A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

112 A JOG fér kétség azért sem, mert hiszen az 1871. évi XXXIII. t.-c. 21. §-a is eltiltotta már minden bünvizsgálati cselekmén>től; továbbá, mert a vizsgálatra a vizsgálóbírón kivül semmi néven nevezendő hatóságnak nincsen joga. Hogy azonban teljesen téves alapon jár el mindenki, ki bármely előző törvényből vél bármilyen a bprdts. intézkedéseivel ellentétes jogokat kimagyarázni, — az iránt semmi kétséget nem hagy fenn a bprts. 590. §-a, mely azt mondja : «Jelen tör vény életbeléptével a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és a szokásjognak e törvénnyel ellenkező megállapításai hatályukat vesztik)). Ha tehát az 1871. évi XXXIII. t.-c. vagy bármily törvény, rendelet, utasítás, judikatúra vagy szokásjog alapján joga lett volna a kir. ügyészségnek az 1896. évi XXXüí. t.-c. életbeléptetése előtt akár az «előnyomozat», akár a «bünvizsgálat» tolyama alatt nyomozási cselekményeket teljesíteni, ezen szakasz megfosztotta minden kételyt kizáró módon ezen jogától és feltétlen elvként áll bűnvádi perrendtartásunkban, hogy : «A kir. ügyészség semmiféle nyomozási cselekményt nem teljesíthet.)) Hogy azután az ily törvénybe ütköző nyomozás alapján egybeállított bizonyítékok mily ferde helyzetbe hozhatják az ítélkező bíróságot, már fennebb érintettem. Ezen álláspont bővebb kifejtése azonban ezen kérdést tárgyazó cikk keretén kívül esik. Belföld. A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető bíróságok működése 1902-ben. Tervbe vettük volt az összes Budapesten székelő e. f. bíróságok működését, összehasonlító kritikai megjegyzések kapcsán, bemutatni. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy mily érdekes és tanulságos az ily összeállítás. Csak az ily kimutatásból tűnik ki, vájjon több vagy kevesebb-e a budapesti e. f. bírónak munkája, a vidéki bírák működéséhez viszonyítva, — és ehhez képest jogosultak-e az ő, nagyobb figyelembevételre és kiváltságosabb állásra irányuló igényei? Legnagyobb sajnálatunkra azonban e munkánk csak torzó marad. Amig a budapesti és pestvidéki törvényszékek elnökei, a járásbíróságok és ügyészségek vezetői a szükséges statisztikai anyagot a legnagyobb készséggel és előzékenységgel bocsátották rendelkezésünkre, — addig utánjárásunk dacára sem sikerült a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék megfelelő adatainak birtokába jutnunk. Ezt annál jobban sajnáljuk, mert amugyis régóta nem nyílt alkalmunk e törvényszékkel behatóbban foglalkoznunk és mert ezáltal ezen tanulmányunk csonkává, a szándékolt összehasonlítások pedig nagyobbrészben lehetetlenekké váltak. A nyert anyagot a következő sorrendben fogjuk bemutatni: A budapesti polg. törvényszék. II. A budapesti polg. járásbíróságok. III. A budapesti büntető törvényszék. IV. A budapesti büntető járásbíróság. V. A pestvidéki törvényszék. VI. A pestv. törvényszékhez tartozó járásbíróságok. Vlí. A budapesti és VIII. A pestvidéki kir. ügyészség. I. A budapesti kir. törvényszék. Feltétlen elismeréssel kell illetnünk ezen törvényszék működését. Rászolgált arra, hogy mint eddig, ugy ezentúl is az ország első e. f. bíróságának nevét viselje. Elnöke Horváth Ferenc és sok jeles bírája működnek közre, hogy e jó hírnevet fentartsák és gyarapítsák. Ha emellett mégis néhány, hozzánk érkezett kisebb jelentőségű desideratumnak helyet