A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

222 A JOG gálatáért, a mely háztartásának vezetésében, gyermekeinek és magának gondozásában és ápolásában állott, a teljes ellátáson felül 400 kor. évi bérfizetés volt megállapítva. Mivel O. J. Sándor öt 1901. évi má/us hó 14-én szolgálatából minden ok nélkül elbocsátotta, kérte, hogy a 400 kor. bér megfizetésére köteleztessék. A főszolgabíró határozatával a panaszost panaszával hatáskörének hiányából a polgári perutra utasította, mert N.1 Eszter nem igazolta sem azt, hogy akár Írásbeli, akár szóbeli szerződéssel cselédnek lett volna felfogadva, sem azt, hogy bizonyos meghatározott időre lett volna felfogadva, ami nélkül az 1876. évi XIII. t.-c. értelmében a cselédszerződés érvénytelennek tekintendő, sőt inkább az veendő beigazoltnak, hogy oly feltétellel fogadtatott fel gazdasszonynak, miképp, ha O. J. Sándor meg lesz vele elégedve, feleségül veszi, az ilyen jogviszony pedig nem felel meg a gazda és a cseléd közötti s az 1876. évi XIII. t.-c. által megszabályozott viszonynak. N. Eszter ezután beadott keresetével a sz—i kir. járásbíróság előtt kívánta ugyanazt a követelését érvényesíteni, azonban a bíróság az eljárást nem indította meg és a keresetet a felperesnek visszaadta, mert a felperes alperest alkalmaztatásának hátra levő idejére való fizetésének a megfizetésére kéri kötelezni, ezt a pert azonban közigazgatási hatósági eljárásnak kell megelőzni, ami hogy megelőzte a pert, a felperes ugyan állította, de nem igazolta. Ezek után N. Eszter a főszolgabíróhoz beadott kérvényében ügyének az eljárásra hivatott hatóság kijelölése céljából a minisztertanács elé terjesztését kérte. Eló'rebocsátva azt, hogy a kir. járásbíróságnak az az indoka, mely szerint ezt a pert közigazgatási hatósági eljárásnak kell megelőznie, téves, mert az 1876. évi XIII. t.-c. 115. §-a a gazda és a cseléd között támadható viták elintézését nem a birci eljárást megelőzőleg, hanem az egész eljárást és az ügynek elintézését kizárólag a közigazgasási hatóság hatáskörébe utasítja; erre az ügyre nézve a bíróság hatáskörét kellett megállapítani azért, mert az alperes szolgálata, a kereset tartalma szerint, az alperes háztartásának vezetésében, gyermekeinek és magának gondozásában és ápolásában állott, az ilyen szolgálatot teljesítő gazdasszony pedig az 1876. évi XIII. t.-c. 1. §-a értelmében cselédnek tekinthető nem lévén, az ebből a szolgálati viszonyból felmerült viták elintézése az 1876. évi XIII. t.-c. 115. §. értelmében nem a közigazgatási hatóság, hanem az általános magánjog szabályai szerint a bíróság hatáskörébe tartozik. (52,837/903. B. M. szám.) Inkollegiális eljárás fegyelmi vétség. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: dr. V. ügyvéd ellen a fegyelmi eljárás és a vád alá helyezés elrendeltetik. Megokol ás : Dr. S. által emelt, utóbb visszavont, de a kamara ügyésze által magáévá tett panasz szerint dr. S. egy ügyfele képviseletében 1900 december 28-án délelőtt 9 órakor a budapesti VI kerületi kir. járásbíróságnál megjelent és ellenfele dr, V-nál jelentkezett, hogy érdemben tárgyaljanak. Röviddel utána történt, hogy a nagy tolongásban kikerülte figyelmét az ügy felhívása,' mit dr. V. fölhasznált arra, hogy kollegája ellen annak jelenlétében, de tévedését felhasználva, makacssági ítéletet kieszközöljön. Dr. V. ezt a tényállást beismeri, de mentii egyfelől azzal, hogy neki oka volt panaszosra haragudni, másfelől azzal, hogy neki az ügyfele érdekét joga van ugy képviselni, ahogy tudja. Tekintettel azonban arra, hogy dr. V. eljárása a tisztesség és köteles nyíltságnak legelemibb törvényébe ütközik, nemkülönben tekintettel arra, hogy az ilyfajta visszaéléseket és a kollegialitás köteles szabályainak lábbaltiprását a kar érdekében megtűrni nem lehet stb. (1902 május 28. 1435. szám alatt.) A kir. Kúria: A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata indokainál fogva helybenhagyatik. (1903 február 21-én 519. sz. a.) Levélben elkövetett rágalmazás illetékes bírósága. A budapesti kir. büntető törvényszék mint másodfokú büntetőbíróság következően végzett: Az elsőbiróság végzése a BP. 379. §-a alapján megváltoztattatik és a budapesti kir. büntető járásbíróság illetékessége a BP. 16. §-ának 1. és 2. pontiai alapján megállapíttatik. Megokolás: Az kétségtelen, hogy a levélben elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés nem a megírással, hanem annak nyilvánosságrajutásával és illetve más egyénnel való közlés által tekintetik befejezettnek. Ez okból a BP. 16. §-ára fektetett joggyakorlat szerint elkövetési helynek mindig az veendő, hol a levél elolvastatik és illetve ahol annak tartalma legelőször valakinek tudomására jut. Hogy aztán a sértett fél hol értesült a levél tartalmáról attól az egyéntől, ki azt elolvasta, az az illetékesség szempontjából teljesen közömbös. A fenforgó esetben a panasz szerint a levél tartalma már itt Budapesten a terhelt irodai személyzete előtt vált ismeretessé, tehát elkövetési hely már ez okból is nem Vágbeszterce, hanem Budapest ; a feljelentéshez csatolt levél nem is a főmagánvádlóhoz, hanem a gróf Er d ő d i-Mi g a z zi-féle iparvállalathoz volt címezve és ott is bontatott fel: innen nyert aztán a főmagánvádló szóbeli közlés folytán tudomást annak tartalmáról, j Kétségtelen, hogy a panaszolt bűncselekmény Budapesten a fentj említett helyen követtetett el és ezért, minthogy a budapesti kir. j büntető járásbíróság ezen ügyben elsőnek intézkedett, megelőzés I folytán ezen bíróság illetékessége volt megállapítandó. (1903 április | 17. 