A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - Hiteltelekkönyveinkről a telekkönyvi betétszerkesztésről s a telekjegyzőkönyvek helyesbitéséről. Folytatás. 2. [r.]

A bpesti kir. keresk. és váltótszék, mint keresk. bíróság (1900. január 8-án 117,889. sz. a.) S. L. s több társainak, bpesti cVIIL, IX. és X. ker. takpénzt. r. t. felszámolás alatt* ellen 45,065 frt. s jár. iránt indított perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak és végreh. terhe a. köteleztetnek, hogy alperesnek 1,400 K. perköltséget 15 nap a. fizessenek és az ítéleti illetéket viseljék, stb. Mogokol ás: Felperesek arra alapítják keresetüket, hogy B. Gy. meghatalmazottjuk által 1895 június 8-án az alperesi r. t. igazg. helyiségében tett azon kijelentésükre, hogy ők csak ugy adják el az 1,690 drb «Hygieia» -részvényeket P. F.-nek és M. L. Gy.-nak, ha az alperes részv.-tsaság ugy ezen nála leteendő 1,690 drb. mint a nevezett vevők által nála már korábban letett 1,300 drb.-ból 1,178 drb. «Hygieia» részv. tekintetében felperesekkel szemben kötelezettséget vállal arra nézve, hogy ezen öszszesen 2,863 drb. részvényből egyet sem ad ki másképp, mint 130 Irt. lefizetése ellenében és az első 500 drb. eladása után eladandó 250 drb. vételárából drbkint 65 frtot, az azon tul eladandók vételárából drbkint 85 frtot felpereseknek fog kiszolgáltatni. F. Gy. igazgatósági tag és R. J. cégjegyzésre jogosított hivatalnok együttesen kijelentették, hogy alp. részv.-tsaság nevében ezt a kötelezettséget elvállalják és ezt a kötelező nyilatkozatokat felpereseknek Írásban is ki fogják adni, hogy ezen szóbeli kijelentés folytán B. Gy. az 1,690 drb. részvényt P. F.-nek és M. L. Gy.-nek átadta és ezek részére az alp. részv. tsaságnak átadta; hogy az alp. részv. t. 1895. okt. 8-ig a nála letett Hygieia részvényékből 1,226 drbot, vagyis a lekötelezés tárgyát képező részv.-ből 588 drbot kiadott, de az árak vételárából a bekötelezés szerint felpereseket illető 4,565 frtot felpereseknek ki nem szolgáltatta. Alperes tagadja, hogy F. Gy. és R. J. a felperes által vitatott szóbeli kötelező nyilatkozatot tette és azzal érvel, hogy miután felperesnek állítása szerint a kötelező nyilatkozatot 1895. dec. 11-én az alp. részv.-t. részéről írásban kiadta: az előző szóbeli nyilatkozat még ha megtörtént is, figyelembe nem jöhet, hanem a felek közötti jogviszony egyedül a kiadott okirat alapján és annak szempontjából bírálandó el. Alperesnek ez az érvelése azonban téves, mert a kereset nem az F. a. okiratra, hanem a felek kölcsönös szóbeli nyilatkozata utján létrejött megállapodásra van alapítva és az F. alatti okiratot felperesek csupán az alp. részéről tett szóbeli nyilatkozat bizonyítékául csatolták, mely okirat, mint alperesnek egyoldalú cselekvénye, a felek közt kölcsönös szóbeli nyilatkozatok utján már korábban létrejött megállapodás hatályát nem érinti, ennélfogva a felpereseket terhelő bizonyításnak helyet kellett adni arra nézve, hogy a keresetben előadott szóbeli megállapodás a felek közt létrejött. Az F. a. csatolt okirat nem képez bizonyítékot arra nézve, hogy alp. a vitatott kötelező nyilatkozatot tette. Az alp. részv.tsaság 37-a. csatolt alapszabályainak 33. §. szerint ugyanis a tsaság cégének jegyzése olyképp történik, hogy a tsasagi céghez 2 igazgatósági tagnak vagy 1 igaz. tagnak és egyik cégvezetői jogosultsággal felruházott tsasági tisztviselőnek együttes aláírásai szük ségeltetnek; az F.a. okirat azonban nem ily módon, hanem cégvezetői jogosultsággal telruházott 2 tsasági tisztviselő által van aláírva és így az F. a. okiratban foglalt nyilatkozat az alp. részv. tsaság által tett nyilatkozatot nem képez. A szóbeli megállapodás létrejöttének igazolására felhívott tanuk vallomásaival sem tekinthető a vitatott megállapodás bizonyítottnak. A