A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 19. szám - Talózás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében
152 A JOG «Der Érbe muss zu der Aufnahme des Inventars eine zusüindige Behörde oder einen zustandigen Beamten oder Notar zuziehen.» A 2,003. §. szerint : «Auf Aritrag des Érben hat das Nachlassgericht entweder das Inventar selbst aufzunehmen oder die Aufnahme einer zustandigen Behörde oder einem zustandigen Beamten oder Notar zu übertragen. Durch die Stellung des Antrages wird die Invenlarfrist gewahrt. Der Érbe ist verpflichtet, die zur Aufnahme des Inventars erfordetliche Auskunft zu ertheilen.» Ausztriában az 1854. évi augusztus 9-én kibocsájtott pátenssel :zabályozott perenkivüli eljárás V. részében van meghatározva az, hogy mikor és mi módon kell a leltárt felvenni. Itt azt tartom kiemelendőnek, hogy az osztrák polgári törvényKönyv ide vonatkozó része a haereditas iacens intézményén alapul s a leltár jogkedvezményének elvét követi. Az eljárás a leltározásra vonatkozólag ugyanazokat az intézkedéseket tartalmazza, mint az 1894. évi 16. t.-c. 35. §-a, tehát hivatalból kell leltározni a 2. §. ] —4 pontjaiban szabályozott esetekhez hasonló esetekben és sgyéb esetekben a felek kérelmére. Az elj. 97. §-a szerint a leltár célja, hogy az örökhagyó halálakor létező vagyonjogi viszonyokat pontosan és teljesen föltüntesse. A leltárban foglaltak valódiságát az örökös (vagy speciális meghatalmazottja) esküvel tartozik megerősíteni. Ezekből láthatólag, a leltározásnak kötelező hivatalos foganatosítását a hozzánk legközelebb álló törvényhozások nem ismerik. Mindennek dacára, a már elül jelzett elvek figyelembevételével s mert a nem-hivatalos leltározás eseteinek száma úgyis alig 10 — 15°/0-nyi, — a leltározásnak hivatalból való foganatosítását elvként töivénybe iktatandónak hirdetem. Ezáltal elesnének ama preszumciók, amelyekkel a törvénynek operálnia kell. A vélelmek helyett inkább pozitív rendelkezések volnának felveendők a tekintetben, hogy a leltározott hagyaték ér téke miképp állapíttassák meg, s hogy a leltározott vagyon értékét lehetne-e egyáltalán — s ha lehetne mikor és kinek a kérése folytán külön becsű által a leltári értéktől eltérően megállapítani. Ezek után a m. á. p. tervezetének 2.012. §-a ekként volna szövegezhető: A hagyaték leltározása az eljárási szabályokban meghatározott módon, minden Halálozás (holttá-nyiivánitás) esetében és hivatalból foganatosi tandó. Vagyon nemlétében nemleges leltár készítendő. Az örökösök a leltározáshoz meghívandók. Minden egyes örökös köteles a hagyaték tárgyait és kötelezettségeit tudomása szerint bemondani, esetleg helyesbíteni és bármely érdekelt kívánatára a leltárban foglaltak helyességét esküvel megerősíteni. 2013. §. A bírósághoz beterjesztett leltár mindenki által megtekinthető. 2013. §. Ha az örökösök a 1,01 2. §-ban meghatározott módon felvett leltárban foglaltak valódiságát, a 2,012. §. szerint elrendelt esküvel meg nem erősitik, akkor a vélelem az, hogy a hagyatékhoz még más vagyon is tartozik és hogy a hagyaték a hagyatéki tartozásokat fedezi. Az esküvel megerősített leltáron az esküt tett örökös helyesbítést nem tehet. Ha az örökösök a leltározásnál nem voltak jelen és azt később sem helyesbítik, akkor az a vélelem, hogy annak helyességét elismerik. Az esküvel meg nem erősített leltárral szemben bizonyítható, hogy a hagyatékhoz más vagyon is tartozik, vagy a leltárban foglalt vagyonnál kevesebb. A hagyatéki leltárban megnevezve levő vagyonnak a leltári értéktől eltérő becsértékét, bírói becslés utján megállapittatni, minden érdekelt jogosítva van. 2,015. §. Ha a 2,014. §-ban meghatározott módon készített leltárból az tűnik ki, hogy a hagyaték kötelezettségeit és örökhagyó tartozásait fedezi, a tartozások kielégítése sorrend megtartása nélkül eszközölhető. Ellenkező esetben csőd kérendő. (A 2.015. §. 