A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 19. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60, 67., 70. és 69. §-ainak gyakorlati alkalmazásáról - A gyakorlat lélektanához

A JOG 149 szerint a kunfélegyházai kir. jbiróság megkeresése folytán, a Móczár Rozália hagyatéki iratait, a Móczár Anna hagyatékával való együttes tárgyalás végett a megkereső jbirósághoz áttette. E végzés ellen az 1894. XVI. t.-c. 124. §-ának 1. pontja alapján a következő felfolyamodással éltem : Az 1902 január 28-án kelt neheztelt végzést hozó kunszentmártoni kir. jbiróság a kiskun-félegyházai kir. jbiróság megkeresése folytán a Móczár Rozália Nagy Ferencné hagyatéki iratait a Móczár Anna hagyatékával való együttes tárgyalás végett áttette s igy magát illetéktelennek mondottaki hallgatag: holott a M ó c z á r Rozália Nagy Ferencné hagyatéki ügyében már 1901 december 5-én 1901 O. 285 4 számú végzésével az örökösödési eljárást hivatalból megindította s nekem az iratokat tárgyalás végett kiadatni rendelte s azok hozzám 1901 december 14-én mégis érkezvén, aznapról hagyatéki könyvemben igtatva lett. Minthogy pedig az 1891: XVI. t.-c. 69. §-ának utolsó bekezdése szerint a külömböző bíróságok illetékessége alá tartozó kapcsolatos hagyatéki ügyeknek az illetékes bíróságok egyikénél való egyesítéséi e vonatkozó megállapodás sine qua n o n-ja, hogy a kapcsolatos előző hagyaték tárgyalása (50. §) még elrendelve ne lett légyen: napnál világosabb, hogy a kunszentmártoni kir. jbiróság azon intézkedése, miszerint a hozzám tárgyalás végett már ki is adott, de általam pótlás végett visszaküldött hagyatéki ügyiratokat a kiskun-félegyházai kir. jbirósághoz tette át: törvényellenes, következésképpeti minden további intézkedés semmis és érvénytelen; annálfogva alázatos tisztelettel kérem atek.kir. ítélőtáblát, hogy a felfolyamodással megtámadott végzést s az annak alapján tett minden további intézkedést, mint törvénytelent megsemmisíteni, az előbb: állapotot visszaállítani, s a Móczár Rozália Nagy Ferencné hagyatéki iratainak tárgyalás végett hozzám teendő kiadatására a kunszentmártoni kir. jbiróságot utasítani kegyeskedjék. Nagy meglepetésemre azonban a következő táblai határozatot kaptam : 6,386 p. 1902. A kir. ítélőtábla a felfolyamodást hivatalból visszautasítja, mert több hagyatéki ügynek egy bíróságnál való egyesítése kérdésében a kir. közjegyző érdekelt félnek nem tekinthető s ennek folytán az ily egyesítés tárgyában hozott végzés ellen felfolyamodási jogosultsággal sem bir, miértis a felfolyamodást hivatalból visszautasítani kellett. Hogy pedig mennyire szükséges lett volna ezen §. értelmezését felsőbirósági világításban is szemlélhetni, szolgáljon például a következő eset: E folyó évi február hóban—a Kunszentmártonban 1902 szeptember 3-án elhalt Jozsa Ilona hagyatékában felvett tárgyalásijegyzőkönyvben az örökösök azon kérelmüket terjesztették elő, hogy mivel Józsa Ilona a Görgetegen 1902 augusztus hó 4. elhalt Devánszky Józseftől is örökölt, ennek hagyatéka együttes tárgyalás végett a Jozsa Ilona hagyatékával egyesittessék. E kérelem folytán a kunszentmártoni kir. jbiróság 1903 március 4-diki dátummal megkereste a nagyatádi kir. jbiróságot, egyéneknél is olyan létezhető hiányosságokat, melyek az ügyletkötés