A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

112 A J átruháztatik, az a jogvélelem áll fenn, hogy ez az átruházás az adós részéről a hitelező kijátszása céljából köttetik és hogy erről az átvevőnek a közeli rokonsági viszonynál fogva tudomással kell birnia, e tekintetben pedig nem döntő az a körülmény, hogy az átvevő házastárs tényleg adott-e ellenértéket, mert a kielégítési alap elvonása akkor is bekövetkezik, ha ellenérték adatik is, de ez nem a hitelező kielégítésére fordittatik. Ezekhez képest, tekin­tettel arra, hogy alperes a reá átruházott ingatlanokat a per folyama alatt eladván, vételár fejében a kereseti követelést meg­haladó értéket, vagyis a hitelesített alakban bemutatott kétrend­beli adás-vételi szerződés szerint 32,583 K. 4 fill. pénzösszeghez jutott, alperest a kereseti tőke és kamata, valamint pervesztessé­génél fogva ugy a per-, mint a felebbezési költség megfizeté­sében elmarasztalni kellett. A kézi napszámok sikeres felhasználásának feltétele attól függ, hogy azok abban az időben teljesittessenek, amikor azt az idöközönkint felmerülő szükségletek megkövetelik, miből jogsze­rűen következik, hogy a munka követelésére jogosult fél a nap­számokat önkényüleg pénzbeli tartozássá át nem változtathatja ugyan, de másrészről arra sem köteles, hogy a kötelezett hibá­jából kellő időben nem teljesített szolgálmányt oly időben elfo­gadja, amikor azt már sikeresen föl nem használhatja, hanem ebben az esetben a kötelezett féltől a munkateljesítés helyett annak értékét követelheti. A kézi napszámból álló szolgálmányok rendeltetésüknek megfelelően az egyes időszakokban előálló mezei munkában végzendők, a munka idejének megválasztása tehát nem a köte­lezett, hanem a földtulajdonos jogköréhez tartozik, miből viszont okszerűen az következik, hogy a jogosult a kötelezettet érte­síteni tartozik, hogy a szolgálmányt hol, mikor és milyen mun­kában kívánja felhasználni. Ennek a jogviszonynak természetéből az is következik, hogy eme szolgálmányi tartozást, ha a kötelezettek annak tel­jesítését meg nem tagadják, a földtulajdonos az által, hogy azt fel nem használja, önkényesen pénzbeli tartozássá át nem vál­toztathatja, sem pedig ha a zsellérek évi napszámaikat leszol­gálni készek voltak, az előző évben a zsellérek hibáján kívül használatlanul maradt szolgálmányokkal a zsellérek következő évi szolgálmányai nem szaporíthatok. (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1900. évi május 23-án G. 166. sz. a.) A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 november 20. G. 272/1902. sz, a.) Lukács Géza ügyvéd által képviselt A. Aladár gróf felperesnek H a a s z Bertalan dr. ügyvéd által képviselt özvegy M. Jánosné, Cs. Mária és társai alperesek ellen 3,112 gyalognap­szám leszolgálása, esetleg egyenértékének megtérítése iránt, a homonnai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében követ­kező Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmének részben hely adatik, és a felebbezési bíróság ítélete a kötelezettség-teljesítésről rendel­kező részében oly módon változtattatik meg, hogy a marasztalt alperesek arra köteleztetnek, hogy a felebbezési bíróság Ítéleté­ben feltüntetett kézi napszámok leszolgálása végett felperesnél, illetve a munka felhasználásával megbízott alkalmazottjánál 8 nap alatt jelentkezzenek és azt a felperes által meghatározandó időben, helyen és munkában eltöltsék, mert ellenkező esetben jogában állana felperesnek az összes még le nem szolgált kézi napszám­nak a felebbezési biróság Ítéletében meghatározott egyenértékét, minden egyes alperestől a mulasztás következtével azonnal végre­hajtás uján megvenni. Egyebekben felperes, valamint alperesek is felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak és a felülvizsgálati költség a felek közt kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: Annak megjegyzésével, hogy az alperesi részről a felebbezési biróság előtti eljárásban fel nem hozott és már csak a felülvizsgálati kérelemhez csatolt bizonyítékok, mint nem valamely eljárási szabály nemalkalmazására vagy nem-helyes alkalmazására vonatkozók a felülvizsgálatnál a S. E. 197. §-i alap­ján figyelembe nem vétethettek, felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy ingatlanon az esetben is, ha alperesek teljesítésre kitűzött határidőben a mun­kát meg nem kezdenék vagy félbeszakítanák, felperest a le nem szolgált munkanapok egyenértékének megvételére csak az összes munkanapok leszolgálására kitűzött idő lejártával további 15 nap eltelte után jogosította fel. Ez a panasz alapos; mert a kézi napszámok sikeres felhasználásának feltétele attól függ, hogy azok abban az időben teljesittessenek, amikor azt az időközönkint felmerülő szükségletek megkövetelik, miből jogszerűen következik, hogy a munka követelésére jogosult fél a napszámokat önkényüleg pénzbeli tartozássá át nem változtathatja ugyan, de más részről arra sem köteles, hogy a kötelezett hibá­jából kellő időben nem teljesített szolgálmányt oly időben elfo­gadja, amikor azt már sikeresen föl nem használhatja, hanem ebben az esetben a kötelezett féltől a munkateljesítés helyett annak értékét követelheti. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint fel­peres az 1900. évre járó szolgálmányok teljesítésére alpereseket felszólította és ezzel kötelezettségük teljesítésére az alkalmat meg­adta, — azonban alperesek a fehivásnak eleget nem tettek: két­ségtelen, hogy felperes 1900. évre kötelezett és alperesek által megtagadott napszámok leszolgálását 1901. évben már nem volt köteles elfogadni, miértis már a kereset megindításakor a szol­gálmányok helyett azok egyenértékét követelhette volna. OG Mindamellett, minthogy felperesnek a felebbezési bíróság előtti eljárásban is fentartott kereseti kérelme az volt, hogy alpe­resek elsősorban a szolgálmányok teljesítésére köteleztessenek es ezzel a kereseti kérelemmel szemben felperes részéről már csak a felülvizsgálati tárgyaláson szóval előteijesztett az a kérelme, hogy alperesek most már egyenesen a szolgálmányok készpénzbeli értékének megfizetésére köteleztessenek, figyelembe nem vétet­hetett ugyan mindazonáltal a választás alpereseket a teljesítés módjára csakis a teljesítés megkezdéséig illetvén meg, a kereseti kérelem korlátain belül, a teljesítés módját a jelen ítélet rendel­kező része szerint kellett meghatározni. Azt panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt az 1898. és 99. évre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította, holott az 1896. évi XXV. t.-c. 43. §-ának b) pontja szerint az ilyen igények csak három év eltelte után nem követelhetők. Ez a panasz nem bír megálható alappal; mert a kézi napszámból álló szolgálmányok rendeltetésük-' nek megfelelően az egyes időszakokban előálló mezei munkában végzendők; a munka idejének megválasztása tehát nem a kötele­zett, hanem a földtulajdonos jogköréhez tartozik, miből viszont okszerűen az következik, hogy a jogosult a kötelezettet értesíteni tartozik, hogy a jogszolgálmányt, hol, mikor és milyen munkában kívánja felhasználni. Minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint nem nyert bizonyítást, hogy felperes 1898. és :899. években alpere­seket a szolgálmány teljesítésére fölhívta s ezek a szolgáltatást meg­tagadták volna, nem ütközik anyagi jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint felperest a most emii­tett évekre járó szolgálmányokra irányuló keresetével elutasította; mert ennek a jogviszonynak a természetéből az is követ­kezik, hogy eme szolgálmányi tartozást, ha a kötelezettek annak teljesítését meg nem tagadják, a földtulajdonos az által, hogy azt fel nem használja ^önkényesen pénzbeli tartozássá át nem vál­toztathatja, sem pedig ha a zsellérek évi napszámaikat leszolgálni készek voltak, az előző évben a zsellérek hibáján kívül használatlanul maradt szolgálmányokkal a zsellérek következő évi szolgálmányai nem szaporíthatok.