A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 16. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat.Vége

130 A JOG Irodalom. Perorvoslat a jogegység érdekében Irta Székely Aladár dr. A Balog ti Jenő dr. szerkesztésében megjelenő J o g i E rte kezések sorozatában ujabban napvilágot látott 8. füzet: bűnvádi eljárási jogunk egyik uj és nagyjelentőségű intézményének, a jogegység érdekében használható perorvoslatnak a monográfiája. Ritka buzgalom és minden irányban a jogászhoz illő szabatosság jellemzi jogtudományi irodalmunk ezen ujabb termékének, — a tudományos világ előtt egyébként már ismert — szerzőjét; nemis mindennapiak azok az auspiciumok, amelyek közt az ifjú jogtudós fáradozásának éppen szóbanforgó gyümölcsével a jogirodalom terére lép. Rövid történeti áttekintés után, melyben az intézménynek a francia forradalmi (alkotmányozó) törvényhozásban birt gyökerére is élénk világot vet, áttér annak rendszerbeli állására és céljára, kiemelvén igen helyesen, hogy ennél az alakulatnál a szubjektív érdek, mely a rendes perorvoslatoknál a törvényhozó céljának, az objektív jog teljesebb érvényesülésének támogatására szolgál, elesik, megmaradván egyedül a magasabb cél: a tárgyi jog tökéletesebb valósítása. Igen értékes a mű azon része, mely a perorvoslatoknak általában s azután magának a jogegység érdekében használt perorvoslatnak ekonomiájával foglalkozik. Gondolatmenetének veleje a következő: Az anyagi igazság továbbkutatása abbamaradhat az esetben, midőn az a felek nézete szerint megvalósíttatott; ez az a szempont, melynek alapján a törvényhozások a felek kérelmére alapított fölebbvitelt fogadják el, szemben a hivatalból való fölebbvitellel, mely utóbbi alig lehet eredményesebb az előbbinél, takarékosság dolgában pedig mindenképp mögötte áll. Most már, a felek kérelmére alapított fölebbvitel kevésbbé tökéletes rendszere mellett fenmaradó, törvényellenesen eldöntött esetek helyreigazítására a modern törvényhozás a jogegység érdekében perorvoslatot konstituál; az alkalmazás zsinórmértékepedig: «ha valamely adott esetben nincs alapja a perorvoslatnak, akkor ne is éljenek vele; ha pedig van, el ne mulasszák alkalmazni s minél több ily eset van, annál többször alkalmazzák!* A perorvoslatra jogosult hatóság kiszemelésének kérdésénél a Code d'instruction criminelle, a hannoveri törvény és a Codice di procedúra penale által (bár az utóbb említettben nem kifejezetten) az igazságügyminiszfert e perorvoslat használata tekintetében megillető utasítási, illetve felhatalmazási jogot ismertetve, okadatolja a legfőbb és független vádhatóságnak, nálunk a koronaügyésznek, a jogegység érdekében használt perorvoslat kezelésére való hivatottságát, kiemelvén, hogy bár az igazságügyminiszter utasítása a legfőbb vádhatóságot nem kötheti, az ebből támadható összeütközés az ügyészi megbízatás elvonására vezethet. Szóval szerző is csak azt tartja, hogy az igazságügyminiszter bármily beavatkozása a perorvoslat független kezelését megingatja. Mindazokat a korlátozásokat, amelyek a megtámadható intézkedések (Ítélet, végzés) s az ily intézkedést tett bíróság tekintetében a jogegység érdekében használt perorvoslat alkalmazását megnehezítik, csak annyiban tartja megengedhetőknek, amennyiben azok fennállása mellett az objektív jogon ejtett—és legalább a nagyobb jelentőségű — sérelmek orvosolhatók; míg a használat határidejére nézve a legtöbb törvényhozás (igy a mienk is) által elfogadott korlátlanságot Ítéli helyesnek, mint