A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 1. szám - A hivatkozás

A JOG 3 és jogokká minősiti, az erkölcstelenségtől pedig az egész vonalon megvonja a jogsegélyt, nem nyújt arra birói segélyt. A Tervezet az 1,517. és 1,766. §-aiban ennél többet tesz. Itt nem azt deklarálja, hogy az ajándékozónak s illetve a szolgáltatónak nem ad kereseti jogot, helyesebben : nem azt mondja ki, hogy megvonja a birói jogsegélyt, liogy birói uton nemérvényesithető kötelem áll fenn, amiként a jog általában teszi mindenütt, ahol erkölcsellenes motívumot lát fenforogni, s ezáltal negatíve védi az erkölcs követelményeit, sem nem veszi át az erkölcsi törvényt és nem dekretálja azt jognak, amiként ezt a családjogban és az öröklési jogban tette,— hanem ellenkezőleg itt a Tervezet pozitive az ellenfél javára erkölcsbírói minőségben mutatkozik be, mert nem az erkölcsi elvet, az erkölcs törvényét dekretálja jognak, hanem az erkölcsi kötelességet, a társadalmi illemet a jog forrásává teszi; vagyis nem az erkölcsöt, az illemet teszi joggá, hanem a jogot erkölcscsé. Miként a kauzalitási alapelvek taglalásánál külön ki fogom emelni (IX. cikk), a causa hiányos jogügyleteknél a Tervezet feltétlenül és kivétel nélkül jogsegélyt nyújt, éspedig a Tervezet terminológiája szerint «alaptalan gazdagodás cimén» a restitucióra. Itt lényegileg causa-hiány van, mert az ellenszolgáltatás hiányzik és mint erkölcsi kötelesség és társadalmi illem nem kötelmi jogügylet, és mégis a jogügyletet joghatályban tartja fenn. Ez nem jogi erkölcs, amelyet fejtegetésem egész során folyton kutattam, gyűjtöttem, összeállítottam és feltártain, hanem megfordítva : erkölcsjog, ami az erkölcsi bölcselőknek általában, és speciálisan a Kant-iskolának legidealisztikusabb óhaja és minden törekvésük végcélja. Sajnos, hogy a Tervezet ezen részének indokolása még nincs közzétéve, s igy nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a tudós szerkesztő, dr. T h i r r i n g Lajos vezérlő motívumait kétségtelen alapossággal ismerjem , azonban enélkül is igénytelen fejtegetésem szempontjából örömest üdvözlöm a Tervezet jelzett kijelentéseit, annál inkább, mert azokat nem a különben tisztán ethikai alapokon nyugvó családjogban és öröklési jogban, hanem a tisztán materiális jogban, a kötelmi jogban teszi, ami a legkétségtelenebb és legpozitivebb bizonyíték ama sokszor hangoztatott tételem mellett, hogy a jogállam az erkölcs követelményeit a leghathatósabban védi és érvényesülésre segiti. mert a társadalom alapféltétele, hogy a jogviszonyok rugói, belső motívumai jók, erkölcsiek legyenek, vagyis : hogy a jogban az erkölcs ápoltassák. (Folytatása következik.) A. hivatkozás. Irta FÉNYES VINCE, szerencsi járásbiró. A lapokban is többször volt szóvá téve s a gyakorlati ember is nap-nap után tapasztalja, hogy mily nehézkessé, kétessé, sőt sokszor majdnem lehetetlenné teszi a jogszabályok alkalmazását a törvényekben és rendeletekben túltengő az a rendszer, a mely a §§-ra való hivatkozásokban s azoknak derüre-borura való idézésében találja gyönyörűségét. Ez a rendszer nemcsak azért káros, mert — mint Káplány Géza ur nagy tki művében mondja — a gyakorlati ember szorgos munkája közben nem ér rá kutatni, keresni s összehasonlítani és nemis tanácsos őt ezzel terhelni, meit ilyenkor könnyen tévedhet, vagy valamit elnézhet, hanem azért is. mert a törvények és rendeletek tüzetes áttanulmányozását, szellemüknek és rendelkezéseiknek átértését megnehezítvén: a jogszabályok téves alkalmazására, sőt sokszor téves gyakorlat alakulására vezet. A hivatkozási rendszer egy szomorú esetét teszem ezúttal szóvá, amely csaknem megoldhatatlan problémát ad fel a gyakorlati embernek. Nevezetesen a betétek szerkesztéséről szóló 1886 : 29. t.