A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 29. számához. Budapest, 1903 július 19. Köztörvényi ügyekben. Házasfelek között létrejött oly szerződésre, melylyel a kielégítési alap a hitelezőnek már fennállott követelése elől elvonatik. illetőleg a vagyonalap a házastársra átréháztatik, az a jogvélelem áll fenn, hogy ez az átruházás az adós részéről a hitelező céljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással kell birnia, e tekintetben pedig nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő házastárs tényleg adott-e ellenértéket, mert a kielégítési alap elvonása akkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de ez nem a hitelező kielégítésére fordittatik. A szombathelyi kir. tszék (1901 novemb. 10373/P. sz. a.) dr. Rohrer Ödön ügyv. ált. képv. P. Teréziának, Gy ö ngy ö ss y Tivadar dr. ügyv. ált. védett P. Jánosné ellen ingatlanokra veze­tendő végrehajtásnak tüiése s j. iránti r. perében következőleg itélt: Köteleztetik alperes tűrni, hogy felperes 3000 K. töke, ennek 1897. máj. 11-től folyó 6°/« kamatait, 207 K. 96 f. korábbi és 134 K. 30 f. felperes részére ezennel megítélt perköltséget alperes tulajdonát képezett s a sz.-mártoni telekjkvben felvett A. 1. 1—2. sor a sz.-mártoni 1-10. sz. a. telekjkvben 63. és 76. hr.sz. a. a sz. mártoni 7*2. sz. a telekjkvben 223., 224. és 227. hsz. a szt. mártoni 156. sz. a. tjkvben 250. hr. a sz.-mártoni 34. sz. a. telek­jkvben 226. hr. sz. és a szombathelyi 785. sz. a. tjkvben 3430/6 hr. sz. a. felvett ingatlanokra vezetendő végrehajtás utján kielé­gíthesse, stb. Meg okol ás: A XXIV. sz. a. hagyatéki iratok és a XXX. sz. a. periratok legyőzik, miszerint alperes jogelődei mint néhai H. István végrendeleti örököse köteleztetett felperes eltartására, annak nem teljesítése esetében 3000 K. megfizetésére. A XXX. sz. a. perben hozott Ítéletek legyőzik, miszerint alperes jogelőde ezen összeg és a kereseti kamata megfizetésében jogérvényesen marasztalva lett. Ezen felperes részére megítélt követelés kielégítése iránt alperes jogelőde ellen vezetett végrehajtás azért maradt eredmény­telen, mert az F. és G. a. becsatolt 870/893. és 4221/895. sz. a. közjegyzői okiratok szerint a marasztalt fél összes ingatlanait alperesre ruházta minden visszteher nélkül és így azon átruházás ajándékozást képez. Alperes beismeri az F. és G. a. okiratokban foglalt ingatlanok átvételét, de tagadja annak ajándékozási jelle­gét, mivel az ingatlanok egyenértéke az azokat terhelő tartozá­sok kifizetése, a hozományának az ingatlanokba korábban történt beruházása és az ingatlanokra teljesített építkezések által nyert kielégítést. A fennálló törvények rendelete szerint minden vissz­teher nélküli szerződés ajándékozásnak tekintetik és a megaján­dékozott az ajándékozás idejében, az ajándékozónak meg volt tartozásaiért az ajándékba ígért összeg erejéig felelős. Ezen perben az elbírálás tárgyát azon körülmény képezi, hogy alperes által az F. és G. a. okiratokban foglalt ingatlanok értéke meghaladja-e azon összegeket, melyeket azokból alperes követelni jogosult f A XXXIV. per számmal jelzett folyó évi július 30-án teljesített birói becsű az ingatlanoknak alperes részére történt átadásának idejében 16750 K.-ban állapítja meg a becsértéket. Alperes hozománya 4722 K. 68 fillérben lett igazolva, meg az ingatlanokat terhelő tartozások 5000 K. képviselvén, kétség­telen, hogy az F. és F. alatti okiratokkal nyert ingatlan átruhá­zása által a kereseti összeget meghaladó nagyobb összegeket nyert ajándékba alperes; miért is őt annak tűrésére kellett köte­lezni; hogy felperes követeléseit, az által át vett ingatlanokra vezetendő végrehajtás utján kielégit-hesse. Az F. és G. alatti szerződésnek érvénytelenítését felperes és feltételesen kérelmezvén, azon kérelem figyelmen kívül hagyandó volt. Alperes mint pervesz­tes fél a tk. rendtartás 251. §. szerint volt a perköltségek meg­fizetésére kötelezve. A győri kir. ítélőtábla (1902 február 19-én 250/P. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével eluta­sítja s őt végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 43 K. 72 fill. és 19 K. 30 fii!, felebbezési költséget 15 nap a. fizessen. Megokolás: Felperesnek P. János elleni 3000 K. tőke követelése, néh. H. Istvánnak a napló XXIX. tétele a. csatolt kagyatéki iratoknál levő végrendeletén alapulván, ez a 3000 K. tőke követelés, mint H. István utáni örökség az örökhagyónak, a hagyatéki iratok szerint 1884. szept. 