amely az intézmény céljából, az objektív jog megóvásának általános követelményéből következik. Szerző kimerítően tárgyalja a jogegység érdekében használt perorvoslat hatásának kérdését, ismertetvén e tekintetben az egész európai törvényhozást; az érdekes és több irányban tanulságos történelmi áttekintést megelőzőleg összefoglalja a j. é. h. perorvoslat hatásának főismérveit, melyek éppen a szóbanforgó perorvoslat által provokált döntés természetéből folynak. Ebben a döntésben ugyanis végrehajtási parancs nem lévén, a vádlott helyzete — ami egyébként a védelem kizárásából is következik — a perorvos'at folytán rosszabbra nem fordulhat. Ami pedig helyzetének jobbrafordulását illeti, a Bp. 442. §-ának 6. bekezdése i szerint: «A kir. Kűriának a törvény megsértését kimondó hatá- j rozata a felekre nézve rendszerint nem bir hatállyal, ha azonban a vádlott a törvény megsértésével volt elitélve, a kir. Kűria I őt felmentheti vagy büntetését enyhítheti. . .» stb. Az irodalomban felmerült azt az aggályt, hogy itt a Kűriát csak fakultatív jogosultság illetné arra nézve, hogy felmentsen-e vagy nem, leszállitsa-e a büntetést avagy sem, és az ehhez fűződő egyéb vitapontokat kimerítően tárgyalja a szerző s az éles distinkciók egész sorozatában gyönyörködtet, mi mellett azonban abba a formahibába esik, hogy a kérdés eldöntését nem emeli ki kellően s a kellő helyen, hanem utal egyszerűen az előzőleg tárgyalt osztrák B. P. idevonaikozó passzusának («dem Cassationshofe steht es frei, nach seinem Ermessen freizusprechen oder einen milderen Strafsatz anzuwenden*) interpretációjára, melynek lényege az, hogy a j. é. h. perorvoslat különös szabályai nem akadályozzák a bíróságot e (felmentési ill. büntetés-leszállitási) kötelessége teljesítésében. A j. é. h. perorvoslatnak fegyelmi természetű intézmény értelmű az eljárt bíró fegyelmi felelősségének megállapításával. A törvénysértés objektív fenforgásának kimondása lüggetlen az eljárt biró d o 1 u s a ill. culpájának kimondásától. A fegyelmi eljárással való kapcsolat csak esetleges: a j. é. hozott határozat praejudiciumot képez a fegyelmi bíróság előtt. Megjegyezzük, hegy ha egyszer szerző a j. é. hozott határozatoknak a jövőbe hatását elismeri, annak tágabb értelemben vett fegyelmi célját sem tagadhatja. Kiemelve még a mű ama részeit, melyek a tárgyalt perorvoslatnak a magánfélre (magánjogilag sértettre) való kihatását, a hozott határozatnak a teljes-ülési határozatoktól való eltérését, (előbbiek negatív, utóbbiak pozitív irányban biztosítják a törvény érvényesülését), végül a j. é. h. perorvoslatnak a polgári törvénykezésben való meghonosításának akadályait tárgyalják: nem tagadhatjuk, hogy szerző bűnvádi eljárási jogunk ezen uj és nevezetes alakulatát az intézményhez méltó apparátussal s e mellett az összhasonlitó módszer rendkívül ügyes kezelésével ismertetvén, bízvást számithat a tudományos világ jól kiérdemelt elismerésére. Nóvák K. Ernő dr., kecskeméti tszéki aljegyző. Vegyesek. Versec közönsége a budapesti ügyvédi kamarának. Versec közönsége nevében Koszirovicz főjegyző meleghangú üdvözlő sorokat intézett S z i v á k Imréhez. A Szilágyi Dezső emlékére rendezett ünnepség és szobrának leleplezése nagy örömet keltett Versecen, amely városnak az elhunyt államférfi díszpolgára volt. Ezért a verseciek elismerésöket és nagyrabecsülésöket nyilvánítják most a budapesti kamarának. A szabadkai ügyvédi kamara 1902. évi jelentése szomorú képet fest a mult esztendő