A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

100 A JOG Minthogy pedig a szerződésben semmiféle rendelkezés az iránt, hogy miyen elvek nyerjenek alkalmazást az esetben, ha a vásárcsarnokok a szerződés tartama alatt megnyittatnának, önként következik, hogy a szerződés létrejöttekor a vásárcsarnokok megnyitásának eshetősége figyelembe sem vétetett és hogy beálltának következménye az általános jogszabályok szerint bírálandó meg annál inkábD, mert a vásárcsarnokok megnyitásával az élelmi szerekkel való kereskedés egész rendszeres, a leglényegesebb változáson ment keresztül és felperesre nézve a bérlemény legnagyobb részének használata lehetetlenné vált. Alperes ugyan azt vitatta, hogy a szerződés 5., 6. és 16. p. a vásárcsarnokok megnyitására is alkalmazandók-, a Curia azonban ezt az érvelést el nem fogadta. Mert az 5. p. kizárása a díjszabás mértékében eshetőleg beálló változások következményeiről, a 6 p. pedig egyes díjtételek vagy díjszabály egyes szakaszainak megszüntetéséről és arról az esetről foglal magában rendelkezést, ha a díjszedésre szolgáló helyek tetemesebb része a főv. rendelk. alól elvonatnék, ez azonban nem esik egy tekintet alá a vásárcsarnokok megnyitásával és az azokban való elárusitás kötelező voltával, mert mig előbbi esetben a főváros rendelk. alól kivont elárusító helyek nyithatók sőt szükségkép nyitandók, addig ez az utóbbi esetben ki van zárva. Ami pedig a szerződés 16. p.-ját illetti, ez szintén nem vonatkozik a vásárcsarnokok megnyitására és következő használatára, hanem csupán a fővárosnak azt az önként értetődő jogkörét tartja fenn, mely szerint a nyilvános terek és elárusító helyek rendezése és megszüntetése körüli intézkedés a fővárost a szerződés tartama alatt is megilleti. A kifejtettek szerint nem szenvedhetvén kétséget az, hogy felperestől a vásárcsarnokok megnyitása óta a bérlemény legnagyobb része jogellenesen elvonatott, nyilvánvaló, hogy eme jogellenes cselekménnyel felperesnek okozott kárt az alp. megtéríteni tarto: zik. Miért a v.-csarnokok megnyitása idejétől a szerződés lejártáig terjedő időre ez elvont területeken nem gyakorolható jogok megszűnte folytán igazolható károknak megtérítését felp. joggal követelhetvén, keresetének részben helyt adni és az első bíróságok Ítéletét ennyiben megváltoztatni kellett. Minthogy azonban az elsőbiróságok a kár összege kérdésében nem határoztak, a perköltségeknek ki által viselése pedig a végitéletre tartozik, az első bíróságot a rendelkezési rész értelmében további eljárásra kellett utasítani, stb. Ha a fél által az ügyvédnek a reá bízott per megnyerése esetére meghatározott összegű iutalomdij igértetik, ez a jutalomdíj teljes összegében csak akkor illeti meg az ügyvédet, ha a per az ügyvéd képviselete mellett fejeztetik be anélkül, hogy a per folyama alatt és annak a folytatása végett más ügyvédről gondoskodni és más ügyvédet díjazni kelljen. Ha tehát az a képviselet, mellyel az ügyvéd a fél részéről megbízatott, az ügyvédnek az ügyvédek lajstromából kitörlése által jogilag megszűnt és a fél perében más ügyvéd képviselete vált szükségessé : kötelezett jutalomdíj leszállításának az 1874 : XXXIV. t.-c. 55. §. értelmében helye van. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 május 5. I G. 790. sz. a.) A megtámadott végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül benyújtott folyamodás nem utasítható vissza elkésés okából akkor sem, ha a felfolyamodással élő a megtámad tt végzésnek részére történt kézbesítése előtt ennek rendelkezéseiről a vele közölt más, utóbb kelt határozatok tartalmából már tudomást szerzett. (A m. kir. Kúria 1903 ápr. 3. 