A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - A debreceni kir. itélőtábla és főügyészség

76 A JOG más részét pedig szabálytalanul elidegenítette s igy alperes elesett attól, hogy az ójtványok értékét megállapíthassa s e jogát érvényesíthesse. Az előleges bírói szemle és az árverés költségei, ha azok szabályszerűen alperes megidéztetésével s meghallgatásával is foganatosíttattak volna, s a többi készkiadás felperes részére csakis mint a főkövetelés járulékai lettek volna megítélhetők, minthogy azonban felperes íőkövetelés iránti keresetével elutasittatott, a készkiadások ez okból sem voltak megítélhetők. Habár felperes pervesztes lett, a perköltségek megszüntetése mégis indokolt, mert alperes tényleg nem-szerződéssrerü árul szállított s felperes roszhiszemü perlekedőnek nem tekinthető, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901. október 22-én 1,553. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletét az árverés megtartásából vont felesleges indokolásának mellőzésével egyéb felhozott indokai alapján helybenhagyja, stb. A m. kir. Kúria (1903 január 7-én 247/902 P. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódik, alperesnek kötelezettsége a keresetbe vett jogalapon megállapíttatik és ehhez képest az elsöbiróság a kereseti követelés összege, járuléka és a perköltség felett ujabb ítélet hozatalára utasittatik. stb. Megokolás: Az elsöbiróság által helyesen kifejtett ügyállás szerint a fennforgó vitás ügy elbírálásánál az képezi a döntő kérdést: 1. hogy vajon alperes az általa tett ajánlatnak megfelelő minőségű szölő-ójtványokat küldött-e a felperes részére ? 2. váljon felperes jogosítva volt-e a küldeményből a megfelelő ójtványokat a szakértők által kiválogattatni, ezeket megtartani, a nem-megfelelőket pedig az alperes rendelkezésére bocsátani ? 3. és végül, hogy vajon felperes törvényszerűen járt el akkor, amidőn a nem megfelelő ójtványokat 1894. május 10-én alperes kárára és veszélyére közjegyző közbejöttével elárvereztette ? Mindezen döntő körülmények megvizsgálásánál a kereskekedelmi törv. 264. §-a alapján a törv. intézkedései lévén irányadók: tekintve, hogy felperes előlegesen meghallgatott és a per folytán ujabban is kihallgatott szakértők véleményéve! kellő bizonyítékot szolgáltatott arra nézve, hogy az alperes által felpereshez küldött szőlő-ójtványok közül igen sok az alperes által tett ajánlatnak meg nem felel és nem használható és igy ezek elfogadására felperes nem volt kötelezhető; és tekintve, hogy nem bir helyes alappal alperesnek az a kifogása, hogy a küldött ójtványok kiválogatásába nem egyezvén belé, felperes nem volt volna jogosítva a kiválogatott ójtványokat megtartani és a nem-megfelelőket bocsátani csak rendelkezés alá; mert a küldött ójtványok különféle fajú és minden egyes ójtvány önálló lévén, felperes csak minden egyes ójtvány megvizsgálása után juthatott abba a helyzetbe, hogy azok minőségéről meggyőződést szerezzen és az ajánlatnak megfelelőket annál inkább jogában volt megtartani, mert alperes csak abban az esetben ellenezhette volna joghatálylyal az ój ványok kiválogatását, ha az egész küldemény rendelkezése alá bocsátását felperes károsodása nélkül követelte volna; amit azonban alperes a per során nem bizonyított. Végül tekintve, hogy az alperes által küldött és nem-megfelelőnek talált ójtványok sürgős elárvereztetése indokoltnak mutatkozik, a szakértőknek azzal a véleményével, hogy az ójtványok alanyi része a nemes rész eltávolítása után csak 1899. máj. 5-ig ójtási célra még felhasználható. Mindezeknél fogva bizonyítva lévén, hogy felperes az alperes által küldött áru közül a keresk. törv. 346., 347. és 3i8. §-ainak megfelőleg járt el, mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperesnek felelőssége megállapittatott