A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 32. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

A JOG 125 Bűnügyekben. A vádlottak a hozzájuk fordult felektől a meg nem engedett jutalmakat nem a még csak teljesítendő cselekményekért hanem ezek teljesítése után fogadtak el s minthogy a kir. Ítélőtábla sem fogadott el valóknak oly tényeket, amelyekből meeallapithato, hogy a vádlottak a hivataluknál fogva teljesítendő cselekményért vagy annak elmulasztásáért jutalmat követeltek, vagy a cselekmény teljesítését jutalom igérése előzte meg, amit vissza nem utasítottak, ezek nélkül pedig a vádlottak cselekményében a btk. 465 $-ban meghatározott megvesztegetés vétségének lényeges ismérve hiányzik. De ezen cselekmények a btk-nek más tiltó rendelkezéseibe sem ütköznek, mint az a btknak az idézett § ra vonatkozó miniszteri indokolásából is kitetszik. A temesvári kir. tszék, mint btő. bíróság (1902 november 29-én 11,106 B. sz. a.) megvesztegetés vétsége miatt vádlott R. János és társai bűnügyében következőleg ítélt: R. János, W. József és Sch. Miklós vádlottakat a btk. 465. §-a első bekezdésének első tételébe ütköző megvesztegetés vétségéhen bűnösöknek mondja ki, ezért a nevezett vádlottakat a btk. 465. § 1. bekezdésének első tétele alapján, a btk. 92: § alkalmazásával lejenként külön külön, ló. nap végreh. terhe alatt fizetendő, az 1892. 27. t.-c. 3. §-ban meghatározott célokra fordítandó s behajthatlanság esetén a btk. 53. § alapján 20 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 200 k. pénzbüntetésre, és a btk. 484. § alapján, viselt hivatalaiknak elvesztésére itéli, stb. Megokolás: G. Samu ügyvédi irnok, — R. János telekkönyvvezető, W. Józsel stkvvezető és Sch. Miklós irnok ellen azon feljelentést tette, hogy a csákovai kir. tkvi irodában felvilágosítást kérő feleknek lustrumokat adnak s ezekért 1 — 1 koronát szednek, továbbá, hogy a kötelező felvilágositást, ügydarabok kiadványozását és hiteles tkkvi kivonatokat-kérő felektől, ezen. hivatásuknál fogva teljesitendő cselekményekért, pénzbeli ajándékokat követelnek és fogadnak el. Minthogy az elrendelt vizsgálat folyamán R. János és W. József vádlottak beismerték, hogy ők tkkvi lustrumok kiállításáért a felektől pénzbeli jutalmakat elfogadtak,— bár tagadták, hogy ezen jutalmat ők kérték avagy követelték volna és minthogy ugy ellenük, mint Seb. Miklós ellen a feljelentésben felhozott cselekmények a vizsgálat adataival beigazolhatónak mutatkoztak, a közvádló kir. ügyész vádlottak ellen a btk. 465. §-ban meghatározott megvesztegetés vétsége miatt vádat emelt, mely ellen kifogás részükről nem adatván, a főtárgyalás kitüzetett. A megtartott főtárgyalás folyamán R. János és W. József tkkvvezetők beismerték, hogy a felek részóre írásbeli lustromokat (szemle) készítettek s azok átadásakor a felektől 1—1 koronát elfogadtak és ugyanez ellenük G János és 4 társa, — továbbá 1 r. vádlott ellen még Sch. Ferencz s 6 trsa tanuknak eskü alatti vallomásával is bebizonyítást nyert. Tagadják azonban, hogy ezen pénzbeli jutalmakat a felektől kérték vagy követelték volna, •— tagadják továbbá, hogy másért, mint ily lustrumokért, — nevezetesen szóbeli felvilágosítások adásáért, avagy tkkvi kivonatok kiszolgáltatásáért bárkitől díjazást kértek, kaptak, avagy elfogadtak volna. Védelmükre felhozzak, hogy nem tudták miként az ily lustrumokért, melyet nem tekintettek hivatalos munkának, ajándékot elfogadni tilos, mert az ebbeli jutalom adása és elfogadása a csákovai tkkvnél mindég nyilvános szokásban volt, de nem csak ott, hanem az egész ország tkkveinél divatos, — ők tehát ezen Írásbeli lustrumokért adott jutalmak elfogadásával bűncselekményt elkövetni nem véltek, annál kevésbbé szándékoztak. I. és II. r. vádlottaknak ezen védekezése azonban nem volt