A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

206 A ÜO hónapon át szedhető még zálogkölcsöndij a zálogkölcsön után, ha az árverés ezen időn tul is tartatnék meg. A zálogháztulajdonos tehát, ha az adós a lejáratkor a zálogtárgy kiváltása vagy a kölcsön meghosszabbítása végett nem jelentkezik, a zálogtárgy felett nem tendelkezhetik, neki cselekvési szabadsága nincsen, ő hallgatólagosan a kölcsönszerződést meg nem hosszabbíthatta, ő rá nézve a szerződés hatálya a lejáratkor megszűnt, miből önként következik, hogy a lejárat és az árverés közt eltelt időre illetéket fizetni nem tartozik, dacára hogy ezen időre, illetve 3 hóra kamatot szedett, mert illetékkötelezettséget egyedül jogügylet létrejötte állapithat meg. Ugyanezen okból nem járhat illeték az adós egyoldalú késedelme esetén azon időre, mely eltelt a lejárattól az adósnak a zálogtárgy kiváltása vagy a kölcsönügylet meghoszabbilása végett való megjelenéséig. A m. kir. pénzügyminisztérium ezen álláspontra helyezkedve 20,212/901 sz. rendeletében egy konkrét esetből kifolyólag, az érdekelt zálogháztulajdonost a kérdéses tételeknek az illetékfizetés céljából készítendő havi kimutatásba való felvétele alól felmentette. Az 1881. évi XIV. t.-c. által szabályozott nyilvános zálogintézetek tehát egyedül csak a kötött kölcsönügyletek és a tényleges meghosszabbítások után ezek időtartamához képest tartoznak a bélyegtörvény általános rendelkezése szerint I.. illetve II. fokozatú illetéket fizetni. Befejezésül még csak rá akarok mutatni arra, hogy az illetéki díjjegyzék 64. és 89. tétele alapján a magánzálogházak által kötött ügyletekre alkalmazandó ezen rendelkezése az 1881. évi XIV. t.-c. 11. §-ában foglaltak folytán már-már tarthatatlanná vált, és magát a zálogházi intézményt eredeti hivatásának teljesítésére képtelenné tette. Köztudomású, hogy ezen intézmény főleg a legszegényebb néposztály pillanatnyi szükségének (nyomorának) enyhítése szempontjából államjogi, közgazdasági és társadalmi fontossággal bír, miértis azt vagy teljesen és kizárólag az államnak kellene kezébe venni vagy pedig egy újonnan alkotandó törvényben a kis kölcsönöket az állami terhektől teljesen mentesíteni. A zálogházi törvény 11. §-a szerint a szedhető zálogkölcsöndij (gondozási, őrzési, biztosítási, kezelési, egyéb dijak és iletékek a kamattal együtt egy összegbe foglalva) nagyságát a kölcsönösszeg százalékában kifejezve az illetékes törvényhatóság meghallgatásával a kereskedelemügyi m. kir. miniszter határozza meg, ennélfogva ha tekintetbevesszük, hogy Budapesten az értékpapírokra adott kölcsönök után 8°/0-ban, egyéb kölcsönök után pedig 12°/0-ban van a zálogkölcsöndij nagysága megállapítva, a zálogmtézetek — miután az illetéki díjjegyzék 64. tétele alapján a 4 koronán aluli kölcsönök illetékmentesek — vagy csak 4 koronán alul, vagy pedig legfeljebb 25—30 koronán felül nyújthatnak egy-egy zálogtárgyra kölcsönt. Ugyanis, ha a kölcsön p. o. 10 korona és az adós ezt egy hó múlva visszafizeti, akkor a hitelező zálogos 10 fillér zálogkölcsöndijat kap, melyből I. fokozat szerint az egész 10 fillért illeték fejében az államkincstárnak tartozik beszolgáltatni; a 2—9 korona kölcsön után az 1 hóra szedhető dij 2—9 fillér, az illeték pedig 10 fillér; de még 20 korona kölcsönnél is a zálogháztulajdonosnak csak 10 fillér marad, ami 6«/.-dak felel meg. s ha most ebbőevonjuk , zálogtárgy őrzésével, kezelésével, tüz es betörés ellen való b.ztositással járó költségeket, akkor nemhogy tökéje es faradsága után haszna volna, de tényleg rá kellene fizetnie. Ez ellenkezik a bélyegtörvény egészének szellemevei es az adózás elmeletével is! A zálogháztulajdonos kényszerülve van tehát vagy a 2-20 koronás kölcsönöknél a zálogkölcsöndnon kívül a törvény ellenére az elzálogosító féltől bizonyos meg nem engedett járulékot szedni, mely esetben azonban magát súlyos büntetésnek teszi ki, vagy pedig épp a legszegényebb néposztály által leginkább igényelt ezen kölcsönöket viszautasitani. Igaz ugyan hogy a kormány az utóbbi időkben ezen visszásságot megszüntetendő, egynéhány kéz.zálogügyletek kötésére alakult részvénytársaságnak magadta a felhatalmazást, hogy ezen kis kölcsönöknél zálogkölcsöndij fejében minimálisan 40 fillért szedhessen,* de ezen intézkedés a bajt csak egyoldalulag az intézet szempontjából szünteti meg, ellenben épp a kis ember terhét még súlyosabbá teszi. Az 1881 évi XIV. t.