törvényelőkészitéseiről, az általános és a helyi jogszolgáltatásról. Szerinte a miniszter a perrendjavasiatban az ügyvédség érdekeit szembeállítja a jogszolgáltatás érdekeivel s megfeledkezik arról, hogy az éhes ember nem respektálhatja az etika törvényeit. Képtelen megérteni, hogy az európai hirü tudós, az elmélet nagymestere oly kevéssé ösmeri a gyakorlati élet követeléseit s a magyar ügyvédség helyzetét. A kötelező fizetési meghagyásos eljárás ügyvédellenes tendenciájáról szólva, rámutat amaz ellentmondásra, amely a m ;stani javaslat s a miniszter tiz év előtt mondott azon szavai között van, hogy <nem szabad alperesnek lehetővé tenni, hogy a kielégítést hosszabb időre kihúzhassa*. A polgári perrendtartás javaslata háttérbe szorította a kodifikáció egyéb fontos ágait, milyenek a büntetőtörvény novellája, a kereskedelmi és csődtörvény revíziója, a jogügyletek csődön kivül való megtámadásáról szóló törvény, a jövedéki büntető-eljárás, az uj ügyvédi rendtartás, a bélyegtörvény, a mezőrendőri törvény revíziója, az úrbéri eljárás kodifikálása és az uj Bprts. fölebbviteli részének novelláris módosítása. A birák érdekében is szót emel a jelentés, kérvén a minisztert, hogy a fizetésrendezési javaslat sérelmes részeit ne engedje törvénnyé válni. A jogszolgáltatásról szólva hangoztatja a közigazgatás államosításának szükségességét, mert hajmeresztő a mostani hatóságok ítélkezése a mezőrendőrségi ügyekben, cselédügyekben, a kereskedőalkalmazottak ügyeiben. Az államosítás gyógyitószer lenne a zugiráskodás ellen is. Az ügyvédség általános érdekei tekintetében képtelen helyzetet teremtett a büntető ügyekben az alsó fokon hivatalból teljesítendő védelem. Az ügyvédi és birói kar egyetértését — mint a jelentésben olvassuk — megbolygatta a szabadkai törvényszék elnökének egy budapesti szaklapban közzétett cikkelye, amelyben a magyar ügyvédséget tudatlannak, lelkiösmeretlennek, üzleti szelleműnek mondja. Ezt a cikket a kamara sérelmesnek tartja magára nézve. A szabadkai járásbíróságnál szertelenül sok ügyben tűznek ki ugyanegy időre és helyre első tárgyalási határnapot, ami az alkalmatlan helyiségek miatt kétszeresen tűrhetetlen. Csupán a legfőbb momentumokat emelhettük ki ebből a rf,y^re f°gott> de sokatmondó jelentésből, amelynek gondos előadása Révész Ernő kamarai titkár jeles tollát dicséri, (hl.) A horvát bíróságok magyarellenes indulatáról jellemző esetet olvasunk a szabadkai ügyvédi kamara tavalyi jelentésében. K r a m e r Antal felperes, a szabadkai járásbíróság előtt 1902. Sp. 1 n A SZ' a' inditott keresetet S e g h e r Miroszláv zágrábi lakos elle . A kereseti példányon az alperes postatisztnek jelöltetett meg. A zágrábi bíróság kézbesítője azt jelentette vissza, hogy alPenps osmeretlen Zágrábban. A felperes kérvényt nyújtott be a szabadkai járásbírósághoz, előadván benne, hogy az adósa a zágrábi postahivatalnál postatiszt. A zágrábi bíróság kézbesítője ismét azt jelentette vissza, hogy az alperes osmeretlen Zágrábban. A nitelező uj kérvényt adott be, elmondván benne, hogy adósa postatiszt a zágrabi vasúti hivatalnál, mégpedig annál az egyetlenegy vasúti postahivatalnál, amely a zágrábi egyetlenegy vasúti P0stanjvatal helyiségeiben van. Erre már nem térhetett ki a zággyanánt való felfogása ellenében találóan jegyzi meg szerző, hogy a birói döntést törvényellenesnek nyilvánító határozat nem egy^_rab^biróság és kézbesítette a keresetet. PALLA8 RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁM BU0APE8TEH.