elfogadható, mert bár ellenük azon körülmény, hogy a feleknek általuk adott szóbeli felvilágosításokért is pénzbeli jutalmakat elfogadtak volna, beigazolást nem is nyert, azonban kétségtelen tényként volt megállapítandó, hogy a tkkvvezetőknek a felvilágosítás adása hivataluknál fogva teljesitendő cselekményüket képezvén, ezen felvilágosítások helyett az ilvenemü lustrumoknak kiadása nem volt egyéb mint a köteles felvilágosításadásnak haszonszerzésre részükről felhasznált alkalmas módja, a mit Sch. Ferencz jbirósági dijnok is tanúskodván, hogy a parasztember 1 korona nélkül be sem mer menni a tkkvi hivatalba. De nem csak ezen körülmény nyert I. és II. r. vádlottak ellen beigazolást, hanem ama vádbeli körülmény is, amit M. János és tsa tanuk eskü alatt bizonyítottak, hogy t. i. a nevezett tanuk vádlottak kezeihez, az általuk megrendelt hiteles tkkvi kivonatokért, — ezek bélyegén felül még drbonként 2—2 koronát fizettek. Minthogy pedig ugy a felvilágosítás adása, a lustrum készítés* és kiadása, nemkülönben hiteles tkkvi kivonatok kiszolgáltatása a vádlottaknak mint tkkvvezetőknek hivataluknál fogva teljesitendő cselekményüket képezi, — és minthogy a fentebbiekkel be van igazolva, hogy ezen cselekményeikért a felektől pénzbeli jutalmakat elfogadtak, tekintve mégis, hogy ezen cselekményük egyéb hivatalos kötelességeik megszegésével nem járt, kétségtelen, hogy a btk. 465. § első bekezdésének első tételében meghatározott megvesztegetés vétségét elkövették, melyben ezért vétkeseknek is voltak kimondandók. Sch. Miklós III. r. vádlott az ellene emelt vádakat illetőleg, hogy mint tkkvi kiadó az elintézett ügydarabok sürgős kiadványozásért és iratoknak a felek részére lemásolásáért pénzbeli ajándékot fogadott el — a főtárgyalás folyamán is teljes tagadásban volt. Minthogy azonban annyit mégis beismert, hogy egy esetben megtörtént, hogy dr. B. Zs. ügyvéd részére a hivatalos órán kívül az okmánytárban elfekvő egy szerződést lemásolt, mely munkájárt mit sem követelt, azonban az ügyvéd által adott 2 K. jutalmat elfogadta, — minthogy dr. B. Zs. és G. J. tanuk vallják, hogy ily egyszerű másolatokért fogadott el jutalmakat, — minthogy továbbá K. S., O. P. és L. Gy. tanuk vallják, hogy III. r. vádlott mint kiadó, az elintézett ügydarabok sürgős kiutalványozásáért a felektől több izben kapott pénzt, — tekintettel arra, hogy fentebbi igazolt cselekményei szintén hivatalánál fogva teljesitendő cselekményeket képeznek, — mindezeknél fogva a btk. 465. § első bekezdésének első tételében meghatározott megvesztegetés vétségét ő is elkövette, amiben őt is vétkesnek kellett kimondani. A büntetés mindhárom vádlott ellen a btk. 465. § 1. bek. első tétele alapján szabatott ki, mégis a btk. 92. § alkalmazásával; mert a kir. tszék nem zárkózhatott el azon az ügy adataival is igazolt körülmény figyelembe vétele elől, a mit vádlottak védelmükre is felhoztak, hogy a fentebb leirt s általuk követett eljárás, melyet nem titokban, hanem egész nyiltan űztek, a csákovai kir. tkkvi hatóságnál már régi szokás volt, melyet nem ők honosítottak meg, — mely körülmény tehát lényeges, beszámítást enyhítő okot képez, továbbá, hogy fenyitetlen jó előéletűek, mely nyomatékos enyhítő körülmények mellett az alkalmazandó fogházbüntetés legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, miért is javukra a btk. 92. §-át alkalmazni s vádlottakat a kiszabott pénzbüntetésre Ítélni kellett, mely mellett mint mellékbüntetés viselt hivatalok elvesztése a btk. 484. § alapján volt kimondandó, slb. A temesvári kir. ítélő tábla (1903. január 29-én 266. sz. a.) az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja, a bizonyítási eljárás adatainak megfelelően felhozott és e helyen is elfogadott indokainál fogva és azért, mert a feleknek kiszolgált