* (Hasonló értelemben határozott a kir. Kúria 1900. évi május 23-án G. 166. sz. a.) A perköltség tekintetében felperes részéről emelt panasz pedig azért alaptalan, mert felperes keresetének nagyobb részé­vel elutasittatván a felebbezési biróság Ítéleti rendelkezése a S. E. 110. §-ának megfelel. Áttérve alperesek felülvizsgálati kérelmére, alperesek panasza az, hogy a felebbezési biróság az erdei haszonvételek gyakorlásá­nak bizonyítására felhívott tanuk kihallgatását jogszabály meg­sértésével mellőzte. Ez a panasz pedig azért nem bir megállható alappal, mert sem a felebbezési biróság Ítéletének tartalmából, sem a tárgya­lási jegyzőkönyvből vagy annak mellékletéből ki nem tűnik, hogy alperesek azt felhozták volna, hogy a felperes által keresetileg érvényesített szolgálmányok ellenértékéül fajzási jogot is gyako­roltak, továbbá, ahogy az erdei hazonvételeket felperes megvonta volna, végül hogy e tekintetben bizonyítást ajánlottak volna meg. Márpedig a S. E. 197. §-a szerint az első és felebbezési biróság előtt nem érvényesített tényeket és bizonyítékokat a felülvizsgá­lati eljárásban sikerrel csak akkor lehet felhozni, ha azok valamely eljárási szabály nemalkalmazására, vagy nem-helyes alkalmazá­sára vonatkoznak, ennek esete azonban fenn nem forog. Azt panaszolják továbbá alperesek, hogy a felperes részéről felhívott és kihallgatott tanuk felperes alkalmazottjai levén, ezek­nek tskü alatti vallomása sajátlag az ügyfél eskü alatt való kihallgatásával egy tekintet alá esik, miértis alperesek eskü alatt szintén kihallgatandók voltak volna; szerintük tehát jog­szabályt sértett a felebbezési biróság azzal, hogy az itélet meg­hozatala előtt ez irányban előterjesztett kérelmüket nem telje-itette. Ez a panasz sem bir megállható alappal; mert az ügyfélnél alkalmazásban vagy szolgálatban álló személyek nem ügyfélként, hanem mint tanuk hallgatandók ki, kiknek vallomása a biróság által a S. E. 64. §-a alapján szaba­don mérlegelhető, a felebbezési biróság tehát alperesnek eskü alatti kihallgatását jogszabály megsértése nélkül annyival inkább mellőzhette, mert a felebbezési biróság ítéletéből, jegyzőkönyvé­ből vagy annak mellékletéből ki nem tűnik, hogy alperesek ily értelmű kérelmet előterjesztettek volna. Végül azt panaszolják alperesek, hogy jogszabályt sértett a felebbezési biróság azzal, hogy őket szolgálmány teljesítésére, eset­leg a szolgálmány egyes értékének megfizetésére kötelezte, holott felperes őket a munka teljesítésére fel nem hivta és habár az 1896. évi XXV. t.-c. csak a kikötött szolgálmányok teljesítéséről rendelkezik, de azt nem tartalmazza, hogy a szolgálmány helyett készpénz-fizetés volna követelhető és külömben is a munkabérek értéke nem az 1896. évi XXV. t.-c.-ben szabályozott módon álla­píttatott meg. Ezeknek a panaszoknak nincs megállható alapjuk, mert a felebbezési biróság tényállása szerint a marasztalt alperesek 1900. évben a kötelezett napszámok leszolgálására felperes által fölhi­vattak s ezáltal megadatott az alkalom, hogy kötelezettségüknek eleget tehessenek, ők azonban azoknak teljesítését megtagadták; mert tevábbá a földtulajdonos a fent már bővebben kifej­tettek szerint csak önkényüleg és akkor sem jogosult a szolgál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom