A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben

A JOG 113 16 (12); a hitelezők beleegyezése loiytán 1; a csődvagyon felosztásával 10 (5); más módon 7 (1) = 34 (18). Az év végén folyamatban maradt csőd 38 (65). Értékpapírok és okiratok megsemmisítése ír. ügy érkezett 80 (70); az év végén folyamatban maradt 61 (61); anyakönyvi ügy 12 (19); az év végén tolyamatban maradt (2). Ügyvéd elleni panasz érkezett 158 (128), az év végén folyam, maradt 68 (66); egyéb polg. p e r e n k i v ü 1 i ügy érk. 2,413 (2,639), az év végén folyam, maradt 46 (64). A tszéknél kezelt hitbizományi ügyek száma 4 (4). Révai Lajos dr. (Folytatása következik.) A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. Március 29. A közgyűlés fényes ünnepséggel kezdődött, amely a hála és kegyelet igaz megnyilatkozása volt Szilágyi Dezső emléke iránt. S z í v á k Imre elnöki megnyitója után leleplezték a nagy jogász és államférfiú szobrát, amely Margó Ede müve és Bihari Mór dr. ajándéka. Az emlékbeszédet Eötvös Károly mondotta. Felidézte a nagy ember szellemét, megtestette erős egyéniségét, azt a hajthatatlan akaraterőt, azt a szívós munkaerőt, azt a mélységes tudást, amely Szilágyi Dezsőt jellemezte. Ismertette élete törekvéseit, nagyszabású reformjait, majd végül arról beszélt, mily szüksége volna a magyar nemzetnek a mai váltságos időkben Szilagyi Dezső szilárd egyéniségére, erős dörgő szavára, tekintete villámaira és törekvéseinek tisztaságára. A szónoki remekmüvet a díszes hallgatóság, amelynek soraiban ott láttuk az igazság- közjktatás- és földmivelésügyi minisztereket, valamint az országgyűlés két házának elnökeit, meghatottan zugó tapssal és dörgő éljenzéssel honorálta. A rendes közgyűlésen Pap József dr. kamarai titkár ismertette a kamara tavalyi munkásságáról szóló jelentést. Az ügyvédség közállapotaira vonatkozólag terjesztette elő nézeteit első helyen. Az ügyvédség közviszonyai, azt mondja, még mindig siralmasak. A kar zsutoltsága nem egyetlen oka a bajnak, hiszen Németországban is sok az ügyvéd, de ott azok boldogulását lehetővé teszik az ottani törvények. Nálunk az irányadó körök programmjaikban jóakarattal árasztják el az ügyvédi kart, a törvényhozás irányzata azonban azt mutatja, hogy az ügyvédi hivatást fölösleges és türt intézménynek tekintik. Egyetemes nemzeti és igazságszolgáltatási érdekből kívánatos, hogy az ügyvédség olyan helyzetbe jusson, hogy teljesíthesse kötelességét. Bírói függetlenség, sajtószabadság és szabad ügyvédség nélkül nem képzelhetők se közszebadsági jogok, se jogállam. Sürgeti a községi jegyzők zugiróskodásának megszüntetését és az ügyvédi szellemi munka megbecsülését és az uj ügyvédi rendtartás megalkotását, a gondnokságok és csődök egyenletes kiosztását, a bírói karnak az ügyvédség köréből való felfrissítését. Bossányi Iván azt indítványozza, hogy az ügyvédség helyzetéről szóló fejezetet írják át. Baracs Marcel dr. és Pollák dr. kam ügyész a javaslat elfogadása mellett érvelt. Ezután a közgyűlés lolytatását másnapra halasztották. Március 30. Szivák Imre dr. elnök megnyitván a közgyűlést, bejelenti, hogy Széli Kálmán miniszterelnök levélben mentette ki elmaradását a tegnapi Szilágyi Dezső emlékünnepélyről. Bejelentette továbbá az elnök, hogy a tegnapi Szilágyiünnepélyből kifolyólag egy sajnálatos mulasztását kell kipótolnia : A meghívott vendégek sorában megjelent volt a m. kir. közigazgatási bíróság képviseletében e bírói testület nagytekintélyű elnöke. Midőn meghívott vendégeinknek köszönetünket fejeztük ki megjelenésükért, elnöki enunciációmban tévedésből nem emeltem ki a közigazgatási bíróságot. Midőn utólag fejezem ki köszönetünket, kérem a t. közgyűlést, ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Következett az évi jelentés fölötti vitának folytatása. Kiss Ferenc dr. nem fogadja el az évi jelentést. Hindy Attilla dr. helyteleníti azt a hangot, amelylyel a kamara évi jelentése az ügyvédek helyzetéről szóló fejezetében homloktérbe állítja az anyagi kérdéseket és evvel szolgálatába szegődik annak az irányzatnak, mely ellentétben a kar tradícióival, a közügyet érintő kérdéseket és az országos igazságügyi kérdéseket egyedül és kizárólag az ügyvédi zseb szempontjából • itéli meg. Ez nem felel meg sem a kar méltóságának, sem jól felfogott anyagi érdekeinek. Ugyanígy helyteleníti a kamara elnökének a képviselőház igazságügyi bizottságában kifejtett akcióját abban a részében, amelyben az ügyvédi kényszer odiózus kérdését forszírozta és ez uton a kar ellen a közönség legtágabb köreiben mély reszenzust és ellenszenvet keltett. (Zajos tetszés és taps. Zajos ellentmondások.; Baracs Marcell dr. felszólalása után az elnök több tag indítványára berekesztetnek jelentette ki az általános vitát. Majd részleteiben is letárgyalták és elfogadták az évi jelentést, mire a közgyűlés véget ért. Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdések.) A tényleges birtokos minőségének igazolása. Az 1892: 29 t-c. 2. § 2) a. pontja az eljárás megindításához a tényleges birtokos minőségének igazolását követeli meg, — a törvény végrehajtása tárgyában kiadott 24,366/189. 31.1. M. sz. máskülömben igen részletesen intézkedő rendelet 9. és 114. §-ai egy szóval sem tesznek említési a tényleges birtokosi minőség igazolásáról, sem arról, hogy a minőség mivel igazolandó. Kérdés tehát, hogy mi tekinthető a tényleges birtokos ebbeli minőségének igazolására alkalmasnak, feltételezvén, hogy a törvény rendelkezése minden esetben betartandó ? Egy biró. A büntetőjog köréből. Hamis tanúvallomások folytán egyik védencem a nagyszebeni kir. törvényszék által súlyos testisértés büntette miatt elitéltetett. Az itélet meghozatalát követett második napon beállít a vizsgálóbíróhoz egy— a főtárgyalásra megidézve volt, de azon meg nem jelent — tanú, aki a Btkv. 230. §-ban megszabott kötelességének eleget teendőa törvényszékkel közölni akart oly tényeket és bizonyítékokat, melyek vádlott védekezésének valódiságát és viszont a terhelő tanuk vallomásának hamis voltát evidenter kimutatták volna. Azonban ugy a törvényszék elnöke, mint vizsgáló bírája azon jogi állásponton voltak, hogy Ítélettel befejezett ügyhöz a törvényszéknek többé semmi köze nincsen és igy az önként jelentkezett mentő tanú vallomásának jegyzőköny vrevétslét kereken megtagadták. Szerény nézetem szerint ez annál helytelenebb volt, minthogy a Btkv. 230. §-ában említett «illető hatóság* alatt a bűnügyben elsőfokulag ítélkezett kir. törvényszék is értendő, de másrészt a konkrét esetben a jkvre vétetni kért mentő vallomás egyúttal hamis eskü miatti feljelentést is foglalt magában: márpedig a B. P. 89. §. értelmében minden, nem magáninditványra üldözendő bűncselekményt szóval is lehet feljelenteni és az ily feljelentést a bíróságok is kötelesek elfogadni. Mint vélekednek e kérdésben e lap t. olvasói ? M. L. dr. Irodalom. Az egyetem szabálykönyve.' M a r g i t a y Antal dr. egyetemi tanácsjegyző a Budapesti magyar királyi tudományegyetem szabálykönyve c. előadói tervezete három főrészre oszlik, 31 fejezettel. Az első rész az általános szervezeti intézkedéseket, a második rész a kormányzati igazgatást, a harmadik rész pedig a tanügyi igazgatást öleli fel. Az első kötet az első hét fejezetet dolgozza föl. Függelékül közli a szerző az egyetemi polgárok társulási és fegyelmi rendtartását. A hét fejezet alapját képezi a szabálykönyv további fejezeteinek. Az előszó és egyéb ismertetések után az I—VII. fejezet koncentrált szövege és függelék gyanánt olvashatjuk az egyetem alapitó-, adomány-, megerősítő- és kiváltságleveleinek nyolc legnevezetesebbjét eredeti latin szövegben és helyes magyar fordításban, melyek nagybecsű történeti adatok; az egyetem 1870. évi nagy szabadalomlevelét, az egyetemi nyomda kiváltságlevelét és az egyetem 1804. évi uj adománylevelét e munkában olvashatjuk először magyar fordításban. Az I. fejezet az általános intézkedéseket tartalmazza, a II. fejezet az egyetemi közgyűlésről, a III. fejezet az egyetemi kancelláriáról, a IV. fejezet az egyetemi tanácsról, az V. fejezet a rektor magnifikusról, a Vi. fejezet a tudománykarokról és a VII. fejezet a karok dékánjairól szól. Vegyesek. Ujabb adalék a feslettség kérdéséhez. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1903 febr. 21 I. G. 550' 1902 sz.) Felperes felülvizsgálati kérelmében panaszként azt hozza fel, hogy a felebbezési bíróság nem tartotta szükségesnek a bizonyítás kiegészítését abban az irányban, hogy alperes a felperessel a válságos időben nemileg közösült-e vagy sem, mert megállapítottnak tekintette a tanuk vallomása alapján,, hogy felperes feslett életet folytatott és igy még ha való is volna, hogy alperes a felperessel a fogamzási időben nemileg közösült, alperes a törvénytelen gyermek eltartására köteles nem volna. Ez a panasz lényegileg alapos. Ugyanis a feslettség megállapításáról akkor lehet szó, ha bizonyítást nyert, hogy alperes a felperessel nemileg közösült; helytelen tehát, hogy a felebbezési bíróság a felperes feslettségének megállapításába bocsátkozott, midőn tényként megállapította, hogy alperes a felperessel a fogamzási időszakban nemileg nem közösült. Ez a körülmény ugyan a felebbezési bíróság ítéletének feloldására nem vezetne, minthogy azonban a felperes részéről a közösülés tényére vonatkozóan a felebbezési eljárásban felhívott tanuk kihallgatását helytelen okból azért mellőzte, mert indokolása szerint alperes, tekintettel a felperes feslettségére, a válságos idő alatti közösülés esetére sem volna elmarasztalható, azzal a I felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, mert az a