telekkvi szemlék után dijazás jogosultsága nem alapulván a birói ügyviteli szab. avagy a tkkvi rendelet rendelkezéseiben, másrészt azoknak a felek érdekében való kiszolgáltatása sem lévén oly rendkívüli munkálatnak tekinthető, amelyért a köztisztviselő jutalmazásra jogos igényt támaszthatna, a btkv. 466. §. szempontjából is kétségtelen, hogy a vádlottaknak vád tárgyát képező cselekménye a btk. 465. §-ban meghatározott vétség alkotó elemeit kimeríti. A Sch. Miklós vádlott védője a bp. 3s4. § 9. pontjára alapított semmiségi panaszait a kir. ítélő tábla azon okból nem vette figyelembe, mert a kir. tszék az által, hogy G. S. és K. S. tanukat a védő ellenzése dacára esküre bocsájtotta, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét meg nem sértette. A m. kir. Kúria (1903. márc. 18-án 2,459/B. sz. a.) A vádlottak és védők által bejelentett s a BP. 384. §. l.a) p.-ra alapított semmisségi panaszoknak hely Adatik s esen semmisségi okból, a Bp. 337. §. 3. bek. érteim, mindkét alsófoku bíróság Ítélete egészben megsemmisíttetik és R. [ános, W. József és Sch. Miklós vádlottak az ellenük emelt s a btk. 465. §-ának 1. pontja első tétele alapján felmentetnek. A bűnügyi költségek az államkincstár terhére utaltatnak. A többi semmisségi panasz felett a határozathozás mellőztetik. Az ügyiratok a vádlottakra nézve illetékes fegyelmi bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Megkolás: A kir. it. táblának, mint másodfokú bíróságnak Ítélete ellen, a vádlottak s érdekükben védőik semmisségi panaszokat jelentettek be, és pedig R. János és W. József vádlottak védője a Bp. 385, § 1. a) p. alapján azért, <mert bűncselekményt nem lát fenforogni* Sch. Miklós vádlott védője pedig a Bp. 385. § 1. a) és c) pontjai, továbbá a bp. 38i § 39. p. alapján azért használt semmisségi panaszt s ez utóbbit az Ítélet ellen is fentartotta, mert a bűncselekményt nem lát fennforogni, s mert büntethetőséget kizáró ok forog fenn, — amennyiben elévült és mert a kir. it. tábla O. P. tanúnak kihallgatására vonatkozó indítványát elutasította s e részben a bizonyítás kiegészítését nem rendelte el. Mindezeket a semmisségi panaszokat írásban ;s indokolták s a vádlottak külön megbízott védője a mai napon tartott tárgyalás alkalmával a semmisségi panaszok indokait élőszóval is kifejtette. A Bp. 385. § 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okra alapított semmisségi panaszoknak helyt kellett adni, mert a vád alapjául szolgáló tettek büntetendő cselekmény tényálladékát nem állapítják meg. Ugyanis, a kir. tszék tényként azt állapította meg, hogy a csákovai kir. jbiróság mint tkkvi hatóságnál tkkv.vezetőként alkalmazott R. János és s. tkkvvezetőként működő W. József közhivatalnokok, a hivataluknál fogva teljesítendő cselekményekért, nevezetesen az általuk a felek részére a hivatalban, hivatalos óra alatt készített s a feleknek átadott tkkvi szemlékért (lustrum) és hiteles tkkvi kivonat.k kiszolgáltatásáért, továbbá az ugyanazon tkkvi hatóságnál kiadóként alkalmazott irnok, tehát szintén közhivatalnok, Sch. Miklós vádlott pedig az elintézett ügydarabok sürgős kiadványozásáért és iratoknak a felek részére lemásolásért, tehát szintén hivatalánál fogva teljesitendő cselekményekért pénzbeli ajándékot fogadtak el, még pedig R. János és W. József vádlottak a felektől a részükre írásban kiadott tkkvi szemlékért azoknak átadásakor 1—1 koronát fogadtak el, M. J. és M. J. pedig az általuk megrendelt hiteles tkkvi kivonatokért ezek bélyegén felül még drbonként 2—2 koronát fizettek, — Sch. Miklós vádlott viszont egy esetben dr. B. Zs. ügyvédtől egy szerződésnek a hiv. órán kívüli időben lemásolásáért 2 K. jutalmat fogadott el s hogy az elintézett ügydarabok sürgős kiadványozásáért a felektől több izben pénzt kapott. Ezeket a tény-