375/903. sz. a.) Tisztán árkülönbözeti ügyletek csak naturális obligatiót létesítenek ugyan, a naturális obligatióból származó követelések azonban, jólehet birói uton való érvényesítésüket a törvény meg nem engedi, sem nem tiltottak, sem nem érvénytelenek és ehhez képest az ily természetű követelések tekintetében tett szolgáltatások birói uton sikeresen vissza nem követelhetők. (A bpesti kir. it. tábla mint felülvizsg. bíróság 1903 május 20. I. G. 28. sz. a.) Ha az örökhagyó végrendeletileg általános örököst nevezett és emellett hagyományt is rendelt, az örökhagyó hitelezője, ki követelésével csak akkor lép fel, amikor a hagyomány a hagyományosnak bíróilag már átadatott, utóbbitól a hagyomány erejéig való kielégítést csak akkor követelhet, ha az örököstől az öröklött vagyonból kielégítést nem nyerhet. (A m. kir. Kúria elülvizsg. tanácsa 1903 máj. 9-én 1. G. 707/902. sz. a.) A fővárossal kötött építési szerződésben ki volt kötve, hogy késedelem esetén a fővárosi tanács jogosítva lesz a vállalkozót pénzbirsaggal (kötbérrel) sújtani és hogy a bírságösszeg minden biroi beavatkozás nélkül közigazgatási uton behajtható. A tanács 2.000 K. bírságot szabott ki és e cimen hasonló összeget tartott vissza a vállalkozó járandóságából. Utóbbitól követeli a visszatartott összeget. Kimondatott, hogy alperes városnak a bírsághoz, helyesen kötbérhez való igénye szerződésen alapuló tisztán magánjogi kérdés lévén, mely vitássá válta esetében kizárólag birói útra tartozik, ilyen szerződési kikötés bármelyik fél ellenzése esetében hatállyal nem b*r és igy a bíróság a perben a maga egeszében biraija el azt a kérdést, hogy a várost a kötbér meglleti-e ? 1A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 ápr. 15. I. G. 657/1902* isz. a.) Ugy a S. E. 27. §. értelmében emelhető pergátló, mint a 3I. §-ban említett, a kereset megváltoztatását és felemelését ellenző kifogás különálló es egymással kapcsolatban nem áll, a mennyéén előbbinek a célja az, hogy a per megbüntettessék vagy félbeszakittassék, utóbbinak pedig hogy a jogkérdés egyedűl az eredeti kereseti alapon és kérelem ; orlatai kozott döntessék el következően a perben felhozottnak csak az a kifogás íetinthető amely kifejezetten es szabatosan előterjesztetett. tekint^ezt0állandóan követett törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály az. hogy ellenkező kikötés nemlétében a közös tárgy tulajdonosai illetményeikről szabadon rendelkezhetnek következően azt a társtulajdonos beleegyezése nélkül is szabadon elidegenithetik. (A m kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 ápr. 29. G. 693. sz. a.) Ha a házasfeleknek agy- és asztaltól való ideiglenes különélése 6 hora elrendeltetik és ezen Ítélet fölebbeztetik a Kúriahoz ez esetben a különélésre megszabott 6 ho a Kúriai Ítélet kézbesítésétől számítandó. (A m. kir. Kúria 1903 május 20. 3,983. sz. a.) Az 1883 H t-c 61. §. utolsóelőtti bekezdése szerint olyan esetben midőn a közigazgatási uton lefoglalt és eladott tárgyakért befolyt'vételárra korábbi bírói foglalás vagy törvényes zálogjog alapján, az illetékes bíróságnál elsőbbségi igény jelentetett be ez az igénybeielentés csak akkor szolgaihat a zálogjog elsőbbségi kérdésében tartandó tárgyalásnak és az a felett hozandó határozatnak alapjául, ha az elsőbbségi bejelentesnek megtörténte a foglalást és árverést foganatosító kózigazg. hatoságnál az árverés napjáig hitelesen igazoltatik, mely esetben köteles a végrehajtó az eladott tárgyakért befolyt vételárt ahhoz a bírósághoz, mely az eladott tárgyakat lefoglalta, vagy amelynél törvényes zálogjog alapján az "elsőbbségi igény bejelentetett, azon kéressél beszolgáltatni, hogy a zálogjog elsőbbségi kérdé sében a kincstár képviselőjének megidézése mellett tartandó tárgyalán utján határozzon. A nváradi kir. itélő tábla (1901 dec. 12.