17,251/903. sz. a.) ban van, hogy mi folytonosan és állandóan tértől és időtől vagyunk körülvéve, térben és időben születünk, élünk és meghalunk, tehát behatásaink képei kivétel nélkül térbeliek és időbeliek s igy képzeletünkben is csak térbeliséget és időbeliséget alkotunk magunknak; ennek dacára azonban bizonyos az is. hogy mi elménkben a térbeliség és időbeliség fölött is tudunk emelkedni, mert tértől és időtől el tudunk tekinteni és tértől és időtől függetlenül valami végtelenséget is tudunk képzelni. Ezeknek figyelembevételével a dualizmusban, a teremtés áthidalásával kombinált pantheisztikus alaptétel az, hogy a megjelenések, a jelenségek világa mögött egy tér és idő nélküli valóság van, amely a jelenségeket magába öleli, ugy, hogy a jelenségek lényegükben ennek a kombinált valóságnak, mint működő lénynek, a megnyilatkozásai és megnyilvánulásai. Ily módon a világnak minden jelenségei ettől az egyetemes léttől nyer térbeli és időbeli létalakot, a jelenségek egész sorozata pedig oly kibontakozást, oly fejlődést jelent és képez, amely az egyetemes létnek célja, feladata és törekvése. Ez a kibontakozás, ez a fejlődés, amely az egyetemes léten felül, időben és térben jelenik meg: a kultuia. Ha ily módon az embert, mint világmegjelenést, mint világjelenséget tekintjük, akkor az embernek a működése az egyetemes léten belül való működés, a kultúra pedig a végső egységnek, mondjuk istenségnek, a folytonos beözönlése a végből, hogy az istenség törekvése, mint cél, megvalósuljon. Az által, hogy érzéki felfogásainkat, ismereteinket az egyetemes létre és annak pantheisztikus működésére vezetjük vissza, a kultúra rendkívüli jelentőséget nyer, metafizikailag méllyé, alapossá és indokolttá lesz, mert az nem esetlegesség szüleménye, nem a vak sorsnak az eredménye, hanem egy egyetemes létnek észszerű produktuma. Ily filozofikus álláspontból a fejlődés jelenségei, az időben és térben történő megjelenések, mint a kultúra megnyilatkozásai és létalakjai, szóval: maga a történelem rendkívül hagy jelentőségű értelemmé lesznek; a történelem többé nem puszta sorozata az eseményeknek, hanem az egyetemes lét állandó működésének kifejezése, az isteni értelemnek, az istenségnek a megnyilvánulása. Ezen filozofikus felfogás az ismeretek láncolatát teljessé PM1AS RtSZvÉNY TÁJWMAO NYOWOÍJA BUDAPESTEN. épiti ki, ugy, hogy abban űr sehol sem tátong ; egyedül ezen filozofikus felfogás alapján fejthetők meg azok a tüneményszerű jelenségek, amelyek gyakran a szerencse áldásainak, legtöbbször azonban a sors csapásainak tulajdonittatnak. Ezen filozofikus felfogás szerint a térben és időben nyilvánuló jelenségek a pantheietikus fejlődési folyamatnak észszerű alakulatai, annak dacára, hogy a történelemben igen gyakran látszólag egy másodperc, egy pillanat alatt, különös létalakulatok jönnek létre ; hogy tudta és akarata nélkül az emberiség, mint valami varázsütésre, látszólag egy pillanat alatt, egy egészen uj fejlődési alakzathoz ér el. Ez a váratlan és nemis sejtett létalakmegjelenés a pantheisztikus filozófia szerint oly észszerű, hogy az másképp nem is lehetséges és éppen csak ugy kellett előállania, amiként a valóságban tényleg megjelenik.. És ebben van a kombinált teremtési pantheizmusnak az észszerüsége és fontossága, hogy a jelenségeket az idő és tér tiszta metafizikai fogalmainak bevonása nélkül meg tudja fejteni, amire semmiféle más elmélet nem képes, természetesen nemis említve a tiszta monisztikus hittudományi elméletet, amely a jelenségek megfejtésébe nemis bocsátkozik, hanem azokat, mint az isteni megnyilatkozás létalakjait egyszerűen tudomásul veszi. A pantheisztikus felfogás abból indul ki, hogy a kulturális állapotnak megfelelő szakában a hasonszerü fejlődésre öntudatlanul hajlam áll be, amely az általános létben létezik, mert a nagy tömeget képező egyesekben a hasonszerü fejlődés csiráinak bősége rejlik; ezek a nagy bőségben meglevő csirák az egyesek öntudata nélkül kifejlődnek, és mindig uj és uj létalakulatokat produkálnak. így fejlődött és létté lett az ember és neme, a két nem integrációja : a házasság, a család, a tulajdon ; szóval igy nyert létet az erkölcs és a jog, anélkül, hogy az individuumok, akik a fejlődésben részesek voltak, még csak sejtelemmel is -bírtak volna arról, hogy a fejlődés hova törekedett és mit célzott. (Folytatása következik.) A szerkesztésért felelősek • Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3.