-c. alkotásánál a törvényhozás a pénzügyi törvényekről megfeledkezett; az ez által előállott anomáliát tehát a szegény néposztály érdekében csak ujabb törvényhozási intézkedéssel lehet csak megszüntetni. Reformok a végrehajtások terén. Irta JA EGER ALAJOS, tenkei bírósági végrehajtó. ^(Végcf* Nem vonható felelősségre a jegyző, annál kevésbbé a segédjegyző vagy jegyzői irnok, mert tudjuk mi azt jól, hogy a végrehajtói vizsgát tett szakember — kinevezett bírósági végrehajtó is — végrehajtói kineveztetése után mint újonc bátran ütheti mellét, kijelentvén : Még semmit sem tudok. Hogy valamit tudjon, ahhoz kell legalább 2—'ó évi gyakorlat, a végrehajtási törvények, főleg Imling Konrád dr. remek művének a Végrehajtási törvény nragyarázatá-mk folytonos olvasása, a régi és uj kúriai döntvényekben és a táblai elvi határozatokban való folytonos búvárkodás szükséges, ha nemcsak dijait akarja felszedni, hanem érte ésszel is szándékszik dolgozni. Én tehát a kodifikáló uraknak melegen ajánlom fenti körülménynek figyelembevételét, mert ha a tervbe vett törvénynek ilyetén intézkedése keresztül fog menni az országházban és hatályba lép, — az ennek folytán később beálló szomorú állapoton nem tudnak majd segíteni, bár az egész ország fel fog jajdulni, hogy a 100 koronán aluli ügyek épp ugy nem hajthatók be, mint az eddigi 40 koronán aluli ügyek. De kérdjük, segit-e ez az előrelátható jajdulás a dolgon, segít-e ez a kereskedő, iparos vagyoni állapotán, kinek esetleg egy * Ez pedig minimálisan a 2—20 kor. kölcsönöknél, 40—80°/o kamatnak felel meg. A szerkesztőség. ** Előző közlemény a 23. számban. Nem annyira a tárgyi jogra, mint inkább az alanyi jogra tanulságos Ficht-ncklí) «Ich» und «Nicht Ich» princípiuma. Ezek mellett, de ezekkel ellentétes elvi álláspontból fejtette ki az ideálista lángész: Hegel16) a fejlődési princípium alapján eszményi jogfilozofiáját, amely sarkaiban, létében megtámadta az eddig egyeduralomra szert tett természetjogot. Az eszme Grotúis tanában testet öltvén, a természetjognak, az észjognak alapjává lett az a tétel, hogy, valamint a természet és valamint az emberi szellem, a logikus ész változhatatlan és örökérvényű, éppen ugy a természetjog, vagy észjog is változhatatlan és örökérvényű. A természetjog vagy észjog tehát nem tételes elveket, hanem oly dogmákat állit fel, amelyek az egész emberiségre általánosak és örökérvényüek. Az örökérvényű jog tanainak kiépítésében különös tevékenységet a dogmák nagymestere, a theologiai tudomány fejtett ki, az impulzust erre két kardinális tantétele adta meg, amelyek közül az egyik: az istentől az emberbe oltott hit; a másik : az istentől az emberbe oltott jog tantétele. ") Fichte Joh. Gottlieb : Versuch einer Kritik aller Offenbarung. Königsberg, 1792. — Grundlage der gesammten Wissenschaftslehre. Jena, 1794. — Grundlage des Naturrechts nach Principien der Wissenschaftslehre, Jena, 1796. — System der Sittenlehre nach Principien der Wissenschaftslehre. Jena, 1798. — Die Bestimmung des Menschen Jena, 1800. 16) Heg el Georg Wilhelm Friedrich : Phánomenologie des Geistes Bamberg, 1807. — Die Logik. Nürnberg, 1812—1816. — Enciklopadie der philosophischen Wissenschaften. Heidelberg, 1817. — Die Grundlinien der Philosophie des Rechts. Berlin, 1821. A filozófusok a Hugó Grotius (de Groot) alapította talajon az utóbbi tantétel fejtegetésébe bocsátkozván, arra a dedukcióra jutottak, hogy miután az ember maga kettős törvények, t. i. természeti és lelki, anyagi és erkölcsi, külső és belső, érzéki és szellemi, isteni és világi törvények uralma alatt áll, a lelki, erkölcsi, belső, szellemi vagy isteni törvények pedig változhatatlanok és örökérvényüek : az ezekre a törvényekre, mint a természetnek és az észnek a törvényeire alapított jognak is változhatatlannak és örökérvényűnek kell lennie. Ez a tan azonban alapjában téves lévén, annak összes dedukciói önmaguktól romba dőlnek ; mert: akár a nagy egyetemes természetet, akár a speciális emberi természetet tekintjük, az örökérvényű jogot igazolni merőben lehetetlenség ; ugyanis : az egyetemes természet törvényei egészen mások, mint az emberi természetéi; amazok erőműtani, dinamikai, emezek ellenben szellemi, intellektuális erők; a dinamikai erők hasonló feltételek mellett ugyanazt az eredményt adják, ellenben az intellektuális erők összhatásából és harmóniájából uj lét, a fejlődés uj alakja, a kultúra folytonos tökéletesedése, — és amiként kifejtettem — a )og mint kulturlétalak is, áll elő. Addig tehát, amig a fejlődés folytonosságban van, amig a kultúra fejlődése befejezést nem nyer : örökérvényű jogról szóin, sőt ilyet elképzelni sem lehet, mert a jognak, mint kulturletalaknak, mint a kultúra érték- és fokmérőiének feltétlenül lépest kt fejlődnie, haladnia kell tartania a kultúra haladásával, tehát a jognak is Ezekből kifolyólag az örökérvényű jog léte, létezhetése ik ugy volna képzelhető, ha az embernek érzéki és szellemi