kihallgatott 8 tanú közül 2 oly értelemben vallott ugyan, hogy a vitatolt megállapodás létrejött, amennyiben M. L. Gy. azt vallotta, hogy B. Gy. ajánlatára R. J. cégjegyzésre jogosított tisztv., továbbá F. Gy. és Ros. Gy. dr. igazgatósági tagok kijelentették, hogy a B. Gy. kijelentésének megfelelő kötelező levelet ki fogják adni az alp. tsaság nevében; M. A. ügyv. az előbbi tanúnak testvéröcscse és jogtanácsosa pedig azt vallotta, hogy B. Gy. kijelentése után R. J. és F. Gy. kijelentették, hogy az alp. részv. tsaság nevében elvállalják a B. Gy. kijelentésének megfelelő kötelezettséget és a megfelelő kötelező levelet ki fogják állítani. De ennek a két tanúnak vallomása nem vehető figyelembe. M. L. Gy. vallomása azért nem, mert ez a tanú mint a részvények egyik vevője, az eladó felperesek javára érdekelt, mert vallomása szerint alperessel perben áll s mert nemis vallotta azt, hogy R. F. és Ros. a kötelezettséget elvállalták, hanem csak azt, hogy ígérték, hogy a megfelelő kötelező-levelet ki fogják adni; M. A. vallomása pedig azért nem, mert ez a tanú a btő bíróságtól beszerzett iratok szerint a vizsgáló bíró által történt kihallgatásakor 1896. dec. 24-én azt vallotta, hogy nem emlékezik arra, hogy R. és F. a kötelező kijelentést tették volna, hanem ennek megtörténtét csak következteti abból, hogy B. a részvényeket ott hagyta. A vizsgálóbíró pedig egy évvel korábban hallgatta ki a tanút, mint ez atszék— amikor természetszerűleg élénkebb emlékezetében kellett lennie a történteknek. A két vallomás tehát ellentmondó, ennélfogva ennek a tanúnak ezen kir. tszék előtti vallomása el nem fogadható. Nem érdemel figyelmet felpereseknek az az állítása, hogy M. n. tanú a vizsg. biró előtt ugyanazt a vallomást tette, mint a tszéknél s hogy csak a vizsg. biró helytelenül vette a vallomást jkbe, mert a tanúról, aki mint jogtudor és ügyvéd magasabb értelmi színvonalon áll, nem tehető fel, hogy a vizsg. biró előtt aláirt volna oly jkvet, mely az ellenkezőjét tartalmazza annak, amit állítólag vallott. A nevezett két tanú vallomása az előadottakon kívül azért nem vehető figyelembe, mert a többi 6 tanú kikre felperesek a íoTelez? megállapodás létrejöttének bizonyítása végett hivatkoztak ik* felperesek állítása szerint a kérdéses alkalommal a nevezet 2 tanúval együtt jelen voltak, arról hogy R. es T. kötelező kijelentést tettek volna, mit sem tudnak hanem egy részük csakis arról tett vallomást, hogy Hygieia részvények eladása es zálogba adásáról tárgyalások folytak. Iev nevezetesen S. I. tanúnak semmiről sincs tudomása. Ros Gv és P F csak arra emlékeznek, hogy Hygieia részvények adattak át az alperes, részv. tsaságnak. F. Gy. és R. J. azt vallották hoev sem B. Gy. a vitatott kijelentést nem tette, sem ok nem tették anekik tulajdonított kijelentést; F. Gy-nek arról, hogy R J. előtt és az ő részéről, R. J.-nek pedig arról hogy F. Gy. előtt és ő részéről tétetett-e a kijelentés, tudomása nincs. R. B tanú vallomása szerint a tárgyalások alkalmával az ó jelenlétében sem B Gy sem F. és R. a felperesek által nekik tulajdonított kijelentéseket nem tették. Felperesek főesküvel is megkínálták alperest F. Gy., Ros. Gy. és N. I. igazgatósági tagok szemeiyéb.-n arra, hogy F. Gy. és R. J. a vitatott kötelező nyilatkozatot tették. Ezt a főesküt azonban megítélni nem lehetett; Ros. Gy. és N. J.-nek azért nem, mert a nyilatkozatot felperesek állítása szerint is nem ők tették, F. Gy.-nak azért nem, mert mint felperesek kérelmére kihallgatott tanú már megesküdött arra, hogy a nyilatkozatot nem tette. Felperesek még hivatkoznak arra, hogy «P. F. és M. L. Gy. állítják, de a keresetben előadottakból is folyik, hogy a kérdéses 45,065 frt alperes társaságnak felperesek részére való kézbesítés végett adatott át*. Ennek igazolása végett kérték P. F. és M. Z. Gy.