nehéz, szövevényes utján reájuk egyoldalúan sulyosodó terheket róhatnak és leigázzák anyagi életük jövőjét. Az uzsora-törvények intézkedései bármily szigorú korlátokba szorították a hitelezés aktusát, még mindig hagytak olyan hézagokat, melyeken keresztül hatolva, megkezdheti az emberi ravaszság a rombolás munkáját. Végre a humanizmus buzgalma a magánjog egész szellemébe, a törvények interpretációjába vitte be a ius aequum eszméjét és létrehozott egy áramlatot, mely a birói mérlegelés fegyverével, mint hatalmas védője lépett fel az emberi érdekeknek. Létrejött a kötelmi kérdések pathológíkus megoldása, melynek vizsgálása képezi éppen e cikknek tulajdonképpeni tárgyát. A ius strictum Ieghatályosabb ellenalkotása, a magyar kötelmi joggyakorlat által szankcionált és a Tervezet 980. cj-ában foglalt azon elv, hogy a szerződés értelmezésénél nem a szavak betűszerinti értelme, hanem a felek akarata irányadó és ezen §. második bekezdése, hogy «kétség esetén a szerződésnek az az értelem tulajdonítandó, amely a jogviszony természetének és az életfölfogásnak leginkább felel megw. Itt vagyunk tehát a leggyakoribb és legszenvedélyesebb jogharc tusájában, midőn az irás harcol a szándék ellen és melynek eldöntésében a törvényhozás legmesszebbmenő hatalmat és mérlegelési szabadságot szánt a bírónak. Olyan hatalom ez és olyan hatáskör, melynek szörnyű felelőssége alatt görnyedez a válla az igazságszolgáltatásnak. Az «életfelfogás» I Egy csöppet sem konkretizált, mondhatnám: egyáltalán körül nem határolt fogalom ez, mely semmiesetre sem jelenthet mást, mint a territoriális ügyleti szokásokat, melyeknek jogforrási életrevalóságuk, jóhiszeműségük és valódiságuk annyi kételyt támaszt bennünk, hogy borzalommal és félelemmel kezdünk hozzá alkalmazásukhoz. hogy mivel a Józsa Ilona örökösei azon kérelmüket terjesztették elő, hogy az ott 1902 Ö. 149. sz. a folyó Devánszky József hagyatéki ügye az itten folyó kiskorú Józsa Ilona hagyatéki ügyével egyesítve tárgyaltassék, amennyiben kérelmezők eme kérvénye már el nem késett és tgy az örök. elj. 56". 69. §-ába nem ütköznék, ez esetben a Devánszky József hagyatéki ügyének ide megküldése iránt tisztelettel megkeresem. Mire a nagyatádi kir. jbiróság 1903 március 11-iki dátummal a következő — reám nézve ugyan kedvezőtlen, de véleményem szerint egészben korrekt — választ küldte: 1902 Ö. 149/8 szám- A kiskorú Józsa Ilona hagyatéki ügyé ben, hivatkozással 1902. O. 234/7. számú megkeresésre értesítem, hogy Devánszky József hagyatéki ügyében a hagyatéki tárgyalás eszközlése végett az összes iratok 1903. évi február hó 16-ánl902 Ö. 148/7. számú végzéssel N a g y Ernő kir. közjegyzőnek küldettek ki. Ha a kunszentmártoni kir. jbiróságnak a nagyatádi kir. jbirósághoz intézett megkeresést, a Móczár Rozália hagyatékában a kiskunfélegyházai kir. jbiróságtól hozzá intézett megkeresésre tett intézkedésével összehasonlítjuk : minden elfogulatlan embernek azonnal kell látnia, hogy e két intézkedés egymással ellenkezik, mert ez utóbbi rendelkezésében már koncedálta, hogy a különböző bíróságok illetékessége alá tartozó hagyatéki ügyeknek az egyik bíróságnál leendő egyesítésére vonatkozó kérelem — amint azt én felfolyamodásomban kifejtettem — éppen az 50. és 69. §-ra hivatkozással elkéshetik , mig a kiskun-félegyházai kir. jbiróságtól hozzá intézett megkeresés elintézésekor egyáltalán nem tartotta szükségesnek azt vizsgálni, vajon eme megkeresés nem késett-e el? holott az előző hagyatékban a tárgyalást már el is rendelte, hanem az előző hagyaték iratait az utóbbi hagyatékkal való együttes intézkedés végett egyszerűen áttette: és ez által engemet — a hozzáintézett megkeresésnek az 50. és 69. §-okba «ütközése» dacára és meggyőződésem szerint teljesen jogtalanul — egy olyan hagyatéki dijtól fosztott meg, amilyen substrátumu hagyaték évek leforgása alatt sem igen jön elő. -És éppen azért, mivel azt, hogy az iratok betekintése után a fennforgó ténykörülményeket a felsőbíróság ne látta volna, kizártnak tartom — véghetlen csodálkozom, hogy ha már a hagyatéki ügyek egyesítése kérdésében a kir. közjegyzőt érdekelt félnek nem találta is: — a kérdéses §. helyes értelmezése és alkalmazása tekintetében érdemben nem határozott. Ily körülmények között — feljelentés nem lévén kenyerem — nincs más ut és mód előttem, mint felkérni t. kartársaimat és az érdeklődő igen tisztelt biró urakat, kegyeskedjenek becses véleményüket e lap hasábjain nyilvánosságra hozni a tekintetben, hogy vajon a kunszentmártoni vagy a nagyatádi kir. jbiróság járt-e el a törvény szavainak megfelelőleg. A kötelmi ügyletek egész perbeli életét ez a küzdelem adja, melynél a felperes rendszerint a ius strictum álláspontján állva, az okirat alapján kér marasztalást, alperes pedig az interpretáció alkalmazását kéri ellenbeszédében, mely szerint a szerződéskötési akarat, szándék vagy körülmények változást lehelnek az irott betűkbe és ez az interpretáció, melyet a biró a felek érvelései, a produkált, gyakran ellentétes üzleti szokások egybevetésével, kinos vergődéssel bir csak az anyagi igazságnak megfelelően alkalmazni. Szolgáljon ennek megvilágítására egy gyakorlati példa, amely szomorú világításba helyezi az automatává degradált embert, akinek kifejezett szerződési kötelezettsége dacára, mentességet adhat a Tervezet, és a felperesi nyilvánvaló jogok, a lélektani analízisre alapított jogosulatlan túlzott humanizmus folytán a törvény által megsemmisíttettek. Egy földbirtokos nőül vévén egy vagyonos özvegyasszonyt, ez még életében vagyonának felét reáiratja és rövid együttélés után leszártnazók hátrahagyása nélkül elhal. A nő testvérei fenyegetőleg lépnek fel a hátramaradt házastárs ellen és azt mondják, hogy : megtámadjuk az örökséget, ahhoz minekünk van jogunk, mert a vagyon nern közszerzeményi jellegű, te a feleségeddel nem szereztél együtt semmit. A férj megszeppen. Az ellenfél állítása nagyon plauzibilisnek tüntik fel előtte. A nép gondolkozásmódjában nagyon mély nyomot hagyott a régi vagyoni élet vérségi jellege, a családi jogok elmúlt nagy hatalma, és lelkéhez nagyon közel áll az ági örökösödés gondolata ; ellenben visszatetsző a közszerzemény, a haladó társadalom, a forgó vagyon, a forgalom hatalmának jogintézménye, a férj és nő között demokratikus egyenlőség szankcionálása, mig az ágiság, a család hatalmának szinte hitbizományszerü konzervativitása a magyar tanyák embere lelkében még nagyon intenzive élő fogalom. A mi emberünk elment a községi biróhoz, a paphoz, a falu bölcseségének összes orákulumaihoz tanácsért