adunk, tes zük ezt azért, mert e kívánalmakat jogosaknak és méltányosaknak is tartjuk, és mert meg vagyunk győződve, hogy ezeken kis jóakarat mellett, könnyen lehet segíteni. A jóakaratban azonban, tapasztalatunk szerint nincs hiány. Ily jogos és méltányos kivánat elsősorban a járásbirák köréből hangzott fel. Felebbezve — szerintük— csak a gyengébb Ítéletek lesznek, holott az erősen indokolt és mindkét felet meggyőző ítélet legtöbb esetben jogerőssé válik és igy a felsőbiró elé nemis kerüi. Tekintve mármost, hogy egy főv. sommás biró naponta 10—15, tömeges napon pedig 50—1Ö0 ügyet kénytelen elbírálni, merő lehetetlenség, hogy minden ítélete egyaránt erősen indokolt és minden jogi és ténykérdésre egyenlő gonddal kiható legyen. Ezen felebbvitt ítéletek azonban felsőbb helyen cenzuráltatnakés osztály oztatna k, ezen osztályzattól pedig függ az illető birónak jövőbeli karriérje és előléptetése. Megesik ekképp, hogy egy biró, akinek Ítéletei legnagyobbrészt azonnal jogerősekké válnak, mégis gyenge osztályzatot nyer, mert néhány hevenyészett ítélete nem üti meg a felsőbb helyen alkalmazott szigorú mértéket. Ezen birák jogos és könnyen teljesíthetőkivánata tehát oda irányul, hogy az általuk hozott, nyomban jogerőre emelkedett ítéletek is a cenzeálók részéről betekintessenek és csak ezek figyelembevételével osztályoztassék valamely biró működése, ha már ilyen szubjektív irányzatú osztályozásra egyáltalában szükség van. Igy védi részről viszont nehézményeztetik a perek lassú elintézése. H ó n a p o k i g tart, amig a már teljesen letárgyalt rendes per birói intézkedés elé kerül. Jól tudjuk, hogy ennek oka főképp abban rejlik, hogy a birák nagyrésze a íölebbviteli és egyéb szaktanácsok által lesz igénybe véve és a rendes perek előadásától egészben vagy nagyrészben elvonva, és igy tulnagy teher nehezedik a fönmaradt csekély számú előadókra, — akik e mei lett referádájukban még a sorrendhez is vannak kötve. Könnyíteni mindazonáltal már most is lehetne e bajon, a teljes orvoslást majd csak az uj perrendtartással diadalmasan bevonuló szóbeliség fogja magával hozni. Volna még egyik-másik apró-cseprő panasz. Igy p. o. újból divatba jött (és ez rendszerint a gyengébb birák privilégiuma) az ügyvédtől a birói kiadmányoknál az őt jogosan megillető u r c i m e t elvonni. Azt mondják — és szerintünk joggal, — hogy amint az ügyvéd a birónak — hivatalos ugy, mint magánérintkezésében — a teljes címet és tiszteletet megadja, ugy azt vice-versa magának is joggal megkövetelheti. Legalább is furcsa a> oly címezés a kiadmányokon Nagyságos X. Y. urnák (ha magán félről van szó) és X. Y. ügyvédnek (ha ajogszolgáltatás egy hasonlórangu tényezőjének szól a kézbesítés.) Kifogásoltatik a birósági (elsősorban a telekkönyvij kiadmányok olvashatlansága is. Panasz emeltetett továbbá a telekkvi osztály egyik birájának a felekkel és ügyvédekkel szemben való viselkedése ellen. De mindezeket itt bővebben szóvá n;m tesszük. Illetékes helyen ismerik ezen apró-csepő bajokat és igy biztos kilátás van arra, hogy ezek tekintetében panaszra többé nem lesz ok. Azon elismerés, mellyel apolgári rendes perekben hozott Ítéletek mindenfelől fogadtatnak, teljes mértékben illeti a íelebbviteli tanácsok ítélkezését is. Csak ismétlése egy régebben hangoztatott kivánatunknak: hogy a fontosabb elvi jelentőségű határozatok egybegyűjtessenek