A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 26. szám - Reformok a végrehajtások terén. Vége

A JOG 207 ily összegnek benem hajt hatása vesztét okozhatja? Az egész | kereskedelmi világ hitelből tartja ftnn magát ha tehát a | hitel a rossz behajtási körülmények miatt megszűnik, megszűnik a forgalom is, de megszűnik maga az üzlet is, — ez a i természetes következménye. Most áttérek a végrehajtói állás államosítására. Egész elfogulatlanul kijelentem, és röviden, — nehogy | az érdekeltség gyanúja érjen, — hogy a magas kormány annál j jobbat nem tehetne, mint hogy a végrehajtói állást államo- j sitsa és a végrehajtót tisztességes fizetéssel lássa el, mert j hivatásunk felelősséggel teljes, fárasztó, folytonos kellemetlen- ! séggel kell küzdenünk, éjjel-nappal szolgálatban vagyunk és az j eddigi keresetünk sehogy sem áll arányban a teljesített szol- j gá'attal. A gyenge jövedelem, fizetés, jól tudjuk, hogy rossz i tanácsadó. Ez áll kizárólag a vidéki végrehajtókról, a fővárosi í végrehajtók brilliáns jövedelméről nem akarok szólni, pedig, ha a végrehajtók szóba kerülnek, mindig a csekély számú fővárosi végrehajtókat veszik alapul, de a mintegy 500-at tevő vidéki, sok helyen nyomorgó végrehajtókról mindenki megfeledkezik. A végrehajtá- i eljárás módosításához kivánok szólni. Az országházban a végrehajtói intézmény mult évi ápril 24-én történt megvitatása alkalmával az egyik képviselő ur a2t a kérdést intézte az igazságügyminiszter úrhoz, hogy ha az ingók előzőleg valamelyik hitelező által már lefoglaltattak, hogy miért ne lehetne például a felülfoglalást akként teljesíteni, hogy a bírósági végrehajtó a helyszínére való kiszállásnak mellőzésével a felülfoglást a székhelyén az alapfoglási jegyzőkönyvre reá vezesse és erről az érdekelteket értesítse. A képviselő ur szives engedelmével megadom a választ, hogy miért nem lehet. Például : az alapfoglaltatónak van egy 200 koronás követelése, s midőn 500 korona becsértékü ingókat fogialt, az ezeken kivül még végrehajtást szenvedett birtokában található ingóknak lefoglalását mellőzte, azon egy.-zerü oknál fogva, mert a kijelölés joga őt illeti meg s mert nagyobb pressziót gyakorolni nem kiván, méltányosság okából. Ez történik körülbelül a hivatalból foganatosítandó végrehajtásoknál is. Az alapfoglalás után 6 hónapon belül ' jelen'kezik uj hitelező, kinek a követelése 400 korona; vájjon most, ha a már lefoglalt ingókat felülfoglaljuk, elég fedezet-e ez? Az uj hitelező kívánja a foglalás folytatását a még eddig le nem foglalt ingókra, tehát a már lefoglalt ingókat felülfoglaljuk és a talált és eddig le nem foglalt in.ókat lefoglaljuk, ez pedig csak megszemlélésük által történhetik. Megeshetik az, hogy a negyedik hitelező a három elődje által lefoglalt ingókat felülfoglalja és kutatás közben még olyan ingókra akad. amelyeknek létezéséről az őt előző három hitelezőnek még sejtelme sem volt. Továbbá valamely kereskedőnél az egyik hitelező foglaltat, méltányosság okából avagy azért, mert az ő érdeke ugy kívánja, a kereskedőnek üzletét | be nem zárja, — a második hitelező felülfoglaltat és szintén nyitva hagyja az üzletet, mert az ő érdekei is ugy kívánják, — a harmadik hitelező azonban azt mondja, hogy az én érdekem azt kívánja, hogy az üzlet be legyen zárva, tehát kérem a szoros zárt a felülfoglalt ingókra, minél fogva az üzletet az ő kérelme folytán be kell zárni; ezt pedig csak a helyszínén lehet teljesíteni. Nem lehet kötelezővé tenni azt az eljárást, akár közbejöttével akár pedig hivatalból foganatosittatik a végrehajtás, hogy az összes található ingók már az első alapfoglalás alkalmával lefoglalandók, mert ez nemcsak a méltányosságba, hanem a törvénybe is ütközik, mert például helyes-e vagy méltányos-e, ha egy 150 koronás követelésnél az összes található esetleg 2,000—5,000 korona becsértéket tevő ingókat lefoglaljuk ? Mily pótolhatatlan kár származhat ebből, leginkább akkor, hogy ha a szoros zár is alkalmaztatott. A felhozottakból kitűnik tehát, hogy a végrehajtási törvénynek ebbeli intézkedésén nem szabad változtatni. Ez áll ugy az ingók, mint a követelések lefoglalásánál. Mert például a hitelező tudja ugyan azt, hogy végrehajtást szenvedőnek valakinél van követelése, de ennek lefoglalása által csekély összegénél fogva, avagy a követelés kétes természeténél fogva még nem nyer fedezetet, kivált, ha a követelés már előzőleg mások által foglaltatott le. A hitelező kutatni akar a helyszínén, vájjon nem találhat-e még oly ingókat is, melyeknek lefoglalása által követelése legalább részben nyer fedezetet, — elütni ettől a jogtól egyik hitelezőt sem lehet. A sajtó is nagy üdvkiáltással fogadta azt a szárnyrakapott