A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - Teljesithet-e a kir. ügyészség nyomozási cselekményeket?

A J A kir. tszék elismeri, hogy a %ki kellene toloncoltatnin kifejezés sértő, de mert véleménye szerint nem meggyalázó — azért nem sújtotta elkövetőjét becsületsértésért büntetéssel. Hogy a Btkv. 261. §-ában foglalt ^meggyalázó* kitétel alatt mit kell érteni, azt már fentebb jeleztem. Ugyanis minthogy a sck ezerféle kifejezésnek vagy cselekménynek az eredménye is sok ezerféle, a büntető tör- I vényhozás a meggyalázásban vélte feltalálni általános karakterisztikus jellegét mindazon kifejezéseknek és cselekményeknek, melyekkel a polgári becsület és az emberi méltóság megsérthető. De vájjon hát mire vagy mit sértő azon kifejezés uki kellene toloncoltatnin és mit jelent azon jelző aegyszerüemi sértő ? Talán testi épséget, közegészséget, közrendet, vagy vagyoni igényeket sértő?! Az ^egyszerűen* pedig talán annyi, mint nem elegendő, nem kielégítő, vagy nem eléggé vastag ? A cs. kir. Helytartóságnak 1851 március 20-án közzétett kibocsátványa alapján visszatoloncolandók a kóborlók, csavargók, koldusok, gyanús vagy hivatás nélküli egyének, kik semmi becsületes keresetet kimutatni nem képesek; továbbá olyanok, kik feslett vagy erkölcstelen viseletük által botrányt gerjesztenek s a hivatalos meghagyásnak, hogy bizonyos helyről távozzanak, nem engedelmeskednek, vagy maguknak a kitűzött útvonaltól (kényszerítő útlevél) önkényüleg eltérni szabadságot vesznek stb. No ha igy néznek ki azok, akiket ki kellene toloncolni. akkor én azt hiszem, hogy helyesen járt el az a kir. jbiróság akkor, amikor a aki kellene toloncoltatni* kifejezést alkalmasnak ismerte fel a magánvádló becsületének, jó hírnevének, emberi méltóságának meggyalázásáia, megsértésére, lealacsonyitására stbi és azért a vádlottat becsületsértés címen a Btkv. 261. §-a alapján elitélte; és azt hiszem hogy a kir. jbiróság nem járt ugy, min; az, aki a fától nem látta az erdőt. Teljesithet-e a kir. ügyészség nyomozási cselekményeket? Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. Azon óriási vita után. mely a bűnvádi prdts. javaslatának közzététele idején a bprdts. 33. §-a körül a szaksajtóban, sőt a képviselőházban is a kérdés körül kifejlődött, azon gondolat támadhatna a bűnvádi prdts. és annak előzményeit ösmerő kriminalista előtt, hogy üres falakat akarok döngetni, midőn e kérdést felvetem, s oly kérdést akarok vitatni, mely büntetőjogász előtt nem kétes. Tény és való, hogy e kérdés a bűnvádi prdts. történelmi fejlődését ösmerő előtt nem lehet kétes s csakis «nem»-mel dönthető el. Mégis szükségesnek tartottam a kérdést újólag felvetni a szaksajtóban, mert tudomásomra jutottak esetek, hogy egyes vidéki ügyészségek, akár tulbuzgalomból, akár a bűnvádi prdts. félremagyarázásából vagy nemismeréséből, akár talán egyes esetekben a panaszos érdekében vagy a terhelt elleni animozitásból személyesen teljesítenek nyomozási cselekményeket. Eleve hangsúlyoznom kell tehát, hogy az ügyészségnek nincs joga egyáltalában nyomozási cselekményt teljesíteni ; ha mégis teljesít, ez törvénybe ütközik, semmis, sót fegyelmi vétséget képez. Mert, mint később bátor leszek kifejte?ii, a bíróságot azon kellemetlen helyzetbe hozhatja, hogy az ily törvénytelen nyomozat alapján beszerzett bizonyítékok alapján nem hozhat marasztaló Ítéletet, mégha ezen bizonyítékok a vádlott bűnösségének megállapítására alkalmasak is volnának. Mármost nézzük, honnan meriti az ily ügyész a nyomozási cselekmény teljesítésére való jogosultságát? A kir. ügyészségről szóló 1871: XXXIII. t.c. s illetve ezen törvény 21. §-ából, mely azt mondja : Előny omozások megtételére ugy a birói, mint a törvényhatósági és községi közigazgatási és közbiztonsági közegeket megkeresheti, kik megkereséseit a bírói felelősségi törvény 66. és 67. §-ban körülirt felelősség terhe alatt teljesíteni kötelesek . Hát azon t. ügyészek, kik ezen törvényhelyből magyarázzák ki nyomozási jogukat, egészen téves alapon járnak, mert ezen jogukat még ezen hatályon kivül helyezett törvényből sem magyarázhatják ki. Ugyanis : az előnyoinozat a mai bprdts szerint nem létezik, miután az csak nyomozást ösmer, mit a 93. §. kifejezetten elismer s ezen nyomozás egyúttal a vizsgálatot is pótolja, a bprdts. 103. §-ában jelzett eseteket kivéve, midőn vizsgálatnak kell megelőznie a főtárgyalást, továbbá azon eseteket kivéve, melyekben az ügyészség a vád képiseletét nem vállalván el, pótmagánvád folytán lett a vizsgálat elrendelve. Magára a vizsgálatra nézve pedig ugyanezen 21. §. OG Hl első pontja világosan azt rendeli, «sem tanukat nem hallgathat ki, sem más bünvizsgálati cselekményt nem teljesíthet.» Az tehát kétségtelen, hogy az ügyészségnek közvetlen nyomozási vagy vizsgálati joga ezen törvényszakasz szerint sem volt meg, csak azon joga, hogy a közigazgatási és közbiztonsági közegek utján nyomoztasson. Minthogy pedig az uj bprdts. 