-c. 17. és 18. §-ai a következőleg rendelkeznek: « A tényleges birtokos tulajdonjoga jegyzendőbe továbbá: ha az ingatlan nyilvánkönyvön kívül több átruházásnak képezte tárgyát és ezen átiratok mindenike szabályszerű okirattal, vagy a 15. §. értelmében teendő beismeréssel nem igazoltatik ugyan ; de az, hogy a kérdéses ingatlan a tkvi tulajdonos vagy igazolt örököse vagy hagyományosa (15. §.) által átruháztatott, legalábbis tkvi előjegyzésre alkalmas okirattal, vagy a 15. §. értelmében az átruházó szóbeli nyilatkozatával igazoltatik, a további átruházásról hiányzó okiratok pedig a helyhatóság azzal a nyilatkozatával pótoltatnak, hogy az illető átruházásról tudomással birnak s ezen felül a helyhatóság és a bizalmi férfiak bizonyítják, hogy az igénylő az illető ingatlannak tényleges birtokában van». (17. §.) E törvényes rendelkezésből tehát nyilvánvaló, hogy ez a §. akkor alkalmazható : 1. ha az ingatlan többszörös átruházásnak képezte tárgyát; 2. ha a tkvi tulajdonostól vagy igazolt örökösétől (hagyományosától) okirat van, vagy ugyanezak szóbeli nyilatkozatot tesznek ; 3. ha a helyhatóság a nem-igazolt átruházásokról tudomással bír; és 4. ha a tényl. birtoklás ugy a helyhatóság mint a bizalmi férfiak által igazoltatik. Az is kétségtelennek látszik előttem: hogy ha az 1—4. pont alatt emiitett feltételek bármelyike hiányzik is, a 17. §. nem alkalmazható. A 18. §. pedig ez: «A tényleges birtokos tulajdonjoga jegyzendő be végre : ha a tkvi tulajdonos legalább j év előtt elhalt, vagy holléte legalább 3 év óta nem tudatik és a helyhatóság igazolja, hogy tudomással bir azon egy vagy több átruházásról, amelyek által a tényl. birtokos a kérdéses ingatlant megszerezte, s egyszersmind a helyhatóság és a bizalmi férfiak által az is igazoltatik, hogy a tényl. birtokos maga, vagy ő és birtokelődei legalább 10 év óta az ingatlannak békés birtokában vannak. . .» Ez a §. tehát akkor alkalmazható: 1. ha a tkvi tulajdonos elhalt vagy távol van ; 2. ha az egy vagy több átruházásról a helyhatóság tudomással bir ; 3. ha a tényleges és békés birtoklás ugy a helyhatóság, mint a bizalmi férfiak által igazoltatik és 4. ha a tényl. és békés birtoklás tartama legalább 10 év. Akármelyik hiányozzék ezen kellékek közül: a 18. §. nem alkalmazható. Az ugyanezen tárgyban hozott 1889: 38. t.-c. 6. §-a ezen rendelkezéseket a következőkkel pótolja : «Az 1886 : 29. t.-c. 17. és 18. §-ai akkép egészíttetnek ki, hogy ha máskülönben az ezen szakaszokban előirt követelmények fenforognak, a tényl. birtokos tulajdonjoga akkor is bejegyzendő, ha a legalább 3 év előtt elhalt tkvi tulajdonosnak, vagy a legalább 3 év előtt elhalt közvetlen birtokelődnek törvényes örökösödésre hivatott leszármazói vannak a tényleges birtokban és az illető hitfelekezet lelkésze, valamint a helyhatóság bizonyítják, hogy a tkvi tulajdonos, illetőleg birtokelőd után más leszármazó nem maradt, a helyhatóság pedig azt is bizonyítja, hogy a tudomása szerint a tkvi tulajdonos vagy a birtokelőd végrendeletet nem hagyott hátra». Hangsúlyozni kívánom itt, hogy a most közölt törvényszakasz nem uj esetét állítja fel a tényl. birtokos tulajdonjoga bejegyzésének, hanem világosan az 1886: 29. t.-c. 17. 18. §-át pótolja, mert hisz «az ezen szakaszokban előirt követelmények)) fenforgása szükséges. Ezen követelményeket már fentebb előadtuk s most csak azt lássuk, minő eredményre vezet a pótló intézkedés applikálása a pótolt törvényszakaszokra. Tehát a 17. §. esetében a legalább 3 év előtt elhalt tkvi tulajdonos örököseinek mint tényleges birtokosoknak tulajdonjoga jegyzendő be : ha az ingatlan többszörös átruházásnak képezte tárgyát ; ha a tkvi tulajdonostól, vagy igazolt örökösétől (hagyományosától) okirat van, vagy ugyanezek szóbeli nyilatkozatot tesznek; ha a helyhatóság a nem-igazolt átruházásokról tudomással bir és ha a tényl. birtoklást ugy a helyhatóság, mint a bizalmi férfiak igazolják s végül ha a lelkész és helyhatóság azt is igazolják, hogy a tkvi tulajdonos után más törvényes leszármazó, illetcleg végrendelet nem maradt. És itt van a hivatkozás eredménye! Olyan ingatlant kell a tkvi tulajdonos örököseire átírni, amelyet a tkvi tulajdonos okiratilag már másra átruházott, vagy amelyre nézve a tkvi tulajdonosnak a 15. §. értelmében átadó végzéssel vagy ítélettel igazolt örökösének be kell ismerni, hogy azt ő másra ruházta át! Ez abszurdum s a hivatkozási mánia gyönyörű gyümölcse. Lássuk most annak az esetnek a 17. §-ra való applikációját, amidőn a közvetlen birtokelőd örököseiről van szó, amikor a következő eredményt kapjuk : A közvetlen birtokelőd törvényes örökösödésre hivatott leszármazóinak tulajdonjoga, tényl. birtoklás alapján, akkor jegyezhető be, ha az ingatlan többszörös átruházásnak képezte tárgyát, amelyek közül a tkvi tulajdonostól származó okirattal vagy az ő, illetve igazolt örököse (hagyományosa) nyilatkozatával igazolható, a többi átruházásokról pedig a helyhatóság tudomással bir s a helyhatóság és bizalmi férfiak a tényleges