A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 30. szám - A birak előléptetése

Huszonkettedik évfolyam. 30. szám. Budapest, 1903 július 26. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPYISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, CGYKSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. flryvídek. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Megjelen minden vasárnap. Negyed évre Fél « Egész « 3 korona 6 « 12 • Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oostautalványayal küldendők. TARTALOM: A birák előléptetése. Irta Gy. J. dr. — Megengedett hamistanuzás. Irta Friedmann Oszkár dr.. Győrött. — Külföld (A hamburgi takarékpénztári törvény). — Sérelem (A nyitrai «Kúria» által elkövetett sérelemről. Irta egy felvidéki biró). — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta Pl opu György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A birak előléptetése. Irta GY. J. dr. Az elsőfolyamodásu bíróságok birói karának jövőjét illető kilátásai sohase voltak siralmasabbak, a vele való elbánás soha mostohább, helyzete soha aggodalmat keltőbb, mint a Plósz Sándor 4 éves minisztersége idejében Ezen a téren átlagosan rosszabbul állunk ma, mint 20 évvel ezelőtt, mikor a még csekély számú szervezeti törvények mindegyikének alapeszméje az intézmény közjogi és társadalmi nívójának emelésére irányuló törekvés volt. Távol legyen tőlünk, hogy az igazságügyi tárca jelenlegi nagytudoinányu viselőjének érdemes személyét, vagy egyéni intencióinak tisztaságát a legcsekélyebb susceptiv felfogással is illetni szándékoznánk. Nini s a birói karban senki, aki Plósz miniszternek kiváló jogászi talentuma és alkotásai, az összes európai jogrendszerek terén mutatkozó fenomenális ismeretei, bámulatos termelő és átültető képességei iránt a szakember elismerő csodálatával, kimagasló személyi tulajdonai s egyéni igazságszeretete iránt őszinte elismeréssel ne viseltetnék. De mindezen illusztris tulajdonok mellett én bátor vagyok kimondani, amit nyilvánosan a legtöbben nem mernek, de meghitt környezetben annál többen hangoztatnak, s amit a kar kebelében napról-napra észlelhető elkeseredés — ma, vagy holnap talán már forrongás ? — csalhatatlanul jelez, hogyha ő excellenciája kinevezési politikájának eddig követett rendszerével még sokáig miniszter lesz, ez a birói kar zömének szellemi elsenyvedését, nagy többségének magasztos hivatásával szemben is érthető elkedvetlenedését s az igazságszolgáltatás általános nívójának ezzel együtt járó dekadenciáját jelenti. Mert mi haszna van a nemzetnek a tömérdek külföldi kódex átplántálásából, ha a jogszolgáltatás funkcionáriusai saját jövőjük sivárságának — létérdekeik teljes elhanyagoitatásának— tudatában, állit catnak oda azok kezelésére? Plósz Sándor 4 évi miniszterségének tartama alatt, az anciennitás elvének teljes sutbavetésével, tulgyakori az oly esetek száma, ahol külö.iösen törvényszéki s járásbirói állásokra való kinevezéseknél, azok a bizonyos akiválogatott szerencsefiak*, kétségkívül a többieket messze túlszárnyaló képzettség révén, 600—700 embert átugranak. Kétséget sem szenved, hogy közelismert kiváló talentumoknak kellő határok között s az összesség jogos érdekeinek nem-tu!zott mérvben korlátozásával soron kivül történ 3 előléptetése alig fogna panaszhangokat kiváltani a misera plebs kebeléből. De már I érem, igazán kimagasló fenomén legyen ám az, aki ezen a pályán méltó leszen néhány száz ember megelőzésével járó emelkedéshez, mert önmagától hullik el itt a gyenge vagy tudatlan, a hanyag vagy selejtes képzettségű a nagy kvantum szellemi életképzettségének erőteljes megnyilatkozása közben, mint ahogy az erdő talajában a szívósabb, tövisesebb hajtás mellett nem ver gyökeret a silány