hírt, hogy ezután az ingó árveréseknél is — ugy mint az ingatlan árveréseknél — a bánatpénz letétele megkívántatik az árverelők részéről, az ingók elkótyavetyélésének meggátlása céljából. Legkevésbbé a hitelező fogadhatja a törvénytervezetnek ebbeli intézkedését örömmel, sőt a hitelezőt határozottan veszély fenyegeti, mert ez az intézkedés agyonbunkózza a hitelt teljesen; lassúvá, bonyodalmassá teszi az árverést, az árverelőket elriasztja az árveréstől, az összejátszást előmozdítja, de a munkát és az árverési jegyzőkönyv bélyegilletékét óriási módon szaporítja. A hitelt agyonveri azon egyszerű okból, mert a hitelező ilyetén nehezen, csak nagy ceremóniával juthat követeléséhez, ha juthat. Lassúvá és bonyodalmassá teszi az eljárást azon okból, — mert az ingó-árverésen köztudomás szerint rendesen több árverelő vesz részt, mint az ingatlan árverésen, sőt néha 20—30-an árvei élnek. Most már minden egyes árverés alá bocsátandó tárgynak a jegyzőkönyvben egy külön, egész oldalt kell nyitni, az árverelők nev.;, a bánatpénz összege kitüntetendő. Ez pedig mellőzhetetlen, mert gyakori az az eset, hogy az egyik vagy a másik árverelő aprópénz hiányában az előírtnál nagyobb összeget tesz le bánatpénzül. Honnan tudja a bírósági kiküldött, ki mennyit tett le bánatpénzül, ha az előirt összegű valamint a nagyobb összegű bánatpénzt is a jegyzőkönyvben pontosan ki mm tünteti, és hol igazoltatja a "bírói kiküldött a bánatpénz visszaadását, illetve visszavételét ? Természetesen, hogy külön-külön minden egyes tételtehetségei, az emberi kultúra, az abszolút tökéletességet elérték volna, ha az ember tehetségeiben, az emberi kultúrában, az embernek összes életviszonyaiban és általában az emberiség állapotaiban semmiféle változás többé már be nem állhatna és ez az isteni abszolút tökéletesség örökön-örökké tartana.16) Ily abszolút tökéletességű állapotra talán képzelni lehetne egy általános, változhatatlan és örökérvényű jognak a megalapítását, amely az egész emberiségre kiterjedne, — de csak azért, hogy az észjogi filozufusok céltalanul filozofálhassanak, mert más okból arra a jogra az abszolút tökéletességben szükség nem lehet, mivel az abszolút tökélyben a rend is abszolút és abban a jognak helye és szerepe nem lehet. Ugy de hol tartunk mi, vagy általános egyetemesitéssel, hol tart az emberiség ? Sejtelmünk sincs arról, hogy fejlődésünk és haladásunk meddig fog még folytonosságban lenni és hogy elérheti-e valaha és bármikor az abszolút tökélyt, az azonban bizonyos és azt az észjog hivői is tudják, hogy a kultúra folyton haladóban van és hogy abszolutak nem vagyunk. Minthogy szerény fejtegetésem tisztán a fejlődés princípiumán nyugszik, a további érvelést mellőzöm és különösen mellőzöm annak az érvnek kifejtését, hogy az észjog lehetetlen tanokat állit fel deduktív módon, amelyek egyenesen megcáfolják az észjognak létét, létezését és létezhetését; továbbá nem bocsátkozom annak az igen találó és szellemes cáfolatnak fejtegetésébe sem. amely cáfolat az észjog nélkül soha sem született volna, — azonban ezeket csak megemlítettem azért, 18) K o h 1 e r Josef: Encyklopüdie der Rechtswissenschaft. Berlin. 1902. mert ezek a legoszloposabb és legmateriálisabb ténybizonyitékok a kultúra és a jog, mint kulturlétalak mellett. Azt hiszem, hogy ezekkel eleget, sőt sokat is mondtam és fölösen is kimutattam állitásom való voltát; mert hisz az emberi természetnek és az emberi észnek legfőbb hivatása, rendeltetése és élettörvénye a folytonos fejlődés, a haladó kultúra, ami a priori kizár minden örökérvényű természetjogot vagy észjogot. Az észjog létezhetése ellenében kifejtett cáfolatomnak a poszteriorikus módon is befejezéséül, teljes rövidséggel meg kell még emlékeznem két filozófiai irányról : az egyik Aristotelesnek még jelenleg is varázserejü szép tana, a másik a munkának főleg szociális szempontból hangoztatott jelentősége, méltósága, sőt szentsége. Aristotelesnek ismeretes tanai az úgynevezett nikomaclwsi ethika tíz könyvében és az eudemosinak nevezett ethika hét könyvében vannak lefektetve. Aristoteles filozófiájának17) alapgondolata az, hogy az emberi tevékenységnek legfőbb célja a boldogság, amely azonban nem az érzéki vágyak kielégítésében, hanem az ember szellemi tevékenységében, az észbeli működésben keresendő és található meg. amely működés egyesegyedü! az embernek sajátossága. Ezt a legfőbb célt az ember csak ugy valósithatja meg, ha ethikai életet folytat ; ez az etkikai élet kettős irányú, nevezetesen : a társadalomra nézve : ethikai politikai élet és az egyesre nézve : elméleti ethikai élet; a kettőnek harmo«) Zeller: Philisophie der Griechen. Lipcse, III. kiad. 1879.