-én 3,646./P sz. a.) Nvárad városának a m. kir. kincstár elleni elsőbbségi igény megállapítása iránt, a Nvárad vidéki kir. jbiróság. előtt folyamatba tett perében következően a végzett- A kir. tábla az első bíróság végzését megváltoztatja, Nvárad város elsőbbségi igénybejelentését elutasítja. Megokolás: a kir. államkincstár G. E sörgyáros ellen közadóbeli tartozások miatt közigazgatási után végrehajtást és a lefoglalt ingókra árverést foganatosítván, az eljárás ellen Nvárad. városa, mint a sörgyár tulajdonosa panaszt emelt a miatt, hogy ő az árverésről értesítve nem lett s ez okból fennálló bérhátraléka erejéig az árverés megtartása előtt törvényes zálogjoggal biztosított követelésére nézve elsőbbségi igényét bejelentés által nem érvényesíthette. Nváradi pénzügyigazgatóság a panaszt alaposnak találván, 64,592. sz. a felhívta Nváradváros polg. mesterét, hogy elsőbbségi igényét a felhívás vételétől számított 15 nap. a. az illetékes kir. jbság előtt bejelentés által biztosítsa. A 64,592. sz. felhívási végzés ellen használt felebbezési jogorvoslatok a m. kir. közigazgatási bíróságnak 15,347. sz. ítélete folytán sikerre nem vezetvén, Nvárad város elsőbségi igényét a nváradvidéki jbiróságnál 1900 márc. 30-án 155/1 I. sz. a. bejelentette. Ez a bejelentés azonban elkésetten történt; ugyanis: a kir. közigazgatási bíróságnak 15,347 sz. Ítéletének indokolásában lévő az a kijelentés, hogy a város elsőbbségi igényét még most is érvényesítheti, nem értelmezhető akként, hogy a bejelentés idő tartamra való korlátolás nélkül bármikor eszközöthető, hanem csakis a közigazgatási bíróság Íteletének kézhezvételétől számított és a hatályban fentartott 64,592. sz. pénzügyigazga.ósági végzésben megszabott 15 napi záros határ idő alatt. A 15,347. sz. közigazg. bírósági ítélet kézbesítését igazoló vétiv 39,000 sz utasítás szerint a közigazg. bírósághoz terjesztetett fel ugyan, azonban a 155/1 1. sz. bejelentéshez B. a. csatolt városi 1,973. sz. végzés nem hagy kétséget az iránt, hogy a 14,347. sz. közig, bírósági Ítélet legkésőbben a B. alatti kelte napján, vagyis 1900. febr. 16-án kézbesittetttt, ettől kezdve pedig a bejelentés megtételére megszabott 15 napi záros határidő 1900 máj. 3-án járt le, holott Nvárad város bejelentését máj. 30-án tette meg. Minthogy pedig a záros határidő a. teljesitendő jogcselekmények hatályossággá időbeli kiterjesztést nem tür meg, és ezzel ellenkező rendelkezés sem a közadók kezeléséről szóló 1883: XL1V. t.-c.-ben, sem pedig a végreh. elj. szabályozó 1881: LX. t.-c.ben nem foglaltatik, sőt ellenkezőleg az utóbbi törv. 111. § az elsőbbség bejelentését csak az árverés megkezdéséig engedélyezi, a midőn tehát a kir. pénzügyigazgatóság az 1883 XLIV& t -c. 61. §-ában és az 1881 LX. t.-c. 93. §-ában az igénykereset benyújtására megszabott 15 napi határidő alatt teendő bejelentését az elsőbbbségi igénynek megengedte, ezt á határidőt Nvárad városa tovább kiterjeszteni jogosított nem lehet. Ezekből az indokokból az I. bíróság végzését megváltoztatni és az elkésetten tett elsőbbségi igénybelentését elutasítani kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903. ápril 7-én 1,378 sz. a.). Mindkét alsó bíróság végzése az előző eljárással együtt hivatalból megsemmisíttetik és az 1900 P. r. 155/1 sz. elsőbbségi bejelentés N.-varad város képv. D. L. t. ügyésznek visszaadatni rendeltetik: — mert az 1883: 44 t.-c. 61. §. utolsó előbbi bekezdése szerint olyan esetben, midőn a közigazgatási uton lefoglalt és eladott tárgyakért befolyt vételérra korábbi biréi foglalás vagy törvényes zálogjog alapján, az illetékes bíróságnál elsőbbségi igény jelentfe" bf'.ez az igénybejelentés csak akkor szolgálhat a zálogjog elsőbbség, kérdésében tartandó tárgyalásnak és az a felett hozandó határozatnak alapjául, ha az elsőbbségi bejelentésnek megtörténte a foglalást és árverést foganatosító közigazg. hatóságnál az árverés napjáig hitelesen igazoltatik, mely esetben