A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 29. szám - Közbenjárási dij és költség kérdése, midőn a végrehajtásnál az ügyvédnek nem-ügyvédjelölt alkalmazottja járt közbe - A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás

A JOG 221 Gyakori az is, hogy a végrehajtásokkal zaklatottnak a 2-ik vagy 3-ik végrehajtató csak felülfoglal, mig a 4-ik uj alapot talál. A nyitja az, hogy a 2. és 3-iknál hivatalból lett a végrehajtás foganatosítva, a 4-iknél közbenjárásra. Ha a bíróságok a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla álláspontjára helyezkedve, az ügyvédi iroda alkalmazottainak közbenjárásukért dijat és költséget meg nem fognak állapítani, a végrehajtások ismét drágábbak lesznek. Mert meg nem egyezik az ügyvédi állással s lealacsonyítja azt, hogy egész napot igénybevevő ténykedése 6—8 koronára dijaztassék. Vagy nem fognak a végrehajtásoknál közbenjárni, s ez esetben méginkább megközelítjük annak a már eddig is nagyon elterjedt mondásnak igazságát, hogy Magyarország az adósok igazi Eldorádója. Sérelem. A nyitrai «Kúria*. Az uj sommás eljárás életbelépése óta gyakran sajnosán tapasztaljuk, hogy a kir. törvényszékek az olyan ügyekben, melyekben utolsó tokon döntenek, nem elég körültekintéssel, gyakran az igazság rovására önkényesen járnak el. Az ilyen törvénytiprásokat nem szabad elhallgatni. Ha a felsőbb bíróság nem ellenőrizheti az ilyen Ítéleteket, legalább a sajtó utján tegyük meg azt. Közérdek az, hogy az anyagi igazság diadalát minden vonalon biztosítsuk; különösen ott, ahol a bírói ítélet az «enyém az utolsó szó» jegyében született. Ezért érdemel figyelmet az alább közölt eset. Kisk. G. I. vétel utján megszerezte a handlovai 114. sz. tjkvben foglalt ingatlan tulajdonjogát, melyre G. P. javára a zálogjog 200 kor. kölcsönösszeg és ennek (i°'0-os kamatai erejéig be volt kebelezve. Ezen kölcsönösszeg megfizetése iránt G. P. a privigyei járásbíróságnál 1901. Sp. 202. sz. a. sommás keresetet indított kk. G. I. ellen, mely per folyama alatt kk. G. I. kifejezetten a bekebelezett tőkét és kamatokat kifizette és felhívta felperest, hogy a szabályszerűen kiállított és felbélyegzett törlési engedélyt irja alá. A költségeket kk. G. I. azért nem fizette ki, mert szerinte felperes keresete alaptalan volt. G. P. azonban a törlési engedély aláírását megtagadta, jóllehet elismerte, hogy az, ami be van kebelezve, teljesen ki van egyenlítve, miéitis kk. G. I. törlési pert tett G. P. ellen folyamatba. Ez az ügy a nyitrai törvényszék, mint fölebbviteli bíróság elé került, mely 1903. D. 175. sz. a. következő jogelv alapján utasította el a keresetet: «Midőn felperes (kk. G. I.) csupán a már beperesitett bekebelezett tőkét dat maga, mint minden gondolkodásnak alap- és nélkülözhetetlen feltétele, már magában foglal bizonyos dualizmust, ami által az istenség és a világ mégsem ugyanazonos egység, nem általános és monisztikus pantheizmus. Ezekből kifolyólag ezek a rendszerek, ily filozófiai felfogásban, a fejlődés elvét ki nem elégíthetik, me-t ugy az egyik mint a másik alapelvnek merev következetességgel való keresztülvitele tarthatatlan dedukciókra és nevezetesen az imént agyoncáfolt észjog tanaira vezet; de ezen kivül az egyik a predesztinációhoz és az örök kárhozathoz, a másik pedig a fátumhoz. és főleg az élvhajhászó, erkölcsellenes mohamedanum fatumhoz jut el. Ily principiumok a fejlődésnek, a kultúrának sem alapokai, sem végokai nem lehetnek. A monizmus és a dualizmus közt, mint két véglet közt a közvetítést, az áthidalást keresve, azt megtaláljuk a teremtésben, mert a világegyetem, az univezum, valaha, egy bizonyos időszakban külsőleg létalakot öltött és tért töltött be. A két rendszer közt, a monizmus és a dualizmus, mint végletek közt, az áthidalás a teremtésben felállíttatván, a monizmusnak és a dualizmusnak érintkezési pontjai bizonyosak ; mármost csak attól függ, hogy azokat az érintkezési pontokat szellemünk miként fűzi és köti össze.28) A dualisztikus rendszer kettős létalapjainak érintése nélkül, a teremtés nemcsak mint időben és térben immár befejezett létokozat, hanem mint folyton működő, még befejezetien, időben és térben még folyton fejlődő létalakzat is tekinthető. A dualizmusnak még jelenleg is forrongásban lévő és *•) F i s c h e r Kuno : Geschichte der neuern Philosophie. München 1880. Hegels Lében, Werke und Lehre. München, 1901. Úber das Gesetz der Entwicklung auf phisisch-ethischem Gebiet mit Rücksicht auf H. Spencer. Würzburg, 1875. Kohler: Encyklopádie der Rechtswissenschaft. Berlin 1902. D e u s s e n : Allgemeine Geschichte der Philosophie. Leipzig, 1894 Garbe: Die Sámkhya-Philosophie, eine Darstellung des indischen Rationalismus. Leipzig, 1894. D e u s s e n : Das System des Vedánta. Leipzig, 1883. Die Sutra des Verdánta. Übersetzt aus dem Sanscrit. Leipzig, 1887. Kant: Kritik der reinen Vernunlt. 