és a nyilvánosság elé vitessenek. Sok esetben — p. o. 1 a k b é r 1 e t i és evvel kapcsolatos ügyben— a törvényszék utolsó fórum gyanánt szerepel; sok esetben viszont az egyes feiebbviteli tanácsok, más-más elvi alapon állva, ellentétes határozatokat hoznak. Hány per volna elkerülhető és mennyivel volna csökkenthető a feiebbviteli bíróságok kétségtelenül nagy munkaterhe, ha az ellentétes határozatok plénum elé vitetnének és ott egységes gyakorlat honosíttatnék és ha az elvi megállapodások mindenki előtt tudva lennének. Nagy nehézségbe ezen kivánatok annál kevésbé ütközhetnek, mert illetékes helyről hallottuk, hogy ezen elvi határozatok tényleg léteznek és egybegyűjtve is lesznek. Az ügyforgalmi es tevékenységi kimutatásnak főbb adatai a következők: (A zárjel alatti adatok az előző év tevékenységét tüntetik ki.) Rendszeresített személyzet: 1 elnök (kúriai biró; 5 (4) Ítélőtáblai birói c. és j. felr. tszéki biró; 21 (22) tsz. biró; 4 (2) albiro; 4 (3) jegyző; 19 aljegyző; 6 joggyakornok; 1 irodaigazgató; 8 telekkönyvvezető; 6 (4) irodatiszt; 19 (21) írnok; 30 (32) dijnok és 38 hivatalszolga = 162 (161). Emelkedett tehát a rendszeresített a Ibi rák száma kettővel és a jegyzők száma egygyel, ellenben csökkent a dijnok ok száma kettővel. A közjegyzők száma a tszék területén volt 16; állandó szakértők 26; állandó tolmácsok 13 (11). Az érkezett polgári beadványok száma volt: 42,986; telekkönyvi: 36.422, fegyelmi: 103 == 79,511; sommás feiebbviteli ügyek száma: 3,716. Az év végén folyamatban maradt 41 házassági per, egyéb rendes per 329; felebbvitt sommás ügy 1,601; csőd 38, telekkönyvi ügy 147 = 2,156. Arészletes ügyforgalom adatai szet int m. évről folyamatban maradt 3,771 (3,711) per; érkezett: közpolgári 1,837 (1,802); házassági 586 (555); kereskedelmi 9 (21). Ez utóbbiakhoz tartoznak a csődügyből folyó megtámadási perek. Összesen érkezett2,432 (2,378). Befejeztetett: 1,867 (1,765) közpolgári; 549 (548) házassági és 11 (5) kereskedelmi per = 2,427 (2,318). Tanácsülési napok száma volt 270 (289). Érdemleges ítélet hozatott 1,379 (1,229); megnem j e 1 e n é s folytán hozatott 458 (393) ítélet; pert befejező végzés volt 533 (653). Egyességgel jóváhagyó végzés 57 (43). Az év végén folyamatban maradt perek száma volt: házassági 2,781 (2,811); váltó 972 (935); birtokrendezési 23 (25) = 3,776 (3,771). Kár, hogy a kimutatás nem szolgáltat egyúttal adatot annak elbírálására, vájjon a hozott e. f. ítéletek közül hány lett a II. és Ill-ad bíróság által helybenhagyva vagy megváltoztatva. Ez adná meg a kulcsát a bíróság működése belértékének megbirálására. Telekk öny i ügyekből volt elintézetlen az év elején: tkvi beadvány 444 (505), per és ügy 136 (167); érkezett beadvány 36,422 (35,676), per és ügy 12,974 (13,203); elintéztetett: tkvi beadvány 36,505 (35,737), per 3 (3); végrehajtási ügyi: a végrehajtási jog bejegyzése ír. kérelem 3,739 (3,989); árverési kérvény elintézése 725 (830), sorrendi tárgyalás 269 (235), vételárfelosztás 174 (95), egyéb tkvi ügy 8,058 (8,022)= 12,963 (13,174). Az év végén elintézetlenül maradt: beadvány 361 (414),per 147 (136). Csődügyek: Csődnyitás ír. kv. érkezett 275 (274). Az év elején folyamatban volt csőd 65 (67). Az év folyamán megnyitott csődök száma volt 7 (16), ebből az adós kérelmére 4 (8), a hitelezők kérelmére 3 (8). A csőd megszűnt: vagyouhiány miatt