalás kezdetén tett kifogása tehát,habár felperes azt, elkésve történt felhozás okából ellenezte, figyelembe veendő. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint váltó-biróság (1902 január 20-án 4,704. sz. a.) Herzl T.dr. ügyv. által képv. M. Vilmosnak, Man dl S. dr.ügyv. ált. képv. J. Nándor ellen 9,000 K. v. össze* ir. váltó-perében következőleg itélt: Az 1901 június 17-én 59,619. sz. a. hozott som. végzés hatályában fentartalik és alperes J. Nándor a Bpesten 1900 febr. 1-én 9,000 K-áról kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 9,000 K. váltó összeget, ez után 1900 máj. 'l-étől járó 6°/« kamatot, 9 K. 96 f. óvási, i/3»/o váltódijat, a som. végzés-