A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 14. szám - Az 1894: XVI t.-c. 60., 67. és 70. §-ában szabályozott külön jkvek gyakorlati alkalmazása

A JOG 109 az ott létesített osztályos egyesség értelmében telekkönyvileg | bekebeleztessék. '2. Z. V. stb. . . . mint fentnevezett örökhagyónak j az alaptárgyalási jegyzőkönyvben igazolt örökösei, az előző pontban emiitett ingatlan jutalékokat örökhagyó hagyatékába és osztály alá ezennel ellogadják. A jegyzőkönyv felolvasás, megmagyarázás után, helyben- 1 hagyatván, aláíratott. Díj stb. D. A. Y. kir. közjegyző. Z. V. stb > Es miután az osztály alá bocsátás eképpen megtörtént, a közjegyző ezen külön jegyzőkönyvre való hivatkozással és ennek a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvhöz való csatolása mellett az osztályos egyességet ugy a hagyatéki, valamint «a hagyatékhoz nem tartozó», de a külön jegyzőkönyv szerint már a hagyatékba osztály alá bocsátott ingatlan vagyon felett — az esetleg szükséges vázrajzokat is csatolva — a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe egész terjedelmében felveszi. * * * A) Ezek előrebocsátása után az tehát a vitás kérdés, — és pedig tisztán alaki kérdés, — hogy az ilyen osztályos egyességnek — aminő a példánkban felhozott esetben létesül hol a fórvény szerinti helye ? A kérdéses külön jegyzőkónyvben-e, vagy a hagyatéktargyalási jegyzőkönyvben ? A biró ur véleménye szerint az ilyen osztályos egyesség kizáiólagos helye: az u. n. külön jegyzőkönyv ; a mi véleményünk szerint a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv. A biró ur ezt a véleményét azzal indokolja, hogy «átadás tárgyát csak hagyatékhoz tartozó (ingó, ingatlan) dolgok képezhetik, hogy az átadó végzésben még élő személy nevén I álló ingatlanok át nem adhatók, hogy azokról telekkönyvi bekebelezésre alkalmas módon intézkedni nem lehet» amely indokolásból önként folyik tovább, hogy tehát a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben is csak kizárólagosan a hagyatékhoz tartozó dolgokra vonatkozólag vehető fel az osztályos egyesség, de temmiesetre sem egyszersmind az osztály alá bocsátott u. n. külön vagyonra nézve is. Elismerjük, hogy a biró ur most idézett indokolása a mi jogrendszerünkben altalános jogszabály erejével bír. Ámde amint minden, ugy ezen általános jogszabály alul is van kivétel. E kivételt pedig éppen a szóban forgó vitás kérdésünkre vonatkozólag maga az i894. évi XVI. t.-c. 60. §-a állapítja meg. Ugyanis ez a § azon általánosan ismert fontos igazságügyi és közgazdasági érdekekből melyek az osztályos egyességek létesüléséhez fűződnek, az osztályos egyességek létesithetésének megkönnyítése végett, megengedte, miszerint az érdekelt örökösök a saját külön tulajdonukat képező (más szí vakkal : «a hagyatékhoz nem tartozó») vagyont osztály alá, vagyis : a hagyatékba bocsáthassak. Ezen, a törvény rendelkezésén nyugvó osztály alá bocsátás következtében pedig az osztály alá bocsátott külön vagyon is hagyatéki vagyon-jellegüvé, mintegy: hagyatéki vagyonná válik s azt az osztály alá bocsátás megtörténte utár. ugy tekinthetjük, mint a hagyatéki vagyon kiegészítő alkatrészét, mint a hagyatéki vagyonnal egybeolvadt vagyont és ugy rendelkezhetünk felette, mint a hagyatéki vagyonnal egy komplexumot képező vagyon felett, minélfogva azt ugy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe, mint ennek alapján a hagyatékátadó végzésbe is befoglalhatjuk anélkül, hogy a biró ur által élénkbe állított s fennebb idézett amaz általános jogszabály tilalomfájába ütköznénk ; vagyis anélkül, hogy a fennálló általános jogelveken sérelmet ejtenénk. BJ De föltéve és meg nem engedve, ha állana is az, amit a biró ur kizárólagosan tart «a törvény szellemével megegyeztethetőnek» és «a törvénynyel megmagyarázhatónak, hogy t. i. a kérdéses ingatlan-vagyonra vonatkozó osztályos egyesség (mert mindig ilyen természetű osztályos egyességről beszélünk) 1 amaz általános tiltó jogszabály miatt nem lenne is a hagyatékátadó végzésbe befoglalható, még ez esetben is állítjuk, hogy az ilyen osztályos egyesség fórvényszerinti helye nem a- külön jegyzőkönyvben, hanem a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben van. Ez állításunkat a következő okokra alapítjuk, először: mert maga az 18g4. évi XVI. t.-c. 55. §-ának 6. pontja is, — mely a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmáról rendelkezik, — az osztályos egyesség helyéül a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet jelöli ki e szavakkal: «amennyiben az örököstársak a hagyatéknak felosztását kívánják, e részben közöttük az egyesség megkisérlendö és ha ez sikerül, a létrejött egyesség jegyzőkönyvbe foglalandó,* majd. tovább ismét eképpen: dta az osztály megtétele szempontjából egyes ingatlanok szétdarabolása szükséges: az eldarabo'ási vázlat a telekkönyvi szabályoknak megfelelően kiállítandó és a jegyzőkönyvhöz csatolandó*. Ezeket csak azért hoztuk fel, hogy rámutassunk, miszerint törvényes intézkedésünk van arra, hogy általában véve az osztályos egyesség a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe veendő fel. Másodszor: mert az 1894. XVI. t.