14-én bekövetkezett halála­kor nem pedig akkor keletkezett, mikor ez a követelés megítél­tetett, mert az illetékkel csakis a már létezett követelés nyilvá­níttatott valónak. Ez szerint az a követelés fennállott már akkor, amikor P. János és az F. és G. a. átadási szerződéseket az alperessel meg­kötötte. Alaptalan tehát alperesnek az a kifogása, hogy a fel­peresi követelés később keletkezett, mint azon ügyletek, amelyek­kel P. János ingó és ingatlan vagyonát reá átruházta. Felperes^a P. János ellen megítélt s annak vagyonából csak 32 K. 90 f. erejéig fedezett követelését alperes ellen azon az alapon érvénye­siti, hogy P. János az F. és G. a. szerződésekben felsorolt vagyo­nát nejére alperesre visszteher nélkül ruházta át s igy az átruhá­zónak az átruházáskor már fennállott s az ellen meg is itélt tar­tozásáért felelős. A most említett szerződések szerint P. János a megjelölt vagyont nejének az ingatlanokat terhelő tartozások terhével és neje hozománya fejében adta át. Visszteherként tehát csakis a felek által meghatározott azok az értékek fogadandók el s igy nem számithatók be az alperes által a férj ingatlanaiban beépített értékek és a férje helyett a vállalt egyéb tartozások. A jelzálogi terheket alperes részletesen fel nem sorolta, azoknak kimutatása végett azonban, a viszonválaszhoz 7., 6., 9., 10. a. tjkveket csatolta, amelyekre nézve felperes, aki végiratot nem adott, észrevételt nem tévén, az ingatlanokat az átruházás idejé­ben terhelő tartozások összege ezek alapján volt megállapítandó. E szerint 1892. dec. 9-én az F. alapján történt átruházás­kor fennállott a sz.-mártoni 140. sz. telekjkvben C. 1. átvitt 3200 K. teher 1896. november 9-én a G. a. alapján történt átru­házáskor pedig fennállottak a még ez idő szeriDt sem törölt s s kamat nélkül összesen 8942 K. 30 fillért kitevő terhek. Össze­sen fennálló tehát volt 12142 K. 30 f. alperes hozományára nézve, nem számitható le a Gy. Tivadar és N. József tanuk sze­rint alperesnek apja által örökségbe adott összeg, mert ezt alperes 1898. évben, tehát a férjével kötött ügyletek után kapta s igy ezen összeg a kapott vagyon visszterhét nem képezhette. Az I. József és M. János tanukkal bizonyította ugyan alperes, hogy apjától 1896-ban örökségbe 4000 koronát és 723 K. 68 fillért kapott, de nem bizonyította, hogy ezeket az összegeket hozományi vagyonként férjének átadta, s igy alperes hozományául csakis azt a 4600 K. összeget lehetett számításba venni, amelyet felperesnek a napló XVIII. a. észrevételekben foglalt beismerése szerint alperes férje vagyonába beruházott. Ez a 4000 K. és a terhek összege együtt 16,742 K. 30 fill. Ezzel szemben alapul vévé a birói és felperesi szakértők­nek egybehangzó, helyesnek elfogadott véleményét, ugy figyelembe véve egyrészről azt, hogy a sz.-mártoni 72. sz. tjkvben 1. 2. és a 140. sz. tjkvben 63. és 76. hrsz. a. felvett ingatlanok ugyan­azonosak s igy ezeknek 6000 K. értéke csak egyszeresen veendő: másrészről pedig azt, hogy felperes az átadott ingók mennyi­ségét és értékét ki nem mutatta, — a férj által alperesnek átadott vagyon értéke csakis 16,790 K. E szerint értékkülönbözetül mindössze 7 K. 70 fill. vagyis oly esekély összeg jelentkezik, mely még részben sem tünteti fel ez ügyletek ajándékozási jellegét. Alperes kezére tehát ajándékképp oly érték, amelylyel az átadónak az átadáskor fennállott tartozásáért a törvény alapján felelni tartoznék, — nem jutván; felperes tőle kielégítést nem követelhet; amiért is a felperest keresetével elutasítani, és mint pervesztes felet az 1868:LIV. t.-c. 251. §-a alapján alperes általa a körmendi jbiróságnál teljesített tanahallgatáskor és az ezzel hasonló elbírálás alá jövő felebbezési költség megfizetésére köte­lezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 február 19-én 4,147. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperes végreh. terhével köteleztetik arra, hogy felperes részére 3000 K. tőkét, ettől 1897 máj. 11. óta járó 5°/o kamatot, továbbá 342 K. 26 fill. és 55 K. 90 fill. felebbezési költséget 15 nap alatt fizessen stb. Megokolás: A másodbiróság helyes megállapítása sze­rint a felperesnek az alperes férje P. János ellenében jogerősen megítélt követelése már fennállott, mielőtt a most nevezett adós ama követelés kielégítésére alapul szolgálandott ingatlanait nejére az alperesre az F. és F. a. szerződéssel átruházta, aminek követ­keztében felperes követelését az adósa ellen foganatosított végre­hajtás dacára annak vagyontalansága miatt be nem hajtotta. Felperes keresetében nemcsak azt mutatja, hogy alperes az F. G. a.-ról megajándékozásnak tekintendő s ennélfogva az ajándék értéke erejéig a kereseti követelésben elmarasztalandó, hanem kifejezetten azt is állítja, hogy a szóban forgó vagyonátruházás nyilván azzal a célzattal létesíttetett, hogy felperes jogos köve­telésére nézve kijátszassék, minélfogva az F. és G. alatti ügyletek a felperes fél, mint harmadik személylyel szemben joghatálylyal nem bírhatnak. Amennyiben tehát a felperes keresete arra a jogalapra is relyezkedik, hogy előle a kielégítési alap vele szemben joghatály nélküli ügyletek folytán elvonatott: a keresetnek ez alapon helyt adni azért kellett, mivel házasfelek között létrejött oly szerző­désre, melylyel a kielégítési alap a hitelezőnek már fennállott követelése elől elvonatik, illetőleg a vagyonalap a házastársra

Next

/
Oldalképek
Tartalom