A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2(3. számához. Budapest, 1903 június 28. Köztörvényi ügyekben. Nem szenvedhetvén kétséget az, hogy felperestől a vásárcsarnokok megnyitása óta a bérlemény legnagyobb része jogellenesen elvonatott, nyilvánvaló, hogy eme jogellenes cselekménynyel felperesnek okozott kart az alp. megtériteni tartozik. A bpesti kir. tszék (1901 január 23-án 29,214/1900 sz. a.) Török Emil dr. ügyv. ált. képv. R. Simonnak, a tiszti ügyészség ált. képv. Bp. sz. föv. ellen 43,(184 frt 22 kr. iránti r. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és arra kötelezi, hogy 1,000 K. perköltséget ló nap alatt végreh. terhével alperesnek fizessen meg, s a kiszabandó ítéleti illetéket viselje, stb. Megokolás: Felperes arra alapítja keresetét, hogy az A) a. szerződés szerint bérbe vette alperestől 1894 április l-tó'11897 márc. 3l-ig terjedő' 3 évre az állás és helyi illetékek beszedési jogát, évi 301,060 frtért. Előadta, hogy alperesmég 1884 dec. havától kezdve jelentékenyen kevesbítette a piaci területeket. Nevezetesen a vámház előtti téren, a Dunaparton, a Deák-téren, az István- és Hunyady-tereken tiltakozása dacára kisebb nagyobb területeket piaci rendeltésétől elvont; 1897 febr. 1 -tői kezdve joghatálylyal pedig megszüntette a legjövedelmezőbb piacot az Ujvásár-teret. Tette mindezeket anélkül, hogy az elvont területek helyett más piacokat nyitott volna. 1897 tebr. 15-től életbe léptette alperes a fővárosi vásárcsarnok szabályzatát és ezzel egyidejűleg 28 piacot betiltott. A központi vásái csarnok közelében egy húspiacot rendezett be, amelyen 1897 febr. 15-től a helypénzt alperes szedette. Ugyanezen időtől fogva a házalóktól és a járva-kelve árusítóktól is alperes szedette a helypénzt, illetve az ennek megtelelő illetéket. Ennek következménye volt, hogy a bérbeadó alperes jogellenes eljárása folytán a bérlet 2-ik és 3-ik évében állás és helyi illetékek címén a bérletei erősen megcsappantak. Kárát e cimen keresetében 436,684 frt 22 krban számította fel, válaszában pedig 42,950 frt 72 krra szállította le, kéri ennek megfizetésére alperest kötelezni. Amennyiben ezen kérelmének hely nem adatnék, kéri hogy alperes köteleztessék; a.) a zsibárosoktól, a (idény) húspiacon, ugy a házalóktól beszedeti 17,898 frt 72 kr. helypénz megfizetésére, mely összeggel alperes az ő kárával jogtalanul gazdagodott; b) továbbá az 1897. évi február, március hónapokra illetéktelenül és jogosulatlanul felvett 22,352 frt 53 kr. bér visszafizetésére. Felperest keresetével elutasítani kellett; mert: 1. az A) a. csatolt, mindkét fél által valódinak elfogadott szerződés 16. pontja szerint, alperes főváros fentartotta magának a jogot, hogy minden nyilvános teret és árulási helyet tetszése szerint «rendezhessen és megszüntethessen*, felperes bérlő pedig ••mindezen intézkedésekben ellentmondás és kárkövetelés nélkül megnyugodni tartozik>. 2. A szerződés 1. pontja szerint a főváros által a bérlet tartama alatt netán bárhol létesítendő köz-élelmezési vásárcsarnok és zsibárus-bódékban a helypénzszedési jog felperest nem illeti meg. Ezt a főváros a maga részére mint «kivételt» fentartotta. Ha tehát igazak is azon kereseti állitások, hogy alperes a piacokat kisebbítette, hogy egy piacot beszüntetett, hogy a vásárcsarnok-intézményt és a zsibárus-bódékat életbe léptette, alperesnek mindezen tényei jogellenesnek nem tekinthetők, mert a szerződés szerint ezekhez alperesnek joga volt. Amennyiben tehát ezen tényekből bármiféle hátrány, vagy kár háromlott is felperesre, ezek miatt követelésekkel alperes ellen fel nem léphet. 3. Kártértési igénye felperesnek azért nincs, mert erről már előre lemondott. A szerződés 6. p. szerint ugyanis: «Bérlőnek sem az 5. pontban felsorolt esetekben, sem bármely más esetben nem áll jogában netalán történt károkért, vagy elmaradt haszonért, avagy bármi más cimen Bpest fővárostól kártérítést követelni.* Eszerint felperes kár vagy elmaradt haszonra való igényéről alperessel szemben már előre lemondott, s ez szerződésileg ki is lett kötve. Ha felperes ebbe beleegyezett és hozzájárult, ez most már reá nézve kötelező még akkor is, ha igaza volna is, hogy alperes a keresetben felsorolt tényeivel őt valóban megkárosította. 