1787. Pékár: A filozófia története. Budapest, 1902. és annak kamatait fizette le, jogában állott alperesnek a már általa beperesitett követelés behajtása iránti perben felmerült költségeit a lefizetett összegből elsősorban kielégíteni, minek következtében a fennmaradt összeg a tőke és kamatok kielégítésére elegendő nem lévén, a törlési nyugta kiállítását jogosan tagadhatta meg>. Hangsúlyozandó, hogy a fizetés idejében és a törlési kereset beadásakor az 1901. Sp. 202. sz. per. még folyamatban volta költségek erejéig, ugy, hogy a törlési per megindításakor még nem volt eldöntve, hogy kit terhelnek az 1901. Sp. 202. sz. a, pernek költségei. Azt hiszem, hogy a törlési pernek nem lehet más a tárgya mint annak eldöntése, hogy ki van-e fizetve az, ami be van kebe lezve és aminek kitörlése kéretik. Ez az Ítélet nem volna más' mint kiterjesztése a zálogjognak olyan jogokra, jelen esetben a perköltségekre, melyek bekebelezve nincsenek. Hát hol marad ezen ítélet mellett az adósnak azon joga, hogy ő határozhatja meg, hogy mire kívánja a f i z e t e 11 ö s sz e g e t fordítani?! Még ha adós nem nyilatkozott volna, akkor is a zálogjoggal biztosított tartozásra kellett fordítani az összeget, mert ez terhesebb. Most, amikor az uj perrendtartás az elsőfokú bíróságok hatáskörét a végső fokon bíráskodás terén bővíteni igyekszik, minden ilyen eset különös fontosságot érdemel. Okuljon az ilyen esetekből az igazságügyminis/iter ur és a bizottság, mely az uj perrendtartást előkészíti. Weisz Gyula dr., budapesti ügyvéd. Vegyesek. Háztartás vezetésére, gyermekek stb. gondozására, ápolására szorítkozó szolgálatot teljesítő gazdasszony cselédnek nem tekinthető, s az ebből a szolgálati viszonyból felmerült viták elintézése a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanácsnak 1903. évi április 22-én hozott határozata. A kir. minisztérium N. Eszternek J. O. Sándor elleni ügyéből a sz—i kir. járásbíróság és B. vármegye sz—i járásának főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869. évi IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következőképpen határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Megokol ás: N. Eszter cseléd, ö—i lakos B. vármegye sz—i járásának főszolgabirája előtt előterjesztett panaszában azt adta elő, hogy O. J. Sándor ö—i lakoshoz 1900 évi augusztus hó 14-én házvezető gazdasszonynak állott be s szoltapasztalatunk körét túlhaladó, tehát transzcendensnek tartandó ezen létalakzata a teremtést pantheizmussá varázsolja s eként a monizmus és dualizmus közt folytonos és bizonyos áthidalás és érintkezés létesül, anélkül, hogy szükségünk volna ugy a monizmusnak, mint a dualizmusnak azt a további tételét hangsúlyoznunk, hogy a végső és felbonthatatlan egység, az istenség a világegyetemben mindenütt lebeg s illetve a világegyetemen kivül, és az ezzel ellentétben van. Ha elfogadjuk a tételt, hogy a pantheizmus az időben és térben történő megjelenéseknek, mint jelenségeknek legmegfelelőbb létalakzata, akkor ezt a pantheizmust kétségtelenül a megismerések legjelentősebb és legteljesebb módozatának kell tartanunk. Ezen filozófia szerint az univerzum, a világegyetem oly megjelenési forma, oly jelenségi létalakzat, amely lényegében, in ultima analysi, az emberi lényben bírja legtökéletesebb megnyilatkozását és az emberi szellemben nyeri legfőbb megdicsőitését. A fejlődés jelenségei, az időben és térben történő megjelenések, egyszóval maga a történelem, indokoltan, oksági elvi alapon, csakis a most vázolt pantheisztikus rendszerből fejthetők meg. E tekintetben két szempont állitható fel; ugyanis : vagy elmelátszatnak, képzeleti fogalomnak tekintjük az időt, amely tehát még nem maga a megjelenés, hanem csak öntudatunknak a csalódása; vagy pedig az időt a megjelenés direktivumának, az időbeli kibontakozás valóságának, — tehát nem szelle: ünk oly csalfa fantáziájának, amelyről nem tudjuk, hogy micsoda valóság képezi az alapját, hanem magát a valóságot — tekintjük. Kantnak az idő és tér idealitása mellett felállított filozofikus tételeit és alapjait29) a fejlődési pantheizmus szempontjából nem tartom áttörendőknek ; ezek csak ugy volnának elfogadhatólag áttörhetők, ha szellemünk az idő és a tér képzeteit felfogni nem tudná, ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy mi mindent térben és időben gondolunk, magát az univerzumot, éppenugy mint a végnélküliséget. Ennek a körülménynek alapja és indoka lényegileg ab,s) Kant: Kritik der reinen Vernunft. 1787.