3. bekezdésében felállított vélelem elmarad.; Ezzel kapcsolatban az 1,880. §. akként volna formulázandó : Az utóörökös a 2,012. §. értelmében készített leltár esküvel való megerősítését kérheti. Az 1,882. §. értelmében való átadáskor a 2,012. §. szerint készített leltár szolgál irá.iyadóul. Ezekben kívántam a Tervezet hivatkozott szakaszaira vonatkozó észrevételeimet összegezni s ugy hiszem, hogy a célzott módosítás részletesebb indokolás nélkül is eléggé kifejezésre juttatja azt az elvet, amelyet fölállítottam s azt a közcélt, amelyet az elv megvalósítása által a törvény biztosítani hivatva lesz. De ezek mellett nem lesznek figyelmen kívül hagyhatók a finánc törvények idevonatkozó intézkedései sem. Ezeknek az 1894. évi 16. t.-c. által életrehozott eljárással össze nem férő avult intézkedései, már úgyis megérettek arra, hogy a kompendiumokban kis betűkkel nyomattassanak. A törvényt ugy kell megteremteni (és nem csinálni), hogy a visszaélést lehetetlenné tegye, az egyenlőség megvalósítására alkalmas legyen, az életviszonyok mezejét áldástosztó sugaraival betöltse és az állampolgári kötelességét oly ösztönszerűleg és becsülettel teljesítő népet támogassa, védje. Tarlózás. (Az ex-lex. — A szociáldemokrata próféták. — A kocsivezetők és a titkos minősítés.) A vörös május az idén feketére vált. Sötét felhők ülnek Magyarország egén: nehéz, ólomszárnyakon lebeg felette a törvényenkivüli állapot minden veszedelme. Nem a mi feladatunk, de nemis szabad kutatnunk, kit terhel ezért a felelősség ? Aki felelős, majd felelni fog. Méltán ütközünk meg azonban azokon a látszat szerint örök változatosságra szomjúhozó lelkeken, amelyek még bizonyos mértékben örülni tudnak ezen. És tudósoknak látszó férfiak által urbi et orbi lázas örömmel hirdetik, hogy immáron boldog a magyar, mert nem kell adót fizetni és bélyeget ragasztani a instanciás papirosra. Sőt ezt be is bizonyítják, és, óh igen sokan, el is hiszik. És akik örvendeznek, akik argumentálnak és akik hisznek, — boldogok ők, mert övék a mennyek országa! — ahogy látjuk, csaknem mind azok közül kerülnek ki, akik a hazafiságot monopóliumnak vélik, amit néhány sallangos frázissal a maguk részére lehet kisajátítani. Egy szóval a hazaffyak közül I Tempóra mutantur. A történtlem világító fáklyájánál egy pillanatig visszanézve a múltba, ugy véljük látni, hogy bizonyos időkben más volt a hazafiság, mint ma. Akkor egy egész osztálya a nemzetnek, kiváló, erős osztálya, melynek úgyszólván csak jogai voltak, kötelességei alig, önként, a maga szabad elhatározásából ajánlotta föl az adót a nemzetnek, mert felismerte az idők járását fölöttünk és belátta, hogy aki jogokat élvez a nemzettől, annak kötelességeket is kell teljesítenie irányában. Akkoron ez bölcs és jó magyarhoz illő eljárásnak tekintetett. És a Felsőbükki Nagy Pálok nagy és derék hazafiak valának. Sic transit glória mundi! íme, az Ur 1903. esztendejének május elsején, mikor a terhek megsokasodtak, nemcsak a polgár, de a nemzet vállain is és mikor sokkal gazdagabb és erősebb államok fölött is ott lebeg állandóan a Damokles kardja: a pénzügyi válság, — akkor nálunk a privilegizált hazafiak hirdetik azt és súlyos argumentumokkal bizonyítják, hogy tributumot fizetni nem kell, éljen az imádott haza ugy: ahogy tud; a törvény törvény; és ezenközben megfeledkeznek arról a bár sohasem kodifikált, de minden más törvények felett álló törvényről, amit a bölcs római a haza üdvének nevezett. Vajha, nálunk ne igazolná a következés Gambetla szavainak igazságát: «A történelemben minden megfizeti magát; a kötelességmulasztásra szerencsétlenség a válasz.* * * * Amilyen teoretikus igazság az, hogy ex-lex-ben adót fizetni nem kell, olyan teoretikus igazság a szociáldemokratáké is, akik most megyéről-megyére, faluról-falura járva hirdetik tanaikat. Hogy fél re ne értessem: sok igazság van tanaik kózt, de nem minden tanításuk igazság. Az igazság, a felvilágosodás terjesztésében nem látok veszedelmet, de mindenesetre két feltételhez szeretném kötni. Az egyik: hogy a jó mag közé ne keverjen senki konkolyt, az igazság magasztos tanai közé ostoba ámítást. Amiből az következnék, hogy ezeket a tanokat ne hirdessék kiskorú és buta próféták, hanem megállapodott, komoly férfiak. A második: hogy csak ott és olyan mértékben hirdessék, ahol es a-nilyen mértékben feltehető, hogy a tudnivágyók a hallottakat meg fogják érteni.