-c. 60. §-a, nem a Hagyatéki vagyonnak felosztására vonatkozó osztályos egyességről, mint jogügyletről, hanem arról a jogügyletről rendelkezik, melylyel az örökhagyó házastársa vagy az örököstársak valamelyike a saját tulajdonát képező vagyonát osztály alá bocsátja. Nézetünk szerint erre az osztály alá bocsátást tartalmazó nyilatkozatra vonatkozik a 60. §. ezen kitétele: vaz e tárgybeli jogügyletekről szerkesztette — valamint ez a további kitétele is, hogy «az e részben létrejött megállapodásokat* — és nem a felosztás alá eső összv rgyont (hagyatéki és nem hagyatéki) felölelő osztályos egyességre, v.osztályv>-ra. Ezt az osztály alá bocsátást tartalmazó nyilatkozatot kell a 60. §-ban emiitett külön jegyzőkönyvbe foglalni és nem az osztályos egyességet. E felfogásunkat megerősíti a 60. §. 2-ik bekezdése is, mely azt rendeli, hogy ugy a külön jegyzőkönyv, valamint a hagyatékátadó végzés is telekkönyvi bejegyzés végett átteendő a telekkönyvi hatósághoz, amire pedig, t. i. a hagyatékátadó vég/és áttételére nem volna szükség akkor, ha az úgynevezett kü.ön jegyzőkönyv ugy a hagyatéki, mint az osztály alá bocsátott vagyont felölelhetné, mert nyilvánvaló, hogy ez esetben a hagyatékátadó végzésnek tulajdonképpeni tartalmi rendelkezése nem lenne s igy annak a telekkönyvi hatósághoz való áttételére sem volna semmi szükség. Ezek szerint tehát az 18g4. évi XVI. t.-c. 60. §-a nemcsak, hogy nem rendeli, hogy ugy a hagyatékhoz tartozó, valamint az úgynevezett osztály alá bocsátott vagyon felett, (vagyis hagyatékhoz nem tartozó vagyon felett) létrejött osztályos egyesség a külön jegyzőkönyvbe foglaltassék de sőt, midőn szabatosan meghatározza azt, hogy a külön jegyzőkönyv — amint fennebb is megírtuk — csak az örökhagyó házastársa vagy az örököstársak egyike vagy másika által osztály alá bocsátott vagy kiegyenlítő értéiül adott (saját) vagyonra nézve az örököstársak közt éppen az osztályos egyesség létesülhetése okából létrejött jogügyletet tartalmazza, - ezzel mintegy kizárja és megtiltja azt, hogy az ilyen külön jegyzőkönyvbe más egyéb, mint az érdekelteknek a hagyatékhoz nem tartozó vagyis saját külön vagyonukra vonatkozó osztály alá bocsátást tartalmazó kölcsönös nyilatkozata, — jogügylete — foglaltassék. Megerősíti e felfogásunk helyességét az 1894. évi XVI. t. c. 60. §-ának indokolása is, mely ide vonatkozólag azt mondja: «szükséges. hogy a hagyatékhoz nem tartozó ingatlannak osztály alá bocsátására vonatkozó nyilatkozat külön okiratban vagy jegyzőkönyvben tétessék meg». Ez indokolás szerint is tehát a törvényhozó intenciója nem az volt, hogy az ilyen külön jegyzőkönyv az osztályos egyességek színhelye legyen, hanem ismételten hangsúlyozzuk, csakis az, hogy e külön jegyzőkönyv az érdekelt örökösöknek saját tulajdon vagyonukra vonatkozó osztály alá bocsátását s illetőleg elfogadását — kölcsönös nyilatkozatát — tartalmazza azért, hogy ez által lehetővé tegye és megkönnyítse az érdekeltek által mindig óhajtott és a jogi rendezés szempontjából is oly nagyon kívánatos vagyonközösség megszüntetését célzó osztályos egyesség létrejöttét. Harmadszor: az 1894. évi XVI. t.-cikknek sehol egyetlen §'-a sem tiltja, hogy a szóban forgó osztályos egyesség a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe felvehető ne volna, míg ezzel szemben sehol sincs az 1894. évi XVI. f-cikkben megszabva, hogy az ilyen osztályos egyesség a külön jegyzőkönyvbe volna felveendő. De eltekintve a törvény (1894. évi XVI.) parancsoló és tiltó rendelkezéseitől, a dolog természete is csak azt hozza magával, hogy az osztályos egyesség a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltassék. Kétségtelen ugyanis, hogy ahol hagyatéktárgyalásról van szó, ott a fődolgot a hagyatéki vagyon képezi, és ezzel szemben minden más vagyon csak mellékdolgot képez. A hagyatéki vagyon cselekvő és szenvedő állagának megállapítása, az örökösödési jogcim megjelölése, az örökösök igazolása, örökösi nyilatkozata, a hagyatéki vagyon mikénti átruházása és más egyéb lényeges ténymegállapítások és nyilatkozatok, mint alapjegyzökönyvben a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben tüntetendbk ki és nem a külön jegyzőkönyvben, mert a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvnek tiszta és teljes képet kell nyújtani a hagyatéktár ryalás rendén történtekről míg a külön jegyzőkönyv ezzel szemben a