és ehhez képest az elsöbiróság további szabályszerű eljárásra utasíttatott. Az a kikötés, hogy az eladó tulajdonjoga a részéről eladott ingóra a vételár kifizetéséig fentartatik, tételes törvénybe és jó erkölcsökbe nem ütközik, és az állandóan követett birói gyakorlat által érvényesnek és a vevő hitelezőivel szemben is hatályosnak van elfogadva ; ez a hatály pedig csak a vételár kifizetésével szűnik meg, ami a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint a jelen esetben meg nem történt. A kikötésnek hatálya tehát nem szűnt meg az által, hogy felperes a vételárról nyilván fedezeti váltót kapott, ezt, illetőleg a vételárt perelte, erre nézve marasztaló határozatot kapott és a vételár megkapása iránt bármiféle lépéseket tett, avagy a mások által lefoglalt adásvételi tárgyat esetleg a végrehajtási árverezésen megvette (hasonló ért. határozott a kir Kúria 1902. G. 1904. szám alatt;. A m. kir. Kúria frlülvizsg. tanácsa (1902 dec. 2. G. I. 317/19U2 sz. a.) Hu nyady János dr. ügyvéd által képviselt Magyar kereskedelmi részvénytársaság felperesnek, Mihály Károiy ügyvéd által képviselt R. József, Pákai László ügyvéd által képviselt L. Ferenc, Hegedűs Jenő dr. ügyvéd által képviselt F. H e r m a n n, Borody György ügyvéd által képviselt nagykárolyi takarékpénztár és a nem-védekezett szatmári takarékpénztár alperesek ellen, igényelt vagyoni.ak a foglalás alól felmentése iránt a tasnádi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő i t é 1 e t e t hozott: A II és VI. rendű alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Megokolás: A II. és IV. rendű alperes panasza az, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy hatályban levőnek fogadta el azt a kikötést, hogy felperes tulajdonjoga az ennek részéről a végrehajtást szenvedőknek eladott ingókra a vételár kifizetéséig fenlartatott annak ellenére, hogy felperes a vételárról váltót kapott, ezt leszámitoltatta, ezzel az erteket megkapta, a váltó lejáratakor azt magára fogattatta, beperelte, marasztaló határozatot kapott, sőt kielégítési végrehajtást kért es foganatosíttatott, ezzel tehát felperes választott az ot megillető jogokból és minthogy a vételárat választotta, ezáltal a fentartott tulajdonjogáról lemondott és igy a másik vagylagos jogára vissza nem térhet, de különben is felperes az illető ingókat a végrehajtási árverésen megvette, az árverési vételárra elsőbbséget is jelentett be és csak ennek elutasítása után indította meg a jelen pert. Ez a panasz nem bir megállható alappal; mert az a kikötés, hogy az eladó tulajdonjoga a részéről eladott ingóra a vételár kifizetéséig fentartatik, tételes törvénybe és a jó erkölcsökbe nem ütközik, és az állandóan követett bírói gyakorlat által érvényesnek és a vevő hitelezőivel szemben is hatályosnak van elfogadva; ez a hatály pedig csak a vételár kifizetésével szűnik meg, ami a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a jelen esetben meg nem történt. A kikötésnek hatálya tehát nem szűnt meg az által, hogy felperes a vételárról nyilván fedezeti váltót kapott, ezt, illetőleg a vételárt perelte, erre nézve marasztaló határozatot kapott és a vételár megkapása iránt bármiféle lépéseket tett, avagy a mások által lefoglalt adásvételi tárgyat esetleg a végrehajtási árverésen megvette (hasonló ért. határozott a kir. Kúria 1902. G. 2,904. szám alatti; és mert a fedezeti váltónak a jelen esetben a természeténél fogva az a célja, hogy annak értéke a lejáratkor az intézvényezett által kifizettessék, ami a jelen esetben a felebbezési bíróság Íteletében megállapítva nincs, az által tehát, hogy felperes esetleg a fedezeti váltót leszámitoltatta, de a lejáratkor ismét magához váltotta, az a váltó célját nem érte. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A sorsjegy szövege szerint az arra eső nyeremény a játékterv szerint kifizettetik a sorsjegy visszaadása ellenében. E szerint a fizetési igéret nem valamely megnevezett személy részére, hanem annak a részére szól, aki a sersjegyet visszaadja, vagyis az alperesnek bemutatja. A sorsjegynek ebből a tartalmából kétségtelen, hogy annak birtokosa a kibocsátó sorsjegytársulattal szemben feltétlen hitelezőnek jelentkezik, akiié nézve maga a papir képviseli az értéket ; mint ilyen pedig a bemutatásra szóló forgalmi papir lényeges kellékével bir. Az adós az ilyen papírnál is bizonyíthatja ugyan, hogy a papír bemutatója nem jogszerű birtokos, s ezért helyes az alperesnek az az álláspontja, hogy az oszt.-sorsjegy olyan birtokosa ne n k-vetélheti a nyereményt, aki az alperes elárusítójától kü d.tt sorsjegyet egyszerűen megtartja s a vételárt a búzásig ki nem fizeti; mert ilyen esetben az illető nem jogszerű birtokos; ugyanis a sorsjegy csupán vételi ajánlatként jutott birtokába, és ö az elárusító vételi ajánlatát kellő időben el nem fogadta, az elárusitó pedig az ajánlathoz a húzás megtörténtéig kötve nincs, és igy a már csak a húzás megtörténte után tett elfogadási nyilatkozatot visszautasíthatja. Az alperes adós a felperes ellen kifogást nem tehet; mert a bemutatóra szóló papir birtokosának joga önálló s a követelést nem az előző jogán érvényesiti. A felperes jogát a sorsjegy birtoklása igazolja, ezen felül egyéb bizonyítékot nyújtani a felperes nem köteles, s ezzel szemben a rosszhiszeműséget az alperes tartoznék bizonyítani. A bpesti kir. keresk. és v. tszék, mint keresk. bíróság (1901 május 6-án 15,879. sz. a.) Weinberger H. dr. ügyv. ált. képv. B. Simonnak, a magy. kir. szab. oszt. sorsjáték r. t. ellen 1,250 K. ir. keresk. perében következően itélt; Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 226 K. 20 f. perköltséget 15 nap és végreh. terhe alatt fizessen, stb. Megokolás: A keresethez csatolt s a IV. sorsjáték VI. osztályára érvényes i/8 oszt. sorsjegy szövegében alperes a sorsjegyre esendő nyeremény kifizetését nem a sorsjegy előmutatónak, vagy birlalójának, hanem tulajdonosának és a vételár nyugtatása mellett, tehát a • orsjegy vételárának a sorsjegyen kitett huzási időpontig leendő kifizetése ellenében ígéri; ugyancsak a sorsjegy szövege magában foglalja azt is, hogy a nyeremény a játékterv szerint fizettet>k ki s erre a játéktervre a 7-ik §. felhívásával, a sorsjegy szövege másodszor is utal. A sorsjegy ezen szövegéből tehát nyilván következik, hogy a sorsjegyre esett nyeremény kifizetését alperestől csakis a játékterv szerint lehet követelni, vagyis, hogy azt nem köv telheti a sorsjegy bármely előmutatója, hanem kizárólag a sorsjegy tulajdonosa a sorsjegyvctelárának a húzás időpontja előtt alperes elárusítónál történt lefizetéséve), a 2. •/. a. csatolt játékterv 2., 4., 5., 7., 11., 12. §-ai értelmében megnevezett tulajdonosa vagy ennek igazolt jogutódja követelheti. Tekintve, hogy Ch. F. és Sch. E. tanuknak vallomása bizonyítja, hogy a per tárgyát képező sorsjegy az előbbi, mint elárusitó által Sch. E. nek kü'detett, valamint Sch. E. vallomásával bizonyítva van, hogy felperes a sorsjegyet Sch. E.-től vásirolta és hogy Sch. E. a sor,jegy árát a húzás előtt alperes elárusítójának meg nem fizette: ezen bizonyított tények alapján felperest a per tárgyát képező sorsjegyre esett nyeremény kifizetésére irányzott keresetével azért kellett elutasítani, mert a fennebb kifejtett jogi álláspont szerint, az alperes kibocsátotta sorsjegyre esett nyeremények csak akkor követelhetők, ha az illető sorsjegy vételára az alperes elárusítójának már a húzás előtt megfizettetett. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt az előadását, hogy a játéktervnek, más szóval a kezelési szabályoknak rendelke-