4. A szerzó'dés 4. pontja szerint «bérlő netáni háború, közlekedési akadályok, rosz termés, árviz s bármi elemi csapások esetén, szóval semmi esetben és semmi cím és ürügy alatt bérleengedést nem követelhet*. A zsibárus-bódék és a vásárcsarnok felállítási jogát, illetve ezen helyeken az illeték szedését alperes magának a szerződés 1. pontja szerint fentartotta. A mit tehát alperes a zsibárus-bódék használatáért beszedett, ez őt szerzó'désszerüleg megillette. Hasonlóképpen a húspiacon és a járva-kelve árusítóktól beszedett illetékek is; mert felperes maga sem tagadta azt az alperesi állítást, hogy a húspiac a vásárcsarnoki szab. rendelet 5. §-a értelmében a közp. vásárcsarnokhoz tartozott. Tehát a húspiacon éppen oly joggal megillette alperest az illetékszedési jog, mint benn a vásárcsarnokban. Nem tagadta felperes azt sem, hogy a járva-kelve árusítás is a vásárcsarnok-szabályzattal kapcsolatosan akként lett rendezve, hogy a járva-kelve árusítók a hivatkozott szab. rend. 7. §-a alapján csak csarnoki árut árulhattak. Ebből következik, hogy a járva-kelve árusítás is a vásárcsarnok-intézmény kiegészítő részét képezi, ugyanazon elbírálás alá esik, mint a vásárcsárnok felállítása, ami pedig alperesnek szerződésileg kikötött joga volt. Végeredményében a zsibárus-bódék, a húspiac felállítása, a járvakelve árusítás rendezése sem volt más felperesre nézve, mint a piacok kevesbitése, ami ha megtörtént i s, a szerződés 16. pontja, de 1. pontja szerint is alperest megillette. E címeken állítólag jogtalanul beszedett 17,898 frt 72 kr. kárra nézve s :m lehet felperesnek igényét megállapítani, a fentieken kivül még azért sem, mert azt a szerzó'dés 6. pontja szintén kizárja. Az előadottak szerint felperes követelési joga sem a jogtalan gazdagodás, sem bérvisszatérítés, sem kártérítés cimén meg nem állhat, a számszerűsítés megállapítására felhozott bizonyítás mellőzésével felperes keresetével elutasítandó volt. A perköltségre vonatkozó intézkedés a bprt. 251., 252. §-án alapszik. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 decemb. 5-én 2,044. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Megokolás: Az elsőbiróság ítélete felhozott indokaiból és azért hagyatott helyben: mert az A) alatti szerződés 1., 6. és 16. pontjának egybevetéséből, valamint abból a köztudomású ténykörülményből, hogy alperes főváros közgyűlése a 6. /. a. szerint már 1891-ben elhatározta a vásárcsarnoknak oly módon való felállítását, amint azt keresztül is vitte, nyilván megállapítható, hogy felperes a székes fővárosi vásár- és tőzsdecsarnokok felállításával s ezzel kapcsolatban a piacterek rendezésével járó kockázatot is magára vállalta; aminthogy különben a 16. és 6. p.-nak egyébként értelme sem lenne, ha és amennyiben alperesnek a csarnokokra vonatkozó intézkedései felperesre nézve hátrányosak voltak volna is, kártérítést az alperes irányában jogosan nem igényelhet. De nem követelhet kártérítést felperes a miatt sem, hogy a bérlet tartama alatt a Petőfi-tér környékén a csatorna, a vámház előtti Dunaparton a Ferenc J. hid, a Deák F.-téren pedig a földalatti vasút építésének tartamára az árusítás bizonyos részben az építkezésekkel akadályoztatott; mert egyrészt az igy elvont piaci területekért a per adatai szerint a kérdéses területek környékén más oly helyek engedtettek át piaci használatra, melyek azelőtt e célra nem használtattak: másrészt pedig a hídépítés állami vállalkozás volt és az A) a. szerződés 6. pontja szerint alperes rendelkezése alól ily módon elvont terület veszteségével felperes a kárpótlásról előre lemondott. Az István- és Hunyady-téren a vásárcsarnokok építése tartamára rakodóul igénybe vett kisebb-nagyobb területek pedig amellett, hogy csak igen csekély mérvben vonattak el ideiglenes piaci rendeltetésüktől, a szerződés Ifi. pontja szerint jogosulatlan elvonásnak nem tekinthetők, s annál kevésbé,mert a vásárcsarnok felállításával állanak szoros kapcsolatban. A m. kir. Kúria (1903 febr. 4-én 1,024/P. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítélete részben megvátoztattatik, felperes kárkövetelési joga a vásárcsarnokok megnyitása napjától 1897. márc. 31-ig terjedő időre megállapíttatik, ehhez képest az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a kitett időre igazolható kár összegének megítélése kérdésében hozzon a perköltségekre is kiterjedő érdemleges uj Ítéletet. Egyéb elutasító rendelkezésében a másodbiróság Ítélete helyben hagyatik stb. Megokolás: A per adataiból megállapítható, hogy alperes 1897. febr. 15-én, tehát a közte és felperes között létrejött szerzó'dés tartama alatt a vásárcsarnokokat nem csak megnyitotta hanem az elárusítókat büntetés terhe alatf eltiltotta attól, hogy a vásárcsarnokokon kivül az elárusitást gyakorolják. Igaz ugyan, hogy a peres felek közötti jogviszonyt szabályozó szerződés első pontjában a bérlet tárgyai közül a vásárcsarnokok is kivétettek, de éppen az, hogy a vásárcsarnokok kivételként emiittetnek, bizonyítja, hogy egyébként a szerződés célja az volt, hogy felperes, a kivétel alá nem eső elárusító helyeken a szerzó'dés tartama alatt az állás- és hely-illetékeket szedhesse. Azzal azonban hogy az elárusítók a vásárcsarnokokon kivül való elárusitástól büntetés terhe alatt eltiltattak és ekkép az elárusító helyek tényleg és a nélkül szüntettek meg, hogy azok helyett más megfelelő és a szerződés hatálya alá eső helyek jelöltettek volna ki, felperestől a bérlet tárgya legnagyobb részben elvonatott.