A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - Adalék a becsületsértés fogalmához

110 A JOG már ismertetett s a törvény által korlátolt szűkre szabott tartalommal bir. Ha pedig ez nem igy volna, hanem, ha a külön jegyzőkönyvben foglaltatnék az osztályos egyesség, és az úgynevezett osztály alá bocsátott vagyon sem a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben, sem a hagyatékátadó végzésben föl nem vétetnék, akkor — minthogy a külön jegyzőkönyv áttétetik a telekkönyvi hatósághoz, — sem a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvből, sem a hagyatékiátadó végzésből, — egy szóval a hagyatéki iratokból — soha senki sem fogja biztosan megtudni, hogy mi is történt tulajdonkeppen a hagyatéki tárgyaláson, és igy ugy a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv, valamint a hagyatékátadó végzés is, örökidőkre hiányos és tartalom nélküh fog maradni. Ha tehát az osztályos egyességet a külön jegyzőkönyvbe foglalnánk, akkor a hagyatéki vagyont vinnénk be az osztály alá bocsátott vagyonba, holott a dolog természete szerint az osztály alá bocsátott vagyont kell a hagyatéki vagyonba bevinni: ebből pedig ismét csak az következik, hogy az osztály alá bocsátott vagyon vonandó be a külön jegyzőkönyv alapján az osztályos egyességeket tartalmazó hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe és nem megfordítva, vagyis : nem a hagyatéki vagyon vonandó be az osztály alá bocsátott vagyont tartalmazó külön jegyzőkönyvbe. Az előadottakból nyilván kitűnik, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 60- §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv alapja annak, hogy a hagyatéki és osztály alá bocsátott vagyon felett létrejött osztályos egyesség a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltassák ; alapja annak, hogy az eredetileg nem hagyatéki, de az osztály alá bocsátás folytán azzá vált vagyon a hagyatékátadó végzésben is befoglaítathassék ; s végül alapja annak, hogy a benne foglalt, eredetileg nem hagyatéki, hanem élő személy tulajdonát képező osztály alá bocsátott vagyonra nézve az érdekelt élő személyek telekkönyvi bekeblezésre alkalmas nyilatkozata alapján a telekkönyvi hatóság a hagyatéki ingatlannal együtt és egyidejűleg a telekkönyvi bejegyzést foganatosítsa . C) Ha az eddig előadottakban nem sikerült volna is bebizonyítanunk azt, amit célul tűztünk ki, hogy t. i. * kérdéses osztályos egyességnek a fórvény s a dolog természete szerinti helye a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben, nem pedig a külön jegyzőkönyvben van és ha nem sikerült volna is kimutatnunk azt, hogy amaz általános jogszabály alól, mely szerint «a hagyatékátadó végzés tárgyát csak hagyatéki vagyon képezheti)) : maga az i894. évi XVI. t.-c. 60. §-a kivételt statuál, — még akkor is, mindezek dacára merjük állítani, hogy a szóban forgó osztályos egyesség ugy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe, valamint a hagyatékátadó végzésbe is foglalható anélkül, hogy. akár a bíró ur által tilalomként felállított amaz általános jogszabályba, akár a törvény rendelkezéseibe beleütköznénk. Nézetem szerint ugyanis ugy a hagyaték, mint az osztály alá bocsátott vagyont — éspedig ez utóbbit a külön jegyzőkönyv alapján — tárgyazó osztályos egyesség helyet fog'alhat a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben a nélkül, hogy az osztály alá bocsátott vagyon a hagyatékátadó végzésben bíróilag átadatnék ; mert : nincsen arra semmi szükség, hogy a hagyatéki bíróság az osztály alá bocsátott (hagyatékhoz nem tartozó) vagyont a hagyatékátadó végzésben, a szó szoros értelmében ugy, mint hagyatéki vagyont uátadjan, hanem elegendő az is. ha a hagyatékátadó végzésben felemlittetik csupán, hogy ugy a hagyatéki (itt megjelölendő az ingatlan telekkönyvileg), valamint a nem-hagyatéki (itt megjelölendő ez az ingatlan telekkönyvileg), de a mellékelt külön jegyzőkönyv szerint osztály alá bocsátott ingatlan vagyont a létesített és hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt osztályos egyesség szerint kapják, éspedig (stb. itt leírandó : ki mit kap), mely hagyatéki vagyon az érdekelt felsorolt örökösöknek ezennel birőilag átadatik és illetőleg a nem-hagyatéki, vagyis: osztály alá bocsátott vagyon tekintetében a vonatkozó külön jegyzőkönyv a telekkönyvi bejegyzés foganatosítása végett — a hagyatékátadó végzés jogerőre-emelkedése után s ezzel egyidejűleg, a telekkönyvi hatósághoz áttétetik. A telekkönyvi tóság pedig ily esetben nem a hagyatékátadó végzés alapján foganatosítja a nem-hagyatéki, azaz : osztály alá bocsátott vagyonra vonatkozó telekkönyvi bejegyzést, hanem mindig a külön jegyzőkönyv alapján, mely erre vonatkozólag az érdekeltek megállapodását (nyilatkozatait) a telekkönyvi rendtartás szabályainak teljesen megfelelően tartalmazza ; a hagyatéki vagyon telekkönyvi bejegyzésének foganatosításához pedig, ott van a hagyatékátadó végzés. * * * Végül megjegyezzük, hogy e cikkünk megírásánál — amint az magából a cikkből is'látható, — nem az volt a célunk, hoi^y a biró ur cikkét s illetőleg abban kifejezett felfogásának Indokolását részletes és beható kritika tárgyává tegyük, — hanem sokkal inkább arra törekedtünk, hogy a felvetett alaki kérdést a másik oldalról is jobban, szemlélhetőbben megvilágítsuk azért, hogy igy kitűnjék, miszerint azon kir. közjegyzők eljárása, akik a felhozott esetben a b;ró ur által törvényellenesnek és helytelennek tartott eljárást követik, — se nem helytelen, se nem törvényellenes. Egyébiránt nagyon kívánatos volna, ha a felvetett kérdéshez még mások is hozzászólnának. Köróssy Bertalan, kir. közjegyzőhelyettes Kolozsvárott. Adalék a becsületsértés fogalmához. Irta STÉPÁN LÁSZLÓ, szobránci kir. járásbiró. Mi a becsület? Azon mérték-e, mellyel az egyesek vagy társadalmak az ember külső tényeinek adóznak, vagy azon nézet-e, melyet az ember felől alkotnak ? Nem. Ugy egyeseket, mint a társadalmakat is többféle felfogás, irigység vagy ellenszenv befolyásolván, a becsület ezen mértéke nem megbízható és azon nézet nem helyes. Hányszor tapasztaljuk ugyanis, hogy egyesek vagy társadalmi osztályok bálványoznak egy közönséges strébert, máskor pedig az, akinek jellemvonása a feltűnés nélküli becsületes éiet és a folytonos tisztes munka — a megvetésnek tárgya. Mi hát a becsület ? A becsület az embernek az állam büntető hatalma által védett, azon vele született és személyétől el nem választható joga, melynélfogva követelheti, hogy a személyiségében rejlő ethikai érték külsőleg mindenki által elismertessék. Aki tehát ezen értéket el nern ismeri, vagyis kifejezéssel vagy ténykedéssel sérti, az az ezen jog védelmét magában foglaló jogrend ellen vét, az becsületet sért s cselekménye becsületsértést képez. Hogy melyek azon cselekmények, amelyek a becsületet sértik, büntetőtörvényünk 261. §-ában egyenkint elősorolva nemcsak hogy nincsenek, de nemis lehetnek, mert a sértés módja és alakja csaknem számtalan s igy ezen cselekmények csak az általuk előidézett eredményben nyernek meghatározást ; vagyis, ha az eredmény sértő, nevetségessé tevő, meggyalázó, közmegvetést, kedvezőtlen véleményt előidéző, akkor a cselekmény becsületsértő, különben nem. Ezeknek előrebocsájtása után lássuk, hogy az állam büntető hatalmát a jogvédelem céljából gyakorló bíróságok egy konkrét esetben hogyan jártak el. A kir. jbiróság vádlott azon kifejezéseit ^tekintse magát pofon üföttnekn; majd aki kellene toloncoltatni» magánvádló becsületének megsértésére, kisebbítésére, meggyalázására, vagy legalább is arra alkalmasnak találta, hogy azok folytán mások a ma. ánvádlóról kedvezőtlen véleményt alkossanak maguknak s azért vádlottat két rendbeli becsületsértés vétsége miatt elitélte. Vádlott az ítélet ellen fölebbezést jelentvén be, a kir. tszék. mint fölebbviteli fórum, a kir jbiróság ítéletét megsemmisítve, vádlottat, csak a ntekintse magát pofonütöttnekn kifejezésért, tehát csak egy rendbeli becsületsértés miatt ítélte el. Az erre vonatkozó indokok igy szólnak : aminthogy azonban vádlottnak az a kifejezése, hogy magánvádlót ki kellene toloncoltatni, sem az emberi méltóság lealacsonyitására, sem a magánvádló hírnevének csorbítására nem vonatkozik és igy a Btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének ismérveit nem foglalja magában s nem meggyalázó, hanem egyszerűen sértő kifejezést képez, ez okból stb. ...» Más szóval a aki kellene toloncoltatnhi egyszerűen sértő kifejezés és a kir. tszék szerint nem alkalmas sem a becsület csorbítására vagy lealacsonyitására, sem kedvezőtlen vélemény előidézésére, hanem bárkivel szemben jogosan és büntetlenül használható kifejezés! Hogy vádlottnak azon nyilatkozata mki kellene toloncoltatni* csakis a magánvádló személyére vonatkozott és vonatkozhatott, azzal, azt hiszem, tisztában van és lehet minden ember ; hogy pedig ilyen váddal szemben btőjogi szempontból csak az lehet a kérdés, vájjon a használt kifejezés szándékos volt-e és eredményezi-e a magánvádló becsületének, jóhirnevének sérelmét, csorbulását, vagy alkalmas-e a magánvádló felőli kedvezőtlen vélemény előidézésére? — azzal a büntető jogász tisztában van.