cserje, hanem menthetetlenül elfonnyad, kiszárad! Mire való tehát számos képzettségű, a rendes középmértéken ia felül álló, kifogástalan multu, szorgalmas bíráknak (ügyészeknek), jogos önérzetük lábbaltapodása mellett, rangifjabbakkal szemben való gyakori mellőzés által vérigkeseritése f 400 355 Vegyük például az albirói és alügyészi státusból, vagyis a IX. fizetési osztályból a \TII-ikba, törvényszéki, járásbirói és ügyészi státusba az elmúlt év folyamán történt előlépéseket: A birói és ügyészi állásban alkalmazottak rangsorát az 1902. évben feltüntető, de a folyó évre még mindekkoráig ki nem adott összlétszám szerint a IX. fizetési osztály 1. fokozatában volt 400 albiró és alügyész, éspedig ezeknek 15%-a 10 évet meghaladó albirói (alügyészi) szolgálattal, 85°/0-a pedig 6£ évtől kezdve 10 évig térje lő albirói (alügyészi) szolgálattal. Ugyanazon fizetési osztály 2. fokozatában volt (5 régi szolgálatát leszámítva) 3—6 évi albirói és alügyészi szolgálattal. A harmadik fizetési fokozatban volt 3 — 4 évi s ennél rövidebb birói szolgálattal. Volt tehát összesen: 1,1 í-5 albiró és ügyész az 1902. évi létszám szerint. Az 1902. év folyamán és az 1903. év első felében megürült törvényszéki járásbirói s ügyészi állások közül — az intercalare növelésére irányuló finánc-rendszer nagyobb dicsőségére! — (noha nem akarjuk kifogásolni a szórványosan s igen fontos érdekből előfordulható áthelyezési eseteket) 57 töltetett be áthelyezés utján ; kinevezés, illetve a IX. fizetési osztályból történt előléptetés utján pedig — szembeötlő aránytalanság I — csupán 126 s még feltűnőbb az a Plósz-éra. előtt teljesen ismeretler jelenség, hogy 1,155 albiróból egy és \ év alatt csak 126 tudott előremenni. Persze ez a törvényszéki, járásbirói állások rohamos apasztásának magát előbb-utóbb megbőszülő következménye! Hány lesz ezen 1,155 ember között olyan, aki csak a VIII. fizetési osztály első fokozatába sem fog — ezen osztályba jutás esetén is — a nyugdíjazási kor bekövetkezéséig emelkedhetni ? Az utóbb említett 126 kinevezés közül — a helyi előléptetéseket is beleértve, ami — ha nem csalódom — lehetett 15 vagy 20. csak 67 neveztetett ki a IX. fizetési osztály 1. fokozatában levő s ezen osztályban 8—9 éve s ennél hosszabb idő óta szolgáló albirák és alügyészek közül, ellenben 59 szerencsefi nemcsak a fenti 67 levonásával ottmaradó 191-et előzte meg feltétlenül — csupán egy és \ év kinevezési statisztikájában, — hanem még ezen 67 közül is azokat, akiknek kinevezésénél az övé néhány hónappal régibb keletű. Volt az utóbbi 59 között olyan, aki 6 — 4, sőt 3 évi albirói szolgálattal 500—700—800 ember megkerülésével lett egy nagycsomó 7—8—9 évet meghaladó szolgálatú elé kinevezve. A VIII. fizetési osztályban a 450. sorszám körüli emberig kell elmenni, inig e^y táblabírónak való akad. Avagy igazságos eljárásnak nevezhető-e alig 5—6 évi, a VIII. fizetési osztályban töltött szolgálat után a 20—22 évi birói gyakorlattal rendelkező, soha kifogás alá nem esett szorgalmas munkaerők háta mögül egyes favorizált egyéneket — a törvényhozó intencióinak világos kijátszásával — a VII. fizetési osztályba kinevezni ? Azon látszólag sikerült ellenvetés alaposságát, hogy a régibb szolgálatuak a rangifjabbakkal betöltött állásra azon konkrét esetben nem pályáztak, rögtön megingatja ama bármikor konstatálható s általunk nevek felemlitésével is bizonyítható számos ténybeli eset, hogy éppen az ilyen állások a fontosabb emporiális helyeken voltak, ahová ösztönszerűleg sokféle érdekből a pályázók legnagyobb része törekszik. Nohát kérem, ilyen szédítő karrierhez való igénynek — kivált az alsófoku birói állásoknál — nem lehet a birói karban jogosultsága, ahol a nagy quantum, igen csekély kivéLapunk mai száma 8 oldalra terjed.