33. I §-a kifejezetten ezeknek kezébe adta át a nyomozást, kétségtelen, hogy az ügyészség csak a bprdts. 33. és 93. §-aiban jelölt módon folyhat be a nyomozás menetére. De minden kétséget kizáró módon el van zárva a kir. ügyészség a nyomozás teljesítésétől a bprdts. 33. §-ának történelmi előzményei és e szakasz körül kifejlett vita folytán. A l prdts 33. §-ának szövege ugyanis, amint köztudomású, az eredeti javaslatban igy szólt: «A kir. ügyészségnek kötelessége a tudomására jutott hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában a nyomozást teljesíteni vagy teljesíttetni és a bűnvádi eljárásban a közvádat képviselni)). A javaslat tehát a bprdtsban domináló vádelv folyományaként a kir. ügyészséget akarta felruházni azon joggal, hogy miután ő a vád ura, ő vezesse és teljesítse is a nyomozást. Mint köztudomású azonban, a kir. ügyészségre ruházni kivánt ezen jog nagy ellenzésre talált ugy a képviselőházban, mint a szaksajtóban, miután féltek, hogy az ügyészség, mely az igazságügyminiszter s illetve felsőbb utasításra köteles eljárni, ezen nagy jogát pártcélokra és ily esetben esetleg a polgárok zaklatására használhatná fel s azért a képviselőház Polónyi Géza képviselő indiványára elrendelte, hogy az ügyészségi hatáskört szabályozó összes szakaszok az igazságügyi bizottság által újra átdolgoztassanak, éspedig mindazon szavak kihagyásával, melyek bármily kételyt hagynának fenn az iránt, hogy az ügyészség bármily nyomozási cselekményt teljesíthet. Igy hagyatott ki azután a 33. §-ból a «teijesiteni» szó s maradt a «teljesittetni» szó, ami világosan azt fejezi, hogy az ügyészségnek nincs joga nyomozási cselekményt teljesíteni, hanem kötelessége azt «teljesittetni», más, a törvényben felsorolt hatósági közegek utján. Ezen elv alapján szenvedett változtatást a bprdts. 83. §-a első pontja mely eredetileg ugy szólt : A nyomozást rendszerint a kir. ügyészség, ha pedig a vádat kizárólag főmagánvádló képviseli (41. §.) az illetékes rendőri hatóság főnöke rendeli el és vezeti. Jogukban áll azt teljesítem is. Hogy semmi kétség ne legyen az iránt, hogy az ügyészség nem vezetheti a nyomozást és nem teljesítheti is azt, az igazságügyi bizottság kihagyta az «és vezeti» szókat, továbbá kihagyta az utolsó mondatot; (Jogukban áll azt teljesíteni is.» Továbbá kihagyatott ugyancsak a 84. §. 2-ik pontjából, hogy az ügyészség nyomozási cselekmény teljesítése végett «bármely kir. ügyészt.. .» megkereshet és utasíthat. Ellenben, hogy minden kétség el legyen oszlatva az iránt, hogy az ügyész nem nyomoz, csak nyomoztat, ezen 84. §. 2-ik pontja kiegészíttetett ilyképpen : «A kir. ügyészség . . . . a nyomozás menetét irányítja ; a nyomozási cselekményeket és a nyomozó hatóságok eljárását ellenőr zi.y> A javaslat 86. §-ából kihagyatott ugyanezen indokból az utolsó pont: «Kevésbbé fontos nyomozó cselekmények teljesítésére a kir. ügyész a hatósága területén működő ügyészségi megbízottat is utasíthatja, aki azonban előzetes letartóztatást, házkutatást és személymotozást sürgősség esetén sem rendelhet el, és nem foganatosíthat.)) A javaslat 93. §-ából, mely eredetileg ugy szólott: «A kir. ügyészség a tudomására jutott bűncselekményeket . . . nyomozza vagy nyomoztatja és az ismeretlen tettesek kipuhatolása céljából eljár», — kihagyattak a «nyomozza vagya szavak és csak ezen szó maradt «nyomoztatja», világos kifejezéséül annak, hogy az ügyészségnek nyomozási joga nincs; továbbá az «eljár» szó ezzel helyettesittetett ^intézkedik*, ami világosan annyit jelent, hogy még az ismeretlen tettesek kipuhatolása végett sem teljesíthet nyomozási cselekményt, tehát nem puhatolódhatik sem a vád vagy magánpanaszos, sem a védelem érdekében, hanem csak intézkedik a közigazgatósági hatóságok utján, melyeket a bprdts. 85. §-a rendelkezésére bocsájt. Mindezen szakaszok tehát olyképp lettek megváltoztatva és mentek át a törvény szövegébe, hogy semmi kétség nem lehet az iránt, hogy az ügyészség semmiféle nyomozási cselekményt nem teljesíthet, csak teljesíttethet a bprdts 85. §-ában jelzett hatóságok utján. A bpesti kir. ügyészség oly precíze tartja magát a törvényhozó ezen kifejezett akaratához, hogy ínég iratok áttétele végett sem intéz megkeresést valamely hatósághoz, hanem azt is a főkapitányság utján szerezteti be. Hogy azután a vizsgálat folyama alatt nem szabad a kir. ügyészségnek nyomozási cselekményt teljesíteni, ahhoz nem