A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - Hiteltelekkönyveinkről a telekkönyvi betétszerkesztésről s a telekjegyzőkönyvek helyesbitéséről. Folytatás. 2. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 1. számához. Köztörvényi ügyekben. A peres fél meder tulajdonjogát alperes még az i885 : XXIII. t.-c.-ben körülirt vízjogi törvény életbeléptetése előtt magánjogi cinmek tekintendő egyesség alapján végrehajtott úrbéri rendezés utján megszerezvén, a meder tulajdonjogával kapcsolatos, általa gyakorolt halászati jogot az 1888. évi XIX. t.-c. 3. g. értelmében bejelenteni sem tartozott- miértis ennek elmulasztása által az előbb szerzett halászati jogot remis veszítette el. Az i885 évi XXIII. t.-c. 4. g-a értelmében a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkotórészét képezi, az 1888. evi XIX. t.-c-. 1. §-a szerint pedig a halászat joga a meder tulajdonosat illeti. Az a törvényes szabály, mely szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi, az i885. évi XXIII. t.-c. 5. S-ának harmadik bekezdése értelmében nem érinti a törvény életbeléptébe előtt magánjogi cimen szerzett tulajdont. A peres félmeder tulajdonosa az alperes lévén, illetve azt még a törvény életbe léptetése előtt magánjogi cimnek tekintendő egyesség alapján végrehajtott úrbéri rendezés utján megszerezvén, a medernek tulajdonjogával kapcsolatos, általa gyakorolt halászati jogot az 188S. évi XIX. t.-c. 3. §-a értelmében bejelenteni nem tartozott, s e bejelentésre nemis volt oka, mivel akkor, mikor a bejelentés ideje volt. a volt úrbéresek vitássá nem tették alperesnek szóban forgó jogát, következőleg e jogot alperes, mint medertulajdonos a bejelentés elmulasztása miatt az idézett t.-c. 6. s-ában foglalt rendelkezés folytán el semveszithette, s ez a jog a parti birtok alapján felpereseket nem illetheti, mert a parti birtokkal a mellette elterülő meder sem az úrbéri rendezés folytán, sem az iJ85. évi XXIII. t.-c. 4. §-a alapján nem vált a felperesek tulajdonává, minthogy arra a most idézett törv. 5. §-nak harmadik bekezdése értelmében alperes még a törvény életbeléptetése előtt szerzett tulajdonjogot, s ezzel a meder a parti birtoktól már akkor elkülönittetett. A m. kir. Kúria (1902 október 21. 4,298. sz. a.) J.János és az elsó'birósági Ítéletben megnevezett 83 társa felpereseknek, Cs. G.örgy érsek, mint a kalooai érseki uradalom javadalmasa alperes ellen, halászati jog megállapítása és ennek gyakorlásától az alperesnek eltiltása és jár. iránt a szabadkai kir. törvényszék eló'tt folyamitba tett s ugyanott az 1901. évi január hó 17. napján 24,024/900. szám alatt kelt ítélettel elintézett ügyében következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztaltatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltség azonban peres felek között kölcsönösen megszüntettetik Megokol ás: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 4. §-a értelmében a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrészét képezi, az 1889. évi XIX. t.-c. 1. §-a szerint pedig a halászat joga a med^r tulajdonosát illeti s habár az elsőbiróság ítéletében felhozott és a másodbiróság által elfogadott indokok szerint bebizonyitottnak tekintendő, hogy a Sugovica nevü Dunaág balpartján felperesek a parti birtokosok s ez alapon a Sugovica medrének a balpart mellett elterülő fele az első helyen idézett törvény értelmében őket illetné, és az is tény, hogy az alperes érseki uradalom a földesúri jogon őt illetett és általa gyakorolt halászati jogát az 1888. évi XIX. t.-c. 3 §-a értelmében be nem jelentette, felperesek keresetükkel mégis elutasitandók voltak: mert a fent idézett az a törvényes szabály, mely szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdonát képezi, az 1885. évi XXIII. t.-c. 5. §-ának harmadik bekezdése értelmében nem érinti a törvény életbeléptetése előtt magánjogi cimen szerzett tulajdont, minélfogva, ha az alperes érseki uradalom a Sugovica medrét még a vízjogi törvény életbeléptetése előtt törvényes módon megszerezte, a vizjogi törvény 4. §-ának rendelkezése nem volna alkalmazható, mivel korábban már megszerzett jogokra a 4. §-ában felállított általános szabály kihatással nincs. Az eldöntend'i kérdést tehát az képezi, vájjon az alperes érseki uradalom a vizjogi törvény életbeléptetése előtt nem szerzett-e a mederre magánjogi címen tulajdont, ami a törvény életbeléptetése előtt kizárva nem volt, miután a mederre és partra anélkül is volt tulajdon szerezhető, hogy az a parti birtokkal kapcsolatban állott volna. A peres felek közt nem vitás az, de a felperesek által bemutatott földkönyv is bizonyítja, hogy a Szeremle községben még a vizjogi törvény életbeléptetése előtt végrehajtott úrbéri rendezés és tagosítás alkalmával, az alperes érseki uradalom tulajdonába jutott a 3,fi49. térképi számmal megjelölt «Sugovica fele>, — félreismerhetlen kapcsolatban azzal a jogi ténynyel, hogy az alperesi uradalom, mint volt földesúr, a Sugovica vizében a halászati jogot magának fentartotta, de mindenesetre olyan tulajdonul, mely a földkönyv, illetve a rendezési munkálatok alapján jogot biztosit alperes érseki uradalomnak