-át a P. alatti, R. J.-et a A. alatti és M. Gy.-át az R. alatti kérdőpontokra tanukként kihallgatni. A bpesti kir. it. tábla a most nevezett tanuknak az idézett kérdőpontokra és az arra való kihallgatását is elrendelte, hogy 45,065 frt fizetése az 1895. június 8-án létrejött megállapodásra való hivatkozással és oly világos rendelkezéssel történt-e, hogy az felpereseknek lesz kiszolgáltatandó. A kihallgatott tanuk vallomásai azonban semmi irányban sem szolgáltattak bizonyítékot. Ugyanis P. Fer. közvetlen tudomással semmiről sem bir, mert a fizetéseket nem ő teljesítette. R. I. nem emlékezik arra, hogy P. F. és M. Z. Gy. a saját számlájukra vagy leiperesek számlájára fizettek-e. M, Gy. ki a pénztári elismervényeket aláirta, semmit nem tud arról, hogy a fizetéseknél valamely utasítás adatott volna. M. L. Gy. is tagadja, hogy a fizetéseknél hivatkozás történt volna az 1895. június 8-án létrejött megállapodásra és hogy oly rendelkezéssel fizettetett le a 45,065 frt., hogy az felpereseknek lesz kiszolgáltatandó. Tanú csak annyit vallott, hogy a fizetéseknél ő és R. vagy M. kiszámították, hogy mennyi esik a fizetett összegből az alperes és mennyi a felpereseK követelésére. Nyilvánvaló, hogy ez, ha a vallomás határozatlansága és a tanú érdekeltsége dacára és szemben a R. és M. ellenkező vallomásával valónak vétetnék is, a bizonyítandó körülménynyel nem egy jelentőségű, azt nemis véve számba, hogy egyedül R. vagy M. cselekvényének magában véve, az alperesi részvénytársaságot kötelező joghatály nem tulajdonitható. Ezek szerint nem lévén bizonyítva, hogy a kereseti követetelés alapját képező kötelezettséget elvállalta, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1901 április 16 és 17-én 819. sz. a. az elsőbiróság Ítéletét annyiban, amennyiben az elsőbiróság felpereseket keresetüknek 38,250 K. tőke és kamatára vonatkozó részével elutasította, helybenhagyja: egyéb részében azonban az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és felpereseknek B. Gy. dr. ügyv. vagy S. L. személyében leteendő pótesküt itél arra nézve, hogy B. Gy. dr. 1895 június 8-án a Bpest VIII., IX., X. ker. takpénztár helyiségeiben F. Gy. igazgatósági tag és R. J. vezérigazgató előtt felperesek nevében kijelentette, hogy ők a tulajdonukat képező 1,690 drb. «Hygieia» részvényeket M. L. Gy. és P. F.-nek részben hitelben csak oly feltétel mellett adják el, ha a Bpest VIII., IX., X., ker. takpénztár ugy ezen nála leteendő 1,690 drb. mint a nevezett vevők által nála már korábban letett 1,310 drb. részvényből 1,173 drb. tekintetében felperesekkel szemben kötelezettséget vállal arra nézve, hogy ezen összesen 2,863 drb részvényből egyet sem ad ki másképp, mint 130 frt lefizetése ellenében és az első 500 drb. eladása után eladandó 251 drb. vételárából drbként 65 frtot, az azontúl eladandók vételárából drbként 85 frtot felpereseknek fog kiszolgáltatni és hogy B. Gy. dr.nak erre a nyilatkozatára F. Gy. igazg. tag. és R. J. cégjegyzésre jogosított tisztviselő együttesen kijelentették, hogy az alp. részv. tsaság nevében ezt a kötelezettséget elvállalják és az ezen szóbelileg elvállalt köteles nyilatkozatokat felpereseknek írásban is kifogják adni; végül, hogy B. Gy. dr. a felperesek tulajdonát képező 1,690 drb. részvényt csak ezen nyilatkozat megtörténte után adta el M. Z. Gy.-nak és P. F -nek, és adta át utóbbiak részére az alperesi részvénytársaságnak. Amennyiben felperesek jelen itélet jogerőre-emelkedésétől számítandó 3 nap alatt a póteskü letételére jelentkeznek és azt a kitűzendő határnapon B. Gy. dr. vagy S L személyében le is teszik, a kir. tábla alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felpereseknek a M. F. és M. L. Gy. ellen az F. a. kötelezvény szerint 109,850 frt. tőke és kamatai erejéig