a szóban forgó mederre. Habár tehát itt vételi, vagy ehhez hasonló magánjogi címről szó sem lehet, mivel ez a felperesek és az alperes közötti viszonyban ki volt zárva, de el kell fogadni Budapest, 1903. január 4. a törvényben említett magánjogi cimnek az úrbéri rendezés és tagosítás alkalmával történt megállapításokat, vagyis azt a jogalkotó bírói egyességet és határozatot, mely szerint a volt jobbágyok illetménye kiadatott és annak helye és fekvése kijelöltetett, < yyszersmind pedig a volt földesurakat illető terület meghatároztatok. Igaz, hogy a földkönyvi kivonatban csak a fái Sugovicáró) van szó, közelebbi meghatározása nélkül annak, hogy ez a folyam jobb, vagy azon bal fele, melynek partján az alperesi földek elterülnek, de mivel azt felperesek nem állítják, hogy nekik a Sugovica bármely része kiadatott, el kell fogadni, hogy a szóban forgó fél Sugovica nem lehet más, mint a folyam azon fele, mely a bal part mentén terül el, ahol a felperesek illetőségei kiosztottak, mert a Sugovica másik, vagyis jobbparti fele a szeremlei rendezés körébe a földkönyv adatai be nem vonatott s ezt felperesek se állítják, minélfogva el kell fogadni azt az állítást, hogy a Sugovicának azért adatott ki csak a tele az alperesi uradalomnak, mert ugyanezen víz másik fele, az átelleni parton fekvő birtoka után alperest illeti. Eszerint a peres félmeder tulajdonosa az alperes lévén, illetve azt még a törvény életbeléptetése előtt magánjogi cimnek tekintendő egyesség alapján végrehajtott úrbéri rendezés utján megszerezvén, a medernek tulajdonjogával kapcsolatos általa gyakorolt halászati jogot az 1888: XiX. t.-c 3. §-a értelmében bejelenteni nem tartozott s e bejelentésre nem is volt oka, mivel akkor, mikor a bejelentés ideje volt, a volt úrbéresek vitássá nem tették alperesnek szóbanforgó jogát, következőleg e jogot alperes mint medertulajdonos a bejelentés elmulasztása miatt az idézett törvény 6. §-ában foglalt rendelkezés folytán el sem veszíthette, s ez a jog a parti birtok alapján felpereseket nem illetheti, mert a parti birtokkal a mellette elterülő meder sem az úrbéri rendezés folytán, sem az 1885. évi XXIII. t.-c. 4. §-a alapján nem vált a felperesek tulajdonává, minthogy arra a most idézett törvény 5. §-nak harmadik bekezdése értelmében alperes még a töivény életbeléptetése előtt szerzett tulajdonjogot, s ezzel a meder a parti birtoktól már akkor elkülönittetett. Ezek alapján tehát mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani, a perköltséget azonban a per körülményeinél és az ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. Mint azt a kir. Kúria I. G. 2S9/96. számú határozatában is kimondotta, a feleknek a korábbi perjog szabályai szerint fennállott esküje helyébe az uj sommás eljárásban az ügyfélnek eskü alatti kihallgatása lépvén, a perújításnak megengedhetősége kérdésénél az ügyfélnek eskü alatti kihallgatása a fél esküjével való bizonyítással azonos szempont alá esik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 ápr. 25. I. G. 670/1901 sz. a.) Felperes és az örökösök abban állapodtak meg, hogy ha felperes férjhez megy, ellátási joga ugyan szünetel, de újból özvegységrejutásával az a jog feléled. Az volt a közös cél, hogy felperes ellátása arra az esetre, ha rászorul, biztosítva legyen. Márpedig ez a körülmény beállott azzal, hogy felperes második házassága az ő hibájából felbontatott, ami tehát felperesre nézve jelenleg jogilag olyan, mintha özvegységre jutott volna, minthogy e részben külömbséget nem állapit meg az, hogy felperes második házassága, amelynek tartama alatt ellátási joga szünetelt, férje elhalálozásával vagy pedig az azt felbontó birói ítélettel szűnt meg ; és alperes saját személyében mint családtag jóhiszemű harmadik szerzőnek nem tekinthető. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 máj. 2. I. 677/1901 sz. a.) Az általános magánjog szerint nincs olyan jogszabály, hogy a szerződési kötelezettség teljesítésének valamely részben való megtagadása az ügyletet egészben megszünteti, vagy a másik felet már egymagában feljogosítana arra, hogy az ügylettől elálljon, mintha az meg sem köttetett volna; ellenkezőleg az a jogszabály, hogy a teljesítés megtagadása a másik felet elsősorban csak a teljesítés követelésére jogosítja. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a körülmény, hogy felpereseknek érdekükben állott a vevők által az alperesnél elzálogosított részvények vételárának ki nem elégített része erejéig biztosítékot kapni és hogy alperes értesült is a felpereseknek abbeli elhatározásukról, hogy ők a részvényeket csakis oly feltétel mellett óhajtják eladni, ha a részvények vételárának ki nem elégített része erejéig biztosítékul szolgálnak, már azért sem támogathatja az alperesi kötelezettségvállalás megtörténtét, mert az alperes érdeke ezzel éllentétben az volt, hogy elsősorban a zálogba vett részvényre adott kölcsön tekintetében megfelelő biztosítékot nyerjen és inkább árra enged következtetést, hogy a peres felek között a vitatott I megállapodás tekintetében csak alkudozások folytak, anélkül azonban, hogy azok végleges eredményre vezettek volna.